Síparadicsom

Severin Freund szinte megállíthatatlan az utóbbi időszakban, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ezúttal is ő integethetett a verseny végén a dobogó tetejéről az oldalán Anders Bardallal valamint Peter Prevccel. Ezzel együtt a mai napnak egy másik nagy győztese is van, hiszen Kamil Stoch egy 4. hellyel immár matematikailag is biztossá tette a világkupa győzelmét, így az utolsó verseny eredményétől függetlenül ő emelheti majd magasba vasárnap a nagy kristálygömböt.

Eljött hát ez is, az utolsó világkupa-hétvége az idei szezonban, amelyet ahogy azt már az elmúlt években megszokhattuk ezúttal is Planican rendeznek meg. Az szintén nem újdonság, hogy március közepe-vége felé igencsak enyhe, tavaszias idő fogadja az ekkorra már egy kicsit megfáradt mezőnyt (legalábbis ma még, mert a hétvégére borúsabbat mondanak), az már annál inkább, hogy ezúttal nem a jól ismert sírepülő sáncon, hanem a nagysáncon kerül sor a záró versenyekre.

Maga a Bloudkova Velikanka sánc egyébként régebbi múltra tekinthet vissza, mint a Letalnica, amelynek idénre tervezett átépítésével kicsit megcsúsztak a szlovénok, hiszen itt (persze a mostani létesítmény elődjén) már a 30-as években is rendeztek versenyeket, sőt a maga idejében kicsit hasonló szerepet töltött be, mint az ismertebb „nagyobb testvére”, ugyanis több világcsúcs is született rajta, többek között 1936 március idusán Josef Bradl itt ugrotta át először a 100 métert (egészen pontosan 101,5-ig jutott).

Aztán idővel persze sokkal nagyobb sáncokat is építettek világszerte, ettől függetlenül a 90-es évek végéig többé-kevésbé rendszeresen voltak itt versenyek, csakhogy közben az akkori sánc kissé elaggott, így kikerült a naptárból. 2012-ben viszont alapos felújításon esett át, ráadásul nem csak önmagában, hanem egy kiépülő félben lévő komplexum részeként, amit nem titkoltan azzal a céllal húztak fel a szlovénok, hogy egyszer majd északisí világbajnokságnak adhassanak otthont, amiek, ha úgy vesszük, végső soron ez a hétvége eddig nem egy rossz reklám. Mert hát a hangulatra sem a csütörtöki selejtezőn, sem ma, a versenyen nem lehetett panasz, legfeljebb csak az erős hátszélre, ami ha olyan gondokat nem is okozott, mint egy hete Harrachovban, de a verseny alakulásába azért persze beleszólt.

Ettől függetlenül az első sorozat azért időben elkezdődött, méghozzá mindjárt egy remek kísérlettel, ugyanis Cene Prevc (14.) (Peter négy évvel fiatalabb öccse) rögtön egy 128 méteres ugrással nyitott, majd a kettes rajtszámmal ugró, a selejtezőt megnyerő Matjaz Pungertar (17.) sem ugrott rosszat, hiszen 127 méterig jutott, ami annak tükrében nem volt igazán meglepő, hogy a szlovén ugrók helyismeretüket is kihasználva, már az edzéseken is villogtak. Nem sokkal később viszont Andreas Stjernen (8.) egy 130,5 méteres repüléssel már elvette a hazaiaktól az elsőséget, majd jelezvén, hogy ekkor a norvégok perceit éltük Tom Hilde (16.) hajtott végre egy 128 méteres ugrást, amivel a pillanatnyi 3. helyre jött be. Huszonhatodikként következett aztán Reruhi Shimizu (11.), aki egészen 132,5 méterig jutott, ám mivel nála valamivel kisebb volt a hátszél, a kompenzációs pontoknak köszönhetően csak a 2. helyre tudott megérkezni.

Így aztán Anders Fannemelig (130,5 m 7.) kellett várnunk az új éllovasra, aki méterre azonosat ugrova tudta egyetlen ponttal megelőzni honfitársát, majd Richard Freitagtól (13.) jegyezhettünk fel egy a körülményekhez képest egészen jó ugrást, hiszen bár csak 126,5 métert ugrott, mindezt viszonylag erős hátszélben tette. Valamivel később Maciej Kot (130 m 10.) első kísérlete sem sikerült rosszul, ugyanis 130 méterig szárnyalt, amivel a pillanatnyilag a 3. helyen állt, ám Andreas Kofler (2.) még őt is elhomályosította a 134 méteres ugrásával, amelynek köszönhetően át is vette a vezetést. Ezek után Marinus Kraustól (125,5 m 23.), Michael Hayböcktől (126,5 m 18.), Robert Kranjectől (126 m 24.), valamint Stefan Krafttól (125 m 19.) is csak egy-egy közepes kísérletet láthattunk, viszont Andreas Wellinger (43.) ezúttal kifejezetten nagyot belizett, ugyanis csak 116 métert ugrott, amivel esélye sem volt a második sorozatba kerülésre. Nem így Thomas Diethartnak (9.), aki egy 130,5 méteres ugrással ott volt az egyre szorosabbá váló élmezőnyben, ellenben az őt követő Simon Ammann (41.), aki a hét közepén bejelentette, hogy a korábbi hírekkel ellentétben az évad végén mégsem hagy fel a versenyzéssel, most nem ugrott különösebben jót, olyannyira, hogy a 120,5 méteres kísérletével ő sem került be a második sorozatba.

Jól sikerült viszont a mostanában igencsak ingadozó formát mutató Gregor Schlierenzauer (2.) első ugrása, miután annak ellenére is 130,5 métert repült, hogy kifejezetten erős szele volt, így a kompenzációs pontokkal együtt közvetlenül ott volt Kofler mögött a 2. helyen. Anders Bardal (1.) aztán még ennél is magasabbra helyezte a lécet, ugyanis egy 136,5 méteres kísérlettel, ha nem is sokkal de át tudta venni a vezetést. Noriaki Kasai (128,5 m 12.) viszont első nekifutásra nem ugrott igazán átütőt, annál inkább az utóbbi hetekben bombaformában lévő Severin Freund (5.), aki 137,5 méterrel még Bardalnál is messzebb jutott, az más kérdés, hogy ő ezt valamivel enyhébb szembeszélben tette, így a pontszámot tekintve nem sokkal lemaradva, de csak a 4. helyen állt a sorban.

Következett ezek után az a két ugró, akik a verseny alakulásától függetlenül mindenképpen a mai nap főszereplői voltak, hiszen Peter Prevc és Kamil Stoch között két versennyel a vége előtt elméletileg még nyitott volt az összetett kérdése. Matematikailag egyébként még Freund is nyerhetett volna, ez az esély azonban tényleg inkább csak papíron létezett, Prevcnek (4.) viszont, bár 168 pontos hátránya mellett az ő sorsa sem a saját kezében volt, mégis, legalább a számolgatás szintjén maradt egy halvány sansza az összetettre, vagy ha arra nem is, akkor legalább arra, hogy sikerül az utolsó versenyre halasztani a végső döntést. Ehhez az első lépést mindenképpen egy jó ugrással tudta volna megtenni, ez azonban, elsősorban a körülmények miatt csak részben sikerült, ugyanis az erős hátszélben már 129 méternél kénytelen volt landolni, bár a kompenzáció azért jól fizetett neki, így mégis Freund elé, a 4. helyre tudott vele bejönni, ami abból a szempontból nem volt mellékes, hogy kettejük között a VK 2-3. helyéért még valóban komoly verseny folyt.

Jött tehát Kamil Stoch (6.), akinek az ő szempontjából legrosszabb esetben, azaz Prevc győzelme esetén is elég lett volna egy 8. hely az összetett győzelemhez, ami felé az első lépést meg is tette egy 131,5 méteres kísérlettel, ami az első kör után a 6. pozíciót jelentette számára. Meg persze azt is, hogy ezek után Bardal fordulhatott a legkedvezőbb helyzetből a második sorozatra, ami előtt a győzelem kérdése még így is nyitott volt, hiszen még Stoch hátránya is mindösszesen 4,1 pont volt ekkor hozzá képest.

Az első sorozat eredménye

A körülmények különösebben nem változtak a második körre sem, azaz maradt az erőteljes hátszél, amivel együtt is láttunk azért egy-két jó ugrást már az első tízes csoportban is, amelyek közül elsősorban Robert Kranjec (11.) 128 méteres kísérlete emelhető ki, akit ezzel egy jóideig nem is tudtak a vetélytársak felülmúlni. Stefan Kraft (126,5 m 13.) és Michael Hayböck (126 m 15.) ugyan nem jártak ettől nagyon messze, azonban nekik is be kellett érniük a pillanatnyi 2. hellyel, így aztán a reklámfal előtt addig kicsit morózusan álldogáló Kranjec, még mindig éllovasként gratulálhatott Cene Prevc (16.) 130 méteres ugrásához, amiben persze a szél átmeneti enyhülése is közrejátszott, mindazonáltal azt semmiképp nem lehet mondani, hogy az ifjabb Prevc rosszul mutatkozott volna be élete első VK versenyén.

Ezek után még Richard Freitag (126 m 14.) is csak közel járt az elsőséghez, mígnem aztán Kasai (6.) az ismét kedvezőbbé váló körülményeket kihasználva egy 135,5 méteres repüléssel elorozta Kranjectől az elsőséget. Ezt pedig egy rövid ideig ő is meg tudta tartani, hiszen honfitársa, Shimizu (17.) csak 122 méterig jutott, majd Maciej Kot ugyan 135 méterre vitorlázott, ám mindezt ő is igen enyhe szélben tette, így az összpontszáma csak a 2. helyre volt elegendő, ami egyébként jól mutatta azt is, hogy a végjátékban egy kis szerencse is kellett a jó eredményhez.

Ebből ezúttal kevesebb jutott a 9. helyről érkező Thomas Diethartnak (9.), aki az erősebb szél ellenére azért csak eljutott 125 méterig, amivel a 3. volt ekkor a sorban, majd a körülményeket illetően hasonlóképpen járt a két norvég, Stjernen (127 m 10.) és Fannemel (123 m 12.) is, akik szintén rontottak valamelyest az első körös mérlegükön. Nem így viszont Kamil Stoch (4.), aki azzal, hogy egy 134 méteres ugrást követően átvette a vezetést, minden további számolgatást feleslegessé tett, hiszen hatodiknál rosszabb így már semmiképp sem lehetett, amivel bebiztosította az idei összetett világkupát, így a lengyelek ekkor már joggal ünnepelhettek.

A versenynek persze ezzel még nem volt vége, hiszen következett Severin Freund (137,5 m 1.), aki az ismét kissé megenyhülő szelet kihasználva éppen megismételte az első körös, egyébiránt sáncrekordot érő ugrását, amivel át is vette a vezetést, és némi nyomást is helyezett az utána következő Peter Prevcre (3.), aki bár kétségtelenül valamivel kedvezőtlenebb szélviszonyok között, de csak 134,5 méterig jutott, amivel csak a 2. helyet tudta elfoglalni a táblázaton. A szél igazán Schlierenzauert (5.) sem fogadta kegyeibe, aki azért ezzel együtt is eljutott 127,5 méterre, de a győzelem kérdésébe így nem lehetett beleszólása, mint ahogy a másik jól álló osztráknak, Andreas Koflernek (7.) sem kedveztek az égiek, aki egy 123 méteres kísérlettel ugyancsak hátrébb csúszott az első sorozathoz képest. Így már csak Bardal (2.) állhatta útját Freund győzelmének, amihez nem is hiányzott sok a norvégnak, hiszen 134,5 méternél landolt, így aztán a kompenzációra és a stíluspontokra maradt a döntés, ami ezúttal, ha csak 3 tizeddel is, de a németnek kedvezett.

Videón a végjáték:

Ezzel tehát Freund az idei 5. győzelmét is megszerezte,és jóllehet ebben ezúttal kicsit a körülmények is a kezére játszottak, azért a formáját látva érdemtelennek semmiképpen sem lehet nevezni az újabb sikert, mint ahogy azt sem, hogy a nagy hajrájának köszönhetően immár 11 ponttal megelőzi Prevcet is az összetett pontversenyben, bár azért ebben a tekintetben egy nagy csata még minden bizonnyal vár rájuk a zárónapon.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

Előbb persze még szombaton délelőtt egy csapatversenyre kerül sor, na meg azt megelőzően viszonylag korán a női világkupa fináléjára, amelyek előtt viszont különösebben számolgatnivalónk már nincs az összetettet illetően, hiszen a csapatok között erősen körvonalazódni látszik az osztrákok győzelme, miután majd 500 pont előnnyel vezetnek a németek előtt, a hölgyeknél pedig a nagy kristálygömb sorsa már réges-régen eldőlt Sara Takanashi javára. Ettől függetlenül, ha mást nem, egy-egy jó hangulatú versenyt mindenképpen remélhetünk Planicatól, még mielőtt végleg tavaszi pihenőjére vonul a síugró „cirkusz”.

A felhasznált képek forrásai: siol.net, sport.onet.pl