Síparadicsom

A 2016-os eszetendő első versenye Peter Prevc fölényes sikerét hozta Garmisch-Partenkirchenben, aki ezzel megmutatta, hogy a számára peches oberstdorfi nyitány ellenére még mindig a legerősebb ma a mezőnyben. Az első körben még csak minimális előnnyel vezetett, ám a második sorozatban jött tőle egy bombaerős 136 méteres ugrás, amivel jócskán elugrott a többiektől, így Innsbruckba már ő utazhat négysánc-éllovasként. A napi 2. helyet Kenneth Gangnes szerezte meg Severin Freund előtt, aki ezzel második összetettben, így továbbra is Prevc legfőbb kihívójának tekinthető.

Talán a 2000-es évek elején, Martin Schmitt és Sven Hannawald pályafutásának csúcsán várták ennyire utoljára a gamisch-partenkircheni Neujahrsskispringent (amiből az újévi versenyek 1922-es elindulása óta az idei volt a 91. kiadás) a németek, hiszen utoljára 13 évvel ezelőtt érkezett úgy a mezőny a Zugspitze lábához, hogy hazai ugró (anno Hannawald, most pedig Freund) vezette a Négysáncversenyt.

Persze tekintve, hogy a nyitóverseny eredményének alakulásába jelentősen belejátszott a szél, az általános (főleg német részről) reménykedés mellett rengeteg polemizálás is zajlott különböző fórumokon azzal kapcsolatban, hogy mennyire volt megérdemelt Freund sikere, hiszen tény és való, hogy amíg a szél közbe nem szólt, a végül a 3. helyen landoló Peter Prevc erősebbnek tűnt mindenkinél.

Ezek után az óév utolsó napján rendezett edzések és a kvalifikáció is a két nagyágyú rivalizálásának jegyében telt, a két tréningen ugyanis mindketten egy-egy 1. és 2. helyet szereztek, ami után Freund úgy gondolta, hogy a selejtezőre már nem áll oda. Prevc viszont hasonlóan Oberstdorfhoz itt is megnyerte a kvalit, így az első sorozat végén egymással nézhetett farkasszemet a VK és a Turné pillanatnyi éllovasa.

Az első sorozatnak a 14-es beülőből vágtunk neki, viszont már az első páros után módosított a zsűri, így az ugrók többsége a 15-ös kapuból indulhatott, mondhatni ideális körülmények között, hiszen minimális szembe- vagy hátszél fújt csak a sáncon.

Az első K-pontot elérő ugrást Andreas Stjernentől (125 m 18.) láttuk, majd nem sokkal később Kamil Stoch (125 m 17.) is éppen az első piros vonalnál landolt, akárcsak honfitársa, Stefan Hula (125 m 20.), akivel a kétszeres olimpiai bajnoknak vívnia kellett a továbbjutásért az első körben. Végül a két lengyel közül jobb stíluspontjainak köszönhetően Stoch ment tovább egyenes ágon és bár lehetett sejteni, hogy a legjobbakhoz képest ez az ugrás valószínűleg kevés lesz egy rövid ideig vezette is a versenyt.

Az elsőséget Andreas Wank (15.) szerezte meg tőle, aki 126,5 méterig repült, ám ő is hamar át kellett hogy adja az első pozíciót Stephan Leyhenek (126,5 m 12.), aki ezzel egyébként éppen Schliernzauert (124,5 m 21.) ütötte el az egyenes ági továbbjutástól, igaz az osztrák klasszis ezúttal az egyik lucky looser hely megszerzésében még reménykedhetett.

A következő nagyobb ugrást Simon Ammanntól (14.) láttuk, aki 127,5 méterig repült, a stíluspontjai viszont szokás szerint elég alacsonyak voltak, így ezzel is csak a 2. helyre tudott bejönni.

Ezek után, kihasználva az éppen kedvező szélviszonyokat Daiki Itotól (130 m 10.) láthattuk a nap első 130 méteres repülését, majd az egyébként csak a 42. helyen kvalifikáló, élete első VK-versenyén szereplő David Siegel (13.) okozott kellemes meglepetést azzal, hogy 128,5 méterig repült, amivel kicsit meg is szorongatta a továbbjutásért Michael Hayböcköt (7.), aki azért nem remegett meg, sőt egy 131 méterrel a vezetést is átvette, ettől függetlenül Siegel továbbjutása is biztosra vehető volt a legjobb vesztesek között.

A nagyobb nevek közül Anders Fannemel (4.) volt a következő a sorban, aki 132,5 méterrel tovább emelte a lécet, és persze átvette a vezetést, majd Roman Koudelka (8.) következett, aki ugyancsak nem ugrott rosszat, 129 méteres kísérletével a 3. helyre jött be.

Ezek után Norikai Kasai (126,5 m 11.) volt soron aki viszont ezúttal csak egy erős közepeset ugrott elsőre, nem így Richard Freitag (5.), aki kvázi szélcsendben 130 méterig repült, amivel A 2. helyet foglalta el a sorban Fannemel mögött.

Kenneth Gangnes (3.) viszont egyenesen az élre tört, ugyanis 132 méternél landolt, ami úgy, hogy valamivel kedvezőtlenebb körülmények közepette repült, mint korábban Fannemel, már elég volt az elsőséghez, ezt pedig meg is tartotta az őt követő Forfanggal (128 m 6.) és Krafttal (128,5 m 9.) szemben, így ő állt az élen akkor, amikor már csak a Freund (2.) és Prevc maradtak fent a toronyban.

Elsőként a kvalit kihagyó német jöhetett, aki rendesen oda is tette magát, hiszen 133,5 méterig jutott, így 1,2 ponttal Gangnest megelőzve átvette az első helyet. Prevc (1.) sem akart viszont lemaradni, és ugyancsak egy remek ugrást mutatott be, aminek végén ő is éppen 133,5 méternél landolt. Mivel a stíluspontjaik között alig volt különbség, végül a minimális szélkompenzáció-beli differencia döntött az első kör végén Prevc javára, aki így 1,4 pontos előnyből várhatta a második felvonást, azaz semmi nem volt még lefutva a győzelmet illetően.

Freund természetesen megnyerte a párharcok veszteseinek különversenyét, rajta kívül pedig Siegel (13.), Hula (20.), Schlierenzauer (21.) és Lanisek (23.) jutott be még lucky looserként a 2. sorozatba.

Az első sorozat eredménye

Abba a második sorozatba, amelyet immár a 16-os beülőből kezdtünk, s amelynek elején Domen Prevc (126 m 18.) volt sokáig az egyetlen, aki átugrotta a K-pontot, vezetett is vele 10 ugrót követően Schlierenzauert (123,5 m 21.) és Fettnert (123 m 22.) megelőzve.

Érkezett viszont ekkor Andreas Wellinger (14.), aki egy kis szembeszél segítségével egészen 130 méterig jutott, ami természetesen az első helyet jelentette számára, és nem ugrott rosszat Stjernen (15.) sem, aki 127,5 méterrel jött be a 2. helyre.

​Kamil Stoch (19.) viszont csak 122,5 méterig jutott másodjára, így nagy előrelépésben nem reménykedhetett, annál inkább Andreas Wank (11.), aki annak ellenére repült 126 métert, hogy realtíve erősebb hátszele volt, át is vette vele Wellingertől a vezetést. Ez pedig a második tízes csoport végéig meg is maradt nála, annak ellenére, hogy Ammann (125,5 m 13.) és Kasai (125 m 12.) is közel jártak hozzá, ám végül mindkét rutinos versenyző a 27 éves német mögött maradt.

Az utolsó tízest nyitó Daiki Ito (10.) viszont a meglévő előnyének is köszönhetően egy 125 méteres kísérlettel már át tudta venni a vezetést, jóllehet ez sem nála, sem az őt követő ugróknál nem maradt meg sokáig ezután, ahogy előbb Kraft (127,5 m 9.), majd sorban Koudelka (128 m 8.), Hayböck (132 m 5.) és Forfang (133,5 m 4.) is emelt egyet a lécen.

Richard Freitag (6.) viszont 127,5 méterrel csak a pillanatnyi 6. helyre tudott bejönni, mint ahogy valamelyest Anders Fannamel (7.) is elmaradt az első körös teljesítményétől, ugyanis csak 126 méterig jutott.

Nem így Kenneth Gangnes (2.), aki 134 méterrel az egész verseny eddigi leghosszabb ugrását jegyezte, amivel potenciálisan még Freundra és Prevcre is veszélyes volt, hiszen különösebben nagy hátránya neki sem volt az első sorozat végén.

Freund (3.) következett tehát, akinek a győzelemhez azért egy elég erős ugrásra volt szüksége, ám egy kicsit bizonytalanabb volt a kelleténél, és bár a 132,5 méteres távolság összességében azért nem volt rossz, igazából nem volt vele esélye megelőzni Gangnest, főleg, hogy a talajfogása sem volt igazán stabil.

Így aztán Prevc (1.) végül a norvéggal küzdhetett a győzelemért, amit egy fantasztikus 136 méteres ugrással be is biztosított, a fölényét pedig csak tovább erősítette a tény, hogy a második sorozatban ő kapta a legnagyobb szélkompenzációt, vagyis (még ha nem is voltak ezúttal olyan különbségek, mint Oberstdorfban) igazán még csak igazán szerencsés sem volt a körülményekkel.

Prevc végül összesítésben 12,6 pontot vert Gangnesre és 15,9 egységet Freundra, így a Négysáncversenyen is átvette a vezetést, és így „féltávnál” igencsak megingathatatlannak látszik.

Részletes eredmények

Négysáncverseny

VK összetett

Nemzetek kupája

Persze 8,6 pontos előny ide vagy oda, nem lefutott még egyáltalán a verseny Prevc és Freund között, ugyanakkor a 3. helyezett Hayböck hátránya már több mint 20 pont, így igencsak nagy javulásra lenne szüksége ahhoz, hogy legyen még esély a sorozatban 8. osztrák turné-győzelemre. Persze miért ne, hiszen a mezőny az elkövetkezendő néhány napra Ausztriába költözik, sőt, Innsbruckban már holnap selejtezőt rendeznek, és a Bergisel-arénánál alighanem jobb helyszínt kívánni sem tudnának az eddig nyeretlen osztrák sasok ahhoz, hogy megszerezzék első sikerüket az idényben. Meglátjuk, sikerül-e nekik.