Felemás hétvégét zárt hazai havon Kjetil Jansrud. Lesiklásban a várakozásoktól messze elmaradva csupán hetedikként zárt, szorosabbá téve a szakági versenyfutást, Szuper-G-ben összejött a várt győzelem, s minthogy vetélytársai botladoztak, biztossá tette karrierje első kristálygömbjét. Ami a mai napot illeti, a norvég mögött Vincent Kriechmayr és a világbajnoki ezüstérmes Dustin Cook egyformán életükben először állhattak dobogóra Világkupán.
Kezdésként egy rövid áttekintés a tegnapi lesiklásról. Nézzétek el nekünk a késedelmet.
A szeles idő miatt a Szuper-G rajtjából kezdődhetett meg a szezon utolsóelőtti lesiklása a férfiaknál. Hétágra sütött a nap, a komoly pályaegyenetlenségek mellett a hosszú ugratók és a hatalmas tempó igazi kihívást jelentenek itt a világ legjobb lesiklóinak, a végsebesség elérte nem egyiküknél a 150 km/h-t.
Edzéseredményei önbizalommal töltötték el Werner Heelt (3.), s a dél-tiroli az éles bevetésen sem mondott csődöt, nekiesett a pályának, agresszív sízése magabiztossággal párosult, sokat kellett várni, míg bármely szektorban zöldellni kezdett az eredményjelző. Kettővel később Klaus Kröll (11.) veszélyeztette picikét az olaszt, legalábbis az erősebb végtempónak hála faragni tudott némiképp hátrányán. Messze legjobb idei lesiklását láthattuk az egykori többszörös VK- győztestől. A 14. rajtszámig nemhogy a dobogós helyek nem forogtak veszélyben, többen a pontszerzésről is csúfosan lemaradtak, olyan világnagyságok, mint David Poisson (49.), Adrien Théaux (34.) és Carlo Janka (37.).
Romed Baumann (10.) felfelé ívelő formáját tegnap is megcsillogtatta, ha nincs az a pár elvétett ugrató, még közelebb került volna az éllovashoz. Akinek volt oka bőven cidrizésre, hisz’ rendre csak századokkal szorultak mögé a riválisok. Travis Ganong (6.) konkrétan egyetlen tizeddel, az amerikai keménykedős stílusa kamatozódott a puhább havon. Kjetil Jansrud (7.) ugratóira lehetett csak igazán büszke, sízésében nyoma sem volt az idény eleji pattogós stílusnak, csak a pillanatnyi harmadik helyre futott be. Beat Feuz (16.) és Matthias Mayer (19.) ezúttal nem szóltak bele az előkelő helyezések sorsába, egyszerűen rosszul választották az íveket.
Nem úgy Hannes Reichelt (1.), aki agilitását igazolandó magasról vette a nyitó kanyart, s pár századon belül tartotta az időkülönbséget, ami Heel pálya végi tempóját ismerve, maga után vonta a közel 4 tizednyi előnyt. Dominik Paris (9.) tempójával nem volt gond, csakhogy rendre elhagyta a kék vonallal behatárolt nyomvonalat. Guillermo Fayed (4.) erőtől duzzadó sízésével veszélyeztette az éllovast, koordinálatlan ugratóin végül elment dobogója. A folytatásban Georg Streitberger (8.) tette teljessé a jó osztrák csapatteljesítményt, mi több, nyugati szomszédjaink legnagyobb örömére Manuel Osborne-Paradis (2.) a semmiből előhúzott egy parádés csúszást, őrületes tempóját végigsíelte, 3 tizeddel surrant a dobogó második fokára, amivel még egy hellyel hátrébb lökte Jansrudot a tabellán.
A verseny krónikájához hozzátartozik még az 56-os rajtszámmal induló Fabio Renz irtózatos esése. A 23 éves német versenyző bal lábszárát törte, szezonja nyilván véget ért, de egy ilyen mérvű sérülés teljes pályafutására rányomhatja bélyegét.
Hannes Reichelt hosszú karrierje során első alkalommal nyert négy VK- versenyt egy szezonon belül, összességében a 11.-et gyűjtötte a sorban. Lake Louise után állt újra dobogóra Osborne-Paradis, a roppant hektikus kanadai 11. alkalommal zárt pódiumon. Werner Heel jubilált, 10. dobogóját könyvelhette el, legutóbb épp 2 esztendeje, Kvitfjellben zárt TOP30-ban. A szakágiban őrületes finisre van kilátás, Jansrud csupán 20 ponttal áll jobban Reicheltnél, vagyis az altenmarkti síző esetleges győzelmével a maga javára fordíthatja a küzdelmet.
Mára elcsitult a szélmozgás, pontosabban a verseny derekáig nem okozott komoly problémát. A hőmérő fagypont fölötti hőmérsékletet jelzett, ami a szikrázó napsütésben akár a pálya drasztikus amortizációjával is járhatott volna. A helyi erők szerencsére példásan tették dolgukat. A franciák trénere által megálmodott pálya pedig oly sikeresen elegyítette a gyorsasági és a technikás részeket, hogy igazán magas kiesési rátára lehetett számítani.
S valóban, rögtön két kiesővel indult a verseny. Johan Clarey agilitása nem kamatozódott a mély balost megelőző, vakra tűzött kapukombinációnál, pályán kívül rekedt. Morgan Pridy valamivel tovább bírta, igaz, harmatos tempó mellett is jókora hibákat vétett addig is. Brice Roger (11.) a „lassan jársz, tovább érsz” örökbecsű nyomán síelt, alig-alig csúszott ki a TOP10-ből. A tegnapi lesiklás hőse, Werner Heel a jelek szerint hosszú mulatsággal ünnepelte hirtelen jött dobogóját, egyébbel nehéz lenne magyarázni kínosan korai nyomvonaltévesztését.
Vincent Kriechmayr (2.) egészen más kategóriában síelt, úgy adott közel 8 tizedet a Rogernek, hogy a pálya végére látványosan elfogyott lendülete. Izgulnia azonban jó darabig nem kellett, Joachim Puchner (17.) és Thomas Mermillod Blondin (13.) csúszása nélkülözte az átütő erőt, ívtévesztéseket annál kevésbé, így hiába a rengeteg kieső, esélyük nem volt a szakági TOP25-be, azaz a VK- fináléba jutni. Dustin Cook (3.) pattogós, kockázatvállalós menete ellenben célt ért, 3 tizeddel befért a pillanatnyi második helyre. Matteo Marsaglia harmatgyönge részidők után gyarapította a kiesők népes táborát, Andrew Weibrecht (5.) viszont érdekes módon célba ért, mi több, végletekig kicentizett menete egy régóta nem látott remek helyezést eredményezett. Otmar Striedinger egy középmezőnyre elegendő pozíciót dobott el bukásával, legalább épp bőrrel megúszta.
A pályatűző alighanem Alexis Pinturault (14.) kívánalmait vette leginkább figyelembe. Az ifjú francia ehhez mérten alulteljesített, egy topszektort síelt ugyan, de a kulcskanyarokat rendre a kelleténél mélyebben vette. Patrick Küng (7.) lent, míg Max Franz (8.) a felső szakaszon ment kielégítően, a kompakt menettől mindketten távol voltak. A nap legkiegyensúlyozatlanabb csúszásáért járó különdíjat ezzel együtt Carlo Janka (8.) érdemelte ki, a szektorok felén éltempót diktált, példának okáért a felső szakasza viszont kritikán alulira sikerült.
Az elitcsoportot is alaposan próbára tette a pálya. Az amúgy kitűnő formának örvendő Adrien Théaux kezdeti visszafogottságát a pálya végi gyorsulásos részen igyekezett kiegyenlíteni, az utolsó kemény balosnál aztán ő is elszállt. Ambivalens érzések kavaroghattak az osztrákokban, miközben egyik versenyzőjük útban volt élete első VK- dobogója felé, két élharcosul még az első szektorban búcsúzni kényszerült. Hannes Reichelt irtózatos dinamikával esett neki a pályának, korán elvérzett, Matthias Mayer esetén a túlvállalás helyett inkább a koncentrációs kihagyást emelnénk ki.
Kjetil Jansrud (1.) lábai ezúttal nem remegtek meg, egy apró megbillenést kivéve ellenállhatatlanul síelt, s minthogy végsebességére sem lehetett panasz, közel 25 századdal átvette a vezetést. Didier Défago (10.) borzasztó felső szakasz után mindinkább belelendült, TOP10-nél többre így sem pályázhatott. Dominik Paris (4.) egyébként összeszedett sízése végén üdvrivalgás jelezte Kvitfjellben, megvan a kis kristálygömb Jansrudnak, egyben jó eséllyel a sporttörténelmi pillanat. Tudniillik innentől a norvégok a szakág legeredményesebbjei. Merthogy a levesbe Georg Streitberger sem tudott már beleköpni, olyannyira nem, hogy társait követve csakhamar ő is pályán kívül találta magát.
Mauro Caviezel (12.) két remek szektorral foglalt közre két bizonytalan közbülső szakaszt. Manuel Osborne-Paradis (18.) messze nem tudta megismételni tegnapi produktumát, Steven Nyman kétszektoros bóklászását kieséssel zárta, de Travis Ganong (24.) is maximum célba érésének örülhetett. Klemen Kosi (32.) csigalassú botorkálása és Beat Feuz (16.) konstanson középszerű sízése után még láthattunk egy igazán jó menetet, mégpedig az idény végére bombaformába lendülő Romed Baumann (6.) tálalásában. Lehetett volna még jobb is, ha nincsenek a pálya végi rontások, dobogóra állhatott volna újra az osztrák. Peter Fill agresszív menete két szektor után ért véget.
Rengetegen estek ki eztán is, az 59 indulóból csupán 38 síző ért célba, ennek megfelelően sokaknak megadatott a pontszerzés esélye. Osztrák részről Patrick Schweiger (32-essel a 27.) és Florian Scheiber (35-össel a 29.), a svájciaknál Thomas Tumler (34-essel a 15.), Fernando Schmed (38-assal a 25.) és Nils Mani (41-essel a 30.) gyarapította pontjai számát. Remekelt az olaszoknál Mattia Casse (37-essel a 19.), az amerikai Jared Goldberg (39-essel a 23.) és Marco Sullivan (53-assal a 26.), a német Andreas Sander (40-essel a 22.), a szlovén Boštjan Kline (45-össel a 20.), aztán Guillermo Fayed (55-össel a 21.), s végül odahaza szerezte élete első VK- pontjait Bjørnar Neteland (47-essel a 28.).
A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!
A Hahnenkammrennen óta nem nyert Világkupát Kjetil Jansrud, a norvég 9 győzelméből így már négy fűződik Kvitfjellhez. Nem utolsósorban bebiztosította karrierje első szakági kristálygömbjét. Összetettben 52 pontra csökkentette hátrányát Hirscherrel szemben, elmondható tehát, megkapaszkodott az utolsó cérnaszálba. Harmincöt Világkupa kellett Vincent Kriechmayr első dobogójához, a tehetségesnek kikiáltott felső-ausztriai lesikló esetén erősen érett már ez az eredmény. Ritkán látni olyat, hogy valaki előbb szerez világbajnoki érmet, mint VK- dobogót. Dustin Cooknak ez összejött, 56 VK- starttal a háta mögött debütált ma pódiumon.
Elkövetkező hétvégén Kranjszka Gorán folytatja a mezőny, mégpedig a két technikai számban.
Kereső
Követők
