Síparadicsom

Idei második győzelmét zsebelte be Severin Freund ma este Oroszországban, Lillehammer után ismét egy olyan versenyen igazolva klasszisát, amikor a változékony körülmények között kulcsfontosságú volt a „biztos láb” az elugrásnál. Persze tegyük gyorsan hozzá, hogy ha a szél nem pont úgy szól közbe, akkor aligha lett volna ennyire nagy a német előnye a többiekkel szemben, akik közül ezen az estén az összetett szempontjából Freund legnagyobb riválisa, Peter Prevc állhatott fel a dobogó 2. fokára. Csapatszinten viszont ez a nap is a norvégokról szólt, akik négy ugrót is adtak az első hatba, amiből természetesen következik, hogy ismét képviseltették magukat a pódiumon, ezúttal Joachim Hauer révén.

A nizhny tagili hétvége előtt előzetesen két kérdés foglalkoztatott mindenkit, egyrészt, hogy az élmezőnyből hányan vállalják be az első igazán távoli kiruccanást, a másik pedig, hogy végre lesz-e egy kis szerencsénk az időjárással a kelleténél eseménydúsabbra sikerült első néhány hétvégét követően.

Nos, az első kérdésre abszolút pozitív választ kaptunk, hiszen az élmezőnyből csaknem mindenki elutazott az Ural-hegységbe, ugyanis mindössze a Goran Janusék által tudatosan pihentetett Domen Prevcet, és az egyedüliként igazán tartalékos csapattal érkező japánoktól hiányzó Noriaki Kasait hiányolhattuk, már azok közül, akiknek jó ment az elején, elvégre például Andi Kofler, vagy az inkább már a négysáncra készülő Gregor Schlierenzauer távolmaradását szinte borítékolni lehetett. Ebből a szempontból Kamil Stoch volt a kakukktojás, aki ugyan eljött Nizhny Tagilba, mégsem volt ott az első versenyen, azon egyszerű oknál fogva, hogy egy rontott ugrással meglepetésre már a selejtezőben kiesett.

A szelet illetően viszont elég felemás az este mérlege, mert bár maga a verseny ezúttal nem nagyon volt veszélyben, a folyamatosan változó szélirány nehéz feladat elé állította a versenyzőket és a zsűrit is, és – ahogy az már lenni szokott – kicsit megnövelte a szerencse szerepét is.

Az első sorozat mindenesetre rendben elkezdődött a 8-as beülőből, és amikor éppen olyanok voltak a feltételek, akkor láttunk is egy-egy szép repülést már az elején. Elsőként Vincent Descombes Sevoie (13.) kísérletét kell említenünk, aki 124 méterre repült és vezetett is egészen a tavaly ezen a sáncon győztes Anders Fannemel (8.) érkezéséig, aki kihasználva, hogy jókora szembeszelet kapott, na meg, hogy ő már a 9-es kapuból jöhetett 132 méterig vitorlázott és ezzel felkerült az eredménylista tetejére.

Ezt követően Manuel Fettnertől (14.) is feljegyezhettünk egy 124 méteres ugrást, amivel a pillanatnyi 3. helyre jött be, majd Anze Lanisek (7.) következett, aki meg sem állt 130 méterig, ami éppen elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést. Nem járt rosszul a szelet illetően Maciej Kot (9.) sem, amit nem is volt rest kihasználni, hiszen 133,5 méterig repült, más kérdés, hogy a szél miatt kapott majd 19 pontos levonással együtt csak a 3. helyre tudott bejönni, nem így Joachim Hauer (5.), aki egy leheletnyivel kisebb szélben repült éppen ugyanekkorát, ami már elég volt ahhoz, hogy leválthassa Laniseket a pillanatnyi első helyen.

A következő nagy ugrást Simon Ammann (10.) mutatta be, aki azonban hiába repült 134 métert, a kísérlet értékét ezúttal is csökkentette a pontozóbíráktól kapott alacsony pontszám, amit ezúttal egy valóban elég mélyre sikerült talajfogás indokolt. Arra viszont jó volt ez a nagy ugrás, hogy a zsűri ezt követően ismét visszavitte a versenyzőket a 8-as beülőbe, ami ha lehet még egy fokkal nehezített az amúgy sem egyszerű körülményeken a sorozat végén, még inkább nehéz helyzetbe hozva azokat, akiket nem támogatott meg eléggé a szembeszél.

Ezt egy-egy esetben persze legalább részben visszaadta a kompenzáció, ennek köszönhetően tudott például Andreas Stjernen (123 m 11.) még egy egészen jó helyet elcsípni a folytatásra, azonban a legjobb 10 ugró közül többeknek így is csak kármentésre volt lehetősége az első körben, mint például Andreas Wellingernek (114 m 20.) vagy Roman Koudelkanak (114 m 18.), akik egyaránt a hátszéllel küzdve biztosították helyüket a legjobb 30 között. Richard Freitagnak (127 m 12.) nagyobb szerencséje volt, más kérdés, hogy kihasználni igazán nem tudta a kedvező körülményeket, így ő is csak a középmezőnyből várta a 2. kört.

A nap eddigi pechvogele viszont vitán felül Stefan Kraft (21.) volt, aki mindenkinél erősebb hátszélben volt kénytelen repülni, egyetlen szerencséje, hogy a mindössze 109,5 méteres ugrása ellenére a kompenzációs pontok azért besegítették őt is második sorozatba. Johann André Forfang (6.) ugyanakkor a nehezebb körülmények ellenére is eljutott 125 méterig, be is jött vele a 2. helyre a honfitárs, Hauer mögé, majd alig egy perccel később már három „viking” állt a mezőny élén, Daniel André Tande (2.) ugyanis jól használta ki a kedvező szélviszonyokat, és egy 133 méteres repüléssel megszerezte a vezetést.

Peter Prevc (3.) következett ekkor, aki 131 méterrel ugyancsak jó helyről várhatta a folytatást, majd Kenneth Gangnes (4.) volt soron, aki egy kifejezetten értékes 128 méteres ugrást mutatott be, ami a relatíve kevés szélkompenzációs mínuszponttal együtt a pillanatnyi 3. helyhez volt elég. A legjobban viszont a VK-t vezető Severin Freundnak (1.) sikerült az első sorozat, aki közepes szembeszélben repült 132 méterig, így Tandéval szemben 2,1, Prevchez képest pedig kereken 3 pontosa előnyből várhatta a folytatást.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatnak az elsőhöz hasonlóan a 8-as beülőből futottak neki a versenyzők, Evgeniy Klimov (124 m 18.) révén – aki egyedül képviselte a házigazdákat a legjobb 30-ban – mindjárt az elején láttunk egy jól sikerült kísérletet, amivel jónéhány hellyel előrébb tudott kerülni a 29-ről, ami már csak azért is figyelemre méltó, mert közben többek között olyan nagynevű versenyzők, mint Michael Hayböck (112 m 28.) vagy Stefan Kraft (117 m 22.) is csak szenvedtek a továbbra sem túl barátságos szélviszonyok közepette.

Klimovtól végül Andi Wellingernek (13.) sikerült elvennie az első helyet egy 123,5méteres ugrásnak köszönhetően, amivel egy ideig ő is lépésről-lépésre haladt előre a sorban, míg nem aztán érkezett a 14. helyezett Manuel Fettner (9.), és egy 127 méteres repüléssel átvette a vezetést, ami végeredményben már egy top10-es helyezést ért számára. Az osztrák után Descombes Sevoie (120,5 m 17.) következett, aki ugyan rontott egy kicsit az első körös helyezésén, de így is egy relatíve erős pontszerzésnek örülhetett, majd Richard Freitag (11.) volt soron, aki bár csak 116,5 méterig jutott, a kompenzációs pontokkal együtt így is befér másodiknak, jóllehet Fettnerrel szemben csaknem 9 pontos hátrányban volt.

Az első igazán nagy ugrást a második körben Andreas Stjernentől (4.) láthattuk, aki 130 méterig repült a nem túl erős szembeszél ellenére is, ezzel pedig toronymagasan, majd 15 ponttal vette át a vezetést, amire különösebb veszélyt sem a közvetlenül utána érkező Simon Ammann (117,5 m 10.), sem a Maciej Kot (116,5 m 15.), Anders Fannemel (115 m 12.) duó nem jelentett. Sőt, igazság szerint Anze Lanisek (7.) sem, ugyanakkor a fiatal szlovén ugró 125 méteres kísérlete ahhoz már elég volt, hogy bejöjjön Fettner elé a 2. helyre, amit viszont rögtön át is kellett, hogy adjon Johann André Forfangnak (5.), aki másodjára 126,5 métert repült.

Az összkép tehát ismét igen jól festett a norvégok szempontjából, hiszen két ugrójuk vezette a táblázatot öt ugrással a vége előtt, ráadásul az öt hátralevő versenyzőből hárman ugyancsak Alexander Stöckl tanítványai voltak. A közülük elsőként érkező Joachim Hauer (3.) pedig további okot adott az örömre az északiaknál, hiszen egy 129,5 méteres ugrással átvette a vezetést, a végelszámolásnál pedig – életében először – a dobogóra is felállhatott. Persze a pakliban ekkor még egy ennél nagyobb norvég-siker is benne volt, ám Kenneth Gangnes (111 m 8.) dobogós reményei elszálltak abban a hatalmas hátszélben, ami éppen befújt neki, az, hogy ezzel együtt is bent tudott maradni a legjobb 10-ben mondhatni kisebb bravúrral ért fel. Igazán jó szele Peter Prevcnek (2.) sem volt, ezzel együtt a szlovén klasszis biztos lábbal ugorva azért csak eljutott valahogy 123 méterig, amivel Hauertől át tudta már venni a vezetést, és miután Tande (118 m 6.) hasonló körülmények között jónéhány méterrel elmaradt tőle, már biztos volt, hogy legrosszabb esetben másodikként zárja a versenyt.

Prevc esetleges győzelméhez viszont Freund (1.) hibájára is szükség lett volna, akinek mondhatjuk, hogy nem volt „igazán nehéz” dolga, hiszen viszonylag kedvező szelet kapott a második ugrásánál, ezzel együtt tett azért, hogy sok szava ne lehessen senkinek, hiszen 134 métert repült és ezzel összességében 11,5 pontot verve szlovén riválisára megszerezte idei második, pályafutása során pedig már 20. futamgyőzelmét.

Ezzel természetesen az összetettben is egy kicsit biztosabbá vált Freund előnye, aki mögé a mai dobogós helyezésnek köszönhetően immár Prevc jött fel a 2. helyre, s az eddigiek alapján nagyon úgy tűnik, hogy kibontakozóban van kettejük között a tavaly a planicai drámában kicsúcsosodó csata visszavágója.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

Ezzel együtt csapat szinten ismét a norvégok keltették a legjobb benyomást, hiszen ezúttal senki rá nem foghatja az eredményre, hogy csak a „hazai pályát” használták ki, és bár a Nemezetek Kupájában egyelőre még a németek vezetnek (miután a Stöckl-csapat Klingenthalban értékes pontokat bukott a csapatversenyen egy kizárás miatt), sokat mond a formájukról a VK összetett is, amelyben pillanatnyilag hárman vannak ott az első ötben, és négyen az első tízben. Mondhatjuk – már csak azért is mert nem mi vagyunk az elsők, ugyanis a lillehammeri hétvége után nem más, mint a korábbi osztrák sikeredző, Alexander Pointner is hasonló véleményen volt, hogy a norvég válogatott jelenlegi formája lassan-lassan már a legendássá vált néhány évvel korábbi osztrák csapatot idézi, annak is az első egy-két évét, amikor az akkori rutinos versenyzők (Goldberger, Widhölzl) visszavonulása után a hirtelen a rivaldafénybe kerülő fiatalokban rengeteg energia szabadult fel, ami mint tudjuk végül a Morgenstern, Schlierenzauer, Kofler, Loitz és Koch fémjelezte csapat többéves sikerkorszakához vezetett. Persze nyilvánvaló, hogy néhány verseny alapján korai lenne hasonló jóslatokba bocsátkozni Gangnesékkel kapcsolatban, mindenesetre azt talán még a legelvakultabb norvég szurkolók sem gondolták volna előzetesen, hogy a visszavonuló Bardalt és Jacobsent is nélkülöző csapat most ott tart majd, ahol. Holnap 15 órától kiderül, mit hoz számukra a közvetlen folytatás.