Síparadicsom

A norvégok idei szárnyalása Wengenben sem szakadt meg, kettős győzelemmel várják a szombati parádét. Aksel Lund Svindal átka mindenesetre változatlanul kísért, győznie megint nem sikerült, ha 4 századdal is, de Kjetil Jansrud elébe került szlalomban. A harmadik hely Adrien Théaux-hoz került. Ivica Kostelić kedvenc lejtőjén megszerezte első idei pontjait.

Közismert, blogunkon is évek óta hangoztatott tény, az alpesi síelés legősibb szakágának, a kombinációnak a lassú kimúlása. A több átalakításon átesett, újabban alpesi összetettként emlegetett versenyforma manapság csak két helyszínen kerül megrendezésre, Wengenben, majd egy hétre rá Kitzbühelben. Pedig ha jobban belegondolunk, az alpesi síelés esszenciáját nyújtja a két legtávolabbi szakág, a lesiklás és a szlalom kézfogója, miközben a világ legjobbjai küzdenek saját határaikkal: merészséggel, illetőleg technikai képességek terén.

A wengeni kombináció történelme visszanyúlik egészen 1930-ig, megannyi korszakos zseni, emlékezetesen parázs küzdelem. Mára egy pénteki felvezetővé silányult az egész, 59 indulóval, kinek egy jelentős része normál Világkupa-versenyen pontot sem szerezne, illetve akad köztük jó néhány lesikló, kik csak edzésként fogják fel az egészet a másnapi Lauberhornrennen előtt.

Az 1 perc 15 másodpercenkénti indítás sem fokozta a versenyélményt, a Világkupa leghosszabb pályájáról a klasszikus részeken túl alig-alig láttunk többet.

Jared Goldberg (13.) a saját dimenziójában egész tisztességesen végigsíelte a közel 2 perces nyomvonalat, jól jelezte ezt, hogy a szebb napokat is látott Siegmar Klotz (33.) jókora hátrányt szedett össze az amerikaival szemben. Adrien Théaux (2.) persze hamar helyre tette a nyitómenetet, Santa Caterina győztese dinamikája más szinten mozgott, másodpercen túli előnnyel vágott élre. Szakági specialistától méltatlanul ingatag csúszást láthattunk Patrick Schweiger (28.) tálalásában, s meglepő módon az utóbbi időben javulgató Christof Innerhofer (21.) sem kápráztatta el az olasz szurkolókat. Hiába terrorizálta ma is a kapukat, az ideális nyomvonalról rendre lecsúszott a kulcskanyarokban. Vincent Kriechmayr (16.) részéről szintén délelőtt kellett volna megalapozni a jó versenyt, ám már a Hundschopf nevű legendás ugratónál elszálltak vérmes reményei. Várakozások szerint végig tartotta a lépést Théaux-val az olaszok ásza, Dominik Paris (5.). Épp a záró S- kanyarban került méretes késésbe, csak ott elbukott fél másodpercet.

Thomas Mermillod Blondin (11.) örömittasan csapott a levegőbe, amint célba ért, ami nem véletlen, szlalomos létére csupán bő másfél másodperces hátránnyal kalkulálhatott a francia tűzésű műlesikló futamot megelőzően. Lepuffantjuk a poént, a differenciát már Svindalhoz viszonyítjuk. Andreas Romar (42.) személyében finn alpesi síző is képernyőre kerül Világkupában, manapság kuriózumnak számít ez a jelenség. Nem élt vele, ronda satufékek özöne, senkit nem előzött meg adott pillanatban. A kombináció horvát specialistája, Natko Zrnčić-Dim (26.) sem veszélyeztette az elől állókat, 2 és fél másodperces hátránya ugyanakkor egy erős TOP-10-zel is kecsegtethetett. Amennyiben végre kivételesen megéri a célvonalat szlalomban… Adam Žampa (35.) kapcsán mindig egyszerű a kérdés: 30-ban tud-e maradni a lesiklás után? Mivel ma a szokottnál is ingatagabban állták lábai a wengeni lejtő kihívásait, nemleges választ adott a kérdésre.

Aksel Lund Svindal (1.) nem titkoltan megtörné a wengeni átkot, utolsó nagy trófeáját is begyűjtené. Üzent is riválisainak, 72 századot adott az összességében remekül síző Théaux-nak. A norvég alpesi síelés jelene után következett a dicső jövő reprezentánsa, Aleksander Aamodt Kilde (7.) a felső szakaszon még csak-csak tartotta honfitársát, utána persze méretesre hízott a különbség. Maradjunk annyiban, meg kell érni még a kétperces lesikláshoz idegileg is… A svájci közönség legnagyobb örömére idén először lécet csatolt a Világkupában Beat Feuz (10.), akinek mozgásán bár érződött a többhónapos lemaradás, a másfél másodperces hátrány tisztességes visszatérő siklást jelzett.

Érdekes szakág ez a kombináció, a szakági legjobbak sorából kapásból ki tudnánk húzni három embert, akik borzalmas formában vegetálnak ezen a télen. Példának okáért Ted Ligety (38.), az amerikaiaknak egykoron világbajnoki címet szerző kombinációsa feszülten, rengeteg rontással vergődött le a célig, még a nem túl veretes mezőnyben sem került TOP30-ba. Carlo Janka (9.) sem brillírozott címvédőként, mindent elárul menetéről, hogy mindössze 2 századdal előzte meg a visszatérő Feuzt. Ondřej Bank (50.) kapcsán annak is örülhettünk, hogy sértetlenül célba ért. Egész pontosan a pálya végét szegélyező szivacsrétegben lelt nyugalomra. Nem kért már a folytatásból. Ivica Kostelić (44.) sízésén itt-ott még felsejlett a hőskorszak, a Minschkantét például ma is utánozhatatlan stílusban síelte. Az idő persze nem hazudott, a visszafogott edzésmunkának, a kondicionális lemaradásnak negatívumai megmutatkoztak.

A verseny szempontjából kiemelten fontos lesiklások voltak soron. Alexis Pinturault (24.) sincs a topon, túlóvatoskodta a veszélyesebb pályaszakaszokat, cidrizhetett, 2 és fél másodperces hátrányt egyetlen szlalommal már neccesen fordíthat magára bárki. Victor Muffat Jeandet (36.) még rosszabbul járt, mondhatni kiszállt a versenyből, szűzhó helyett harmincon túlra került a listán. Kjetil Jansrud (3.) a papírformát igazolandó odatette magát, itt-ott erőlködött ugyan, de a 9 tizednyi elmaradása nem tűnt vészesnek. Romed Baumannból (20.) a pálya végére elfogyott a szufla, a norvégokkal szemben máris elvesztette a csatát.

A hátralévők még Peter Fillt (36-ossal a 7.) kell feltétlenül kiemelnünk, köztudomásúlag a lesiklók viszonylatában remekül szlalomozik. Hannes Reichelt (31-essel a 3.), Andrej Šporn (58-assal a 14.) és Erik Guay (59-essel a 27.) egyértelműen edzésnek fogta fel az egészet. A másik végletből talán Valentin Giroud Moine (54-essel a 18.) emelhető ki, a francia erősebbik száma vitán felül a szlalom. A többiekről az alábbiakról még lesz szó.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Csoda történt, csupán hatan léptek vissza a szlalomtól. Striedinger (31.) lesiklóhoz méltó, darabos menettel nyitotta a délutánt. Csalatkoznia kellett, ha úgy vélte, ennyi elég lesz a pontszerzéshez, 7 századdal lemaradt róla. Muzaton (17.) technikája ezután üdítőleg hatott, egy pálya végi korrigálást kivéve stabilan végigvitte a pályát. Schweigerről (23.) is egyből kiderült minden laikus számára, hogy nem a technikai szakágak aduásza. Natko Zrnčić-Dim (11.) műlesikló tudása persze éles kontrasztként villámlott elénk, simán élre állt, ám intő jelként le kellett jegyeznünk, hogy a pálya második felében nem igen hozott Muzatonon. Trihicsev betámadott, egy szektorig sem bírta az erőn felüli tempót.

Alexis Pinturault (13.) a maga szintjén irgalmatlant betlizett már megint, fásultan vette az akadályokat. De mielőtt derék horvát barátunk úgy érezhette, vérmes reményei lehetnek, délszláv kollégája, Klemen Kosi (7.) alaposan meglepett mindenkit. Lesikló létére bevállalt egy amolyan Bode Miller-es „ereszd el a hajam” menetet, s ez egyszer (?) bevált terve. Élete legjobb Világkupa-helyezése lett érte jutalma. A kapuktól másfél méterrel zötykölődő Nyman (32.) teljesen sansztalan volt bárkivel szemben, becsületére legyen mondva, mint mindig, ő legalább végigsíelte a napot.

Innerhofer mögött már van annyi kombinációs rutin, hogy támadni merje a stanglikat. Jelen formája ismeretében már-már elvárható módon hamar kapura lépett, amit egy hegymászás után követett egy másik. Majd egy tojástartásban abszolvált célegyenes. Legalább a humora még a régi. Romed Baumann (8.) technikai fronton sem nyeretlen kétéves, ennek megfelelően célba vette a szlovén idejét, a pálya végi nehéz részen azonban elvesztegette kevéske előnyét. Boštjan Kline szlalomozására a kilátástalanság az adekvát jelző, sokáig nem roncsolta ő se a nyomvonalat. Giroud Moine (14.) szlalomos létére csúnyán kikapott több vérbeli lesiklótól, no, nem Weibrechttől, az amerikai hevességétől mi sem áll távolabb, mint a sorozókapu…

Kriechmayr (9.) sízésén meglátszódtak a szlalomos edzések, igaz, többre nem telt így sem, minthogy Natkót leszorítsa a dobogóról. Saját választott tempójában simán leért Mattia Casse (18.), ugyanezt mondhatjuk el Goldberg (12.) menetéről. Az addig tetszhalottként vegetáló aréna íziben felrobbant, mihelyst Marc Gisin (6.) szép, ritmusos sízéssel megtartott valamicskét hozott előnyéből. Lesiklóként nagy szó. Thomas Mermillod Blondin (4.) ellenében persze fikarcnyi esélye sem lehetett, a francia 7 tizedes előnyével bejelentkezett a dobogóra.

A visszalépések okán máris elérkeztünk a lesikló futam legjobbjaihoz. Carlo Janka címvédőhöz méltó szlalomot síelt, picikét rárakott előnyére, hogy aztán a cél előtt kevéssel pár centi híján kapun amott maradjon belső léce. Dobogót, de könnyen lehet, győzelmet dobott el ott. Kilde nem sok vizet zavart, hamar és bárgyú módon kapura lépett. Peter Fill (10.) harcossága ma a tőle megszokottnál több hibával párosult, Franz (15.) komoly problémái ellenére elégedetten érhetett célba. Dominik Paris (5.) is szemmel láthatóan azon lesiklók közé lépett, akik erősen rágyúrtak a szlalomra, tavalyi önmagát másodpercekkel verve a pillanatnyi dobogóra érkezett.

Kjetil Jansrud (1.) vért ivott a rajt előtt, „győzelemre fel” mentalitása mellé némi szerencse is szegődött. Ahol Janka nem fért be, ő egy nagyon virtuóz mozdulattal kaput talált, s élre állt. Adrien Théaux (3.) sem fergeteges szlalomosként volt eddig ismeretes, a mai után a közepes kategóriába minimum átrakhatjuk. Szorongatta a norvégot, s a biztos dobogó tudatában várhatta a lesiklás győztesét. Aksel Lund Svindal (2.) jóval darabosabban, ám megfelelő tempóval vette az akadályokat, s a végén sem hibázott, ennek tulajdonítható a mindösszesen 4 századnyi különbség. Ezúttal nem az ő javára. Idén másodszor győzték le házon belül. Tovább várat magára a wengeni átok megtörése.

Kombinációs versenyről lévén szó a futam ezzel még koránt sem ért véget. Nils Mani (26.) és Andreas Sander (30.) inkább csak a kiesőknek és visszalépőknek hála jutott pár ponthoz, Klotz (19.) és Čater (20.) már valamivel nagyobb ambícióval síelt. Adam Žampa (16.) jelentős előrelépése előre borítékolható volt, csakúgy, mint az első szezonbeli lengyel pontokat gyűjtő Maciej Bydlinski (29.) csúszása után történtek. Jelesül Ted Ligety korai búcsúja. Az amerikai Bryce Bennett (22.), Broderick Thomson (28.), Romar (27.) még elcsípett néhány pontocskát. A szlalomosok közt Justin Murisier (21.) a vártnál halványabban teljesített, Ivica Kostelić (24.) végre megszerezte első idei VK- pontjait, a TOP-30-ba a cseh Kryštof Krýžl (25.) csatlakozott utolsóként.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek e

Kjetil Jansrud 30. alkalommal állt ma dobogóra a Világkupában, 12. győzelmét aratta, az elsőt kombinációban. Innentől tehát négyszámos menőként tekinthetünk rá. Az Alta Badia-i parallel óriás-műlesiklás után másodszor győzte le idén azt a Svindalt, aki 64 dobogónál tart jelen pillanatban, s 85 pontra megközelítette Hirschert összetettben. Adrien Théaux még sosem állt pódiumon kombinációban, igaz, volt már két 4. helye 2012-ből.

Holnap az év egyik legjobban várt versenye, a wengeni lesiklás következik.