Síparadicsom

Ritka eset az, amikor egy verseny végén az első helyezett gratulálhat az elsőnek, ma Kranjska Gorán mégis ez történt a férfi szlalomosok csatájában. Marcel Hirscher ugyanis hiába uralta az egész hétvégét, és nyerte nagy fölénnyel a mai versenyt is, Henrik Kristoffersen egy remek második futammal odaért az ezüstérmes pozícióba, így pedig megnyerte a szakági kristálygömböt. Az olasz Stefano Gross fért még fel a dobogóra. Két magyar versenyző is volt a rajtlistán, de Samsal nem indult el, így csak Kékesi Márton Vk-debütálásának örülhettünk.

Két óriás-műlesiklás után ma szlalomban vetélkedtek a férfiak Kranjszka Gorán. Előbbi szakágban eldőlt már a kristálygömb tulajdonosának személye, s a papírformát alapul véve ma műlesiklásban is valami hasonlóra volt kilátás. A körülményekre különösebb panasz nem lehetett, kicsi köd ugyan nehezítette a helyzetet, különösen a pálya lankásabb részén, összességében azonban fair versenynek indult a dolog délelőtt. A rajtlistán két magyar is szerepelhetett, hála Samsal Dalibor pontszerzésének. A horvát valami oknál fogva lemondta az indulást. Az előző, Japánban rendezett versenyről aggasztó képek jelentek meg róla, fájdalmas arccal nyúlt lábához a pálya szélén. Kékesi Márton jól megérdemelt Világkupa-debütálására azonban sor került, a vagány síző hírében álló fiatalember 79-es rajtszámmal igyekezett átlépni önmaga határait.

A francia tűzésű pályán Fritz Dopfer (3.) nyitotta a sort. Az óriás-műlesiklásban döbbenetes mélyrepülést bemutató német szlalomban azért magára talált január végére, ennek jeleként délelőtt magabiztosan, ámbár kissé lomhán síelt. Felix Neureuther (5.) szebb stílusa sokáig kamatozódott, a pálya végén azonban beszedett egy minimális hátrányt. Stefano Gross (4.) érkezett a legközelebb Dopferhez. Jóval dinamikusabban vette a kapukat, mígnem a végén csúnyán szétesett mozgása, így 2 század hátránnyal érte csak el a célvonalat. Alekszandr Horosilov (15.) roppant körülményes sízéssel kiszállt a dobogóért zajló csatából, az ezen felül hibát hibára is halmozó Mattias Harginnak (30.) pedig a továbbjutásért is izgulnia kellett.

Henrik Kristoffersen (6.) érezhetően biztonságit síelt délelőtt, különösen a pálya végén kapott sokat az éllovasból. Hátránya azonban így sem érte el a 2 tizedet. Marcel Hirscher (1.) ihletett formának örvend, ma sem bízott semmit a véletlenre. Masszív erődemonstrációt tartott, egy század híján 8 tizeddel püfölte hóba a mezőnyt már délelőtt.

Daniel Yule (26.) teljesen reménytelen produkciója után láthattunk még meggyőző csúszást, méghozzá két rutinos franciának hála. Julien Lizeroux (2.) minden kockázatot felvállaló, ámde végig stabil sízéssel meg sem állt az aktuális dobogó második fokáig, míg Jean-Baptiste Grange (7.) néhol világbajnokhoz méltó produkcióval jutalmazta kitartó híveit. Patrick Thaler (9.) ez utóbbihoz hasonlatos menettel, a vége felé óvatosabbra véve a figurát közel maradt a dobogós helyekhez. André Myhrer (10.) többre is lehetett volna képes, ha a lejtő legtetején nem csúszott volna oly nagyon az ideális ívről. A Hirscher mögötti világban tizedek, sőt századok döntöttek, jó példa erre Sebastian Foss-Solevåg (8.), az ifjú norvég egy késve vett kapuval sok helyezést bukott. Marco Schwarz (11.) szektoronként kapta a fél másodperceket, ellentétben a legjobb 15-t záró Alexis Pinturault-val (13.), aki az első szektor után még majdhogynem Hirscher szintjét képviselte, a folytatás már messze nem sikerült ennyire rózsásra.

A folytatásból talán Manfred Mölgg (12.) másfél másodperces elmaradása emelhető ki pozitívumként, no és persze az osztrákok remek csapatteljesítménye. Noha Manuel Feller (33.) ezúttal is ráfaragott túlzott hevességére, helyette tisztes eredménnyel továbblépett Marc Digruber (14.), Michael Matt (18.), s a legmagasabb rajtszámmal alkotott maradandót megint Christian Hirschbühl (57-essel a 20.). A svéd, a svájci és a német válogatott is kihozta magával a maximumot. Szlovén szlalomosnak viszont nem szurkolhattak délután a helyiek.

Bőven harmincon túl rajtolt el négy egykoron szebb napokat látott síző. A világbajnoki éremmel is büszkélkedő Steve Missillier (41-essel a 62.) és a Világkupa-dobogós Cristian Deville (54-essel a 44.) nevével még minden bizonnyal találkozni fogunk jövőre is, nem úgy két klasszissal. Ivica Kostelić (59-essel az 53.) kapcsán már tavaly tudni lehetett, hogy levezető szezonját teljesíti idén, a 37 esztendős fenoméntól külön cikkben búcsúzunk a későbbiekben. A másik búcsúzónk a Szlalom Világkupa Hirscher előtti időszakának nagy osztrák győztese, Reinfried Herbst (66-ossal a 63.) egyetlen szezonbeli versenyén sem szerzett pontot.

79-es rajtszámmal Kékesi Márton (67.) is megmutathatta végre tudását a Világkupában. Végül 3 század híján 8 másodperces elmaradással, két célba érőt megelőzve érkezett célba.

Az oroszok trénere sem kavarta meg túlzottan a nyomvonalat, így is pengeélen táncolt a helyzet, ami a körülményeket illeti.

Mattias Hargin (7.) a jelek szerint alaposan felhúzhatta magát délelőtti vergődése láttán, kapásból megsíelte a délután messze legjobb idejét. Szokott ökölrázásából már sejthettük, komoly előrelépésre lehet számítani, hogy végül csatlakozott az élmezőnyhöz, ebben a gyorsan romló pályának is volt jelentékeny része. S persze a többiek gyengélkedésének. Årni (26.), Bygmmark (22.), Juasza (25.) és Daniel Yule (16.) menetéről – elnézést érte – lemaradtunk, a részidőket elnézve közül nem volt a svédhez. Előbbi svájci gyalogolhatott is egy keveset temérdek hátrányából ítélve.

Nem igazán kedveztek az óriásoknak a körülmények, Ramon Zenhäusern (23.) és Anton Lahdenperä (18.) inkább mások hibájának köszönhették pozíciószerzésüket. Leif Kristian Haugen (20.) a vájatokkal teli pályán a békesség kedvéért távolmaradt a kapuktól. Linus Strasser (17.) valamivel bátrabb, aktívabb volt, ennek jutalmaként ő „csak” 5 tizedet kapott a svédtől. Mármint összességében. Dave Ryding (24.) elizgulta a nagy lehetőséget, közel sem volt olyan energikus, mint az előtte síelő, márpedig így lemondhatott a Világkupa-döntőn indulásról. Hirschbühl már nem először nullázta le magát délután, egyszerűen túl korán támadta a letöréshez tűzött kapukombinációt.

A francia Robin Buffet (19.) a biztonságot tartotta szem előtt, nem úgy Michael Matt (14.), a kétszeres világbajnok Mario Matt öccse aktív sízéssel szó szerint beszenvedte magát a célba. David Chodounsky (7.) nem hazudtolta meg az amerikai virtust, vagánysága eredményre vezetett, egész pontosan Harginnal holtversenyben az élen találta magát. Dominik Stehle (12.) újabb fontos pontokkal jutalmazta magát, ennél többre láthatóan nem is nagyon vágyott.

A reklámszünet után reparált pályán, orosz tűzésű vonalvezetés mellett bizonyíthatott volna Horosilov (11.), de mint a feltételes módból kiderül, enyhén szólva felejtősen síelt délután is. Dibruber (14.) megfontoltsága bizonyára elérte a kitűzött célját, ti. egy helyet nem esett hátrébb. Igaz, előrébb sem lépett. Alexis Pinturault (6.) ambíciója azért lényegesen nagyobb ennél, nagyon támadta a pályát, s noha fent besokallt egyszer-kétszer, a meredeket szép íveken, vehemensen síelte végig. Ezzel együtt kevéssel vette csak át a vezetést. Manfred Mölgg (10.) korrekt csúszással a holtversenyes duó mögé csatlakozott a listán. Marco Schwarz (5.) kitűnően kihasználta a francia hibáit, egy apró korrigálással együtt sikerült maga mögött tartania őt. A vertikális kapuknál különösen elemében volt az osztrák. André Myhrer (9.) nem vette már annyira közelről a kapukat, mint az osztrák, rendre le-lecsúszott így is a választott ívekről. Thaler minimális előny birtokában középtávon rátrappolt az egyik balos kapura.

Az utolsó csoportot Foss-Solevåg (21.) nyitotta, méghozzá rémületesen gyönge sízéssel. Méretes késések után a pálya alsó részén teljesen új utakat talált magának. Grange (13.) sem lehetett büszke teljesítményére, roppant zaklatott menetét végig rossz léctartás jellemezte.

Sokak megérzése igaznak találtatott, ami Henrik Kristoffersen (2.) délelőtti szereplését illeti. Tudniillik, délutánra tartalékolt a norvég. Fejben ismét nagyon ott volt, a meredeken iszonyatosan jól megsíelte, ennek hála közel fél másodperces előny birtokában az élről izgulhatta végig a folytatást. A képlet egyszerű volt: egy 2. hely meghozhatta volna a szakági elsőséget. Neureuther megtette neki az első szívességet azzal, hogy a pálya második felében, a sorozóknál egyensúlyát vesztve kiszállt a versenyből. Matthias Berthold szövetségi kapitány joggal rúgott bele jókorát a korlátba, a német határozottan versenyben volt a norvéggal. Stefano Gross (3.) egy előre kitervelt nyomvonalat, s tempót stabilan végigsíelt, ami a második helyhez volt elegendő per pillanat.

Fritz Dopfer (4.) csúszása sem volt kevésbé veszélyes, ha nincs az a nagy rontás, amit remek reflexszel korrigálni tudott a felső szakaszon, esélye lehetett volna a vezetés átvételére. Julien Lizeroux Arany Málna-díjas produkciójával (a legeslegelső kaput sikerült lába közé vennie) pedig véglegesen eldőlt, Henrik Kristoffersennek hívják a 2015/2016-as idény műlesikló bajnokát. Marcel Hirscher (1.) azért végezetül megmutatta, jövőre visszavenné a kristálygömböt, egészen brutális tempót diktált, 81 századdal nyerte a versenyt.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintásal érhetitek el!

Marcel Hirscher karrierje újabb mérföldkőhöz érkezett, 90. Világkupa-dobogóját szerezte a mai napon, ami egyszersmind 39. győzelmét jelentette. Egyetlen siker választja el tehát az örökranglista 5. helyét elfoglaló Pirmin Zurbriggen mutatójától. Most már hét verseny óta hiába próbálják letaszítani a dobogóról. Henrik Kristoffersen 23. dobogója azt eredményezte, hogy az 1999/2000-es szezon, s Kjetil André Aamodt sikere után ismét norvég szlalomos lett a szezon bajnoka. 22 esztendősen, ez akár rekordgyanús is lehet. Wengen és a stockholmi városi verseny után újabb dobogóval gazdagodott Stefano Gross, ez volt az olasz 9. pódiuma.

Jövő héten Kvitfjell a helyszín, ott a gyors számok specialistái döntik el, ki induljon a Világkupa-finálén. Már csak két hét van vissza az idényből…