Síparadicsom

Hazai győzelemnek örülhetett a szép számban összegyűlt willingeni publikum vasárnap délután, ugyanis Severin Freund kerek egy ponttal felülmúlta az idei legjobb eredményét elérő Rune Veltát, míg a harmadik dobogós pozíció ezúttal Roman Koudelkáé lett.

Tulajdonképpen kezdhetném úgy is, hogy nem voltak egyszerű körülmények voltak ma délután Willingenben, ugyanis nem csak a (szerencsére döntően szembe)szél volt viszonylag élénk, hanem a tetejébe még a havazás is nehezítette a szervezők dolgát. Ehhez képest ugyanakkor maga a verseny egészen nyugodtan lezajlott, olyannyira, hogy ha a sokszor bőven kétszámjegyű kompenzációt nem látjuk az eredményjelzőn talán észre sem vettünk volna semmi különöset.

A kedvező szélnek köszönhetően az első sorozatban nem kellett sokat várnunk az első látványos ugrásra, ugyanis mindjárt viszonylag az elején Nicholas Alexander (23.) 138 métert tudott repülni, ami egy ideig a vezetést, és mint kiderült pályafutása első pontjait jelentette számára. Az elsőséget egyébként kicsivel később Jakub Janda (135 m 21.) vette át az amerikaitól, akit Maunel Poppinger (8.)váltott az élen, egy már a zsűritávolságot is meghaladó, 145,5 méteres ugrással. Davide Bresadola (137 m 16.) is jót ugrott ezt követően, akárcsak Tom Hilde (136 m 20.), amivel be is jöttek a pillanatnyi 2-3. helyre, és hasonlóan nagyot ugrott Gregor Deschwanden (136 m 25.) is, ám ő a viszonylag nagy szél miatti levonás következtésben nem tudott a legelejére odaférni. Nem így Jarkko Määttä (11.), aki egy 139,5 méteres ugrással bejött Poppinger mögé a 2. helyre.

Ezek után Jurij Tepesig (9.) kellett várnunk a következő igazán szép repülésre, a szlovén ugyanis 143 méterig tudott vitorlázni, ami azonban Poppinger megelőzéséhez még kevésnek bizonyult, és nem járt nagyobb sikerrel a kvalifikációt megnyerő Piotr Zyla (138 m 14.), valamint Marinus Kraus (142,5 m 10.) sem. Nem volt rossz az ezután következő Anders Jacobsen (134,5 m 22.), Daiki Ito (140 m 13.), Markus Eisenbichler (138 m 15.) hármas teljesítménye sem, ám igazán átütő erő sem volt ezekben az ugrásokban, így ők is az üldözőbolyban foglaltak helyet az első kör végén. Nem így Rune Velta (145 m 3.), aki éppen a zsűritávolságnál landolt, ráadásul tette mindezt valamivel enyhébb szélben, mint az élmezőny nagy része, ami így összességében elegendőnek bizonyult számára ahhoz, hogy átvegye a vezetést.

Jernej Damjan (17.) következett ekkor, aki azonban egy ekkor már inkább csak közepesnek számító 137 méteres ugrást tudott bemutatni, majd a pénteki győztes, Kamil Stoch (6.) volt soron, aki nem is ugrott rosszat első nekifutásra, ám a 143,5 méteres kísérlet mégis csak Velta mögé, a pillanatnyi 2. helyre sorolta őt. Nem remekelt viszont különösebben Richard Freitag (135 m 19.), mint ahogy Gregor Schlierenzauer (127,5 m 27.) sem, így ők már az első ugrás után elég messze kerültek a dobogótól és Noriaki Kasainak (135 m 12.) is voltak már lényegesen jobb ugrásai a közelmúltban, mint az első körben bemutatott 135 méteres kísérlete, még ha ebben vélhetően az átmenetileg megenyhülő szembeszélnek is lehetett némi szerepe.

Jött viszont Anders Fannemel (3.), aki 149 méterrel egyelőre mindenkinél messzebb repült, más kérdés, hogy a talajfogása ennél a távolságnál már nem volt messze tökéletes, így „kénytelen volt” osztozni Veltával az első helyen. Severin Freund (1.) viszont még erre az ugrásra is rá tudott kontrázni, sőt esetében nem csak a távolság (149,5 m), de a kivitelezés is kifogástalan volt, így majdnem 5 pontos előnnyel megelőzve a norvég párost átvette a vezetést. Fel volt tehát adva a lecke ezzel mindenkinek, ami különösebben nem feszélyezte azért Roman Koudelkat (7.), aki elsőre 146 métert ugrott, más kérdés – ami a verseny színvonaláról is sokat elárul – hogy ezzel is csak az 5. helyre fért be. Az ezen a hétvégén viszonylag halovány Michael Hayböck (137,5 m 18.) ugyanakkor elmaradt valamelyest attól a távolságtól, ami a közvetlen élmezőnyhöz kellett volna, ellentétben Peter Prevccel (5.), aki egy 145,5 méteres kísérlettel bejött a pillanatnyi 4. helyre. Stefan Kraft (2.) volt már csak ezzel hátra, akinek már csak azért is várhattuk különös érdeklődéssel az ugrását, mert pénteken mindössze 39 pontra olvadt az előnye Prevccel szemben, így egyáltalán nem volt mindegy, hogy a szlovénhoz képest hogy teljesít. Nos, az első kört kipipálhatta az osztrák sárga trikós, miután 149 méterrel túlugrotta a közvetlen riválist, sőt összességében is bejött vele a 2. helyre, 3,6 ponttal lemaradva csak az éllovas Freundtól.

Az első sorozat eredménye

Izgalmas csata ígérkezett tehát a második sorozatban, amelyre a körülmények nem sokat változtak, így a zsűri is maradt az eddig használt 13-as beülőnél. A sorozat elejéről elsősorban Gregor Schliernzauer (136,5 m 20.) és Gregor Deschwanden (137 m 19.) ugrását említhetjük, mint két kiemelkedő kísérletet, aminek köszönhetően a svájci egy jóideig vezette is a mezőnyt. Egészen konkrétan az első kört a 20. helyen befejező Tom Hilde (10.) ugrásáig kellett várnunk az új éllovasra, aki 142,5 méterre vitorlázott és bizony igencsak magasra tette a lécet az utána érkezőknek. Nem is sikerült túl sokaknak megugrani, amivel persze a norvég szépen lépegetett előre a sorban miközben azért Richard Freitagtól (132,5 m 15.), Jernej Damjantól (131,5 m 12.), Markus Eisenbichlertől (134,5 m 13.), Piotr Zylatól (132,5 m 14.) és Daiki Itotól (135 m 11.) is egy-egy jó ugrást láthatott a közönség, még ha a vezetés maradt is egyelőre Hildénél.

Érkezett viszont Noriaki Kasai (9.), aki másodjára 136 métert repült, ami az első körből hozott előnyével együtt már elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést, ami övé volt akkor is, amikor már csak 10-en voltak fent a toronyban, miután Jarkko Määttät (126 m 17.) viszonylag könnyedén maga mögé utasította. Marinus Kraus (135,5 m 8.) viszont a hazai közönség legnagyobb örömére már át tudta venni Kasaitól a vezetést, ellentétben Jurij Tepessel (124,5 m 16.) és Manuel Poppingerrel (117 m 22.), akik viszont jelentősen rontottak az első körös ugrásukhoz képest, amivel mindketten kicsúsztak a legjobb 10 közül.

Jött viszont Roman Koudelka (3.), aki egy 139 méteres ugrással már át tudta venni a vezetést, sőt mint a végén kiderült, egy dobogós helyezést ért a jó második kísérlet. A cseh ugrótól ugyanis előbb Kamil Stoch (136,5 m 7.) majd Peter Prevc (136 m 4.) is elmaradt valamelyest, ami önmagában még nem lett volna elég a pódiumhoz, főleg, hogy Rune Velta (143 m 2.) egy remekbeszabott 2. ugrással átvette tőle a vezetést. Ezt követően azonban Anders Fannemel (134,5 m 5.) és Stefan Kraft (134,5 m 6.) is elmaradtak valamivel az első körös teljesítményüktől, így előbb Velta, majd Koudelka is már biztosan dobogósnak mondhatta magát. A kérdés már csak az volt, elsősorban a norvég szempontjából, hogy vajon egyúttal a győzelmet is bezsebeli-e, amitől mindössze Severin Freund (1.) választhatta már csak el. Első pillantásra úgy nézett ki, hogy a német nem hagy különösebb számolgatni valót a végére, miután 146 méterig vitorlázva a távolságot tekintve három métert rávert Veltára, a képlet azonban nem volt ilyen egyszerű, ugyanis tőle 13,5 pontot vontak le a szembeszél miatt, míg Veltánál ez az érték mindössze 4,8 pont volt, így összértékét tekintve végső soron a norvég második ugrása volt az értékesebb. Így aztán szükség volt Freundnak az első sorozatból hozott, 4,8 pontos előnyére is ahhoz, hogy maga mögött tartsa Veltát, akinek ma talán mindössze csak egy kicsit szerencsésebb széljárás hiányzott egy még nagyobb sikerhez, mert azért tegyük hozzá neki ez a 2. hely nem csak idei, de egyúttal pályafutása legjobb eredménye is!

Mert hát lényeg a lényeg, Freund végülis 1 pontot megtartott az előnyéből a végelszámolásnál, így idén már harmadszor, pályafutása során pedig összességében 12. alkalommal ünnepelhetett, s ezúttal ünnepelhette őt a német közönség is, hiszen 2011 után –akkor is Freund nyert – született ismét hazai siker a Mühlenkopfschanzén.

Végeredmény

VK összetett

Nemzetek kupája

Ami az összetettet illeti, Prevc végül ugyan tudott egy kicsit faragni ma a hátrányából Krafttal szemben, ám az előny és a sárga trikó még mindig az osztrák vállain feszül, persze azért tegyük hozzá, korántsem kétfős csata ez a győzelemért, hiszen a 3. Koudelka és a 4. Freund is, sőt ha az átmeneti holtponton túllendülne, akkor még az 5. Hayböck is látótávolságon belül lehet az elejéhez képest. Egyelőre annyi biztos, hogy a következő összecsapásért nem kell nagyon messzire utazni, hiszen egy újabb német helyszín, a Liberec helyett beugró Titisee-Neustadt következik a jövő héten, így februárba fordulva már egyre inkább a faluni VB jegyében.