Gigászok éjszakai csatája: Kristoffersen megint felvette a kesztyűt Hirscherrel
McDave 2016.12.23. 10:46
Az alpesi sí szerelmesei mind a 10 ujjukat megnyalhatják, mivel rendre gigászok csatáját hozza a szlalom a férfiak mezőnyében. Két uraság kimagaslik az egyébként roppant kiegyensúlyozott és magas színvonalú mezőnyből. Amikor azt érezzük, Marcel Hirscher űridőt síelt, s azt már nem lehet felülmúlni, mindig érkezik Henrik Kristoffersen, és alaposan rácáfol vélekedésünkre. Madonna di Campiglio lejtőjén is a norvég győzedelmeskedett az osztrák előtt, s hogy legyen oka a hazaiaknak is örömre, arról tett Stefano Gross és Manfred Mölgg, kettejük közt pár század döntött, így előbbi állhatott dobogóra. Samsal Dalibor jól síelt, pechére sokadmagával tett így. Két tizeden múlt a hőn áhított magyar pontszerzés.
Az ünnepek közeledtével, s közt hagyományosan a Dolomitokat veszik birtokba a férfi alpesi sízők. Val Gardena és Alta Badia után két nappal a Szenteste előtt Madonna di Campiglio rendezett szlalomot.
Az első futam pályáját a francia Simon Deldio, míg a másodikat a svéd csapat kötelékébe tartozó Jacques Theolier tűzte. A délelőtti nyomvonal igazán trükkösre sikeredett, a letöréshez érve jó pár nagynevű síző lábai megremegtek.
Kezdésként rögtön láthattunk egy ékes példát arra, mi történik akkor, ha valaki túl sokat vállal a kritikus részeken. Felix Neureuther rongyolt bele a kapuba egy késéssorozat végén, ami inkább múltjából kiindulva meglepő fejlemény. Idén sajnos megszaporodtak nála a pontatlanságok. Jó barátja, Marcel Hirscher (2.) nem tette meg ugyanezt a szívességet például Kjetil Jansrudnak, mivel bár akadt néhány kelleténél hosszabb csúszási fázis nála is, összeszedett menettel adta meg az alapidőt.
Az ifjú trónkövetelő csak a letörésig bírta tartani a lépést. Marco Schwarz (11.) úgy leszorult az ideális ívről, hogy beletelt neki két kapuba, mire visszatalált oda. A hazaiak legnagyobb reménysége Stefano Gross (4.), aki igazolta is e várakozásokat. Pattogós, nagyobb hibákat nélkülöző menete csupán 36 századot kapott az éllovastól. André Myhrer (3.) megfelelő kiindulóponttal várhatta saját edzőjének pályáját: ha nincs az a méretes késés a meredeken, akár még a vezetést is átvehette volna. Mindenhol máshol ugyanis jobb volt az osztráknál. Alekszandr Horosilov (22.) ellenben nem szorongatott meg senkit, az igencsak szélsőségesen teljesítő orosz elsőre levi formáját idézte. Henrik Kristoffersen (1.) agresszív stílusa jól alkalmazkodott a pályához, csaknem negyed másodperccel át tudta venni a vezetést Hirschertől. A célban mégsem volt elégedett, s való igaz, a letörésnél teret vesztett, s a pálya végi szakasz sem sikerült tökéletesre.
Patrick Thaler (9.) precízen tartotta az íveket, még a meredeken is, igaz, ennek ára a valamivel visszafogottabb tempó volt. Jól teljesítettek az olaszok, Manfred Mölgg (5.) két remek szektor között nyújtott egy közepes meredeket. Pár kaput rontogatott, mélyről kanyarodott, hátránya javát ott szedte be. Két aprócska századdal maradt csak el tőle Daniel Yule (6.), a svájci egész ritmusos meredeket síelt, a pálya végi ritmustévesztését joggal bánta. Finoman szólva nem a franciák futama volt az első, Alexis Pinturault (14.) végzett legelőrébb, aki hiába fordult szép magasról, ha tempója egyszerűen nem volt meg. Julien Lizeroux (24.) jól láthatóan nem tudott érvényesülni a pályán. Az osztrák meglepetésemberek felemásan teljesítettek: Marc Digruber a letörésnél búcsúzott, Michael Matt (12.) ugyanott befékezett, de legalább tisztes hátránnyal célba tudott érni. Kettejük közt Mattias Hargin (21.) nevesítette tovább a középmezőnyt. A svéd tompaságában közrejátszhatott Anna Holmlund (sívéd síkrosszos) balesete is; a jelenleg is kómába fekvő sportoló esete felidézhette benne kedvesének nyári tragédiáját.
Az elkövetkező tizenötösben érthetetlen bukták sorát láthattuk, Foss-Solevaag (25.) és Muffat-Jeandet (26.) számára még a továbbjutás sem volt borítékolható, míg Giuliano Razzoli (38.) és Leif Kristian Haugen (42.) ettől is igen távol került. Pozitívumként ki kell emelnünk, hogy Luca Ärni (7.) személyében még egy svájci csatlakozott a közvetlen élmezőnyhöz, s Neureuther és Dopfer hiányában csak láthattunk egy németet a legjobb 10-ben, Dominik Stehle (10.) kerek 8 tizeddel maradt el az éllovastól.
Harmincon túlról sokak kvalifikálták magukat a TOP-30 közé, dacára a roppant szoros időkülönbségeknek. Juasza Naoki (8.) hasított a legnagyobbat, az éjszakai szlalom specialistájaként számon tartott japán 3 tizednyire maradt csak le a dobogó aljától. Nagyot virított AJ Ginnis (58-assal a 13.) életében először síelhetett második futamot a Világkupában.
Szépen helytállt Samsal Dalibor (63-assal a 32.), a magyarrá lett horvát biztató részidők után épp az utolsó pontszerző helyre érkezett a célba. Joggal bíztunk ezek után abban, hogy másodjára is pontot gyűjt Magyarországnak, ám hárommal utána a lengyel Michal Jasiczek (32.) négy aprócska századdal kiütötte a 30-ból. Szívünk megkönnyebbedett Zan Kranjeć (29.) csúszása után, így már két tizeden múlt az újabb magyar pontszerzés. Márpedig ez a mai versenyen mértékadó különbség volt.
------------------------------------------------------------------------------
A netes közvetítések keresése nehéz műfaj, bele is tört a bicskája a poszt szerzőjének. Így az első tizenöt javáról csak címszavakban…
Robin Buffet (25.) alapideje nem verdeste az egeket, ennek ellenére sem Kranjeć (28.) vélhetően biztonságinak szánt menetével, sem a hazaiak bánatára Tommaso Sala (29.) nem tudott nála jobbat, az olasz ráadásul hegyet mászhatott, limitidőn túl érkezett célba. Muffat-Jeandet (23.) természetesen beelőzte honfitársát, büszke azért nem lehetett teljesítményére, mert Linus Strasser (27.) után Foss-a ma szintúgy alulteljesítő Solevåg (24.) csak kevéssel került mögéje.
Az első érdemleges időt a számok szerint Julien Lizeroux (13.) síelte, a rendkívül szoros középmezőnyben ezzel jókora előlépésben bízhatott. S valóban, sorra jöttek a sízők, de legkésőbb a meredekhez érve elvesztettek minden hozott előnyüket. Digruber (20.), Horosilov (22.), Hargin (19.). Chodounsky (17.) és Zenhäusern (21.) – nekik nem osztottak lapot. A részidők tanúsága szerint elsőként Christian Hirschbühltől (16.) kellett tartania a franciának, de sem neki, sem Grange-nak (14.) nem sikerült kívánt tempóban közlekednie az alsó részen.
A nagy sorozatnak aztán a reklámszünet véget vetett. Dave Ryding (12.) újra dicsőséget hozott a brit alpesi síelésnek, szép határozott sízéssel valamicskét megtartott előnyéből. A brit kommentátorok extázisa aztán hamar alábbhagyott, elmaradt az annyira várt TOP-10-helyezés. Az óriás-műlesiklásban már több remek eredményt felmutató Erik Readet (18.) még sikerült kibekkelniük, köszönhetően a kanadai zaklatott meredekének (első szlalomos pontjai ezek), Alexis Pinturault (7.) ellenében viszont minden rontás fohász hiábavaló volt. Jóval keményebben hasított a gall, de hiába az addigi legjobb második futam, meredeksízésével most sem lehetett maradéktalanul elégedett.
Ginnis (26.) mintha elizgulta volna a dolgot, menete úgy tűnt biztonságinak, hogy hemzsegett a hibáktól. Két fiatal osztrák volt soron. Michael Mattnak (11.) egy komolyabbat kellett korrigálnia a meredeken, Marco Schwarz (10.) pedig bemutatott néhány kövér kaput ugyanott. Szó szerint századok döntöttek itt fontos helyezésekről, no, erről speciel lemaradt a német Dominik Stehle (15.), nem csoda, gyakran lekóricált az ideális ívről. Idei első pontjai így is meglettek. Patrick Thaler (9.) igyekezett meghálálni a biztatást közönségének, nem kizárt, ma síelt utoljára hazai havon a Világkupában. Nem is ment rosszul, végig vezetett, de a végére elfogyott a lendület. Kicsivel az osztrákokat legalább maga mögött tartotta.
Az utolsó nyolcast Juasza Naoki (8.) nyitotta, méghozzá egy kellően őrült menettel. Megúszta a necces kapuvételek sorát, célba ért, nem is annyira rossz idővel. Pinturault mögött ekkortájt 2-3 tizednyi hátránnyal állt uszkve négy versenyző. Luca Ärni más nívót képviselt, amennyiben végigér, túlzás nélkül dobogóra állhatott volna. Csaknem teljes másodperccel vezetett már, hála kiváló meredekének, a legvégén, a vertikális kapuk viszont úgy megszívatták, hogy pályaelhagyás és nullázás lett a dolog vége. Koncentrációs hiba volt a háttérben.
Daniel Yule (6.) legalább valamit szépített a svájciak hangulatán, igaz, a letörésnél elkövetett rontása után vérmesebb reményei már nem lehettek. Mindenki megelőzte a fent várakozók közül, elsőként a két olasz harcos. Manfred Mölgg (4.) minden mozdulatán érződött, nagyon akarja azt a dobogót. Nagyobb gond nélkül végigvitte vállalt tempójában a pályát, taktikus sízése mégsem ért pódiumot. Öröm az ürömben (vagy valami ilyesmi…), hogy a harmadik hely otthon maradt. Stefano Gross (3.) vérszegény kezdés után extrát nyújtott a meredeken, fél másodperces hátrányt hozott vissza, s végül tizednyi előnnyel átvette a vezetést.
André Myhrer (5.) bebiztosította az olasz dobogót, mivel a délelőtthöz mérten nem ment átütően, egész konkrétan nem szerzett elég előnyt fent derék Stefanoval szemben. A hátralévő két indulóval szemben persze jottányi esélyük sem lehetett. Marcel Hirscher (2.) ismét legjobbját nyújtotta, a letörés után ment, akár a veszedelem, másodpercet túlhaladó előnye – gondoltuk mi – komoly nyomást helyezhet a norvégra.
De nem, Henrik Kristoffersent (1.) nem ilyen fából faragták, ő bizony felvette a kesztyűt. Olyannyira, hogy az osztrák szemre tökéletesnek tűnő menetére is rávert 1 tizedet. Mindkét futamot ő nyerte, kérdés nem volt!
A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintva megtekinthetitek.
Henrik Kristoffersen tucatnyi győzelemnél jár a Világkupában, ennek felét a mögöttünk hagyott naptári évben produkálta. A norvég szövetséggel folytatott peres ügyei miatt kialakult hátrányát még nem tudta annulálni, a szakági pontversenyt változatlanul az a Marcel Hirscher vezeti, akit már csak két pódium választ el a karriertörténeti határhoz, a 100. VK- dobogótól. Valamilyen szinten Stefano Gross is mérföldkőhöz ért, ő 10. alkalommal végzett a legjobb három közt. Külön öröm lehet számára, hogy első ízben tette mindezt hazai havon.
A folytatásban karácsonyoznak az alpesi sízők, ám a két ünnep közt visszatér az élet a sípályákra. Santa Caterinán három szakágban is vetélkednek majd.