Forfang a dobogó tetején Neustadtban!
adammalysza 2016.03.12. 16:40
Johann André Forfang és Peter Prevc különmérkőzést vívtak a győzelemért Titisee-Neustadtban, amiből végül a 20 éves norvég jött ki győztesen, így pályafutása során először felállhatott a dobogó tetejére. A 3. helyet végül ugyancsak egy norvég, Kenneth Gangnes tudta megszerezni.
Érdekes dinamikája volt a ma délutáni versenynek, ugyanis hiába nem volt kifejezetten erős a szél Neustadtban, mégis annyira változékony volt, hogy sokszor akár két egymást követő ugró is egészen különböző szélviszonyokkal találkozhatott.
Ennek megfelelően a beülők közül is többet „kipróbált” a zsűri a verseny során, az első kört még a 7-esből kezdtük, ám látva, hogy ez valószínűleg kevés lesz, gyorsan feljebb is mentünk a 9-esbe, így a mezőny nagyobbik része innen ugorhatott. 30 ugrót követően a legnagyobb ugrás Jan Maturaé (5.) volt 136 méterrel, ezzel természetesen vezetett is Stefan Hula (131,5 m 9.), valamint Dawid Kubacki (131,5 m 10.) előtt.
Nem sokkal később Robert Kranjec (7.) is csatlakozott az élmezőnyhöz egy 136 méteres ugrással, amivel a 2. helyre tudott bejönni, majd Domen Prevctól (4.) láttuk a következő nagy repülést, aki 136,5 méterig vitorlázott, megszerezve ezzel a vezetést. Anders Fannemel (3.) viszont még a fiatal szlovént is túl tudta szárnyalni, az éppen kedvező szélviszonyokat kihasználva ugyanis 143 métert repült, és bár a szél miatti levonások miatt nagyon ellépni nem tudott a mezőnytől, azért be tudott jönni az első helyre.
Fannemel repülését látva a zsűri az utolsó 10 versenyző előtt lehozta a beülőt a 8-as kapuba, ami persze egy kicsit nehezített feltételeket jelentett, kiváltképp azoknál, akik nem kapták meg a jó ugráshoz szükséges támogatást a széltől. Márpedig többen is jártak így, mint például Roman Koudelka (124,5 m 16.) vagy Richard Freitag (119,5 m 30.) is, ellenben a vasárnap jubileumra készülő (500. versenye lehet majd) Kasainak (6.) egy kicsit nagyobb szele volt, így jutott el 133 méterig, amivel a 4. helyet foglalta el ekkor a sorban.
A körülményeket illetően Daniel André Tande (21.) előtt még ennél is jobb esély kínálkozott, ám ezt nem sikerült kihasználnia, ugyanis csak 127,5 méterig jutott, ami a középmezőny végére sorolta őt. Sokkal elégedettebb Stefan Kraft (22.) sem lehetett a maga 124 méteres ugrásával, nem így Forfang (2.), aki 144 méterrel mindenkinél messzebbre repült, és tetemes előnnyel tudta átvenni a vezetést.
Persze volt ebben egy kis szerencse is, mert például az utána érkező Kenneth Gangnesnek (11.) megint csak nem volt igazán jó szele, ezzel együtt tudott 126 métert ugrani, ami a 9. helyhez volt elegendő. Hayböck (41.) viszont még ennél is rosszabbul járt, ugyanis ebben a sorozatban egyedüliként hátszélben volt kénytelen ugrani, miközben a beülő nem igazán erre volt szabva, nem is jutott messzebb 106 méternél, ami még a második sorozatba jutáshoz is kevésnek bizonyult.
Igazán jó szele Freundnak (8.) sem volt, ehhez képest a 128,5 méteres első kísérlete tulajdonképpen nem is számított rossznak. Hátra volt még viszont Peter Prevc (1.), aki bár szintén nem kapott nagyobb szembeszelet ismét igazolta klasszisát és 139 méterig repült, ezzel 2,2 ponttal Forfang elé tudott megérkezni, azaz egy kör után lassan azt mondhatjuk, „szokás szerint” neki állt a zászló.
A második sorozatot a 9-es kapuból indította el a zsűri, amit azonban hamar 10-esre változtattak, miután a korábbiakhoz képest (legalábbis ha az átlagot nézzük) enyhülőben volt a szembeszél. A sorozat elején Andreas Stjernentől (137,5 m 9.) és az első sorozatban ugyancsak nem igazán remeklő Kamil Stochtól (135,5 m 13.) láthattunk egy-egy kiemelkedő ugrást, amivel mindketten jócskán tudtak javítani a helyzetükön. Jóllehet az első tízes csoport után mégsem ők, hanem Daniel André Tande (8.) vezette a mezőnyt, aki viszonylag enyhe szélben jutott el 132,5 méterig.
Ezek után jó ugrást láthattunk Jurij Tepestől (131,5 m 11.) is, majd a 16. helyről érkező Simon Ammann (7.) repült el egészen 134,5 méterig, amivel még az alacsony stíluspontjai dacára is át tudta venni a vezetést. Ezek az ugrások ráadásul egyre inkább kezdtek felértékelődni, ugyanis ahogy haladtunk előre a körülmények továbbra is inkább kedvezőtlen irányba változtak, amit jól jelzett, hogy a zsűri menet közben ismét módosított, és immár a 11-es kapuból folytatódott a verseny.
Innen repült Kenneth Gangnes (3.) egészen 140 méterig, ami mindent egybevetve egy bivalyerős ugrásnak számított, és bár tízen még hátra voltak utána, nem tűnt még reménytelennek egy jó helyezés elérése sem. Ehhez elsőként Dawid Kubackit (128 m 27.) és Stefan Hulat (121 m 20.) kellett megelőznie, ami viszonylag simán összejött, Kubacki ráadásul el is esett az ugrása végén, így végleg elvesztette esélyeit az egyszámjegyű helyezésre. Severin Freund (5.) aztán papíron már nehezebb falatnak ígérkezett, ám a német versenyző ismét nem kapott igazán jó szelet, így bár 130 méterrel egyáltalán nem ugrott rosszat, csak a 2. helyre tudott vele bejönni.
Hogy mennyire nem volt rossz Freund kísérlete, azt Kranjec (30.) szemléltette, aki hasonló körülmények között csak 103,5 métert tudott ugrani, ezzel persze eldobta az esélyeit egy esetleges jó eredményre, majd Kasai (12.) sem tudott igazán nagyot ugrani, egy 125 méteres kísérlettel végül ő is kicsúszott a legjobb 10 közül, és ezzel még nem volt vége, ugyanis az 5. helyen álló Jan Matura (15.) is ladolni kényszerült már 119,5 méternél.
Domen Prevc (4.) ugyanakkor másodjára is tudott jót ugrani, más kérdés, hogy a130 méteres ugrása ahhoz még mindig nem volt elég, hogy Gangnest megelőzze vele, mint ahogy ez Fannemelnek (6.) sem sikerült 127,5 méterrel. Ezzel tehát Gangnesnek már megolt a dobogó legalsó foka, ami egyben a végállomását is jelentette a nagy menetelésnek, egyrészt azért, mert az ezután következő Forfang (1.) az első körből már csaknem 28 pont előnyt hozott hozzá képest, másrészt pedig ismét remekül ugrott, és a kicsit megint megélénkülő szembeszelet kihasználva 143 méterig tudott repülni.
Ezzel pedig fel volt adva a lecke Peter Prevc (2.) számára is, aki ezúttal nem is bírt a norvéggal, hiszen nagyjából hasonló körülmények között „csak” 138,5 métert repült, így ma be kellett érnie a 2. hellyel, Forfang pedig, aki az idei szezonban többször is volt már a tűz közelében, ám ilyen-olyan hibák miatt eddig nem jutott a csúcsra, ezen a délutánon egy gyakorlatilag kifogástalan teljesítménnyel élete első VK-győzelmét ünnepelhette!
Az összetettben a mai nap annyi változást hozott, hogy a dobogós helyezéssel Gangnes visszavette a 3. helyet a nullázó Hayböcktől, így ezért a pozícióért még továbbra is nyíltnak látszik a küzdelem, ellenben Freund helyzete a 2. helyen 150 pont előny mellett már elég stabilnak látszik.
Folytatás holnap ugyanitt, 13:45-ös kezdettel!