Síparadicsom

Bár nem ő tűnt az esélyesebbnek, Severin Freund végül csak megállította Peter Prevc menetelését a Schattenbergschanzén, ráadásul erre a sikerre igencsak ki voltak már éhezve a német szurkolók, hiszen Sven Hannawald 2002-es utolsó győzelme óta nem nyertek Oberstdorfban. Jóllehet persze kellett ehhez a bravúrhoz némi szerencse is, ahogy Michael Hayböck 2. helyében is volt egy kis szerepe a körülmények gyors változásának a verseny végén, ami végül Prevc sorsát is megpecsételte. Ugyan az első kör végén még biztosnak mondható előnnyel vezetett, a második sorozatban jobbára csak menthette a menthetőt a hátszélben, nem is sikertelenül, hiszen harmadikként még mindig ott van az esélyesek között.

Az oberstdorfi versenynek úgy futottunk neki, hogy hosszú idő után volt egy egészen egyértelmű favoritunk talán nem is csak a napi, hanem a Négysáncverseny-győzelemre is. Peter Prevc teljesítménye ugyanis magáért beszélt, hiszen nem csak hogy ő nyerte a legutóbbi 3 VK-versenyt, itt Oberstdorfban is úgy tűnt, hogy kimagaslik a mezőnyből, tekintve hogy még csak egy edzéssorozat sem akadt, ahol ne ő lett volna az első.

A német szurkolók persze ennek ellenére bíztak a saját versenyzőikben, amit mi sem mutat jobban, hogy csordultig megtöltötték a stadiont, a teltház és a 25 500 néző pedig garancia volt a remek hangulatra is.

Az első sorozatot (amit a Négysáncon hagyományosan a KO-rendszerben bonyolítanak le) a 14-es beülőből indította útjára a zsűri, ami a stabil hátszéllel párosítva nem jelentett könnyű feladatot senkinek sem, így el is telt egy kis idő, mire Roman Koudelka (122,5 m 17.) végre átugrotta a mindig lélektaninak számító K-pontot. Nem sokkal később aztán Daniel André Tande (2.) még ezen is jócskán túltett, és 133 méterrel olyannyira ellépett a többiektől, hogy egészen a sorozat legvégéig érinthetetlennek bizonyult az első helyen.

Pedig voltak azért nagynevű versenyzők még így viszonylag a sorozat elején is, igaz Kamil Stoch (23.) a mai versenyen is mintha leginkább saját magával küzdött volna, és egy elég visszafogott ugrást (121 m) mutatott be, ami kevés is volt Andreas Wank (120 m 22.) ellen, így a német jutott tovább egyenes ágon, a lengyelek pedig még izgulhattak, hogy Kamil legalább a legjobb vesztesek között bejuthasson a második körbe.

Ezek után Joachim Hauertől (127 m 10.) jegyezhettük fel a következő jó ugrást, majd az egyik titkos favoritnak tartott Domen Prevc (15.) ugrását figyelhettük, aki viszont ezúttal messze nem tűnt annyira felszabadultnak, mint mondjuk Engelbergben vagy akár tegnap, és bár a 120,5 méteres ugrása elég volt a továbbjutáshoz Neumayer (123 m 19.) ellenében, már vagy 17 pont hátránnyal állt a vezető Tandeval szemben.

Igazán nagy ugrást ezek után Simon Ammanntól (123 m 11.) és Richard Freitagtól (121 m 12.) sem láttunk, bár mentségükre szóljon viszonylag nagyobb hátszélben repültek mindketten. Annál inkább szárnyalt viszont Anders Fannemel (4.), aki 130,5 méterrel bejött a pillanatnyi 2. helyre, ami azt jelentette, hogy ekkor három norvég vezette a mezőnyt. De nem maradt ez sokáig így, hiszen érkezett a 25. Négysáncversenyén szereplő Noriaki Kasai (8.), aki a mai ugrásai alapján is nyugodtan letagadhatott volna legalább egy tíz évet biztosan, hiszen első nekifutásra is 127 métert repült, amivel a 3. hely volt ekkor az övé. Igaz nem sokáig, mert érkezett Michael Hayböck (6.) aki 130 méterrel éppen elé jött be a rangsorban.

Öt páros volt ekkor már csak hátra az első körből, ami praktikusan öt igazán esélyes ugrót jelentett, bár a nevek alapján nem csengett rosszul a Schlierenzauer-Gangnes párharc, ám a VK-ba kisebb kihagyás után visszatérő Schlieri (117 m 31.) még mindig inkább csak keresi a formáját, így mondhatni könnyű préda volt a VK-ban harmadik helyen álló Gangnesnek (7.), aki 129méterrel a negyedik helyre tudott bejönni.

Az esélyesek közül ezután a címvédő Stefan Kraft (3.) volt soron, aki 130 méterrel mindössze 1,1 ponttal maradt csak el a továbbra is vezető Tandétól. Nem volt ennyire szerencsés viszont Johann André Forfang (9.), akinek az első ugrásánál jócskán befújt a hátszél, így csak 121,5 méterig jutott, igaz, a kompenzációs pontokkal együtt azért nem tűnt kilátástalannak a helyzete a folytatásra nézve. A szél egyébként Severin Freund (5.) első ugrását is befolyásolta kissé, hiszen ő is bőven kétszámjegyű kompenzációt kapott, így végül egy 126 méteres ugrással is bejött negyediknek.

A körülmények Peter Prevc (1.) számára is hasonlóak voltak, ám a szlovén a hátszél ellenére is igazolta klasszisát és 129,5 méterig repülve egy sorozat után, ha nem is döntő, de azért stabilnak mondható 4,9 pontos előnnyel vezetett Tande, és kerek 6 egységgel Kraft előtt, aki mögött egyébként elég szoros volt a mezőny, így a dobogóért még mindenképpen nyitott csata ígérkezett a második sorozatban.

Előbb viszont még azt rögzíthettük, hogy a párharcok vesztesei közül Janda (17.), Neumayer (19.), Stoch (23.), Stjernen (25.) és Klimov (27.) jutottak tovább, míg Schlierenzauertől már ekkor búcsúzhattunk, ugyanis ezen a listán csak a 6., azaz már éppen nem továbbjutó hely volt az övé.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatra a zsűri egyel feljebbről, azaz 15-ös kapuból engedte el a versenyzőket, ami (eleinte legalábbis) látszott a távolságokon is, hiszen Manuel Fettner (20.) 126,5 méteres ugrása sem volt rossz, azonban a sorozat elején még inkább jeleskedtek a németek, akik közül sorrendben Wellinger (130 m 15.), Wank (130,5 m 13.) és Leyhe (129 m 14.) is 130 méter környékén landoltak. Ezzel egyébként a legmesszebb jutó Andi Wank sokáig vezetett is, ugyanis az átmenetileg megerősödő hátszélben a legtöbben a közelébe sem kerültek ilyen távolságoknak, a legrosszabbul egyértelműen Domen Prevc (27.) járt, aki másodjára csak 108,5 méterig jutott ezzel végleg elszállt az összetett szempontjából.

Nem így Richard Freitag (9.) aki a hazaiak jó szériáját folytatva ismét ugyancsak a 130 métert, így átvette a vezetést, olyan előnnyel, hogy az őt követő Simon Ammannak (12.) egy 127 méteres ugrás is simán a pillanatnyi 2. helyet jelentette.

Az utolsó tízest Joachim Hauer (11.) nyitotta, aki 126,5 méterrel Freitagot ugyan nem tudta megelőzni, de Ammann elé még befért másodiknak. Őt egy másik norvég, Johann André Forfang (8.) követte a sorban, akit viszont előbb kicsit megvárakoztatott a zsűri, mielőtt leengedték volna, ugyanis főleg az érkezőlejtő alsó felében változóban volt a szélirány, ennek megfelelően Forfangot lejjebb is hozták a 13-as beülőbe. Innen jutott el 127 méterig, ami a beülőért járó pontokkal együtt elég is volt neki az elsőséghez, de csak egy pillanatig, ugyanis Noriaki Kasai (5.) rögtön utána jócskán túlugrotta, és 133,5 méterrel állt a mezőny élére.

Éppen ekkorát ugrott Kenneth Gangnes (133,5 m 6.) is, azonban nála az összesített mérőszám már minimális szembeszelet mutatott, így csak a 2. helyre tudott vele bejönni.

A körülmények hirtelen jött változására a versenyirányítás is igyekezett reagálni, Michael Hayböck (2.) előtt gyorsan le is vitték a beülőt előbb a 11-es, majd egészen a 10-es kapuba, ahonnan végül elengedték az osztrákot, aki a megváltozott körülmények között valósággal szárnyalt, meg sem állva 139 méterig, amivel természetesen átvette az első helyet.

Ezt látva Severin Freundot (1.) még egyel lentebbről, a 9-es kapuból indíthatta útjára Werner Schuster, és ha már a körülmények kedveztek, akkor oda is tette magát a német, hiszen egy gyönyörű 137,5 méteres ugrást láthattunk tőle, amivel át tudta venni Hayböcktől a vezetést.

Ezzel ők ketten lettek ezen az estén a sors kegyeltjei, hiszen már a 4. helyről érkező Anders Fannemelnél (4.) sem volt meg igazán az a szembeszél, amit az osztrák és a német is meglovagolt, bár összességében a norvég ugrása sem sikerült azért rosszul, hiszen 129 méterig jutott, ami a kompenzációs pontok összesítése után a 3. helyet jelentette számára.

Stefan Kraftnál (7.) viszont megint hátszél fújt, ami érezhetően rányomta az ugrására a bélyegét, még akkor is, ha ő megint feljebbről, a 12-es kapuból jöhetett, ezzel együtt nem jutott messzebb 127,5 méternél, ami a pillanatnyi 6. helyhez volt ekkor elegendő. Persze ez még mindig több volt, mint amit Tande (10.) ki tudott hozni a helyzetből, az első kör után még a 2. helyen álló norvég ugyanis csak 119 méterig jutott, amivel végül épphogy bent maradt a legjobb 10 között.

Utolsóként hátra volt viszont még Peter Prevc (3.), aki azért ne feledjük, Freunddal szemben hozott 7,4 pont előnyt az első sorozatból, és hát ha valakitől, akkor tőle lehetett remélni, hogy esetleg úrrá tud lenni a körülményeken. Végül azonban ő sem tudott csodát tenni, bár 130 méterrel kétségkívül nem ugrott rosszat sem, ezzel együtt azért láthatóan nem volt igazán őszinte a mosolya, amikor kiírták a pontszámát, amin persze nagyon nincs is mit csodálkozni, hisz végső soron egészen a legvégéig neki állt a zászló.

Persze a helyszínen a szurkolók túlnyomó többségét ez a legkevésbé sem zavarta abban, hogy méltó módon megünnepeljék Freund sikerét (mellesleg az elsőt a Négysáncversenyen), ami akárhogy is született, nem lennénk meglepve, ha komoly lélektani gátakat szabadítana fel a német csapatban, hiszen évek óta ott volt már rajtuk a nyomás, hogy a különféle sikerek ellenére éppen a félig hazai rendezésű Turnén nem jött még össze a diadal. Most van rá esély, hogy ez is megváltozzon.

Ettől függetlenül azért Prevcet hiba lenne leírni, hiszen a maradék három fordulóra vetítve a 7,3 pontos hátránya mondhatni elhanyagolható, és ha nem billenti ki az egyensúlyából az, hogy most nyertnek tűnő helyzetben pechje volt, akkor továbbra is ő az egyik legnagyobb esélyes.

Részletes eredmények

Négysáncverseny

VK összetett

Nemzetek kupája

Az persze biztosra vehető, hogy újévig még rengeteg vita fogja övezni a mai verseny fináléját, hiszen a gyorsan változó körülmények és a beülőváltoztatások pont a legjobbaknál vették el a közvetlen összehasonlítás lehetőségét, így aztán jobb híján mi is kinek-kinek az egyéni megítélésére bízzuk, hogy vajon akkor is megfordította volna Freund a versenyt, ha Prevccel közel azonos körülmények között ugranak. Persze ezzel már nincs mit tenni, a szél része, és mindig is része volt ennek a játéknak, vagy hogy a szakállas bölcsességet idézzük: „nem teremsport”.

Három nap múlva viszont már következik az újabb felvonás.