Síparadicsom

A vasárnapi „normális” után ma parallel óriás-műlesiklásban csaptak össze az urak Alta Badián. Szó szerint összecsaptak, elvégre itt két pályán, egymással párhuzamosan kellett eldönteniük, ki aktuálisan a gyorsabb. Valóságos csillaghullásnak lehettek szemtanúi a kilátogatók, hiszen egy kivétellel a szakági világranglista legjobb hét résztvevője már az első körben búcsúzott, de az az egy, Alexis Pinturault is csupán a 6. helyet tudta megkaparintani. Miközben tehát többek közt Marcel Hirscher is hamar kiesett, kevesek által várt norvég házidöntőt rendeztek, amit Kjetil Jansrud nyert Aksel Lund Svindal ellenében. A dobogó harmadik fokára az ilyen jellegű versenyeken rendre jól teljesítő André Myhrer állhatott fel, miután felülkerekedett az est meglepetésemberén, a német Dominik Schwaigeren.

Emésztgessük kicsikét a kifejezést: parallel-óriás-műlesiklás, vagy párhuzamos óriás-műlesiklás, angol nevének rövidítéseként PGS. Ismerős név, csak épp nem annyira az alpesi síelés, mint inkább a szabadstílusú sí, illetve a hódeszkázás világából. Mondhatnánk úgy is, hogy sporttörténelmet éltünk meg ma este, a Világkupa 1967-es születése óta – ha minden igaz – ez a nyolcadik versenyforma a palettán. Szlalom, „óriás”, lesiklás (mind 1967), kombináció (1975 a VK-ban, valójában az egyik alapszakág a háromból), a City Event (1975), a Szuper-G (1982), a szuper-kombináció (2005) és a parallel-szlalom (2011) után ez a nyolcadik.

„Személy szerint én nem akarom ezt a versenyformát. De jó, ha találnak két sízőt a Világkupában, aki akarná ezt a paralleles dolgot.” – nyilatkozta tegnap Henrik Kristoffersen. Az ifjú norvégot az a tény zavarta leginkább, hogy ez a semmi mással össze nem vethető formátum beleszámít nemcsak az összetett, hanem a szakági, tehát az óriás-műlesikló pontversenybe is. Aksel Lund Svindal rockkoncerttel egybekötve, meghívásos alapon, magas pénzdíjakkal képzelné el mindezt. Mint a közvetítés elején hallhattuk, egyéb szempontok is felmerültek a sízőkben, úgymint: 4 versenyt rendeznek 4 napon belül; veszélyes egy tempósabb pályán összeengedni a fiúkat, stb.

Alapkérdés: hogyan gereblyézték össze a 32 fős mezőnyt? Egyfelől az aktuális ranglista 16 legjobb óriás-műlesiklója alapból indulási jogot szerzett. Hozzájuk csatlakoztak az összetett élmenői az említetteken kívül (ld. Svindal, Jansrud, vagy a Fill visszalépése nyomán bekerülő Weibrecht). A maradékot érdekes módon a tegnapi első futam alapján töltötték fel. OK, Blardone és Richard így kapott szerepet, de azért na, érdekes egy elgondolás ez…

Magáról a pályáról annyit, hogy 15-15 kaput tűztek, ritmusosan, amolyan jó amatőrösen; közben két technikás ugratót is beraktak a helyszíniek. Parallelben mindig lényegi kérdés, melyik kapu, a piros, vagy a kék a „gyorsabb”. Mivel a 16 között már csak egy-egy futamot mennek, kiemelt fontosságú ez a kérdés. A válasz vitán felül a kék pálya, bár a korábbiakhoz mérten nem volt annyira éles a kontraszt.

A könnyebb áttekinthetőség végett párharconként vesszük sorba az eseményeket. Kilencedik helytől kezdve a leggyorsabb futamok összevetése döntött a helyezésekről, nyilván 9-16, illetve 17-32 viszonylatban. 30-32. közt mindenki 1 pontot kapott.

A főtábla első fordulójának nyitó párharca rögtön meghozta az est nagy szenzációját. Hirschernek (28.) tükörsima vezetésnél az utolsó ugratónál „búj-búj zöldágat” volt kedve játszani, igaz, ami igaz, Riccardo Tonetti az első futamban még nagy nyomást fejtett ki az osztrákra. Kjetil Jansrud a kék pályán gyűjtött előnyét ügyesen beosztva reagált a nagy rivális kiesésére, Marcus Sandell (18.) volt a kárvallott. Generációk csatája olasz színezetben, Roberto Nani magabiztosan hozta a papírformát, de kellettek ehhez Manfred Mölgg (23.) gyengécske rajtjai is. Massimiliano Blardone utolsó versenyét teljesítette a Gran Risán, ami meg is látszott akaraterejét. No, persze Fritz Dopfer (27.) személyében nem kapott legyőzhetetlen ellenfelet. Élt a helyzettel a veterán, maximális különbséggel már az első menetben eldöntötte párharcukat.

Hirscher után kizuhant a barát is, Felix Neureuther (19.) a kék pályán sem tudta maga javára fordítani a csatát Gino Caviezellel szemben. Leif Kristian Haugen közepes teljesítménnyel is simán továbblépett, a svájci Murisier (25.) nem barátkozott meg az ugratókkal, második nekifutásra fél botját is törte. André Myhrer a formátum egyik specialistája, érti ő, hogyan kell átmenteni a lendületet egy-egy letörésnél, masszívan verte így a műfajban szintén nem rossz Schörghofert (17.). Victor Muffat Jeandet rajtjai nem voltak az igazik, alább is belecsúsztak hibák, de Žan Kranjec (26.) ellenében ennyi is belefért.

Az alsó ágon Alexis Pinturault statisztikailag tükörsima, valójában dadogós továbbjutása nyitotta a sort. A kanadai Trevor Philp (32.) nyerő helyzetből kaput vétett elsőre, hogy aztán másodikra nagyon hamar feladja az egészet. Hektikus jelenetekben bővelkedett az amerikai rangadó, Tim Jitloff továbbjutásához kellett Andrew Weibrecht (29.) is, az első futamban derék Tim 5 kapunyi hátrányból került az élre, hála a honfitárs leblokkolásának a pálya végén. Christoph Nösig könnyedén, Florian Eisath (31.) kaputévesztésével megtámogatva lépett tovább. A csillaghullás nem ért véget, Henrik Kristoffersen (22.) folytatta a sort, láthatóan nem az ő műfaja a parallel, pechére Dominik Schwaiger személyében olyasvalakit fogott ki, aki meg pazarul ráérzett a dologra.

Thomas Fanara (30.) sem folytathatta, Manuel Feller vagány stílusa kifizetődött mindkét futamban. Mathieu Faivre szoros csatába verte Rasmus Windingstadot (21.), a norvég pocsék rajtjai nagyon kellettek hozzá. Az utolsó két párban Aksel Lund Svindal nagy bravúrral kiejtette a nagyon küzdő Stefan Luitzot (20.), s végül Cyprien Richard sokkolta két lendületesen hibátlan menettel a hátfájdalmakkal küszködő Ted Ligetyt (24.).

A világ 7 legjobb óriás-műlesiklójából tehát öten már az első körben búcsúztak. Ezek után egyetlen futam döntött mindenről, a ranglistán előrébb álló pedig arról, melyik pályán szeretne indulni. Mindenki a kéket választotta.

Jansrud nagyon felszívta magát Tonetti (15.) ellen, súlyos méterekkel kiejtve így az olaszt. A hazai rajongóknak így sem volt csüggednivalójuk, a következő párban ugyanis két hazai versenyző csapott össze. Nani (16.) és a fiatalos hév az utolsó ugratóig tartott ki, eztán Blardone szívvel-lélekkel maga javára fordította a küzdelmet. Valami hasonló játszódott le Caviezel és Haugen (13.) csatájában, végén került késésbe a norvég. Ez az est nem az óriás-műlesiklóké volt, jól jelezte ezt Muffat Jeandet (10.) kihullása. Egyetlen századdal került eléje Myhrer, hatalmas hátrányt dolgozott le a végén piros pályáról.

Bár Pinturault megint nem volt meggyőző, Jitloff (9.) nagy rontásával megint továbbkecmergett, néhány század előnnyel. Schwaiger parádéjának a piros pálya sem vetett véget, Nösig (12.) sebességben nem tudta felvenni vele a kesztyűt. A feltörekvő fiatalok csatáját Faivre nyerte, ehhez kellett Feller (14.) méretes rontása az utolsó ugratóról lejövet. (Igaz, szépet mentett, de itt ennyi nem fér bele.) Kihullott tehát az utolsó osztrák is a 16 között. Ahogy az várható volt, a nyolcaddöntők zárásaként Svindal extra motivációja győzedelmeskedett, a ritmusból a végén kizökkent Richard-ral (11.) szemben.

A negyeddöntők az addig látottaknak megfelelően alakultak. A vérszemet kapott Jansrud kék pályán magabiztosan elütötte élete utolsó dobogójának esélyétől Blardonét, majd Myhrer a szokott egyetlen századdal múlta felül a kedvezőtlenebb pályáról Caviezelt. Schwaiger diadalmenetének Pinturault sem állta útját – habár nem sokon múlt, a francia kis híján ütközött a némettel, szerencsére megúszták a bukást. Svindal nagyot mérkőzött Faivre ellenében, a norvég testsúlya jól jött az utolsó kanyarokra lendület szempontjából.

Ezt követték a helyosztók. A 5.-8. helyekért szóló párharcokat Blardone, illetve Faivre nyerte. Előbbi leginkább lelkesedésével intézte el Caviezelt, míg utóbbi honfitársát, Faivre-it verte rajt-célgyőzelemmel. Az első elődöntőt tükörsimán hozta Jansrud Myhrer ellen, a másikban viszont kis híján valóra vált a szenzáció. Ramaty rajtja után azonban besurrant Schwaiger elé Svindal, vagyis norvég házidöntőt rendeztek a Gran Risán.

Ám még előtte leosztották a többi helyezést. Az alsóházban Gino Caviezel (7.) győzelmét hozta az első párharc, minimális különbséggel került Faivre (8.) elé. Pinturault (5.) igazi ünneprontóként simán felülmúlta a végére kicsit elfáradó Blardonét (6.). A dobogóért zajló csatát Myhrer (3.) nyerte, Schwaiger (4.) remek ugratóit ezúttal nem követte hasonlóan vehemens átkötő szakasz. A nagydöntőt masszív fölénnyel Jansrud (1.) hozta, Svindal (2.) az utolsó ugratóról talán a szokottnál kevesebb lendületet tudott átmenteni.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

Idén először győzte le tehát Kjetil Jansrud (11. VK- siker) honfitársát, s egyben először aratott diadalt óriás-műlesiklásban, dobogóra is négy esztendeje állt fel utoljára. (Tudjuk, más kávéház a kettő, de a hivatalos statisztika az hivatalos statisztika.) Aksel Lund Svindal 63 dobogónál jár már, ő legutóbb lassan fél évtizede állt dobogón óriásban, akkor Adelbodenben sikerült győznie. André Myhrer egy híján 20 pódiumnál tart, óriásban persze még nem jegyzett ilyesmit, parallel számokban viszont ez már a harmadik a sorban. Végre valaki, aki igazolta a papírformát a mai napon.

A szakági pontversenyt változatlanul Hirscher (363) vezeti nagy fölénnyel Muffat Jeandet (252) és Neureuther (209) előtt. Összetettben kereken 600 ponttal Svindal vette át a vezetést, előnye 57 pont Hirscher és 193 pont Jansruddal szemben. Holnap éjszakai szlalommal folytatjuk Madonna di Campiglióból.

A viták nem csillapodtak a versenyt követően sem, az est legnagyobb nyertese, Svindal is szkeptikus a versenyforma létét illetően. Kiemelte, itt bizony csak jól gyorsulni kellett, ehhez meg nagyon értett mindkét norvég. Annyi bizonyos, egy parallel-szlalom, pardon, City Event még akad a szezonban, Stockholm városában rendeznek egy hasonló viadalt.