Síparadicsom

Kiemelt eseményhez érkezett az idei szezon, hiszen az előttünk álló bő egy hétben rendezik Lahtiban az északisí világbajnokságot.  Síugrásban öt számban avatnak majd világbajnokot, előzetesünkben egy kis múltidézés mellett elsősorban arra keressük majd a választ, hogy kik a legesélyesebbek a medáliák megszerzésére!

Centenáriumi évet ünnepelnek idén Finnországban, hiszen az ország éppen 100 esztendeje, 1917-ben kiáltotta ki függetlenségét és bizonyos értelemben az északisí világbajnokság is része ennek az ünnepségsorozatnak, annál is inkább, mert az ország hagyományaihoz a sízés és a sísport is szervesen hozzá tartozik. Az egy-egy megszakítás leszámítva évente megrendezett Lahti Sí Játékok is már több mint 90 éves történelemmel rendelkezik, gyakorlatilag a sorozat indulása óta része a VK-nak is, világbajnokságnak pedig 1926, 1938, 1958, 1978, 1989 és 2001 után hetedik alkalommal adhatnak majd otthont a finnek.

A legelső itteni VB-t egyébként a norvégok uralták (akkor még csak egyetlen versenyszám volt), ugyanis Jacob Tullin Thams nyert, és az ezüst és a bronzérem is hozzájuk került. ’38-ban Asbjörn Ruud személyében ismét norvég győztest avattak, majd ’58-ban végre örülhettek a hazaiak, ugyanis Juhani Kärkinen nyerte az aranyérmet a szintén a kék-fehér színeket képviselő Ensio Hyytiä előtt.

1978-ban aztán már volt külön nagysáncos és normálsáncos verseny, az előbbit ismét egy finn ugró, Tapio Räisänen nyerte, míg normálsáncon az NDK-s Matthias Buse nyert. ’89-ben Jari Puikkonen folytatta a hazaiak jó sorozatát a nagysáncon, Jens Weissflogot legyőzve az aranyért, aki a normálsáncverseny megnyerésével vígasztalódhatott. Ekkor egyébként már csapatverseny is volt, amit szintén a finnek nyertek Puikkonen mellett olyan nevekkel, mint Matti Nykänen, Ari Pekka Nikkola és Risto Laakonen.

A máig legutolsó, 2001-es lahti VB-re pedig alighanem sokan olvasóink közül is emlékeznek, hiszen ez már arra a korszakra esett, amikor a síugróversenyek az Eurosporton keresztül itthon is sokakhoz eljutottak. Itt a két egyéni szám a kor két nagy klasszisának, Martin Schmitt és Adam Małysz csatáját hozta. Kettejük közül ekkor még Schmitt volt a nagyobb sztár, ekkor már kétszeres VK-győztes és világbajnok, míg Małysz az akkor robbant be igazán a világ legjobbjai közé megnyerve januárban a Négysáncversenyt, majd a szezon későbbi részében is győzelmet győzelemre halmozott.

Akkoriban még a nagysáncot rendezték előbb, ahol az első sorozat után Małysz vezetett Ahonen és Schmitt előtt, a második sorozatban viszont Schmitt 131 méterrel sáncrekordot ugrott, amire sem Małysz sem Ahonen nem tudott válaszolni, így a lengyel és a finn legendának az ezüst és a bronzérem jutott.

2001 nagysánc egyéni:

Néhány nappal később a normálsáncon fordított volt a helyzet, az első kör végén Schmitt vezetett Małysz előtt, ezúttal viszont a lengyel ugrott hatalmasat a második sorozatban és nyerte meg az aranyérmet, Schmitt lett az ezüstérmes, míg Martin Höllwarth a bronzérmes.

Ebben az évben normál- és nagysáncon is rendeztek csapatversenyt, előbbit az osztrákok (Wolfgang Loitzl, Andreas Goldberger, Stefan Horngacher, Martin Höllwarth), míg utóbbit a németek (Sven Hannawald, Michael Uhrmann, Alexander Herr, Martin Schmitt) nyerték.

2001 normálsánc egyéni:

Ahogy a fentiekből is kitűnik, Lahti igencsak jól ismert helyszínek számít, ami azonban nem jelenti azt, hogy részben éppen a „korából” fakadóan ne tartogathatna egy-két meglepetést a mezőny számára. A Salpausselkä sánckomplexum ugyanis egyfajta kuriózumnak számít a naptárban, hiszen hasonló karakterisztikájú sáncokat ma már nem nagyon építenek, ám tekintve hogy a létesítmény mai formáját nagyrészt az 1989-es VB-re készülve, a legutóbbi 1985-ös átépítés során nyerte el, így főként az akkor épült északi sáncok jellemzőit viseli magán, mint a magasan kiemelt tornyot, meredek nekifutót, és viszonylag éles rádiuszt. Bizonyos mértékben persze azért a mostani vébé kapcsán is szükség volt átépítésre, ám míg a normálsáncon tényleg történt egy nagyobb ráncfelvarrás, a kötelező körökön túl, mint az újfajta hűthető nyomrendszer telepítése a nagysáncon csak kisebb módosításokat tettek a sáncprofilon.

A magas építésnek mindemellett van egy olyan hozadéka is, hogy a lahti sáncok az átlagnál jobban kiettek a szélnek, amit persze a szervezők igyekeznek szélfogóhálókkal tompítani amennyire lehet, mindazonáltal messzire nem kell mennünk, ha elrettentő példát szeretnénk találni, hiszen tavaly is volt olyan verseny, ami elmaradt, illetve a kisebb sáncra kellett áthelyezni. Világverseny lévén persze biztosra vehetjük, hogy a zsűri mindent elkövet majd, hogy idáig ne fajuljanak a dolgok, ezzel együtt – bár természetesen nem az ördögöt akarjuk a falra festeni – elképzelhető, hogy a szélnek is lesz majd befolyása az érmek sorsára.

Az esélyesek:

A férfiak számára hagyományosan két egyéni szám kerül kiírásra: a nomrál- és a nagysáncos verseny. Előbbinél sokkal nagyobb szerepet kap a jól időzített és kivitelezett elrugaszkodás a sáncasztalról, míg utóbbinál a légmunka már hangsúlyosabb. Az esélyeseket az alábbiakban együtt tárgyaljuk, mivel a világkupában idén nem került előzetesen kiírásra normálsáncos verseny - bár végül Koreában a VB előtti utolsó egyénit a szél miatt végül ilyen formában rendezték meg, szóval ez jelenthet némi kapaszkodót.

A felsorolást a világkupa összetett éllovasával, vagy a címvédőkkel illene kezdeni, de most ismerkedjünk meg az esélyesekkel nemzetek szerint. A nemzetek kupáját idén toronymagasan Lengyelország vezeti, és Kamil Stoch összetettben vezetőként, valamint négysáncbajnokként érkezik Lahtiba, ráadásul idén ő nyerte a legtöbb egyéni versenyt (hatot). Az elmúlt pár hétben viszont január eleji formája visszaesett kissé, bár egy győzelmet így is szerzett Szapporóban, szóval még csak kis meglepetés sem lenne, ha 2013 után ismét világbajnokká avatnák. De talán most egy fokkal jobban bizakodhatnak a lengyelek Maciej Kotban, aki a Távol-Keleten élete első és második győzelmét is begyűjtötte, ez minden bizonnyal tovább növelte önbizalmát. Ráadásul második győzelmét azon a bizonyos normálsáncos versenyen szerezte. Piotr Żyła még mindenképp említést érdemel, de a Négysánc dobogó óta már a top10-ből is kicsúszott az utóbbi idők visszaesése miatt.

Ausztria számára utoljára Gregor Schlierenzauer nyert egyéni aranyérmet 2011-ben, és a hírek szerint a kisebb sérülés után Lahtiban is versenyez majd, de elsősorban nem tőle várják a sikert a sógorok. Stefan Kraft Willingen óta minden egyéni versenyen dobogó állt, hármat pedig megnyert (és az egész szezonban is ő jegyzi a legtöbb pódiumot), összetettben pedig már 100 ponton belül van Stoch-hoz képest. Minden bizonnyal ő a legesélyesebb egy világbajnoki címre és a két érem is könnyen benne lehet, ha továbbra is kitart formája. Mellette Michael Hayböck lehet még éremesélyes, de formája idén rendkívül rapszodikus, egy erős szereplést sokszor gyengébb követ, majd fordítva. Fettner és Kofler szintén jó szezont futnak idén, de a dobogó részükről szenzáció lenne.

Kraft legnagyobb ellenfele Andreas Wellinger lehet, aki szinte az osztrákkal egyidőben került csúcsformába, és szinte kötelező jelleggel szállítja a dobogókat, meg persze a sáncrekord közeli ugrásokat. Győznie idén eddig egyszer sikerült, de lehet, hogy Lahtiban sikerül ismét. Az ő nyakába is könnyűszerrel kerülhet akár két érem is az egyéni számok után. Német részről Markus Eisenbichler és Richard Freitag lehet még esélyes jó szereplésre, de előbbi inkább a szezon első felében remekelt, míg utóbbinál sokat számít, éppen milyen napot fog ki. Fájó lehet számukra, hogy a nagysánc faluni bajnoka, Severin Freund sérülés miatt nem védhet címet.

A szlovének számos győzelem mellett sem futják életük szezonját. Összetettben legjobban Domen Prevc áll, de a győzelmek után gyengébben sikerült négysánc óta már csak egyszer állt dobogón, a Távol-Keleten pedig már a top10-től is elmaradt. Testvére, a tavalyi állócsillag Peter Prevc viszont halvány szezonkezdet után egyértelműen Lahtira időzíti formáját. Sapporóban már nyerni tudott, így nem lenne meglepetés, ha valamelyik versenyen dobogót, vagy akár győzelmet szerezne. Mellettük talán Jurij Tepes lehet még dobogóesélyes.

Szót kell ejteni a norvégokról is. Normálsáncon Rune Velta révén 2015-ben áranyérmet nyertek Falunban, ám címvédés biztosan nem lesz itt sem, ugyanis Velta egy komolyabb formahanyatlást követően idő közben visszavonult a síugrástól. Idei elsőszámú menőjük Daniel-André Tande, aki két négysánc állomást nyert idén, Wisla óta pedig minden versenyen a top10-ben végzett - bár dobogón csak egyszer állt az erős széria alatt. Ha a kiegyensúlyozottságból előrébb tud egy kicsit lépni, egyből győzelmi esélyekkel kacérkodhat. Robert Johansson állt Tande mellett idén egyedül dobogón norvég részről, de az ő érme már nagyobb meglepetés lenne.

Az előzőleg felsorolt nemzetek képviselői mellett egyedül az orosz Jevgenyij Klimov állt dobogón, Innsbruckban, így szenzáció lenne, ha más náció képviseltethetné magát az egyéni dobogón. Ha mégis, a francia Descombes-Sevoie akár jó tipp lehet, vagy a már említett Klimov. A világkupa legjobb harminc versenyzője közt még további négy versenyzőt találunk az előbbi öt nemzet képviselőin kívül: Ito, Kasai és Takeuchi japánból, míg Roman Koudelka Csehországból. A házigazda finnek viszont már távol vannak korábbi nagyszerű eredményeiktől, mindössze hármuknak van VK-pontja: Ahonennek, Määtänek és Larintónak.

A hölgyek számára az idei alkalommal is egy egyéni versenyt rendeznek meg a normálsáncon, ahol ez alkalommal is Sara Takanashinak van a legnagyobb esélye az aranyéremre. A még mindig csak 20 éves japán lány a pyeongchangi második versenyen, egy versennyel a női VK vége előtt, bebiztosította immáron negyedik összetett győzelmét, ráadásul az örökös ranglistán utolérte Gregor Schlierenzauert is — immáron a japánnak is 53 VK sikere van. Takanashit tehát nem lesz könnyű megfogni, de erre honfitársának, Yuki Itonak lehet a legnagyobb sansza, aki második helyen áll a VK összetettben is, és négyszer győzedelmeskedni is tudott a szezonban. Nagy lehetőségek állnak a norvég Maren Lundby előtt is, aki szintén négy győzelemmel rendelkezik, és folyamatosan a top 10-ben végez. Érdekes lesz figyelni, mire lesz képes ezzel a hármassal szemben a német Katharina Althaus és Carina Vogt, valamint a lassan már veteránnak számító osztrák Daniela Iraschko-Stolz.

Csapatversenyek tekintetében idén is kettőt rendeznek, egyet a normálsáncon és egyet a nagysáncon, és ahogy az most már szokássá vált, a normálsáncon ezúttal is vegyes csapatversenyre kerül sor. Itt a legnagyobb esélye egyértelműen a németeknek van, hiszen a férfi ugróik remek formába rendültek az utóbbi hetekben, és női versenyzőik közül hárman is megtalálhatóak a VK összetett legjobb versenyzői között. A további érmes pozíciókért nagy izgalmak várhatóak, hiszen nagy eséllyel pályázhat az éremre még Ausztria és Szlovénia is, ahol szintén adott két-két jó ugró mindkét nemből. Kérdéses viszont mire lesznek képesek a japánok és a norvégok. A japánok közül bár a hölgyek nagyon erősek, a férfiak idén nem sokat értek el korábbi eredményeikhez képest; a norvégoknál pedig hiába van két erős férfi ugró és egy kiemelkedő  formában szereplő Maren Lundby, a második női ugró teljesítménye lehet nem lesz elég arra, hogy harcba szálljanak az érmekért.

A nagysáncos férfi csapatversenyen is komoly izgalmakra számíthatunk. A legerősebbnek kétségkívül a németek számíthatnak, nem lennénk most Werner Schuster helyében, akinek bizonyára nagy fejtörést okoz majd a csapat kiválasztása. Egyértelmű esélyes még a lengyel különítmény is, akik idén végre versenyt is tudtak nyerni, és a pillanatnyi formákat elnézve szintén négy erős versenyzővel szállhatnak harcba akár az aranyéremért is. Érdekes lesz még figyelni az osztrákokat is, ahol Stefan Kraft és Michael Hayböck szerepeltetése nem kérdés, és bizonyára a mostanában haloványabban szereplő Manuel Fettner is szerepet kap majd, a negyedik ember pedig — Kofler normálsáncos szereplésétől függetlenül is — valószínűsíthető, hogy az oberstdorfi sérülése után visszatérő Gregor Schlierenzauer lesz. Azt még egyelőre nem tudni, hogy Schlierenzauer milyen formában tér vissza újból, de amennyiben tudja hozni azt, amit eddig, és Fettner is kicsit felszívja magát a mostani gyengébb eredmények után, a sógorok akár meg is tréfálhatják a németeket. A szlovének és a norvégok szereplése egyelőre kérdőjel, jelen pillanatban mindkét csapat csak egy bombaformában versenyző ugróval rendelkezik, Peter Prevc és Daniel André Tande személyében.  A szlovéneknél Prevc-família fiatalabb tagjai mostanában nem tudtak igazán jól szerepelni, Tepes eredményei pedig továbbra sem a stabilitásról árulkodnak. A norvégok szezonja viszont felfelé ívelő irányt mutat mostanában Johansson és Stjernen révén, náluk leginkább a negyedik versenyző szereplésén múlhat, hogy éremmel fognak-e megérkezni a Raw Air-re vagy sem.

A program:

Edzéseket ugyan már a hét elején is rendeztek, de az éles küzdelem csak holnap kezdődik majd a nők kvalifikációjával, majd ezt követően egészen vasárnapig minden napra jut verseny a normálsáncon. A nagysánc küzdelmeit a jövő héten rendezik.