Síparadicsom

Négyévente elkerülik a világversenyek az alpesi síelést, ekkortájt mód nyílik olyan helyszínek beemelésére a Világkupába, amik egyébként annak közelébe sem kerülhettek. Megjegyzendő, nagy kár, a folyamatos vérfrissítés jót tenne a sportágnak. E hétvégén Japán, pontosabban Juzava Néba fogadta a technikai számok specialistáit. A közös nevező Fritz Dopfer remeklése az első, majd hátrazuhanása a második futamban. Két győztes, akik idei eredményeik láttán nagy meglepetést okoztak ezzel. Óriás-műlesiklásban Alexis Pinturault, szlalomban Felix Neureuther aratta le a babért. Samsal Dalibor szlalomban kiesett. A szokottnál rövidebb összefoglaló.

A világversenyeket nélkülöző szezon végre meghozta nekünk a hajnali keléseket, mi azonban minden fanatizmusunkkal együtt sem állítottuk ennyire korára a vekkert. Az internet korában ez sem akkora hátrány, az alábbi videók alapján ti is újranézhetitek a történteket. Érdemes belevágni.

Tökéletesen karbantartott pálya várta a fiúkat óriás-műlesiklásban, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy magas rajtszámokkal is többen nagyon előre kerültek délelőtt. (Mindig ottani idő szerint írjuk az eseményeket.)

Érdemes megjegyezni, hogy december vége, tehát az Alta Badia-i verseny óta nem rendeztek óriás-műlesiklást a Világkupában, ez a tegnapi volt a szezon ötödik szakági versenye.

Az osztrák edző ritmusos pályát tűzött, ahol a megfelelő sebesség tartása kulcsfontosságúnak bizonyult. Felix Neureuther (14.) menetéről egyből lerítt, nem fog vele sokáig jutni, honfitársa, Fritz Dopfer (1.) mind dinamikában, mind pontosságban messze föléje került. Igaz, fél másodpercen belülre senki nem került az éllovas mögé. Henrik Kristoffersen (3.) inkább a gyöngébbik némettel volt versenyben, annak dacára jócskán megelőzte, hogy az ő csúszása sem festett valami épületesen. Marcel Hirscher (3.) sem síelt hibátlanul, az ideális ívet rendre távolról véve 7 tizedes hátrányt vitt délutánra. Alexis Pinturault (2.) került legközelebb Dopferhez, de a letöréseknél nála is érződött az a visszafogottság, ami a futam győztesénél egyáltalán nem. Remekeltek egyébiránt is a franciák, Victor Muffat-Jeandet (7.) és nem sokkal később Mathieu Faivre (6.) is fenntartotta dobogós reményeit, utóbbi mindezt egy méretes túlfordulással együtt. A kakukktojás a még a kiemelt csoportban síző Thomas Fanara (22.) lett, ma is borzasztó tompasággal síelt.

A hátralévő indulók közt kiemelésre méltó az osztrák és a svájci csapat remek összteljesítménye, s a mezőny veteránjának nagy villanása. A sógorok közül valamennyien kvalifikálták magukat a második futamba. Philip Schörghofer (4.) lehetett a leginkább elégedett, elvégre egy pálya végi késéssorozattal együtt is alig-alig maradt el a dobogós pozíciót birtokló Hirscherrel szemben. Svájci részről hárman kerültek a legjobb 15 közé, Gino Caviezel (10.) és Justin Murisier (11.) menetében ráadásul bőven láthattunk még tartalékot. Massimiliano Blardone (9.) 27-es rajtszámmal varázsolt egy nagyot, alig másfél másodperces hátránnyal karnyújtásnyira került egy még nagyobb bravúrhoz.

Délutánra csak fokozódott a kihívás, a kapuk tövében megjelenő kátyúk, ez az eleve hepehupás pályán megnehezítette a versenyzők dolgát. Nagyon meg kellett fontolni, hol lehet nyomni a gázt, s hol szükséges kicsit visszafogni magunkat. A rutin sokat ért.

Az első ütőképes menetet Manfred Mölgg (13.) mutatta be a svájci edző tűzte pályán. Bátor siklásának sokáig nem volt párja, a vele leginkább konkuráló Marcus Sandel (16.) is mögéje került néhány századdal. Olasz szemszögből üdvözítő, hogy az, aki letaszította végre az élről, szintén Itáliából érkezett, Florian Eisath (10.) laza fél másodperccel ugrott a lista élére. Kettős olasz vezetéssel szusszanhattunk tehát.

„Fiatalság bolondság” jeligével síelt délután Stefan Luitz (21.), Roland Leitinger (30.) és Manuel Feller (22.), de meglepő módon Neureuther (15.) sem volt a helyzet magaslatán, a lankásabb rész előtt túl sok élt használt. Nem sokkal ezt követően a svájciak rohamozták az éllovas olasz párost. Justin Murisier (11.) pár századdal még leszorult az élről, Gino Caviezel (8.) már jobb barátságban volt a századokkal. Előbbi agresszíven támadta a kapukat, ebből eredően többször elvesztette egyensúlyát, Caviezel is mindent alárendelt a sebességhalmozásnak, ez kamatozódott a legvégén.

S következett maga a CSODA! Massimiliano Blardone (3.) legszebb éveit idézően, rezzenéstelenül hasított végig a pályán. Előnye túlhaladta már a másodpercet is, a végén vesztegetett el egy keveset belőle. Mekkorát is ment valójában az öreg, kiderült a reklámszünet után rögtön! Henrik Kristoffersen (4.) hiába ment a tőle telhető legjobban, 1 tizeddel az olasz mögé került. Victor Muffat-Jeandet (5.) is hiába adott bele mindent, csak a pillanatnyi dobogó legaljára érkezett.

Mathieu Faivre (2.) csak a legvégén fordította a maga javára az állást, belefért néhány távolról vett kapu is. Nem ezen ment el győzelme. Roberto Nani (9.) nem érzett rá a nyomvonal ritmusára, hol túl mélyről, hol egy lábbal vette be a kanyarokat, márpedig így nem lehetett ma dobogóra állni. A délután nagy vesztese Philip Schörghofer (12.).  Belesett abba a hibába, hogy túl sok rizikót vállalt. Marcel Hirscher (6.) sem védett semmit, rápakolt keveset előnyére a felső szakaszon. A pálya második felén aztán mintha vesztett volna lendületéből, az aktuális dobogóról is lecsúszott.

Alexis Pinturault (1.) gyakorlatilag lekopírozta Hirscher taktikáját, annyi különbséggel, hogy ő egy pillanatig nem esett ki a ritmusból, végül 51 századdal vette át a vezetést. Fritz Dopfer (7.) pedig összeroskadt a teher alatt, rendre rossz megoldást választott, indiszponáltságáról mindent elárul a tény, hogy csupán ketten mentek nála rosszabbat nála délután.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

Alexis Pinturault 11. győzelmét aratta a Világkupában, a harmadikat óriás-műlesiklásban. 30. alkalommal állt fel dobogóra, nem úgy Mathieu Faivre, az ifjú francia tegnap debütált a pódiumon, 39 VK- start kellett hozzá. Benne volt azért a levegőben, idei valamennyi versenyén TOP-10 között zárt. Massimiliano Blardone dobogója maga volt a megvalósult csoda. Négy esztendeje végzett legutóbb közel ilyen előkelő helyen kedvenc számában. A lécváltás körüli anomália neki ártott leginkább, azóta csak kereste, de nem találta önmagát. Slamposan fogalmazva rombolta saját nimbuszát. Deklaráltan utolsó szezonjában. Ma pedig 27-es rajtszámmal még egyszer (utoljára?) maradandót alkotott. 25. ízben állhatott dobogóra.

A szakági pontversenyben változatlanul futamgyőzelem fölötti előnnyel vezet Hirscher.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Vasárnap hajnalban szlalom szerepelt a programon. A németek trénere trükkösre tűzte a pályát, többeknek meggyűlt a baja vele. Két remek menettel kezdődött a verseny, Fritz Dopfer (1.) gyakorlatilag egy ritmusban végigszáguldott a pályán, az őt követő Mattias Hargin (2.) egy hangyányival még gyorsabban is, egy-két akrobatikus mozdulattal vesztett egy kevés időt. Mindössze 2 század döntött a német javára. Hozzájuk mérten Alekszandr Horosilov (15.) nagyon tompán vette az akadályokat, Stefano Gross (4.) viszont újra felvette a legjobbak fordulatszámát. Marcel Hirschernek ez már nem adatott meg, a negyedik kapu jelentette számára a végállomást, egyszerűen rálépett. Henrik Kristoffersen (8.) már elsőre sem igazán élt a lehetőséggel. Döcögött a gépezet ma, időbe telt, míg megtalálta a ritmust, de utána sem ment hibátlanul. Felix Neureuther (5.) különösen a meredeken több élt használt a kelleténél, a végére aztán így is összegyűjtött annyi sebességet, hogy lőtávolon belül maradjon honfitársához mérten.

Jean-Baptiste Grange (13.) számára már a másodperces időkülönbség tartása is nehéznek bizonyult, de ha a regnáló világbajnoktól nem is láthattunk impozáns sízést, az őt követők még kitették kicsit magukért. André Myhrer (3.) két tizednyi hátrányát gyakorlatilag az első szektorban szedte be, idén először üzembiztosan kontrollálta változatlanul meglévő gyorsaságát. Patrick Thalernek (7.) sem volt oka búslakodni, néhány szélesre vett ívet nem számítva pazarul síelt. Julien Lizeroux (7.) szokott módon rontott neki a pályának, s a kezdeti bizonytalanságok után nagyobb hiba nélkül el is érte célját. Legalábbis egy Kristoffersennel való holtversenyt mi jó eredménynek gondolnánk. A legjobb 10-be még Sebastian Foss-Solevåg (6.) és Alexis Pinturault (10.) kvalifikálta magát.

Negyvenkilencen értek célba, speciel David Chodounsky egy kiadós hegymászást követően. A helyiek nagy bánatára idővel búcsúzott kedvencük, Juasza Naoki (34.), de mi sem jártunk jobban, Samsal Dalibor sokadmagával gyarapította a kiesők táborát.

A második futam nyitányaként Ballerin magabiztos, bár közel sem tökéletes síeléssel pontot szerzett második számú szakágában (25). A folytatás osztrák tündöklést hozott, előbb Manuel Feller állhatott jó ideig az élen (13.), majd a kétszeres világbajnok Mario Matt öccse, Michael Matt jött egy váratlanul remek futamot (6.). A többi náció képviselőinek már kevésbé ment, a franciáknál például előbb Buffet (26.), majd Muffat-Jeandet (16.) gabalyodott bele egy-egy trükkösebb kombinációba. Stehle késésekkel (23.), Mölgg egy rég látott „mölggös” eséssel, Zenhäusern pedig egyszerűen termeténél fogva elveszve a szűk kapukban (17.) tovább növelte a sógorok örömét.

Horosilov csalódást keltő menete (14.) után Grange is csak egy ideig tudta tartani a lépést az élbollyal (20.), majd Yule is mattot kapott (9.). Az osztrák örömöt Schwarz tetőzte be, aki további 3 tizedet pakolt a legjobb időre, ez már a dobogóra is elég volt a végén (3.). Slusszpoénként még Marc Digruber is szokatlan magasságokba keveredett (5.), majd egyre inkább úgy tűnt, ma minden Ausztria kezére játszik. Pinturault ugyanis a cél helyett Hirscher útját követte, majd egyre rosszabbak lettek a látási viszonyok, szemetelt valamiféle meghatározhatatlan állagú csapadék is, egyszóval óriási hátránnyal indultak a látszólag előnyből indulók. Márpedig vizen járni még a szakág jelenlegi királya, Kristoffersen sem tud, meg kellett elégednie egy tisztes hátránnyal (7.). Lizeroux (10.) és Thaler (18.) átkozhatta az égieket a visszaeséséért, Foss-Solevåg pedig azért, mert alighanem óriásit ment, mégis csak egy holtversenyes 7. helyet ért számára.

Amikor már talán a győzelemben is hittek az osztrákok, Neureuther előhúzott valami egészen váratlant, kezdésként leadta ugyan előnyét, de a pálya második felét remekül síelte, átvette a vezetést, és már nem is engedte ki a kezéből (1.). Gross a kanyargós részen elszállt (11.), Myhrer viszont remek kezdésével akkora előnyt szedett be, amellyel végül Neureuther mögé be tudott sorolni (2.). Hargin kiábrándítóan teljesített (12.), Dopfer pedig pontosan úgy, ahogy a nagy esély kapujában szokott – tényleg ráfér a pszichológus a németre (4.).

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

Felix Neureuther 210. Világkupa-versenyét nemcsak 40. pódiumával, hanem 12. győzelmével is széppé tette. Az igencsak hektikus szezont magáénak tudó André Myhrer 186. versenyén szintén kerek számot, 20. dobogóját ünnepelhette. Az osztrákok fekete lova, Marco Schwarz ma újra jobbik arcát mutatta, 18 versenyén behúzta második top-3-as helyezését.