Síparadicsom

Ha nem is éppen ismeretlen, de a korábbiakhoz képest mindenképpen új arcokat láthattunk a mezőny élén a síugrók szezonnyitó hétvégéjén Klingenthalban, ahol bármilyen szokatlanul hangzik, Roman Koudelka voltaképpen a papírformát váltotta valóra, amikor megszerezte pályafutása első világkupa győzelmét Stefan Kraft, és a hazaiak (egyik) kedvence Andreas Wellinger előtt, miközben a „nagyok” mintha kissé beragadtak volna a rajtnál. Egyszóval valahol meglepetés is volt, meg nem is amit láttunk, nézzük hát a részleteket!

A tegnapi csapatversenyt követően a mai győztes kilétén kívül talán mindenkit az a kérdés foglalkoztatott leginkább, hogy vajon rajthoz tud-e állni legalább az egyéniben a VK lengyel címvédője, Kamil Stoch, aki még pénteken szedett össze egy egyelőre rejtélyes eredetű bokasérülést, ami miatt már szombaton sem volt ott a csapatban. A sajnos nem túl örömteli választ ma reggelre kaptuk meg, ugyanis miután a bal bokáját továbbra sem tudta megfelelően behajlítani, kénytelen volt a sánc mellett szurkolni a társaknak a lengyelek elsőszámú kedvence. Ha hihetünk a híreknek, akkor egyébként kedden eshet majd át Kamil egy alaposabb orvosi kivizsgáláson, amelyet követően dől majd el véglegesen, hogy ott lehet-e Kuusamoban.

Nem egy jó kezdés az biztos, de nem volt különösebben az az osztrákoké sem, akiknek mindössze egy 8. helyre futotta a csapatversenyen, és amely után természetesen fogadkoztak is Heinz Kuttiniék, hogy majd ma megmutatják az igazi arcukat, ami részben be is jött, bár Gregor Schlierenzauer már lemondóbban nyilatkozott, mondván, hogy ő személy szerint nem tart még egyelőre ott, ahol szeretne.

Ilyen előzmények után futottunk neki a mai versenynek, amelyet ugyan ködös időben, de kellemes szembeszélben kezdtünk, aminek köszönhetően mindjárt az elején láthattunk is két 130 feletti ugrást Sami Niemitől (132 m 20.) és Kilian Peiertől (134,5 m 12.), amivel egy ideig ők álltak a táblázat élén, majd nem sokkal később Vincent Descombes Sevoie (11.) vitorlázott el 135 méterig és vette át egyben a vezetést is. Még mindig a mezőny első felénél jártunk, amikor is érkezett a hétvégén eddig remekül szereplő Markus Eisenbichler (5.), aki ezúttal is igazolta jó formáját és 138,5 méterrel át is vette a vezetést. Sokáig azonban nem örülhetett az elsőségnek, ugyanis érkezett az a Roman Koudelka (4.), akit az eddig látott ugrásai alapján sokan favoritnak tartottak a mai versenyre is, a cseh ugró pedig mindezt igazolva egy 138 méteres ugrással, a szélkompenzációs pontoknak is köszönhetően át tudta venni a vezetést, még úgy is, hogy a reakcióján látszott, hogy egy kicsi még benne is maradt ebben a kísérletben. Az első 30-as csoport végén még Rune Veltatól (132,5 m 15.) láthattunk egy hosszabb ugrást, ezzel ő egészítette ki az ekkor Koudelka, Einsebichler, Descombes Sevoie és Peier által vezetett élmezőnyt.

A szokásos rövid technikai szünetet követően Richard Freitag (6.) következett, aki egy 136,5 méteres kísérlettel a 3. helyre tudott bejönni, majd az eddig ugyancsak szárnyaló Anders Fannemel (2.) érkezett, aki ezúttal egészen 143 méterig tudott vitorlázni, ami a gyengébb talajfogás ellenére is elegendő volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést. Ezek után előbb Taku Takeuchitól (131 m 17.), majd a Stoch távollétében a lengyelek legfőbb reménységévé avanzsáló Piotr Zylatól (130,5 19.) is láthattunk egy-egy jól összerakott ugrást, bár a vezetéstől mindketten igen messze voltak, csakúgy mint Marinus Kraus (16.), aki elsőre 134,5 métert repült. Következett ezek után Michael Hayböck (132 m 9.), aki ha nem is tudott a közvetlen élmezőnybe bejönni, azért mindenképpen egy stabilabb ugrást mutatott be, mint tette azt tegnap a csapatversenyen. Honfitársai közül ezt egyedül Stefan Kraft (3.) mondhatta még el magáról, aki tegnap is viszonylag stabil pontja volt a gyengélkedő osztrák csapatnak, most pedig egyenesen 142 méterig repült, amivel a 2. helyet foglalta el a táblázaton.

Közvetlenül Kraft után egyébként a hazaiak egyik nagy esélyese, Andreas Wellinger (1.) is szárnyalt, olyanniyra, hogy 140 méteres, rendkívül ponterős ugrásával a vezetést is át tudta venni. Ekkor egyébként már tényleg csak a legnagyobb nevek voltak hátra, akik közül Simon Ammann (134 m 10.) sem ugrott rosszat elsőre, igaz, a gyengébb talajfogása ezúttal is visszavetette valamelyest, de még így is jobb helyről várhatta a folytatást, mint Gregor Schlierenzauer (18.), akinek a 130,5 méteres kísérletét, legfeljebb a jó közepes kategóriába lehetett sorolni. Ennél valamivel jobban sikerül Noriaki Kasai (133,5 m 7.) és Anders Bardal (131 m 12.) első kísérlete is, de az élcsoportra egyikük sem volt igazán veszélyes, mint ahogy Severin Freund (130,5 m) és az utolsóként ugró Peter Prevc (133 m 8.) sem tudta meglepetésre érdemben megközelíteni Wellingeréket, amit maximum részben magyarázhat, hogy a sorozat végére egy leheletnyivel enyhébb volt már a szembeszél az elejéhez képest. Így aztán a 19 esztendős német tehetség vezetésével fordulhattunk a második sorozatra, aki mögött Fannemel, Kraft, Koudelka és Eisenbichler tartózkodott 10 ponton belül, így elsősorban közöttük látszottak eldőlni a dobogós helyezések, ami már önmagában előrevetített némi meglepetést.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatra aztán jócskán megváltoztak a körülmények, ugyanis amellett, hogy az idő kitisztultával egy kicsit élvezhettük a fáradt novemberi napsütést a szélirány is megfordult, amihez igazodva már eleve három beülővel feljebbről (a 19-esből) kezdtük a sorozatot ez első körhöz képest.

Ennek ellenére a távolságok így is elmaradtak még eleinte az első sorozatban látottaktól, a sorozat elejéből tulajdonképpen egyedül Lauri Asikainen (128 m 19.) kísérletét emelhetjük ki, aki ezzel tudott is néhány helyet javítani, de a 130 métert először csak Piotr Zyla (14.) tudta elérni, aki egy gyors módosítást követően már a 20-as beülőből indulhatott. Zyla után következett egyébként Schlierenzauer (15.), akinek azonban a második ugrása sem lett világraszóló, és 127,5 méterrel csak a 2. helyre jött be a lengyel mögé, nem így Taku Takeuchi (13.), aki egy 129 méteres kísérlettel már át tudta venni a vezetést. Egy rövid időre ráadásul meg is tudott ragadni a japán ugró az élen, ugyanis a Kraus (124,5 m 20.), Velta (126 m 18.), Freund (126,5 m 16.), Peier (125,5 m 17.) négyes hiába próbálkozott a megelőzésével. Nem így Anders Bardal (11.), aki 130 méterig jutva már be tudott jönni az élre, más kérdés, hogy ezzel is mindössze egy helyet tudott előrelépni, miután Descombes-Sevoiet (129,5 m 12.) ha nem is sokkal, de azért maga mögé tudta utasítani.

Az első sorozat tíz legjobbja azonban ekkor még hátra volt, és mindjárt az utolsó csoportból elsőként érkező Simon Ammann (7.) le tudta taszítani a norvégot az első helyről egy 134 méteres, az eddigiekhez képest remek kísérlettel, ami elegendő is volt számára ahhoz is, hogy Michael Hayböcköt (129,5 m 9.) megelőzze. Következett azonban Peter Prevc (5.), aki egy 136,5 méteres ugrással mindjárt át is vette az első helyet, és a veterán Kasai (6.) is be tudott férni Ammann elé a második helyre, egy 134,5 méteres ugrásnak köszönhetően.

Nem sikerült viszont ennyire jól a második sorozat a németeknek, hiszen hiába volt még fent három ugrójuk is a toronyban, ezúttal sem Richard Freitag (126 m 10.), sem Markus Eisenbichler (129 m 8.) kísérlete nem volt igazán átütő, így már csak Wellingerben bízhattak a győzelmet illetően. Előbb azonban következett még Roman Koudelka (1.), aki másodjára már-már ezek közt a körülmények között varázslattal felérő 139,5 méternél landolt, és bízhatott még akár a végső sikerben is. Stefan Kraft (2.) egyébként ugyancsak nem ugrott rosszul, de a 136,5 méteres kísérlete ezúttal csak a 2. helyhez volt elegendő, és miután Anders Fannemel (134 m 4.) is elmaradt valamelyest az első kísérletétől már csak Andreas Wellinger állt Koudelka és az első VK-siker között. Kettejük között az első sorozatot követően valamivel több mint 3 méternek megfelelő 5,9 pont volt a különbség, ami azt jelentette, hogy Wellingernek még mindig legalább egy 136-137 méteres ugrás kellett volna a biztos győzelemhez, amitől végül jócskán elmaradt (133,5 m 3.), így be kellett hogy érje a kezdésnek azért így sem rossz 3. hellyel.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

A győzelem, és ezzel természetesen az összetett éllovasnak járó sárga trikó viszont így pályafutása során először Roman Koudelkáé lett, ami azt jelentette, hogy a csehek lassan két évvel Jan Matura sapporói sikerei után ismét versenyt tudtak nyerni (nem rossz bemutatkozás Richard Schallerttől!), amire ugyan látatlanban talán kevesen számítottunk, ám mégsem minden előzmény nélküli, hiszen a nyári szezon végén már remek formában volt többek között Koudelka is, amit a hétvégén csak megerősített az edzések és a csapatverseny során bemutatott ugrásaival, s bár egy verseny után jóslatokba bocsátkozni több mint veszélyes, de azért ezek alapján nem lenne meglepő az sem, ha viszonylag hosszabb időt is megérne a 25 éves cseh ugró VK-elsősége.

Mindeközben Kraft 2. helye talán az osztrákoknál is hozhat egy pillanatnyi nyugalmat, annyira mindenképpen, hogy Kuttinnek ne kelljen védtelenül a kritikák kereszttüzében állnia, igaz, az edzőváltás körüli eseményekben játszott szerepe miatt a figyelem itt óhatatlanul is Schlierenzauerre összpontosul, akinek viszont a jelek szerint mindenképpen kell még legalább egy-két hétvége, amíg megtalálja önmagát. Bár egyébként ha az összképet megnézzük, akkor messze nem csak Schlierenzauer ragadt be egy kicsit a rajtnál a nagyobb nevek közül, hiszen a leginkább még Prevc lehet közülük elégedett az 5. helyével, de például Bardal és a tegnapi csapat-győzelem ellenére Freund is a legjobb 10-en kívül fejezték be a versenyt, Stoch pedig ugyebár nem is indult.

Javítási lehetőség pedig már a jövő héten is lesz, hiszen Kuusamoba utazik majd a mezőny, ahol egy kicsit valóban bele is kóstolhatnak majd az igazi télbe. Fontos már most megjegyezni, hogy mivel a hétvégén egyúttal a sífutók és az északi-összetettesek is elkezdik itt az idényt, a program is kicsit módosul a megszokotthoz képest, így a kvalifikációra már csütörtökön, a két versenyre pedig pénteken és szombaton kerül majd sor.