Síparadicsom

Domen Prevc pályafutása első világkupa győzelmét ünnepelhette ma este Kuusamoban, miután az első körös 4. helyről egy jó második ugrással felugrott a dobogó tetejére. Ehhez ugyan kellett az is, hogy a toronymagas esélyesnek látszó bátyja elrontsa a talajfogását a végén, amivel együtt azért így is meglett neki a dobogó. A Prevc-fivérek közé pedig ki más, mint régi jó ismerősük, Severin Freund fért be a 2. helyre.

Öt év szünetet követően kapta meg ismét Kuusamo a szezonnyitó megrendezésének jogát, ami egyfelől valahol nem meglepő, hiszen a lappföldi helyszín sarkkörhöz közeli fekvése okán ideális választás egy november végi versenyhez, hiszen itt ilyenkor is szinte garantáltak a télies körülmények. Másrészt viszont sokáig egyáltalán nem volt biztos, hogy egyáltalán maradhatnak a naptárban a finnek, ugyanis az elmúlt években rengetegszer volt gond az időjárással, és a tavalyi teljes csőd alighanem az utolsó szög lehetett volna az itteni versenyek koporsójában, ha végülis ha helyi szervezők bele nem ölnek némi pénzt a nekifutó és a szélfogóhálók felújításába. Az már a sors fintora, hogy idén eddig nem nagyon volt olyan idő, ami próbára tette volna az új beruházás hatékonyságát, de hát azt hiszem, ezt nem is bánja senki.

Az edzések egyébként izgalmas versenyt ígértek, ugyanis nem nagyon látszott senki sem nagyon elugrani a mezőnytől, sőt a nagy neveknek is bőven voltak jobb és rosszabb ugrásaik is, így aztán egy világ várta kíváncsian, hogy mi történik, amikor eljön az „igazság pillanata”.

Az első sorozatra a 8-as beülőt jelölték ki Borek Sedlakék (a szezon egyik változása, hogy a családi összeférhetetlenség miatt a lányokhoz száműzött Miran Tepes helyett a volt cseh ugró lesz idén a versenyek állandó „szélmestere”, azaz versenyigazgató-helyettese) az első ugrást pedig a hazai legenda, Janne Ahonen (34.) mutatta be, aki 130,5 méterrel nem is kezdett rosszul, bár végül sajnos éppen kevésnek bizonyult a második sorozathoz. Az első komolyabb ugrást David Siegeltől (15.) láttuk, aki 141,5 méterrel egy rövid ideig vezetett is, míg nem a honfitárs, Markus Eisenbichler (10.) 140,5 méterrel át nem vette tőle az első helyet. Sokáig azonban ők sem álltak az élen, ugyanis nem sokkal ezután Kofler (140 m 8.), Zyla (140,5 m 7.) és Maciej Kot (141 m 5.) is hasonló távolságnál landoltak, jobb kompenzációs és stíluspontjaikkal pedig mindannyian meg tudták előzni az addig vezető németet. Ezek után Karl Geiger (140,5 m 9.) és Vincent Descombse Sevoie (141 m 13.) sem nagyon maradtak le az élcsoporttól, az elsőséget azonban csak Manuel Fettner (3.) tudta elvenni Kottól, aki 142 métert repült.

Harminc ugró után a zsűri egy beülőnyit rövidített a nekifutón, így Kamil Stoch (33.) már a 7-es kapuból repült 137 métert, ami utólag számolgatva sok mindenre jó lehetett volna, ha el nem élezik a léce a talajfogásnál, így a bukás miatt végül csak a 95%-os szabály juttatta tovább a második sorozatba. Ezek után egészen Domen Prevcig (4.) kellett várnunk egy újabb igazán nagy ugrásra, aki 138,5 méterrel a pillanatnyi 2. helyre jött be.

Ezután már a 10 prekvalis ugró volt soron, ám meglepő módon egyelőre elmaradtak az újabb nagy ugrások: Koudelka (25.) 128, Fannemel (13.) 135, míg Freitag (19.) 132,5 méterig jutott, így az élmezőnyre egyikük sem volt veszélyes. Kasai (17.) kicsit már közelebb járt a maga 136,5 méteres ugrásával, a talajfogása azonban neki sem lett sallangmentes, a rutin azonban ezúttal is sokat ért, ugyanis valahogy végül csak megfogta a bal lécét.

Tande (12.) következett ezután, aki az edzéseken az egyik legkövetkezetesebbnek látszott a nagy nevek közül, ráadásul még a közvetlenül a verseny előtt rendezett próbaugrásoknál is a legjobb volt, így sokak favoritja volt mára, ehhez képest kicsit belehibázva az ugrásába 134,5 méterig jutott, jócskán elmaradva a várakozásoktól. A norvég után Kraft (6.) repült 137 métert, amivel a negyedik helyre jött be, majd Forfang (24.) következett, 130,5 méterrel azonban igazán nem tudott beleszólni az élen zajló versenybe. Ez egyébként Michael Hayböckre (18.) is igaz volt, aki 134 méterrel ugyancsak az üldözőbolyból várhatta csak a folytatást. Nem így Severin Freund (2.), akivel kapcsolatban hiába volt sok a kérdőjel a nyári csípőműtétjét követően, ezen a versenyen remek formában mutatkozott be, olyannyira, hogy 140 méterrel a vezetést is átvette. A pontot az i-re azonban Peter Prevc (1.) tette fel a sorozat végén, aki 143 méterig repülve kereken 8 ponttal még Freundot is felülmúlta, ezzel toronymagas esélyesként várhatta a folytatást. Na igen, március óta nem sok minden változott, mondhattuk volna ekkor…

Az első sorozat eredménye

Persze ezzel még nem volt vége, hiszen következett a második sorozat, amelyet Kamil Stoch (26.) kezdett meg egy 136 méteres ugrással, így legalább néhány pontot tudott ő is szerezni, ha már sokkal nagyobb reményekre az első körös bukás nem jogosította ezúttal fel. Annál is inkább, mert Andreas Wellinger (22.) 138 méterrel viszonylag hamar átvette tőle a vezetést, akit kicsivel később Dawid Kubacki (16.) váltott az élen egy 138 méteres ugrást követően. A lengyelt azonban rögtön megelőzte Daiki Ito (139,5 m 13.) ám az ő királysága sem tartott sokáig, ugyanis Hayböck (11.) 141 méterig vitorlázva elvette tőle a pillanatnyi elsőséget.

Erre az ugrásra reagálva a zsűri a 6-os beülőből indította a még fent levő ugrókat, így a 14. helyről érkező Vincent Descombes Sevoienak (10.) egy 135 méteres kísérlet is elég volt a vezetéshez, ami a végén egyébként egy értékes top 10-es helyet ért a francia ugrónak, ugyanis ezt követően Fannemel (127,5 m 21.), Tande (132 m 14.) és Takeuchi (133,5 m 12.) is hiába próbálkoztak a megelőzésével. Az utolsó tízest nyitó Markus Eisenbichler (7.) viszont már át tudta venni a vezetést egy 134,5 méteres ugrással, ezzel maga is lépett előre néhány helyet, még ha a vezetést rögtön át is kellett hogy adja Karl Geigernek (136 m 6.). Kofler (8.) volt ezután soron, aki 133,5 métert repülve ugyan csak 3. lett, ám így is hosszú idő után tudott bekerülni ismét a legjobb 10-be VK-futamon. Piotr Zylanak (17.) ugyanez a bravúr már nem sikerült, 128 méterrel ugyanis jónéhány helyet visszacsúszott a rangsorban, mint ahogy bár kisebb mértékben, de Stefan Kraft (133 m 9.) is rontott az első körös helyezésén.

Nem így Maciej Kot (5.), aki 135 métert repült megszerezve ezzel a pillanatnyi elsőséget, amivel nagyjából be tudta váltani a vele szemben megfogalmazott várakozásokat, hiszen a fölényes Nyári GP győzelem után nagyon reménykedtek a lengyelek abban, hogy a télre is átment valamit a formájából, ez a mai eredmény pedig határozottan ebbe az irányba mutat. Más kérdés, hogy az őt követő Domen Prevccal (1.) ő sem konkurálhatott, a szlovén ugyanis 140,5 méterig vitorlázott, így utcahosszal vette át az első helyet. Manuel Fettner 133 (4.) méterrel igazán nem is tudta őt megközelíteni, ellenben Severin Freunddal (2.), aki 140 méterrel igencsak a határon volt, már ami az első helyet illeti, ám végül a kevésbé összeszedett talajfogása miatt a szlovén mögé szorult. Ezen a ponton az embernek már-már a nyelvén (billentyűzetén) volt a mai versenyposzt címe, hogy „és a Prevc-fivérek ismét megverték a világot”, azonban ezen végül egy kicsit módosítani kellett, olyan értelemben mindenképpen, hogy végülis, pályafutása során először ezúttal Domen állhatott fel a dobogó tetejére!

Peter Prevc (3.) ugyanis hiába repült 140,5 métert, ami minden emberi számítás szerint bőven elég kellett volna, hogy legyen neki a győzelemhez, az ugrást végül azonban ő sem tudta megfogni, így le kellett, hogy mondjon a győzelemről, más kérdés – és azért a címvédő mai teljesítményéről sokat elárul – a dobogó harmadik helyét azért így is megszerezte. Sokatmondó volt egyébként, hogy Domen Prevc első reakciója sem az öröm volt, hanem az aggodalom, végülis azonban úgy tűnik, hogy komolyabb sérülés nélkül megúszta a Peter is a bukást, így a dobogón már bátran mosolyoghattak együtt.

A fiatalabb Prevc fivér ezzel egyébként a rekordok listájára is feliratkozott, hiszen a maga 17 évével a valaha volt hetedik legfiatalabb ugró lett, aki futamot tudott nyerni (a kanadai Steve Collins csúcsa, aki néhány nappal 16. születésnapja előtt nyert egyébként először és utoljára az 1980-as lahti versenyen, alighanem ezért sokáig érintetlen marad még). Illetve természetesen az első verseny lévén holnap ő viselheti majd a sárga trikót is, ami így, egyelőre családban maradt.

Eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

A folytatás holnap 16 órától következik, amikor egy újabb egyéni versenyt rendeznek.