Síparadicsom

Ha nehezen is, de elkezdődött a 2015/16-os síugró idény Klingenthalban, ahol a szezonnyitó csapatversenyt nagy versenyben a házigazda németek nyerték Szlovénia előtt, míg a harmadik helyre tükörsimán az osztrákok futottak be azok után, hogy Anders Fannemelt szabálytalan ruha miatt kizárták a norvégoknál.

Nem indult zökkenőmentesen a szezonnyitó hétvége, hiszen a péntekre tervezett edzéseket és az egyéni verseny selejtezőjét is el kellett halasztani, miután hiába gyártották le a helyi szervezők előzetesen a versenyhez szükséges havat, amíg az utolsó egy-két napban a sánc körüli infrastruktúra felépítése alatt szünetelt a hóágyúzás annyit olvadt, hogy egész egyszerűen nem maradt elég hó ahhoz, hogy az esős, enyhe időben versenyre alkalmas állapotban lehessen tartani a sáncot.

Itt tartottunk tehát tegnap, és azért valljuk be, volt egy pillanat, amikor voltak kétségeink azzal kapcsolatban, hogy lesz-e ebből a hétvégéből egyáltalán valami, bár abban azért bíztunk, hogy Alexander Ziron, a helyi szervezőbizottság elnökének részéről ezúttal nem csak üres ígéret volt a „mindent megteszünk”. Elvégre igaz, hogy az évek során alaposan megedződött síugró-közvélemény sok mindent megemésztene, így pl. ha keresztbe esne a havas eső, joggal tárhatnák szét a kezüket, azt az egyet viszont, hogy egy bevállaltan mesterséges hókészítésre épülő viadal éppen azért maradjon el, mert nincs elég hó, nos, ezt a blamát egyszerűen nem lehetett bevállalni.

Szerencsére aztán szombatra megérkezett a várva-várt lehűlés, így végül is nem volt akadálya annak, hogy a mai csapatversennyel elkezdődhessen a szezon, s miután végül sem az eső sem a szél nem zavart bele az estébe különösebben, láthattuk azt is, hogy miért is favorizálja a németeket a kedvezőtlenebb éghajlati adottságaik ellenére is a FIS a szezonkezdtetnél, hiszen csaknem telt ház előtt, egy remek hangulatú este kerekedett a versenyből.

A versenyre összesen 11 csapat nevezett, amelyek közül az első csoport végén a szlovénok álltak a legjobban, méghozzá nem másnak, mint Domen Prevcnek, Peter fiatalabbik öccsének köszönhetően, aki életében először ugrott a világkupában ezen az estén, ehhez képest nem tűnt különösebben megilletődöttnek, ugyanis 132,5 méterig jutott. Mögöttük Johann André Forfang (132,5 m) révén a norvégok következtek, akik ekkor még nyilván nem sejtették, hogy sok sikert nem tartogat majd számukra az este, majd az osztrákok (Hayböck 128 m), a csehek (Janda 128,5 m) és a németek (Wellinger 128,5 m) következtek a 3-5. helyen.

A második körben aztán az éllovas szlovénok némi előnyt is ki tudtak építeni a többiekkel szemben, ugyanis Jurij Tepes 135,5 méterére nem igazán tudtak válaszolni a többiek. Eközben a norvégok Anders Fannemel 130,5 méteres repülésével továbbra is jók lettek volna a 2. helyre, más kérdés, hogy ezt követően az ellenőrzésen a világcsúcstartó ruhája szabálytalannak minősíttetett, ami lényegében ki is vette őket a versenyből, hiszen három ugrással nem volt esélyük odakerülni a továbbjutást érő legjobb 8 hely valamelyikére. Így aztán a szlovénok legközelebbi üldözői ekkor már valójában az osztrákok voltak jó huszonöt pontos lemaradással (Schlierenzauer 125 méterig jutott), néhány tizeddel megelőzve a németeket, akiknél Wank 128,5 méterig jutott.

A németek azonban a végére hagyták a két igazán erős emberüket, így a harmadik csoportban Richard Freitag 132,5 méteres ugrása révén meg is kezdték a felzárkózást, hiszen Anze Lanisek csak 130,5-ig jutott (a két ugrás között valójában kicsit nagyobb különbség volt, mint amit a távolságból gondolnánk, ugyanis Freitag hátszélben, míg Lanisek szembeszélben ugrott), így a kör végén már csak alig kilenc pont volt a differencia a két csapat között.

Igaz a sorozat végén még a szlovénok paklijában is volt egy aduász, az edzéseken brillírozó Peter Prevc személyében, aki 139 méterrel a verseny leghosszabb ugrását jegyezte ezzel 13,5 pontra növelve csapata előnyét a szünetben, ami azért jelzi, hogy Severin Freund (138 m) sem maradt el sokkal tőle, így aztán abszolút nyitott volt még az aranycsata a második sorozat előtt.

Az első sorozat eredménye

Annál inkább egyértelműnek tetszett a helyzet az üldözőbolyban, ugyanis a 3. Ausztria (Fettner 126 m, Kraft 131,5 m) lemaradása már 46,3, míg a 4. japánok hátránya pedig már 61,4 egység volt nem beszélve az 5-6. helyen álló csehekről és a lengyelekről, igaz ők legalább egymással szoros meccset vívtak. Az utolsó két továbbjutó hely egyébiránt a svájciaké és a finneké lett, amihez persze kellett az is, hogy a norvégok mellett a 7. helyen álló oroszoktól is elvegyenek egy ugrást, (náluk Klimovot zárták ki, ugyancsak szabálytalan ruha miatt), így végül ez utóbbi két csapat búcsúzott az olaszok mellett az első sorozat végén.

A második sorozatban aztán folytatódott a csata a győzelemért a szlovénok és a németek között, mégpedig ezúttal a németek kezdtek jobban, miután a szélkompenzációnak köszönhetően Andi Wellinger egy 130 méteres ugrással is hozott pár pontit az ezzel együtt is fantasztikusan bemutatkozó Domen Prevccel szemben (132 m), majd a második körben még egy hajszállal zárult az olló, ugyanis Andreas Wank 128,5, míg Jurij Tepes csak 127,5 méterig jutott, jóllehet a német ugrásának értékét némileg csökkentette, hogy mélyre került a súlypontja a talajfogásnál, amit büntettek is a pontozóbírók.

A verseny szempontjából sorsdöntő fordulat végül a harmadik csoportban következett be, ekkor ugyanis Richard Freitag egészen 138 méterig repült (a rend kedvéért jegyezzük meg, ő ekkor az első sorozatban és a második kör elején használt 18-as beülnél már kettővel feljebbről jött), míg valamivel korábban Anze Lanisek csak 128,5 méterig jutott, így Severin Freundnak egy kényelmesnek mondható 12 pontos előnyt kellett Prevccel szemben védenie a fináléban.

Még mielőtt azonban erre rátérnénk nézzük végig, hogy hogyan alakult a sorrend a végén a hátsó régiókban, hiszen szokás szerint az utolsó csoportban az aktuális állás szerinti fordított sorrendben következtek a versenyzők, kezdve Simon Ammannal, aki egyébként összességében nem ugrott ma rosszul (130,5 m és 132 m volt a két kísérlete), s bár jóllehet a telemarkot szokása szerint ezúttal is lespórólta, arra azért így is elég volt, hogy a svájciak lehajrázzák a finneket a 7. helyért, ahol egyébiránt egy másik legenda, Janne Ahonen volt a csapat befejező embere.

Ugyanez sikerült a cseheknek is az 5. helyért a lengyelekkel szemben, hiába a fehér-vörösök szurkolói Kamil Stochban (125 m), a kétszeres olimpiai bajnok meglepetésre simán alulmaradt Roman Koudelkával (130 m) szemben. Ezt követően Noriaki Kasai biztosította be a japánoknak a 4. helyet, akiknek ez a pozíciója amásodik sorozat folyamán egy pillanatig nem forgott igazán veszélyben, akárcsak az osztrákok dobogós helye, ugyanis Krafték ha nem is nyújtottak igazán kiemelkedőt (Hayböck 126, Schlierenzauer 122, Fettner 132,5, Kraft pedig 130,5 méterig jutott) a norvégok váratlan kiesésével egy stabil teljesítménnyel lazán hozták a „bronzot”, ami azért nem rossz, főleg ha felidézzük, hogy tavaly ugyanitt szégyenszemre be sem jutottak a fináléba.

Így tehát a győzelmet illetően Prevcre és Freundra maradt a döntés, ám a végkifejletet már akkor lehetett sejteni, amikor Pero landolt, lévén a 132 méteres ugrása ugyan nem volt rossz, ahhoz nem volt elegendő, hogy a németet igazán kemény próbatétel elé állítsa, aki ráadásul másodjára még négy méterrel túl is ugrotta őt, bebiztosítva ezzel a házigazdák számára a győzelmet.

Részletes eredmények

Nemzetek kupája

Így tehát végső soron a kedvezőtlen előjelek ellenére egy egészen jó kis nyitánya volt ez az évadnak, hasonlóval azt hiszem, kiegyeznénk holnap is, az „igazi” szezonnyitón, hiszen vasárnap 14 órátol kerül majd sor az egyéni VK első futamára, amit előbb 12:30-as kezdettel megelőz majd a péntekről áthelyezett kvalifikáció is. Így elnézve a mezőnyt egyébként nem kizárt, hogy holnap is szlovén-német csatát láthatunk a győzelemért mondjuk Freund és Freitag, illetve a két Prevc-fivér főszereplésével, bár azért lesz ehhez alighanem egy két szava a többieknek is…