Síparadicsom

A mai napon az északi összetettezők is megkezdték szereplésüket a XXII. téli olimpiai játékokon Szocsiban. A normál sáncos Gundersen-versenyen a versenyzőknek igen-igen melegben, 12 °C-ban kellett ugraniuk és futniuk a RusSki Gorki Ski Jumping Centernézőserege előtt, akik ezúttal is kiváló hangulatot varázsoltak. Az egyik legősibb és szó szerint legösszetettebbnek számító sportág (amelynek látogatottsága méltatlanul egyre és egyre kisebb) legjobbjai alaposan megküzdöttek az olimpiai bajnoki címért, már csak azért is, mert mindössze három győztest avatnak a még talán a sífutókénál is nehezebb pályán. Pontosabban ezután kettőt, hisz Eric Frenzel mindent vitt, és teljessé tetté kollekcióját: olimpiai bajnoknak mondhatja magát.

A 2014-es szocsi olimpián kevés olyan sportág van, melynek képviselői csupán a nyitóünnepségen mutatták magukat, versenykeret közt még nem. Ma délelőtt az északi összetettet kihúzhattuk ebből a listából, hisz a tréningek után az urak a 10 kilométeres Gundersennel indították a programot, méghozzá a rövidebbik sáncon. Krasznaja Poljanakörnyékén még mindig nagyon meleg van, így ragyogó napsütésben döntötték el a versenyzők, hogy ki szerzi az első érmet. Előzetesen nem lehetett kiemelni egy favoritot sem, a címvédésre is sok esély adatott.

A síugrósorozat után aztán okosabbak lettünk. A 106 méteres zsűritávolságból adódóan körülbelül 100 méteres ugrásokat vártunk, a legjobbaknak sikerült még ezt is túlszárnyalniuk. A 34-es beülőből nekirugaszkodó versenyzőket szerencsére szél nem zavarta, így Lasse Ottesen  versenyigazgató a szurkolókkal együtt kiélezett első szekciót láthatott. Az északi összetettben általában a napi forma határozza meg, ki nyeri az ugrósorozatot. Ugyan vannak olyanok, akik kifejezetten specialisták a sáncon, ám a nagy világversenyeken rendre a végső győzelemre esélyes favoritok hangolnak a legjobban a futásra, míg azok, akiknek inkább a körök teljesítése és az üldözés, felzárkózás fekszik, a tisztességes helytállásban reménykednek. Ma sem történt ez másképp.

A 46 startoló közül a hazaiak kedvence, Evgeniy Klimov érkezett elsőként. Az idei szezonban berobbanó, ám csak ugrásban jeleskedő fiatal titán csupán a minél előkelőbb helyezésben reménykedhetett, hisz futásban messze a mezőny leggyöngébb tagja, talán a jövőben már Kamil Stochék között láthatjuk. Tehetségét mutatva 99 méternél ért havat, s sokáig megközelíteni sem tudták. A futásban jeleskedők közül Lukas Runggaldier nem okozott csalódást, ellenben a nagyöreg Todd Lodwick igen, ő végül úgy döntött, el sem indul kora délután. Klimov a Maxime Laheurte-rel induló sortól kezdhetett félni, a francia elmaradt tőle, ám Yoshito Watabe már túlszárnyalta (100 méter), ám igen rossz zsűripontokat kapott, így nem előzte meg az oroszt. Taihei Kato gyakorlatilag lekopírozta teljesítményét, de neki sem sikerült átvenni a vezetést.

Taylor Fletcher messze a nap legrövidebb ugrását produkálta (85,5 méter), egyaránt futásban jeleskedő honfitársa, Bill Demong már egy fokkal jobb volt. Marjan JelenkoKato és Watabe közé férkőzött be. A stabil közepeset jegyző Mario Stecherrel pedig jött a legjobbak tábora. Fabian Riessle és a vancouveri bronzérmes Alessandro Pittin (94,5 méter) jócskán reménykedhetett a sikeres továbbiakban, a meglepetésre megvillanó Tino Edelmannhoz hasonlóan. Miroslav Dvorak és Tim Hug világkupa-dobogósként,Christoph Bieler és Wilhelm Denifl esélyesként “betlizett”, az osztrákok (Bernhard Gruber meglepetésre nem volt ott ma) napját Lukas Klapfer tette szebbé, aki majdnem átvette a vezetést.

A legjobbak közül Magnus Krog repült elsőként, méghozzá 97 méterre, ezzel alaposan magasra tolva a lécet. Magnus Moan még őt is túlszárnyalta, az egyébként korántsem az ugrók élmezőnyébe tartozó norvég 99,5 métere mutatta, vannak itt érdekességek. Mikko Kokslien (93 méter) nem tudta hozni honfitársai teljesítményét, nagyon eltávolodott az éremszerzési lehetőségtől. Johannes Rydzek (98 méter) ellenben közel került hozzá, majd a címvédő Jason Lamy Chappuis következett; a sportág egyik legnagyobb alakja 98,5 méternél fogott talajt. Haavard Klemetsen ugrására a zsűri eggyel lejjebb hozta a beülőt, majd visszahelyezte a 34-esbe, s Klemetsenen meg is látszott ez az affér: csupán a pillanatnyi ötödik helyre rangsorolta a rendszer, közvetlenül Lamy mögé. Ekkor ketten várakoztak a toronyban, közülük is a világkupa-második Akito Watabe következett. A japán 100,5 méterével magabiztosan, 5,3 pontos előnnyel vette át a vezetést Klimovtól, ám a részsikerhez ez sem volt elég, hisz Eric Frenzel “slusszpoénként benyögött” egy 103-at. Ugrása 131,5 pontot ért, ezzel Watabéval szemben hat, Lamyval harmincegy, Moannal negyvennyolc másodperces fórt szedett össze. Krog 1:03-ra, Pittin 1:12-re, Kokslien 1:37-re állt, volt tehát mit ledolgozni a futás során.

Az ugrósorozat végeredménye

A sífutás négy, egyenként 2500 méteres körből állt össze, amely összesen 88 méter emelkedőt tartogatott, vagyis többet, mint a Laura Complexben alkotott pálya. A sánc árnyékában, a publikum közvetlen közelében érdekes versenyre volt kilátás, s nem is csalódhattunk.

Mint ahogy az várható volt és lenni szokott, hamar összeálltak a kisebb-nagyobb csoportok. Frenzel és A. Watabe korán összeállt, a háttérben pedig szépen-lassan összeállt a kiváló futókból (Moan, Krog, Pittin, Lamy, Rydzek, Runggaldier) álló sor. Kokslien nem került bele ebben a bolyba, így igen nehéz helyzetből kellett valahogy felküzdenie magát.

Az üldözők körönként egyre jobban dolgozták le a hátrányt, féltávhoz érve körülbelül 20 másodperccel érkezett az első kettő mögött a nagyjából tizenöt fős csoport, Klimov pedig természetesen ekkorra már jócskán lemaradt. Az emelkedőkön egyre rostálódott (kilencfősre) a Pittin vezette különítmény (Moan, Krog, Runggaldier, Rydzek, Riessle,Edelmann, Klemetsen, Bieler), melynek következtében nagy meglepetésre Lamy is lemaradt, az emelkedőkön teljesen megadta magát, és végképp lemondhatott arról, hogy újfent francia himnuszt halljon a dobogón.

Az éremért csatázók mindent megtettek ugyan az utolérés érdekében, ám hiába, a hátrány túl nagynak tűnt, 2,5 kilométerrel a vége előtt, 15 másodperces előnyben pedig már a hajrára készülődött a stadionba visszaérő Frenzel-Watabe duett. A japán haladt az élen, s csak Frenzelre figyelt, aki köztudottan remek hajrázó és taktikus. Fondorlatosságát ezúttal is bevetette. Néhány száz méterrel a vége előtt a lehető legjobb ütemben indított, Watabe pedig nem tudta lereagálni a támadást. Eric Frenzel olimpiai bajnok lett, ezzel begyűjtve mindazt, ami eddig hiányzott: 25 éves korára olimpiai-és világbajnoknak, összetett VK-győztesnek mondhatja magát! Watabe, az örök második újabb ezüstérmet gyűjtött Japánnak, míg a bronzra végül egy kiváló hajrát követően Krog ért oda, megelőzve Pittint és Moant. Kokslien 13., Lamy 35. (!!!) lett, lesz tehát min javítaniuk a nagy sánc során.

A győztes szavai: “Hihetetlen mindez, nem tudom leírni az érzést, egyszerűen tökéletes. Nehéz verseny volt, de végül minden sikerült. Ez életem legnagyobb pillanata. Úgy gondoltam, csak egyszer lesz esélyem elkapni Akitót, ez volt a fordulópont. A verseny során észleltem, hogy nagyon közelednek a többiek, de tudtam, hogy nyerni tudok. Nagy nyomás volt rajtam, de roppantul elégedett vagyok.”

Teljes végeredmény

Végeredmény, normál sánc  Gundersen:

A küzdelmek az edzéseket követően jövő hét kedden folytatódnak, a nagyobbik sáncról.

A képek forrása: www.sochi2014.com – Szocsi 2014 közösségi média