Síparadicsom

Peter Prevc megtette, amit megtehetett annak érdekében, hogy életben tartsa reményeit a VK összetettre nézve, hiszen győzni tudott az újjáépített planicai sáncon rendezett első versenyen. Ráadásul közé és az így a 4. helyre szoruló Severin Freund közé Jurij Tepes és Stefan Kraft is befért még, így 44 pontra csökkentve a hátrányát, ha nem is favoritként, de már kézzelfogható esélyekkel várhatja a vasárnapi finálét, ami most hosszú évek után újra igazán körömrágósnak ígérkezik.

Egy évet ugyan megcsúsztak vele, de így az első verseny után azt gondolom, igazán érdemes volt kivárni, hogy elkészüljenek a szlovénok a legendás Letalnica sánc felújításával, amely immár méreteiben is abszolút felveszi a versenyt az átépítést illetően néhány éves előnyből induló Vikersunddal szemben, így bizony még akár az sem tűnt elképzelhetetlennek, hogy veszélybe kerül a hétvégén Anders Fannemel februárban felállított 251,5 méteres világcsúcsa, ami végül ugyan viszonylag simán túlélte a mai napot, de amit láttunk, az nem volt rossz kezdésnek, sőt.

Persze az új sánc mellett egy másik oka is volt, amiért nagyon vártuk ezt a hétvégét, nevezetesen, hogy két versennyel a vége előtt még mindig nyitott volt az összetett kérdése, hiszen bár Severin Freund egy igen biztosnak mondható 94 pontos előnnyel vezetett Peter Prevccel szemben (és 175-el Stefan Kraft előtt, ami viszont tényleg behozhatatlannak tetszett), ami bár nem kevés, de még semmiképp sem volt egy lefutott történet kettejük párharca, még úgy sem, hogy Freund egy neki kedvező forgatókönyv mellett akár véget is vethetett volna a küzdelemnek, lévén neki elég lett volna ma 6 ponttal többet szereznie a szlovénnál a végső siker bebiztosításához.

De hát a szurkolók többsége nem ezért zarándokolt ki a sánchoz, és nem ebben gondolkodott a jelek szerint Prevc sem, na de ne szaladjunk még ennyire előre, hiszen ők ketten Freunndal csak az első sorozat végén érkeztek, így aztán eleinte nem is ők voltak a verseny főszereplői, hanem sokkal inkább a sírepülő VK-ban eddig még nem induló, így most a sor elejére kerülő Kamil Stoch (7.), aki 228,5 méterre repült az első sorozatban, amivel sokáig őrizte is az első pozíciót. Még úgy is, hogy azért voltak többen is, akik megközelítették, mit több túl is szárnyalták ezt a távolságot, mint például az idei COC-győztese, Anze Semenic (9.), aki 229,5 métert ugrott, ám a gyengébb stíluspontjai a lengyel mögé sorolták, és tulajdonképpen ez volt e hylzet Michael Hayböckkel (8.) is, aki hiába repült a próbasorozatban ugrott sáncrekord (241,5 m) után ezúttal még messzebb, 242 méterre, az érkezésnél leért a keze, így a pontlevonással együtt csak a 2. helyet tudta elfoglalni a táblázaton.

Mindemellett említést érdemel még az ezután érkezők közül Manuel Fettner (222,5 m 12.), Kenneth Gangnes (220,5 m 10.), valamint honfitársa Andreas Stjernen (218 m 13.) kísérletei is, de lényeg a lényeg, hogy Stochra igazán egyikük sem tudott valós veszélyt jelenteni, így aztán a lengyel tíz ugróval az első kör vége előtt is őrizte még az első helyét.

Érkrezett viszont Stefan Kraft (3.), aki az összetett szempontjából már félig-meddig tét, de legalábbis veszítenivaló nélkül rendesen odatette magát az első sorozatban, és 240 méterig vitorlázva átvette a vezetést, amit aztán meg ist tartott a gyengébben ugró Eisenbichler (206 m 31.) –Neumayer (218,5 m 15.) párossal szemben. Jött viszont Rune Velta (4.), aki már keményebb diónak bizonyult, ugyanis annak ellenére is eljutott 220 méterig, hogy viszonylag komolyabb hátszélben, ráadásul alacsonyabb beülőből (a 9-esből jött az eddig jobbára használt 10-esseél szemben) próbálkozott, bár minimális különbséggel végülis maradt a pillanatnyi 2. helyen. Ezt követően Johann André Forfang (211,5 m 11.) volt soron, aki viszont csak az üldözőbolyba tudott beférkőzni, nem így Jurij Tepes (2.), aki a masszív hátszélben is 223 méterig vitorlázott, amivel be is jött a táblázat élére. Prevcék előtt pedig ekkor Kasai (6.) volt már csak hátra, aki jó szokáshoz híven ezúttal is egy jó technikájú ugrást (217 m) mutatott be és jött be vele a pillanatnyi 4. helyre.

Jöhetett tehát a nagy párharc első felvonása, ami szebben aligha alakulhatott volna a hazaiak számára, hiszen a szakági és az összetett VK-ban is egyaránt második helyen álló Peter Prevc (1.) az őröngő szlovénok legnagyobb örömére egy 248,5 méteres sáncrekorddal nyújtotta be igényét a napi győzelemre, ráadásul az ugrás végén még a telemarkot is megcsinálta, így csak nem húszpontos előnnyel vezetett a honfitárs, Jurij Tepes előtt. Erre pedig már Freundnak (4.) sem volt igazán ütős válasza, bár a német azért megmutatta, hogy egy hét alatt nem felejtett el ugrani, és egy 223 méteres ugrással bejött negyediknek, nem sokkal elmaradva egyébként még a második Tepestől sem, mindazonáltal egyelőre a versenyen Prevcnek állt a zászló, aki így joggal reménykedett benne, hogy esetleg egy komolyabbat tud faragni a hátrányán.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatot tehát ilyen előzmények után kezdte meg a mezőny, amelyre egyébként annyi változás történt a körülményekben, hogy ahogy egyre inkább elkezdett lebukni a nap a hegyek mögött, úgy vált (egyébként egyáltalán nem szokatlan módon) egyre inkább hátszelessé a széljárás, ami viszont kicsit kevésbé engedte a nagy repüléseket az eddigiekhez képest. Ellenben igencsak felértékeltek azoknak a versenyzőknek az ugrásait, akik ilyen körülmények között is viszonylag messze repültek, mint például Robert Kranjec (222 m 11.), Gregor Schlierenzauer (221,5 m 12.) vagy Richard Freitag (214 m 13.), akik mindennyian tudtak egy komolyabbat előre lépni az első körös helyezésükhöz képest.

Ezzel együtt, mire az utolsó tízes csoporthoz értünk, már Johann André Forfang (216 m 9.) állt az élen, aki ezzel be is tudott férni a top10-be, miután a honfitárs Gangnes (15.) egy 207 méteres kísérlettel visszacsúszott valamelyest a rangsorban, sőt még Anze Semenicet (10.) is sikerült maga mögé utasítania a norvég junior világbajnoknak, miután a szlovén is csak 212 méterig jutott. Jött viszont Michael Hayböck (7.), aki egy 225 méteres repüléssel magához ragadta a veztést, amit ezt követően meg is tartott a 212,5-ig jutó Kamil Stochhal (8.) szemben. Kasai (5.) ellen viszont már kevés volt az osztrák repülése, miután a veterán japán 229,5 méterrel túlugrotta a zsűritávolságot is és természetesen át is vette vele a vezetést.

De ezzel még nem ért véget a parádé, hiszen Rune Velta (222 m 6.) második kísérlete sem volt kicsi, még ha a vezetéshez nem is volt ezúttal elegendő, nem beszélve az összetettért küzdő Severin Freundról (4.), aki másodjára 230,5 méterig vitorlázott, egyszersmind jelezvén, hogy fejben továbbra is rendben van. Persze át is vette ezzel a vezetést, más kérdés, hogy előrébb végül nem jutott az első körös pozíciójához képest, miután előbb Stefan Kraft (238,5 m 3.), majd Jurij Tepes (233 m 2.) is túlszárnyalta őt. A szlovén egyébként végül egyetlen tizeddel tudott Kraft előtt maradni, ami már biztosan hazai győzelmet jelentett, na meg azt is, hogy a már igen komoly előnnyel rendelkező Prevc (1.) nem csak a győzelemért, de egy komoly pontkülönbség-csökkentésért is támadhatott a második kísérlete során.

A többi pedig innen történelem, hiszen Pero a hazai tábor ovációja közepette 233 méterig vitorlázott, amivel bebiztosította a kettős szlovén győzelmet, az meg már csak amolyan hab volt számára a tortán, hogy az ugrását mind az öt pontozóbíró a maximális 20 pontra értékelte, ha már lúd legyen kövér, ugyebár.

Részeletes eredmények

VK összetett

Sírepülő VK

Nemzetek kupája

The winner takes it all…

Ez pedig az összetettre nézve azt jelenti, hogy Freund ugyan továbbra is vezet, ám a 94 pontos előnye 44-re olvadt, ami persze úgy, hogy már csak egy verseny van hátra még mindig nem kevés, ám immár egyáltalán nem látszik elképzelhetetlennek a fordítás sem.

Hiszen abban az esetben, ha Prevc vasárnap is nyerni tudna, Freundnak legalább a dobogón kellene végeznie ahhoz, hogy megőrizze az első helyét az összetettben, azaz, ha mondjuk a mai forgatókönyv ismétlődne, az már éppen kevés lenne neki, egy szó mint száz, régen látott izgalmak elé nézünk a vasárnapi finálén, hiszen idestova nyolc éve már, (ha a 2012-es, tényleg csak papíron eldöntetlen Bardal-Schlierenzauer meccset nem számítjuk), hogy utoljára Adam Małysz és Anders Jacobsen között az utolsó verseny döntött a nagy kristálygömbről.

Egyébként ami a többi lehetséges variációt illeti, ha Prevc csak a 2. helyen végez, akkor Freundnak elég lenne a 7. hely is a sikerhez, míg ha a szlovén 3. lesz, akkor legalább a 15., ha 4., akkor a 25., míg Prevc 5. helye esetén a 30. hely kellene a német győzelemhez.

Mellesleg kettejük között nyitott még a sírepülő szakági VK is, ahol valamivel jobbak Prevc esélyei, hiszen itt csak 35 pontos hátránnyal áll a 2. helyen, azaz egy győzelem mellett már úgy is nyerni tudna, ha Freund 3. lenne, de illúzióink ne legyenek a fókuszban elsősorban most nem a kicsi, hanem a nagy kristálygömb lesz.

Persze még nem holnap, hiszen a program szombat délelőtt egy csapatversennyel folytatódik, ami szintén nem lesz teljesen tét nélküli, hiszen a németeket üldöző norvégok, jóllehet 200 pont fölötti hátránnyal, de még némi esélyt megőrizek a Nemzetek Kupájának megnyerésére, na meg a jó egyéni szereplés után alighanem a hazaiak is reménykednek még mondjuk egy napi sikerben, így unatkozni feltehetőleg nem fogunk ezen a délelőttön sem. Annak a költői kérdésnek megválaszolását meg már a kedves olvasóink fantáziájára bízom, hogy ha ilyen a „vihar előtti csend”, akkor vajon milyen lesz vasárnap a végkifejlet ?