Síparadicsom

Lassan a végéhez közeledik a kiemelt eseményekben eddig sem szűkölködő 2013/14-es síugró szezon, ám egy igazán nagy esemény még hátra van a planicai finálét megelőzően, nevezetesen a sírepülő világbajnokság, amelynek a hétvégén a csehországi Harrachov ad majd otthont.

Szó ami szó, nem voltunk idén igazán elkényeztetve a sírepülő versenyek tekintetében, hiszen az idei világkupa sorozatban mindössze egyetlenegy hétvégén, a kulmi sáncon láthattunk 200 méter közeli ugrásokat, ráadásul ezúttal az átépítés csúszása miatt a planicai szezonzárón is nélkülöznünk kell a repülősáncot, így ebből a szempontból (ha az égiek is úgy akarják) kicsit hiánypótló is lehet ez a mostani hétvége Harrachovban.

Azt egyébként túlzás lenne állítani, hogy a versenyzők és a síugrásért rajongó szurkolók legkedvesebb helyszíne lenne az amúgy népszerű, és egyebek mellett kristályüveg-üzeméről és – mégis csak Csehországban lennénk – annak sörfőzdéjéről is nevezetes síparadicsom. Na nem azért, mintha a versenyzők nem szeretnének nagyokat repülni az „Ördög-hegyen” (Čertova Hora) épült sáncon, amely eddig háromszor, 1983-ban, 1992-ben, legutóbb pedig 2002-be adott otthont a világbajnokságbak, ugyanakkor ez a sánc a hírhedten szeles létesítmények közé tartozik, és bizony az elmúlt esztendőkben nem kevés huzavonát láthattunk már az itteni versenyekkel kapcsolatban, elég akár csak a tavalyi versenyre utalni. Az előrejelzések pedig ezúttal is némi aggodalomra adnak okot, ugyanis jelen állás szerint elsősorban szombatra és vasárnapra jósolnak kifejezetten erős szelet, bár persze addig azért ez még változhat, és mi a magunk részéről amolyan örök optimizmussal reméljük, hogy ezúttal nem lesz probléma a versenyek lebonyolításával.

Kamil Stoch sikersorozata Harrachovba is lengyel szurkolók ezreit csábíthatja

Ráadásul a tavaszi időpont miatt még a meleg is nehezíti a szervezők életét, akik azért persze ezzel együtt is igyekeznek versenyképes állapotban tartani a sáncot, és ha kell, állítólag 35 fokos melegben is képesek havat gyártani, így erről az oldalról alighanem nincs miért aggódnunk. Ahogy a nézőszámot illetően sem, hiszen a hétvégére rengeteg szurkolót várnak, nem csak otthonról, hanem Lengyelországból is (lévén a határ mindössze 5 kilométerre van, így aztán Harrachovba mindig is sok lengyel járt át, sőt előfordult olyan is, hogy amikor 2001-ben a FIS átmenetileg kitette Zakopanet a naptárból, ez volt kvázi a „lengyel” verseny), és ismerve a lengyel szurkolók lelkesedését alighanem a hangulattal nem is lesz majd probléma.

Néhány szót szólnunk kell a lebonyolításról is, hiszen a sírepülő világbajnokság annyiban eltér a többi világversenytől, hogy itt az egyéni versenyben (legalábbis ideális esetben) négy sorozat alapján dől el a győzelem, amelyet két nap alatt bonyolítanak le, pénteken az első és a második, szombaton pedig a harmadik és negyedik sorozatot. Ugyancsak eltérés a legtöbb világkupa-versenyhez képest (bár sírepülésben ez a szabály ott is érvényes), hogy ezúttal nem 50, hanem csak 40 versenyző jut majd tovább a kvalifikációból, akik közül az első sorozatot követően kiesik még további 10, így, ha csak valamilyen extrém eset (holtverseny, bukás) nem fordul elő, a verseny végén összesen 30 ugrónak lehet majd 4 ugrása. A vasárnapi csapatverseny ezzel szemben a megszokottak szerint zajlik majd, itt 4 fős csapatok között, 2 sorozat (összesen tehát 8 ugrás) alapján dőlhet el az aranyérem sorsa.

Freund bombaformában volt az elmúlt versenyeken, vajon megőrzi ezt a hétvégére is?

Az esélyeket illetően elég összetett a kép, ugyanis nagyon nyíltnak tűnik most a verseny és nem igazán lehet egyetlen, vagy mondjuk két-három kiemelkedő favoritot megnevezni a győzelemre. Mindez pedig nem is véletlen, hiszen bár a sírepülésnek köztudottan megvannak a maga specialistái, ugyanakkor az elmúlt években számos példa volt arra is, hogy azok az ugrók, akik egyébként jó formában vannak, a repülősáncon is képesek versenyre kelni a szakág legjobbjaival. Az elmúlt hetekben mutatott kirobbanó formája okán ebben a tekintetben elsősorban Severin Freundot kell kiemelnünk, aki ráadásul 2012-ben Vikersundban 4. volt a vb-n, azaz nem is igazán idegen tőle a műfaj. Mellette Kamil Stoch, illetve az utóbbi napokban igen jó formába lendülő Anders Bardal jó szereplése sem lenne persze váratlan, mint ahogy az idei (jóllehet mindössze kétversenyes) szakági világkupa győztesé, Peter Prevcé sem, aki kifejezetten kedveli a nagyobb sáncokat. Vele kapcsolatban ugyanakkor éppen a pillanatnyi forma vethet fel kérdéseket, nem is annyira fizikális, mint inkább mentális téren, ugyanis a szlovén ugró hiába kezdte még viszonylag jól az Északi Turnét, a végére kicsit szétesett, és nagy kérdés, hogy innen szűk egy hét alatt fel tud-e pörögni olyan szintre, hogy ismét a győzelemért ugorhasson.

Schlierenzauernek eddig nincs igazán jó éve, de Csehországban ő is javíthat a mérlegén

Kicsit hasonló a helyzet Gregor Schlierenzauerrel is, akinek idén nincs igazán jó szezonja, és bár az utóbbi hetekben volt már egy-egy bizakodásra okot adó ugrása, összességében még mindig keresi a formáját. Bár a másik oldalról meg tény, hogy a sírepülést ő is kifejezetten kedveli (nem véletlenül lett világbajnok 2008-ban), így még akár az is előfordulhat, hogy ezzel a versennyel, amire az olimpia mellett idén kevésbé készült, tud majd egy kicsit kozmetikázni az idei mérlegén. Mindenképpen a legjobbak közé kell sorolnunk a mezőny doyenjét, Noriaki Kasait, aki ugyancsak nem rossz sírepülő (mi több 1992-ben éppen ezen a sáncon maga is világbajnok lett), így ő is okkal bízhat abban, hogy egy szép eredménnyel zárhatja a már így is meseszerűen alakuló évadját. Végezetül az utolsó versenyeit taposó Simon Ammannt is említenünk kell, aki bár az elmúlt időszakban elég ingadozó formát mutatott, sírepülésben azért általában ott szokott lenni ő is a legjobbak között, így elvben a lehetőség számára is adott, hogy egy szép eredménnyel zárja karrierjét.

Kranjec címvédőként idén is esélyes lehet a győzelemre, kérdés, hogy a térde bírja-e majd

Eközben a szakáig igazi specialistái közül, akikkel alapesetben leginkább számolnánk a legtöbben ilyen-olyan okokból nincsenek igazán jó formában. A címvédő Robert Kranjec , aki a mezőny jelenleg talán legjobb sírepülője, bár addig nem volt rossz szezonja, az olimpián kisebb térdsérülést szenvedett, az azóta eltelt versenyeket pedig kihagyta, bár ezzel együtt, ha fizikailag rendben lesz nagy eséllyel pályázik az újrázásra. A szezon végén Ammannhoz hasonlóan visszavonuló Martin Koch viszont alig versenyzett idén a világkupában, mint ahogy Bjørn Einar Romøren is meglehetősen formán kívül volt az utóbbi hónapokban, és bár az elmúlt hétvégén a zakopanei COC versenyen hosszú idő után nyerni tudott nemzetközi szinten, azért ezt egy sírepülő vébével azért meredek lenne összehasonlítani.

Az egykori világcsúcstartó Romøren hosszú kihagyás után tér most vissza a norvég csapatba, kérdés milyen eredménnyel

A norvégokról egyébként is elmondható, hogy a formájuk az idei szezonban kicsit esetleges, bár éppenséggel nem lenne meglepetés, ha mondjuk az Anders Fannemel, Andreas Stjernen, Rune Velta hármas valamelyik tagja végül érmet tudna szerezni, mint ahogy az ugyancsak jó formában lévő szlovén különítmény, azaz elsősorban Jurij Tepes vagy Jernej Damjan kiugró szereplése sem lenne váratlan. Eközben a házigazdáknak elsősorban a nagyon jól repülő Antonin Hajek és az utóbbi hetekben megtáltosodó Roman Koudelka, esetleg a szintén stabilan ugró Jakub Janda révén lehetnek komoly esélyeik, míg a lengyeleknél ezzel szemben kérdés, hogy Stoch mellett lehet-e még esélyesük egy jó eredményre, ugyanis az a Piotr Zyla, akinek a az utóbbi időben legígéretesebb eredményei voltak sírepülésben, az utóbbi hetekben nem igazán találta formáját.

Érdekes lesz majd figyelni a finnek szereplését is, akiket az elmúlt szezonokban kicsit már-már kezdtünk eltemetni, ugyanakkor az idei évben, kiváltképp az északi versenyeken mintha megmozdult volna náluk valami, így aztán kíváncsan várjuk, hogy Harrachovban melyik arcukat mutatják Koivurantaék. Emellett érdemes lehet odafigyelni a kisebb nemzetek képviselőire is, kiváltképp a kanadai Mackenzie Boyd-Clowesra, aki általában átlag felett teljesít a sírepülő versenyeken (idén a kulmi sáncon életében először a legjobb 10 közé is bekerült), illetve az osloi versenyen a 6. helyig jutó észt Kaarel Nurmsalu teljesítménye is okozhat akár ismét kisebb szenzációt.

Martin Koch idén nem volt formában, de sírepülésben vele is számolni kell

Csapat szinten is elsősorban a szlovénokat és a norvégokat lehet kiemelni az esélyesek között, kiegészülve az utóbbi hetekben erős teljesítményt mutató osztrákokkal, akik Schlierenzauer mellett az egyre inkább a tűz közelében lévő fiatalokkal (Diethart, Kraft, Hayböck), esetleg még egy jó Kochhal kiegészülve egyáltalán nem lennének esélytelenek akár még az aranyéremre sem. Az olimpián csapatversenyt nyerő németeket ugyanakkor most talán kevésbé lehet az esélyesek közé sorolni, lévén az elmúlt hetekben Freundot leszámítva egyikük formája sem volt igazán kirobbanó, hozzátéve, hogy ezzel együtt ez a mostani fiatal csapat akár okozhat meglepetést ezúttal is.

Végezetül következzenek a harrachovi sánc adatai és a világbajnokság részletes programja, amely csütörtökön veszi majd kezdetét a hivatalos edzésekkel és a kvalifikációval (kattintásra nagyobb méretben is megtekinthető):