Síparadicsom

Kiváló versenyt, s – ami a hangulatnak sem tett rosszat – osztrák győzelmet hozott a szlalom Kitzbühelben. Marcel Hirscher egy egészen káprázatos második futammal hóba döngölte riválisait a Ganslernhangon, így hiába állt délelőtt még csak a 9. helyen, tulajdonképp kérdés nélkül diadalmaskodott. Brit sporttörténelmet élhettünk át a mai napon. Dave Ryding révén először állt dobogón Világkupában brit alpesi síző. A dobogó harmadik fokán egy orosz, Alekszandr Horosilov ünnepelt, tőle 4 századdal egy norvég, Leif Kristian Haugen következett. Mindinkább nemzetközivé válik a sportág, ez örömteli. Henrik Kristoffersen kiesett délelőtt, így a szakági tabellát újra Hirscher vezeti tisztes 80 pontnyi előnnyel.

Az alpesi összetett a hagyományt, a lesiklás az emberfelettiséget jelképezi a kitzbüheli versenyhétvégén. Ám dőreség lenne azt állítani, ennyiben kimerül e napok hozadéka. Vasárnap kerül sorra a szlalom, a sajátos domborzati viszonyai miatt szintúgy pikáns lejtőként számon tartott Ganglernhangon.

Előfordult, hogy a több látogató kiszolgálása, értsd anyagi szempontok miatt a Streif alsó részén rendezték a szlalomot, 2009-ben aztán megjött az illetékesek esze, s visszavezették a legtechnikásabb szakágat oda, ahol a helye van. Ötszörös győztesként Ingemar Stenmark számít a lejtő királyának. A jelenleg is aktív sízők közt hárman örvendhettek duplázásnak Kitzbühelben. Jens Byggmark 2007-ben győzött két nap alatt kétszer, a teljes széthullás jeleit mutató, e hétvégét is kihagyó svéd mellett Jean-Baptiste Grange (2008 és 2011) és Felix Neureuther (2010 és 2014) élvezhette ki kétszer a siker ízét. A címvédő Henrik Kristoffersen, miután tavaly 3 apró századdal legyőzte a 2013-as győztes Marcel Hirschert.

No, de ennyit a nosztalgiáról, térjünk vissza a pályára, amit szlalomhoz mérten igencsak jegesre készítettek elő. Délelőtt a németek részéről Albert Doppelhofer, míg délután az olasz Stefano Costazza felelőssége volt a nyomvonal kialakítása.

Thomas Sykora (9 VK- szlalomon győzött, közte itt is) kamerás futamából ítélve technikás, több ritmusváltással és vertikális kapus résszel tarkított tűzést tett pályára a németek trénere.

(Apropó, egy sokakat foglalkoztató kérdés: Hova tűnt Samsal Dalibor? Aki tud róla valamit, jelezze nekünk.)

Stefano Gross (2.) pattogós sízése több mélyen vett kapuval ritmusvesztéshez vezetett, összességében impozáns alapidőt állított fel. Rázta a fejét, amivel kifejezhette elégedetlenségét, a pálya keménységét, netán meglévő hátfájdalmait is, elsőre a fene se tudta, mi a baja. Felix Neureuther (3.) után olybá tűnt, az elsőt a legkevésbé, a német csaknem fél másodperccel elmaradt tőle, a határozott balos kanyarban vesztett tért. A szakág domináns sízője idejekorán búcsúzott, Henrik Kristoffersent minimális hátrány birtokában elvitte a lendület, valósággal kicsapódott a pályáról.

Alekszandr Horosilov (4.) szép íveken vitte végig a pályát, a célban pár századdal maradt el Neureuthertől, márpedig a bajor srác mértékadó viszonyítási pontnak tűnt. André Myhrer hamar kihullott a versenyből, az ugratónál (merthogy itt az is van) tért ki a pályáról, majd lábához kapott, vélhetően izomhúzódása lehetett.

Marcel Hirscher (9.) emberesen betámadta a pályát, ami gyakran kövér ívekhez vezetett. Az alsó részen pedig mintha sok élt használt volna, ennek eredményeként tulajdonképp simán begyűjtötte az aktuális utolsó helyet. Manfred Mölgg volt a délelőtt harmadik nagy áldozata. Sokadik kicentizett kapuvétele vezetett kieséséhez, pechére egy vertikális kombináció előtt emelkedett el a hóról.

Brit alpesi síző oktatta a mezőnyt délelőtt, Dave Ryding (1.) remek íveken száguldott, mint a veszedelem. Hibát nagyítóval is nehezen találhattunk volna nála, a közel 3 tizednyi előny önmagáért beszélt. Emlékeztetőül, Hirscherrel szemben már másodperces hátránnyal számolhatott. Nem a svédek napja volt a mai, Mattias Hargin két tűrhető szektor után nemes egyszerűséggel rálépett egy kapura. (Pontosabban korán indította a kanyart.) Hullottak a világ legjobb szlalomosai, akár a legyek. A következő a sorban Patrick Thaler volt, a veterán olasz az első szektorban mért el egy kétkapus távolságot, rácsúszott a stanglira.

Szemre is borzasztóan síelt Alexis Pinturault, s ezt a stopper is megerősítette. Durva késések sora, több teljes lesodródással: ez eredményezte a 2 másodpercen túli hátrányt. Marco Schwarz (6.) az idényben eleddig roppant bizonytalanul síelt, ehhez mérten jól sikerült első futama, mást ne mondjuk, Hirschert maga mögött tartotta. Némi vaxolási probléma üthette fel fejét a franciáknál, mert ha nem oly látványosan, de Julien Lizeroux (7.) sem érezte komfortosan magát a pályán. Dobogós reményeit azonban nem kellett sutba vágnia, a kulcsrészeket szép ritmusban síelte meg. Századra azonos időt síelt a svájciak reménysége, Daniel Yule (7.) választott tempójában simán végigcsúszta a pályát. Odalettek vérmes reményei Michael Mattnak: egyszer Pinturault helyén fordult ormótlant, zárásként pedig a lankás záró szakaszon fékezett be.

Röpke reklámszünet után újabb osztrák volt soron, a hektikus szezont futó Marc Digruber délelőtt a közepes formáját hozta, csak a két teljesen elszállt riválisát volt képes megelőzni. Jean-Baptiste Grange (11.) sízéséből hiányzott a kellő lendület, ahol meg adott volt, ott csúnyán lecsúszott az ideális ívről. Rövidebben szólva lemondhatott a harmadik kitzbüheli győzelemről. Manuel Feller ízlésesen zöld színre festette bajszát, ám ez sem menekítette meg idénybeli negyedik kiesésétől. Egy viszonylag ártalmatlan szakaszon tévesztett kaput. David Chodounsky a mezőny végére sorolt, menetére tökéletesen passzolt a zaklatott jelző, nagy igyekezetében a menetiránnyal derékszögben is haladt egy darabig. Finoman szólva nincs jó formában Sebastian-Foss Solevåg, ezúttal sem alkotott maradandót, de legalább kivételesen célba ért. Luca Ärni versenye ellenben nem tartott sokáig, óriás-műlesiklókra jellemző mozdulattal tarolt le egy kaput ugyanott, mint korábban Thaler. Komoly gondjai voltak, de valahogy leevickélt a célban Jonathan Nordbotten, a norvégok következő aspiránsa.

Újabb lépést tett hátrafelé a ranglistán Victor Muffat-Jeandet. Úgy érkezett a tökutolsó helyre, hogy még csak hatalmas hibát sem vétett. Giuliano Razzoli, aki szintén győzött már a Ganslernhangon, sem született újjá délelőtt, csupán a nagyokat hibázókat tudta megelőzni. Juasza Naoki ellenben inkább feltörekvő újabban, egész ügyesen egyensúlyozott a határon. Ramon Zenhäusern (10.) koncentrált sízésével egész szép pozíciót szerzett, másfél másodperces hátránnyal épp Hirscher mögé sorolódott a listán. Christian Hirschbühlt (14.) elvitte kicsit a lelkesedés, két nagyobb ritmustévesztéssel csak a középmezőnyt tette szorosabbá. Linus Strasser benézett egy kaput a letörésnél, onnantól nem talált vissza a helyes útra. Jóval stabilabb futamot rakott le a honfitárs, Dominik Stehle a középmezőny elejéből várhatta a folytatást. Anton Lahdenperä (32.) halovány szereplése 3 másodpercen túli hátrányt érdemelt, továbbjutásról nem is álmodozhatott.

Harmincon túlról is nagyon oda kellett figyelni egyvalakire, Leif Kristian Haugentől (5.) láttunk már kiemelkedő első futamot. A rőtszakállú norvég ma sem tett másként, az osztrákokat és franciákat maga mögé utasítva újra célba vehette a dobogót. (A 34-es rajtszám azért sejtetni engedi, ilyenkor gyakorta nullázik délután…) A továbbjutókról mindjárt szólunk még, itt csak azt a megdöbbentő tényt emeljük ki, hogy volt olyan, hogy zsinórban tucatnyi síző esett ki délelőtt.

---------------------------------------------------------------------------------------

Az olaszok trénere sem adta alább, ami a pálya trükkösségét illeti. Mondhatni, visszaadott valamit német kollégájának. Kezdésként Strasser nagyon hamar kapura lépett, de Stefan Luitz (18.) sem érezte tökéletesen a pályát. Igaz, harciasságával valamelyest kompenzálni tudta hibáit. Stefan Hadalin (21.) valamivel konszolidáltabb menettel jelentkezett, leginkább rossz rajtját és a bizonytalan letörést kárhoztatja, amiért nem állt élre. Reto Schmidigernek (22.) komoly gondjai voltak a gravitációval, a kelleténél többet rugaszkodott el a talajtól, így a vezető helyet nem ő, hanem az utána síelő Tomasso Sala (15.) vette át.

A legmagasabb rajtszámmal, mégpedig a 49-essel a kanadai Phil Brown (23.) került a második futamba. Biztonsági menetről szó nem volt, többször hajszálon múlt kiesése, valahogy mégis a célba vergődött. Muffat-Jeandet (20.) pattogós fölső rész után vesztett precizitásából, s egyensúlyából, a szoros különbségek miatt ez csak az aktuális harmadik helyre volt elegendő. David Chodounsky délután sem szórakozott, teljes gázon kívánta végigharcolni a pályát. Végül a nézőket szórakoztatta egy szépségdíjas eséssel, méretes előny birtokában. A juharleveles csapat erősödését jelzi, hogy még egy kanadai is jelen volt a második futamban, mi több, Erik Read (7.) az addigi legjobb sízéssel bő 6 tizednyi fórral állt a lista élére. A legnagyobb előrelépést kétségkívül ő szállította.

A svájci csapat veteránja nem rúgott labdába, Marc Gini (23.) mozgása túl darabos volt a teljes pálya hosszában. Alexis Pinturault (10.) 5 tizednyi hátrányának zömét fönt gyűjtögette össze, pár direkt kapuvétellel. Michael Matt rögtön az elején kiesett a ritmusból, miután valahogy visszatalált a pályára, edzésfutammá silányult számára a hazai viadal. Végre mutatott valami biztatót Razzoli (11.), ami esetében annyit jelent, végigsíelt végre nagyobb hiba nélkül egy pályát. Read tempójával nem igen tudott konkurálni. Másodjára sem vallott szégyent Jonathan Nordbotten (9.), a norvégok üdvöskéje végsebességben és technikában is felvette a versenyt az éllovassal, egy-két késve vett kanyarral bukta el a vezetést. Robin Buffet (16.) részéről már több pontatlanság volt megfigyelhető, az előkelő helyezésekről lecsúszott a francia.

A reklámszünet után Foss-Solevåg (12.) próbálkozott valami értékelhetővel. Nos, a legvégére szedte össze magát igazán, addig nehezen találta a pálya ritmusát. Újabb osztrák remény, újabb keserű pirula: Hirschbühl súlypontja épp a letörésnél került mélyre, képtelen volt pályán maradni. Szokásához híven nagyot harcolt Juasza (19.), ám különösen a meredek részeknél nagy rontásokkal párosult, hogy aztán a végén lendületéből is veszítsen sokat. Digruber (17.) már 7 tizednyi előnyt hozott délelőttről, amit szépen el is vesztegetett két szektoron belül. Nem mentek oly magabiztosan alatta a lécek, mint azt egy osztráktól elvárná az ember.

A kérdés magától értetődővé lett lassan: ki tud akkora előnyt tartani fent, hogy Read legjobb szektoraiban, az átkötő középső részről előnyből várják a végét? Grange (14.) sem volt képes erre, kezdésként a legelején egy méretes térvesztéssel eljátszotta esélyeit. Zenhäusern (12.) megrettent a sansztól, nem tette úgy léceit, mint azt kellett volna.

Marcel Hirscher (1.) számára nyilván kutyakötelesség volt a vezetés átvétele, mi több, illett volna fokoznia a különbséget. Mindkettő összejött, valósággal szárnyalt a kapuk közt az osztrák, fórja már megközelítette a 2 másodpercet. Minden létező rizikót bevállalt, túlzás nélkül bejelentkezett a győzelemért.

Az első futam legjobbjai persze még hátra voltak, de elképesztően nehéz dolguk volt. Lizeroux sízése lassított felvételnek látszott ezek után, s bár a második helyre ezzel együtt volt nem kis esélye, mint idén oly sokszor, ma sem ért célba. Daniel Yule (5.) az íveket keresgélte, vélhetően hülyeségnek gondolta az osztrák tempóját lekövetni. A kanadai Readet ezzel együtt maga mögött tartotta. Marco Schwarz (8.) elóvatoskodta a dolgot, az aktuális dobogóról is leszorult.

Leif Kristian Haugen (4.) ambícióját megannyi kellemetlen kiesés sem törte le. Bár voltak gondjai, áthidalta őket, így idén először kihozta magából a maximumot, élete legjobbját érte el a Világkupában. Ám az igazán nagy siker, a dobogó elmaradt, 4 aprócska századon múlt a dolog. Alekszandr Horosilov (3.) nagyot küzdött, a vertikális kapuknál lehetett volna valamivel pattogósabb sízése. Életben tartotta dobogós reményeit.

Felix Neureuther (6.) sízéséből minden hiányzott, ami nemhogy Hirscher legyőzéséhez, de akár a dobogóhoz szükségeltetik. Sok-sok rontás a kanyarkimeneteken, súlypontja is ingadozott, s a magabiztossággal is hadilábon állt délután. Stefano Gross előnye már valamicskét megugrott, de mielőtt elemezhettük volna, mire lehet elég a 7 tizednyi fór, az olasz egy teljesen ártalmatlan helyen lépett kapura.

Így nem maradt más, mint Dave Ryding (2.), a maga másodperces előnyével. Valósággal zihált a feszültségtől a startállásban, sok pénzt nem tettünk volna célba érésére. Ehhez képest hamar megtalálta a fonalat, s mondhatni simán abszolválta a pályát. Hirscher ellen nem volt, nem lehetett esélye, a brit alpesi sízés első Világkupa-győzelme még várat magára, de a második helyet tükörsimán hozni tudta. Győztesnek kijáró ünneplés várta a célban.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Marcel Hirscher 42. alkalommal győzött a Világkupában, ebből harmadszor a jelen szezonban. Szám szerint tucatnyi dobogós helyből sikerült ennyit begyűjteni, nemhiába, mindkét fő számában akad egy nagy rivális. Szlalomban speciel lélegzetvételnyi előnyre tett szert. Ha nem történik valami hasonló fordított esetben, a 80 pontnyi előny elégnek tűnik Kristoffersennel szemben. Pláne, hogy egy parallel is szerepel a kiírásban. Az összetett pedig gyakorlatilag eldőlt e hétvégén.

Dave Ryding úgy két-három éve tűnt ki eredményeivel a Világkupában, azóta lépeget előre. A brit alpesi sízés népszerűsége és ereje eddig nagyjából a kézilabdához volt hasonlítható, nem véletlen, hogy nemhogy dobogóst nem találunk onnan, de még pontszerzőt is gereblyével kell előkaparnunk a múltból. (Női mezőnyben Alexandra Tilley szállít alkalmanként pár pontot.) Így bár van a briteknek két kétszeres világbajnoka még az 1930-as évekből, a hőskorból, s nyert már brit férfi a kitzbüheli kombináción Gordon Clever személyében még 1931-ben, Rydingtól senki nem veheti el, hogy ő az első brit dobogós a Világkupában!

Alekszandr Horosilov formája kezd visszatérni a vb közeledtével, nyolcadik dobogóját szerezte.

Holnapután, vagyis kedden Schladmingon, a Planai-on, a nevezetes Nachtslalommal folytatódik a VK- sorozat.