Síparadicsom

A hagyományoknak megfelelően ezúttal is Engelberg ad otthont az utolsó karácsony előtti versenyeknek a síugró világkupában, amelynek idei évadáról eddig sok mindent el lehet mondani, de kiszámíthatósággal semmiképp sem vádolhatjuk a versenyeket, lévén a győztest illetően ismét kisebb meglepetés született Richard Freitag sikerével, aki Roman Koudelkát és a 3. helyre holtversenyben befutó Jernej Damjant és az első VK győzelmét továbbra is hiába hajszoló Michael Hayböcköt üdvözölhette maga mellett a pódiumon.

Az ebből a szempontból kicsit tartalékos nizhy tagili versenyeket követően ezúttal egy sokkal teljesebb mezőny jött össze az engelbergi hétvégére, hiszen a hosszabb szünetet tartó japánokon (Noriaki Kasai, Daiki Ito) kívül ezúttal gyakorlatilag mindenki itt volt az élmezőnyből, így hát lehetett egy kicsit reménykedni benne, hogy ezúttal talán valamivel tisztább képet kapunk arról, hogy kivel kell majd igazán számolni az egyre inkább közelgő Négysáncversenyen, amelynek évek óta egyfajta főpróbájának is számít ez a hétvége.

A verseny eleje persze még nem a nagyokról szólt, hanem sokkal inkább az újoncokról, akik közül az egyaránt első VK-versenyén induló német Stephan Leyhe (135 m 8.), a norvég Philip Sjoeen (131 m 11.), illetve honfitársa Johann André Forfang (133,5 m 6.) is jól ki tudták használni az esélyt, amit az ekkor még viszonylag enyhe hátszél teremtett számukra. Sőt Forfang egészen sokáig vezette is a versenyt miután egy-egy jobb ugrás ellenére, mint Nejc Dezman (127 m 16.) vagy Andreas Wank (127,5 m 18.) kísérlete igazából megközelíteni sem tudták a többiek, egészen addig, míg nem a huszonnyolcadikként induló Richard Freitag (4.) elő nem húzott a kalapból egy 128,5 méteres ugrást, ami az ezesetben tetemes szélkompenzációval megtámogatva már elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést.

A következő jobb kísérletet Robert Kranjectől (14.) láthattuk, aki megint kicsit enyhébb szélben 127,5 métert repült, amivel az ötödik helyre jött be, majd honfitársa, Jernej Damjan (5.) is egy kifejezetten jó ugrást mutatott be, hiszen 131,5 méternél landolt, amivel mindössze 2 tizeddel maradt csak el az éllovas Freitagtól. Következett aztán Rune Velta (128,5 m 9.), aki ugyancsak nem ugrott rosszat, mint ahogy a 127,5 métert repülő Markus Eisenchler (10.) sem, még úgy is, hogy a vezetéshez mindkettőjük kísérlete egy kicsit kevés volt.

Ezek után már az utolsó tízes csoport volt soron, elsőként Marinus Krausszal (30.), aki azonban csak 122,5 méterig jutott, amivel épphogy csak bejutott a második körbe. De nem volt igazán jó a pénteken 141 méterrel még a sáncrekordot beállító Anders Bardal (13.) első ugrása sem, aki egy 128 méteres kísérlettel csak az üldözőbolyból várhatta a folytatást, hasonlóan Stefan Krafthoz (12.), aki 126,5 méternél landolt. Nem járt sokkal jobban a hazaiak kedvence, Simon Ammann (15.) sem, aki első nekifutásra csak 125,5 métert repült, ellentétben Roman Koudelkaval (128 m 3.), aki egy kifejezetten ponterős kísérlettel hosszú idő után leváltotta Freitagot az első helyen.

Nem sikerült mindez ezúttal az utóbbi időben már egyre biztatóbban szereplő Gregor Schlierenzauernek (24.), aki most csak 124 métert ugrott elsőre, amivel mára el is szálltak a dobogós esélyei, még mielőtt azonban az osztrák szurkolók nagyon elkeseredtek volna érkezett Michael Hayböck (133,5 m 1.), aki ahogy az eddigi összes edzésen is tette most is a mezőny élére állt, nem is kevéssel, hiszen több mint 5 pont fórt épített ki Koudelkaval szemben. Persze nem volt ezzel még vége, és érkezett is rögtön Peter Prevc (2.), aki egy 132 méteres ugrással bejött a 2. helyre 2,6 ponttal elmaradva csak Hayböcktől, amivel lényeget illetően ki is alakult az első sorozat végi sorrend, hiszen még fent levő két ugró közül sem Severin Freund (127,5 m 7.), sem az összetett éllovas Anders Fannemel (124,5 m 21.) nem tudott ezúttal beleszólni az elsőség kérdésébe.

Az első sorozat eredménye

Innen jöhetett tehát a második sorozat, amelyre ha némileg enyhült is, de továbbra is jellemző marad a hátszél, így a zsűri is maradt az első körben használt 15-ös beülőnél. A sorozat elején a legkiemelkedőbb ugrást Thomas Diethart (131,5 m 17.) mutatta be, aki ezzel vezetett is az első tízes csoportot követően, annak ellenére is, hogy többek között Gregor Schlierenzauer (125,5 m 23.) és a sárga trikós Anders Fannemel (128 m 21.) is próbálkoztak a megelőzésével, előbbi ráadásul Heinz Kuttin taktikai húzásának eredményeként egyel alacsonyabb beülőből, de mindhiába. A 19. helyről érkező Jan Ziobro (20.) aztán már kicsit közelebb járt Dietharthoz egy 129 méteres ugrással, ám még mindig maradt az osztrák az élen, mint ahogy ez volt a helyzet Kento Sakuyama (127 m 19.) ugrását követően is. Nejc Dezmannak (13.) ellenben már sikerült átvennie a vezetést egy 131,5 méteres ugrással, de mindez igencsak tiszavirág-életűnek bizonyult, hiszen érkezett Simon Ammann (9.), aki másodjára egy 139,5 méteres repüléssel örvendeztette meg a közönséget.

Ezek után Robert Kranjec (129,5 m 16.) és Anders Bardal (131,5 m 15.) sem ugrottak rosszat az egyre inkább enyhülő szélben, ám a vezetéshez egyikük ugrása sem volt elég, nem így Stefan Kraft (6.) repülése, aki a nap leghosszabb ugrását jegyezve 140 méterre vitorlázott és természetesen pillanatnyilag az élre is állt. Az osztrákot Philip Sjoeen (12.) követte a sorban, aki egy 134 méteres ugrással a 3. helyre jött be, majd már a hajrára, azaz az utolsó tízes csoportra fordulva Markus Eisenbichler (8.) következett, aki még úgy is 136,5 méterig vitorlázott, hogy őt már csak a 14-es beülőből engedte el a zsűri, más kérdés, hogy így is csak Kraft mögé, a 2. helyre jött be vele. Ezt követően Rune Velta (10.) volt soron, aki azonban a maga 135 méteres ugrásával ugyancsak elmaradt valamelyest attól, ami a vezetéshez szükséges lett volna és így járt a már a 13-as beülőből érkező Stephan Leyhe (125 m 13.) és Johann André Forfang (125 m 12.) is bár ettől függetlenül azért kijelenthető, hogy egyik újonc sem vallott másodjára sem szégyent, sőt.

Közben azért Severin Freund (7.) is ugrott, sőt el is jutott 134,5 méterig, ám a vezetéshez ez még mindig kevés volt, ellenben Jernej Damjan (3.) egy 135 méteres repüléssel már az élre tudott állni, s miután már csak négyen voltak hátra, még akár egy dobogós helyezésben is bízhatott. Nos ami azt illeti ez Richard Freitag (1.) ugrását követően inkább távolabb került tőle mint közelebb, lévén a német egy 135,5 méteres kísérlettel átvette tőle a vezetést, sőt Roman Koudelka (2.) is befért kettejük közé egy 136,5 méteres repülést követően. Nem sikerült azonban mindez Peter Prevcnek (4.), aki másodjára csak 133,5 méterig jutott, amivel ha kevéssel is, de lemaradt a dobogóról, ami viszont azt jelentette, hogy már csak Hayböck (3.) állhatott Freitag idei első győzelmének útjába.

Hiába tarolt azonban az osztrák ezen a hétvégén mindig, amikor csak ugrott, a mindent eldöntő pillanatban megremegett egy kicsit, és bár egy messze nem tökéletes ugrással is 131 méterig jutott mindez csak a 3. helyhez volt elegendő, ami ugyan nem rossz, de a formája azért ennél messze többet ígért. Így viszont a győzelem az elmúlt hétvégét betegség miatt kihagyó, ám most két egyaránt jó ugrást összerakó Richard Freitagé lett, aki ezzel több mint egy év szünet után tudott újra nyerni (karrierje során egyébként negyedszer), s ki tudja talán éppen ideális pillanatban ahhoz, hogy majd a Négysáncversenyen is lendületben lehessen.

Részletes végeredmény

VK összetett

Nemzetek kupája

Persze erre, mármint a Turné-győztes kilétére most ember legyen a talpán, aki biztos tippet ad, mert bár az elmúlt években is mindig el lehetett mondani, hogy több esélyes is van, ennyire nyílt versenyt már nagyon rég nem láttunk a győzelemért mint mostanában, amit persze szurkolói oldalról csak üdvözölni lehet, hiszen a kiszámíthatatlansággal együtt általában az izgalom is garantált a versenyeken. Egyet persze még rendeznek azért a Turné előtt is, hiszen vasárnap vár még a sárcokra egy újabb forduló Engelbergben, reméljük, az iménti tétel erre is igaz lesz.