Síparadicsom

Rég nem látott helyszínre, az ausztriai Saalbachba látogat ezen a hétvégén a férfi alpesi sízők Világkupa-mezőnye. A mai lesiklás után az osztrákok alighanem állandó helyet követelnek majd a naptárban ennek a helyszínnek, ám a többi nemzetnek aligha tartozik majd a kedvencei közé. Sokak által kritizált, brutális pályán hármas osztrák győzelmet hozott a lesiklás: Matthias Mayer Max Franzot és Hannes Reicheltet előzte meg. A foghíjas mezőny emblematikus képviselője, Kjetil Jansrud magával hozta gyenge formáját az Újvilágból, csak 14. lett.

1999 után rendeznek újra Világkupa-versenyeket az 1991-es VB helyszínén, az Ausztria Salzburg tartományában felkvő Saalbachon. A Schneekristal brutális pályáját elnézve nem vennénk rá mérget, hogy megragad a versenynaptárban: sok kritika érte a versenyzők részéről, és mind az edzéseken, mind a mai versenyen a célba érésért is komolyan meg kellett küzdeni. A 3300 m hosszú, 840 m szintkülönbségű, rendkívül egyenetlen pályáról sokat elmond, hogy pénteken Jansrud a fogát verte ki egy huplisorozaton a saját lábával. Méretes ugratók, hol balra, hol jobbra dőlő lejtő nehezítették még tovább az indulók dolgát. Nem is indult el mindenki: Bode Miller és Svindal már nem indul idén, Marc Gisin is kidőlt, a derékfájós Innerhofer is kihagyta ezt a pályát. Travis Ganong az edzést még teljesítette, ám visszalépett.

A meglehetősen borús idő volt az utolsó csepp a pohárban - minden adott volt ahhoz, hogy sokan a pokolra kívánják ezt a napot, no és pályát. A francia Brice Roger kezdésként rögtön óriási mentések sorát mutatta be, a legfőbb sikere, hogy egyben leért - pont nem is jutott neki (33.). A házigazdák napját nyitó Klaus Kröll 5 tizedet adott ugyan neki, de végtelenül haloványnak tűnt, már a rajtnál is beragadt (29.). Peter Fillé volt az első jó menet, 1,8 másodperccel vette át a vezetést (8.). Az olaszok neki ugyan örühettek, ám Silvano Varettoninak aligha: 140-nel ment felül, de az őrült tempó hatalmas fékezést eredményezett, ami után fel is kellett adnia a versenyt. Az amerikai Marco Sullivan nyugodtabb lejtőkön is képes összetörni magát, ám szinte hihetetlen módon az összes kamikáze ugratót megúszta, majd a bukótérből épphogy visszaért az utolsó kapura - célbaért (19.).

A franciák hangulatán David Poisson javított: jól felmérte a pálya és saját maga határait, át tudta venni a vezetést (5.). A későbbi osztrák tarolásra a második sógor, Romed Baumann menete se utalt: rendre lesodródott, hamar elfáradt (10.). Az olaszok viszont az elején ellőtték a puskaport, Werner Heel célba ért ugyan, de érezhetően nem akarta kockáztatni hátralévő szezonját ezen a lejtőn (28.). Az osztrák sikersztorit Max Franz nyitotta: végig határon síelt, több necces kapuvétele ellenére megőrizte valahogy sebességét, mindez dobogót ért (2.). Az amerikaiak második embere, Steven Nyman felidézte Sullivan menetét, azzal a különbséggel, hogy nála a sok túlcsúszás után egy óriási ugrató a végállomást jelentette - megbillent, és a huplis pályán már nem lehetett ezt visszahozni.

Svájciak jöttek a folytatásban, elsőként Carlo Janka kulturált, nyugodt (kissé talán túlzottan is az) menettel igen előkelő helyre érkezett (4.), Didier Dèfago pár túlfordulása mellett ugyanezt a nyugalmat alaposan túlzásba vitte (15.). Beat Feuz meglepetésre jóval gyengébbnek bizonyult honfitársainál, tán a felerősödő szél is közrejátszott ebben kicsit (21.). Az első reklámszünetig még két francián volt a sor: Adrien Thèaux biztató felső rész után a sokak számára kritikus ugratónál egyensúlyát vesztette, majd a végét is elrontotta (7.); Johan Clarey pedig elejétől esélytelen volt (16.).

Hannes Reichelt túlságosan is hosszúra vette az ugratót a legvégén, alighanem egy első helyet dobott el ezzel, igaz, az érem így is meglett (3.). Kjetil Jansrud mai menete igencsak foghíjasnak tűnt, és ez aligha csak az edzés hatása, a vax is gyanúsan félremehetett (14.). Igaz, az idény első felét uraló norvégnál lassan már a jó teljesítmény a meglepetés... Matthias Mayer máskor is bizonyította már, hogy hazai pályán gyakran ő a májer, őrületes kezdésének köszönhetően ma is övé lett a győzelem - pedig utána nem tudta tartani a lépést Franz-cal, csak 2 század maradt a 3 tizedes előnyből (1.). Az olaszok újabb bánata Dominik Paris kiesése volt: nagyon lesodródott, ám utána sem fékezett - rossz döntés volt. Guillermo Fayed a felső részen bizonytalankodott, utána a csúszós szakaszon remekül jött, ám az alján visszaesve még a legjobb francia címéről is lecsúszott (11.). A friss világbajnok Patrick Küng rögtön egy nagy fékezéssel nyitott, és utána se volt meggyőző - Jansrudnál így is jobb lett (13.).

A szakági legjobbak után jött a szokásos szünet, majd egy szokottnál is élesebb kontraszt - a svájciak fiatal reménysége, Ralph Weber ezen a lejtőn még túl rutintalannak bizonyult (40.). Igaz, ő legalább célbaért - honfitársa, Mauro Caviezel és az amerikai Jared Goldberg kiesése után csak az öklét rázhatta a nézetük szerint legfeljebb buckalakók számára ideális pályára. A kanadai Benjamin Thomsen meglepően jól végigjött, kezdeti 7 tizedes hátrányán itt-ott még faragott is, végül alig kapott többet 8 tizednél - élete egyik legjobb menetét mutatta be (8.). A német Josef Ferstl csak a célbaérésnek örülhetett (25.), majd jött újabb két kieső: a kanadai Manuel Osborne-Paradis után Andrew Weibrecht bizonyította, mennyire nem fekszik az amerikai stílusnak ez a lejtő. A top-30-at Georg Streitberger zárta, sokadik osztrákként - nemcsak rajtszáma, de teljesítménye miatt is illik rá ez a címszó (24.).

A folytatásban részben a megdöbbentően jó meneteken, részben a kieséseken hüldezhettünk. Alighanem a svájci Nils Mani járt legrosszabbul, nagy esése után állt is egy darabig a verseny. Az osztrákok utolsó nagy durranására a 40-es rajtszámig kellett várni, Vincent Kriechmayr váratlanul remekül jött, a hazai pálya mellett az óra is vele volt, egyetlen századdal előzte meg Thèauxt (6.). Legalább ekkora teljesítmény Aleksander Åmodt Kilde 12. helye 51-essel indulva - a norvégok sírva vigadhatnak, hisz ezzel Jansrudot is megelőzte. Az amerikaiak renoméján Wiley Maple javított (17.), Siegmar Klotz (18.) és Matteo Marsaglia (22.) pedig az olaszok felemás napját zárta keretbe. Pontot szerzett a német Andreas Sander (20.), a szlovén Klemen Kosi (23.) és Bostjan Kline (30.), a svájci Fernando Schmed (26.) és a neve ellenére francia Blaise Giezendanner (27.).

Matthias Mayer 85. versenyén mindössze 2. alkalommal tudott győzni a Világkupában, a mostani volt a 9. dobogója - ennek harmadát hazai földön érte el. Max Franz 69. versenyén 3. alkalommal állhatott fel a pódiumra, legutóbb egy éve Kitzbühelben volt bronzérmes. Hannes Reichelt jóval rutinosabb, 210 verseny után a mostani már a 32. top-3-as helyezése volt.