AJÁNLÓ
 
17:17
2015. 01. 11.
Miután a Világkupa és a Világbajnokság legfontosabb eseményeit részletekbe menőleg már...
A bejegyzés folyatódik
 
17:17
2015. 01. 11.
Múlt vasárnap Planicán lezárult a 2016/17-es síugró szezon, amely változatos versenyeket,...
A bejegyzés folyatódik
 
17:17
2015. 01. 11.
Négy remek sírepülővel felállva sima győzelmet aratott Norvégia a planicai csapatversenyen....
A bejegyzés folyatódik
 
17:17
2015. 01. 11.
Mindössze 31 pontos előnnyel várhatta a planicai szezonzárót Stefan Kraft, de pénteki...
A bejegyzés folyatódik
 
17:17
2015. 01. 11.
A fináléhoz érkezett a 2016/17-es síugró szezon, az utolsó hétvégén, híven a hagyományokhoz,...
A bejegyzés folyatódik
Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A Vk szezon harmadán túl jutva elérkeztünk az első sírepülő verseny helyszínére, a nemrég átalakított bad mitterndorfi mamut sánchoz, melyen az elmúlt évi sírepülő világbajnok, Severin Freund  diadalmaskodott, méghozzá elképesztő fölénnyel! A német ugrót  csak a kíváló formáját repülő versenyre is átmentő újdonsült Négysánc bajnok, Stefan Kraft tudta megszorongatni, többi vetélytársa kénytelen volt fejet hajtani kimagasló teljesítménye előtt! Freund ráadásul a tréning ugrása alkalmával új sáncrekordot állított föl 237,5 m.-rel, mellyel több mint 20 méterrel szárnyalta túl a korábbi rekordot! A harmadik helyen a kvalifikáció győztese, Jurij Tepes végzett!

A Négysáncverseny után az év egyik legjobban várt eseményével, a sírepüléssel folytatódott a Vk szezon, melyen néhány jelesebb ugró távolmaradásával kezdődött a bad mitterndorfi sírepülő hétvége. A kíváló sírepülő hírében álló Simon Ammannt, Kamil Stochot és Anders Bardalt nélkülöznünk kellett a versenyen, de őket leszámítva szinte minden olyan síugró rajthoz állt, akik esélyesként szóba jöhettek!

A sánc paramétereit illetően jelentős változások történtek, hiszen a korábbi kalkulációs pontot 185-ről 200-ra, míg a zsűri távolságot 200-ról 225-re növelték, mellyel így lehetőség nyílt 230 m. fölötti ugrások elérésére is. Hogy mindez már rögtön az első nap megvalósult kevesen hitték, legfeljebb csak remélték. A második tréning ugrás alkalmával épp a tegnapi győztes, Severin Freund tesztelte a sáncot, majd adta át a múltnak Gregor Schlierenzauer korábbi rekordját (215,5 m.).

A német ugró 237,5 m.-ig repült, mellyel nem csak egyéni rekordját döntötte meg, hanem új nemzeti csúcsot is fölállított, hiszen addig Michael Neumayer volt a rekorder 231 m.-rel, amit a másik óriás sáncon, a Vikersundbakkenen ért el  2013-ban. Ha kronológiai sorrendben nézzük, akkor a korábbi rekordot először a tegnapi bronzérmes, Jurij Tepes döntötte meg, aki 220 m.-ig szállt, majd őt honfitársa,  a tegnapi versenyen betliző Robert Kranjec überelte egy méterrel. Ezt követően jött Severin hatalmas ugrása, ami a világrekordok tekintetében a 11. leghosszabb ugrás a világon!

Alább Freund a tréningen elért 237,5 m.-es ugrását láthatjátok:

Bár figyelemreméltó távolságot ért el a versenyt megelőző nap Freund, de a győzelemre még így is két riválisa, Peter Prevc és Noriaki Kasai volt a legesélyesebb, akik egy évvel ezelőtt mindkét versenynapon nyerni tudtak itt. Ettől függetlenül Freund bebizonyította, hogy a tavalyi  harrachovi VB-n elért győzelme nem volt véletlen, még ha az időjárás miatt egy körössé is vált. A  Vk szezon során nyert már versenyt (Nyizsnyij Tagilban) és kétszer bronzérmet is szerzett, így nagy reményekkel vágott neki a Négysáncversenynek, ami kissé balul sült el a számára hiszen egy versenyen sem tudott dobogón végezni, összetettben pedig a 8.  helyen végzett. Ennek ellenére ez nem szegte kedvét, hamar túl tette magát rajta és immár egy újabb győzelemmel feledtette a pár versenyen át tartó sikertelenséget! Freund eddig csak egyszer nyert sírepülő versenyt, éppen az ominózus harrachovi sírepülő Vb-n, amin végül is nyerni tudott. A tegnapi verseny első köréből már csak hatan voltak hátra, amikor ő következett és hihetetlen módon, -0,44 m/s-os hátszélben is 227,5 m.-ig tudott vitorlázni és nem kevesebb, mint 33 pontos fórt mért az addig nem kis meglepetésre vezető Markus Eisenbichlerre, aki totális formánhanyatláson ment keresztül a Négysánc versenyei alatt.

Már úgy nézett ki, hogy Freund minden idők legnagyobb csapását (pont előnyét) méri az őt követő mezőnyre, mikor a múlt heti Négysánc győzelmével élete eddigi legnagyobb sikerét arató, Stefan Kraft következett, aki  224 m.-es ugrásával (ami egyben új egyéni legjobbja lett) nem hagyta, hogy riválisa utcahosszal meglépjen a mezőnytől. Bravúros teljesítmény volt ez tőle annak függvényében, hogy tavaly ilyenkor az akkori Négysánc győztes, Thomas Diethartot nem engedték ugrani repülősáncról, mondván nem akarják kitenni egy esetleges bukásnak (inkább hadd „eméssze” a hirtelen jött nem várt sikert…).  Heinz Kuttin, az osztrákok trénere azonban másképp látta Kraft helyzetét (a korábbi trénerrel, Alexander Pointnerrel ellentétben)  és úgymond nem féltette a mély vízbe dobni  őt, aki élt is a lehetőséggel. Ami azt illeti Kraftnak volt már némi előélete repülő sáncon, hiszen a bad mitterndorfi hétvégére egy 208 méteres egyéni csúccsal érkezett, amit  még Oberstdorfban ért el két éve. Mindenesetre ez az ezüstérem igen értékes lehet számára, hiszen a Vk összetettben (az addig vezető Hayböck betlizésének köszönhetően) 10 ponton belülre faragta az éllovassal szembeni hátrányát.

A verseny harmadik helyezettje az a Jurij Tepes lett, aki bár kíváló sírepülő hírében áll eddig a szezon enyhén szólva sem róla szólt. Mindössze 17 pontot szerzett, formahanyatlása miatt pedig még a Négysáncversenyen sem lehetett jelen, mivel voltak nála jobbak, akikben trénerük, Goran Janus jobban bízott. Hozzáteszem nem véletlenül. Viszont hiába az eddigi rosszul sikerült síugró versenyek, ha kivételes repülő adottságait mamut sáncokon kamatoztatni tudja. Már a tréning ugrásai is jól sikerültek, elsőként ő döntötte meg a korábbi sáncrekordot, a kvali megnyerése pedig csak dobott az önbizalmán. Bár a versenyen a szélsőséges időjárási körülmények jelentős szerepet játszottak, Tepes második ugrását a lehető legjobb pillanatban kapta el, mely a verseny leghosszabb távolsága is lett, 231 m.-es szárnyalása pedig egészen a bronzéremig repítette, melyet nem érdemtelenül szerzett meg!

Visszatérve a hiányzókra, a rajtlistán nem találkozhattunk Anders Bardal, Kamil Stoch és Simon Ammann neveivel, előbbi kettőt nem nevezték a sírepülő hétvégére, míg a svájci ugró bischofshofeni bukását követően még kórházi ápolásra szorul.  Ammann bár súlyos agyrázkódást szenvedett, valamint erős zúzódásokat is szerzett az arcán mindenképp jó hír vele kapcsolatban, hogy nincs törése, pár napig még megfigyelés alatt tartják a schwarzachi kórházban. Kérdés, ha felépül hagyott-e benne mély nyomot lelkileg a Négysáncon elszenvedett bukásai. Tavaly ilyenkor Thomas Morgenstern járt nagyon rosszul  (lásd a képen), épp a bad mitterndorfi sáncon, ahol a levegőben egy oldalirányú szél olyan erővel dobta meg, hogy az osztrák ugró egyensúlyát veszítve magatehetetlenül csapódott  bele a jégbe, aminek következménye több hetes kórházi ápolás lett, nem beszélve a lelki sérülésről, ami végül a világklasszis ugró visszavonulásához vezetett. Bár Ammann nem bukott akkorát, mint Morgenstern, de a lelki sérülések olykor fájóbbak tudnak lenni, mint a fizikai. Remélhetőleg a svájciak 4-szeres olimpiai bajnok ugróját minél hamarabb a sáncokon láthatjuk majd, bízva abban, hogy nem csak nézőként!

Komoly generáció váltás kezdődött el az osztrák csapatnál, hiszen az elmúlt szezon végén befejezte síugró karrierjét Martin Koch és Thomas Morgenstern is, tegnap pedig Wolfgang Loitzl jelentette be visszavonulását kissé váratlanul, melyet az elmúlt időszak sikertelenségeivel indokolt. Loitzl legnagyobb sikere a 2009-ben szerzett Négysánc aranya volt, melyet a mai napig legmagasabb össz pontszámmal (1123,7) nyert meg. Az ő nevéhez fűződik az a kivételes bravúr is, amikor a maximális 5x20 pontot kapta Négysánc  győzelmet érő ugrására a pontozóbíróktól. 2010-ben csapat olimpiai aranyat szerzett, valamint 7-szeres világbajnoknak is vallhatja magát (ebből 6-szor csapatban lett első). 1998-ban egyéni junior világbajnok volt és egy alkalommal a sírepülő VB győztes csapat tagja is volt 2010-ben. 18 Vk szezonja alatt 356 versenyen állt rajthoz, melyeken 4-szer tudott nyerni (amit 16 nap alatt ért el), összesen pedig 20 Vk érmet szerzett (4-9-7 elosztásban). 2009-ben az év sportolójának választották hazájában. 15-ször nyert a Kontinentális Kupában, 1-szer pedig  Grand Prix versenyt is nyert. Loitzl bejelentése azért is volt váratlan, mert épp a jelenlegi verseny helyszínén, Bad Mitterndorfban él és amúgy visszavonulni általában a szezon végén szoktak, ő viszont nem látott már esélyt a roham tempóban fejlődő osztrák fiatal síugrók mellett (lásd pl. Kraft, Hayböck) a csapatba kerülésre.

Csütörtökön avatták föl az átalakított mamutsáncot Bad Mitterndorfban. Az osztrák repülősánc immár ugyanolyan méretekkel rendelkezik, mint a pár évvel ezelőtt (2011-ben) átalakított vikersundi repülő sánc, 225 méteren van ennek is a zsűritávolsága, így elvileg ezen a sáncon is lehet majd világcsúcsot felállítani, ha az időjárási körülmények ezt engedik. A sánc felavatását a hazaiak egyik ugrója végezhette el és ki mást bízhattak volna meg ezzel a nemes feladattal, mint a világ egyik legjobb sírepülőjét, Gregor Schlierenzauert, aki  eddig 3-szor nyert Kulmon és péntekig 215,5 m.-rel tartotta a sáncrekordot.   A jan. 7.-én 25. születésnapját ünneplő osztrák klasszis 190 m.-es távolsággal tesztelte és avatta föl a sáncot.

Gregor Schlierenzauer nem titkolta örömét, hogy lehetőséget kapott a szervezőktől ő avathatja fel hivatalosan is a sáncot:  „Az ugrásom előtt nagyon izgatott voltam, az igazat megvallva féltem egy kicsit, úgy éreztem tisztelnem kell a sánc méreteit. Egy ilyen új sáncon az első ugrás mindig nehéz, azonban nagyon boldog és büszke vagyok arra, hogy én végezhettem el az első ugrást! Számomra Kulm mindig is része volt a síugró karrieremnek, felejthetetlen és élményekben gazdag emlékek forrása. Bár a sánc most olyan méretekkel rendelkezik, mint a vikersundi, továbbra is egyedi és különleges marad számomra. A repülő versenyek itt ezentúl jobbak lesznek, mint máskor! Nehéz megmondani, hogy milyen messzire lehet itt repülni, sok függ majd a körülményektől is.Talán látni fogunk majd a hétvégén 230 m. fölötti ugrásokat is. Nem hiszem, hogy a világrekordot bárki is megdönti majd itt. Biztos vagyok benne, hogy minden sportoló és néző élvezni fogja itt majd az ugrásokat!”

A bad mitterndorfi sánc certifikációja (tanusítványa) egyébként 2010-ben járt le, amit csak azzal a feltétellel hosszabbítottak meg, ha a 2016-os sírepülő VB idejére (aminek pályázatát pár éve nyerték el) megújítják a sánc profilját. Ezután megkezdődött a versenyfutás az idővel, a szervezők kérelmet nyújtottak be a FIS-nél, hogy a sáncasztal széle és a kifutó közti távolság szintkülönbségét 130-ról a maximális 135 m.-re növelhessék meg. A tavalyi Vk verseny lebonyolítása után kezdték el a munkálatokat, mely 2014 őszén fejezték be és adtak át rendeltetésének. Az átépítésig a világ 6 repülősánca közül az egyetlen volt, amely természetes nekifutóval rendelkezett!

Ezt a státust azonban elveszítette azzal, hogy a betonból készített sáncasztalt 23 méterrel kellett hátrébb helyezni, így a nekifutó hossza rövidebb (146 méter helyett most 123 m.) és egyúttal meredekebb is lett! Ezzel együtt a sáncasztal építménye 8 méterre lett megemelve a korábbihoz képest. 1975-ben egy szélhálót építettek föl a sírepülők biztonsága érdekében, 10 évvel később a szélháló magasságát 25 m.-rel toldották meg, így az akkor lemért 8 m/s-os oldalirányú szél 2,5 m/s-ra csökkent. A sánc átalakítással a repülés érzése most már teljesen más, mint eddig, mert a sírepülők az építési intézkedések által szinte a környező erdő magasságában repülhetnek, valamint a leszállás is valamivel laposabb, mint volt. Ezen túlmenően a landolási zóna 10 méterrel szélesedett ki. A sánc K-pontja most ott található, ahol korábban a zsűri távolság volt, azaz 200 méteren. A zsűritávolság (HS) 225 méterre tolódott ki, gyakorlatilag a sánc adatai azonosak a Vikersundbakken adataival. Az átalakítás projektje 4,2 millió eurós végösszeget tett ki.

A selejtezőn 12 nemzet 47 ugrója vett részt, melyen a szlovének eddig gyengébben teljesítő ugrója Jurij Tepes (207 m.) bizonyult a legjobbnak és tehette zsebre a győzelemért járó 2000 eurós jutalmat. A dobogóra Dimitry Vassiliev (199,5 m.) és Johann Andre Forfang (193 m.) kerültek a nem kiemelt ugrók közül. A leghosszabb távolságot Peter Prevc érte el (230,5 m.), aki ezzel új egyéni rekordot állított föl. Meglepetésre nem jutott be a másnapi versenyre a  kíváló sírepülőként számon tartott Andreas Stjernen.

Mintegy 20 ezer néző előtt és minden eddiginél magasabb beülőből , az 51-esből kezdték a versenyt, ami leginkább a komoly hátszeles értékeknek  volt köszönhető. A hagyományos síugró versenyekhez képest tíz fővel kevesebben juthattak be a selejtezőből a versenyre a szabályok értelmében. Sajnos az időjárás eléggé rosszra fordult a verseny idejére, már a próba ugrásokat is törölni kellett annyira kavargott a szél össze vissza. A versenyt a szlovén Rok Justin nyitotta meg, akit már is kedvezőtlenül érintett a szeles idő, csak 154 m.-ig jutott. Néhányan, akik őt követték még ennél is rosszabbul jártak, mert az időjárás továbbra sem javult. A szlovén ugrót elsőként  Aleksander Zniszczol tudta megelőzni 164,5 m.-ével, aki az elmúlt nap folyamán még egyéni legjobbját (213 m.) érte el a sáncon. A távolságot tekintve az ugrók minimálisan araszoltak fölfelé, de még nagyon messze voltak a sánc K-pontjától. A lengyel ugrót Daniel Wenig váltotta az élen (169,5 m.), majd Gregor Deschwanden lépte át a 170 m.-es határvonalat (173,5 m.), amivel már ő volt az első.

Ezután következett a selejtező győztese, Jurij Tepes, akitől joggal remélhetett mindenki hatalmas ugrást.  Ha ez ekkor még nem is történt meg, de az addigi leghosszabb távolságot (186,5 m.) elérve nem kevesebb mint 25 ponttal vette át a vezetést a svájci ugrótól. Továbbra is gyengébb ugrások követték egymást, egyszerűen nem lehetett az ide-oda kavargó szél miatt nagy ugrásokat végrehajtani. Az első feketeleves az oroszokat érték, hiszen a selejtezőn a versenyre magát másodikként kvalifikáló Dimitri Vassiliev mindössze 138,5 m.-re volt képes, így akkor már borítékolható volt, hogy nem jut tovább a második körbe. Lassan a mezőny fele lejött már, de még a K-pont közelébe sem jutottak az ugrók. Aztán Jan Matura volt az hosszú idő után, aki veszéllyel tudott lenni Tepes elsőségére. A cseh ugró 184,5 m.-es ugrását követően 3 pontra tudta őt megközelíteni. Megint gyengébb ugrások követték egymást mikor Piotr Zyla  193,5 m.-ig repült, viszont hiába volt jócskán nagyobb Tepes ugrásánál  a kompenzáció által több levonása is volt, így csak Maturát tudta beérni, mellyel holtversenyben követték szorosan a szlovén ugrót.

Vassiliev kiesése után egy még nagyobb meglepetés született amikor a kíváló sírepülő hírében álló korábbi sírepülő világbajnok Robert Kranjec egy extra sebességű hátszélnek (-1,54 m/s) köszönhetően idő előtt volt kénytelen letennie magát a sáncon, így a verseny legkisebb távolságával (116 m.) utolsóként esett ki. Az őt követő honfitárs, Matjaz Pungertar sem járt jobban (134 m.), ő is idő előtt búcsúzott a versenytől. Anders Jacobsen következett, aki szintén rosszul járt, csak 163,5 m.-es távolságot ért el, de legalább ő – még ha csak hajszállal is – továbbjutott a következő körbe. Daiki Itot kisebb hátszél érte ugrása során (191 m.), mint akik pórul jártak, így ő akkor még az élmezőnyhöz tartozhatott.

Egyre jobban csillapodott a szél mire Markus Eisenbichlerre került a sor, aki a Négysánc óta csak kereste szezon eleji jó formáját. A német ugró kihasználta a kedvező széljárást és nagy meglepetésre elsőként tudta átlépni a versenyen a K-pontot és egészen 206 m.-ig repülve (egyéni rekordját ezzel jócskán megjavítva) közel 10 pontot vert a verseny eleje óta vezető Tepesre, így már ő vezetett. Az őt követő Rune Velta is szépen ugrott, mellyel 197 m.-ig haladt és Tepest szorosan megelőzve a német ugró mögé jött be. Richard Freitag, aki egy 12 éves német negatív szériát döntött meg innsbrucki győzelmével szintén betlizett, csupán 164 m.-ig jutott, kinek kemény hátszeles érték is „segített” ebben.  A tavalyi győztes Noriaki Kasai következett, aki az egyik legnagyobb eséllyel pályázott most is a győzelemre, de neki sem volt szerencséje a széllel, 176,5 m.-es ugrásával közel 20 pontos hátrányt szedett össze a német ugróval szemben. A sáncot hivatalos is felavató Gregor Schlierenzauer sem járt jobban, ő még Kasait is alulmúlta 169 m.-es távolságával.

A verseny egyik legjobban várt ugrója, Severin Freund  következett, aki pénteken 237,5 m.-es ugrásával néhány perc különbséggel döntötte meg a verseny legkisebb ugrását elérő Robert Kranjec tegnapi rekordját (221 m.). Freund is hátszélben ugrott (igaz, nem akkorában, mint Kranjec) és szállt, csak szállt, már úgy tűnt a rekordja közelébe ér mikor földet ért 227,5 m.-nél, mellyel elképesztő előnyre tett szert az addig vezető Eisenbichlerrel szemben, több mint 33 ponttal utasította maga mögé! Ezt követően nem volt még vége a kellemetlen meglepetéseknek! Anders Fannemel  jött le a sáncról, aki Freundhoz képest 100 méterrel (!)  maradt el, Kranjec után pedig a második legkisebb távolságot (126 m.) elérve ment ő is a „levesbe”. Igazi csillaghullás volt a versenyen, kiszámíthatatlanok voltak a körülmények, csak az elugrás pillanatában érzékelhették az ugrók kit milyen erejű szél segít vagy éppen nyom le. Roman Koudelka következett, aki 180,5 m.-es ugrásával csak a mezőny harmadának a végére tudott rangsorolódni. Már csak az összetett Vk aktuális dobogósai voltak hátra.

Elsőként az a Peter Prevc indult le a sáncról, aki tavaly Kasai mellett a másik versenyt nyerte és most is a legfőbb favoritok között volt. Azonban 205 m.-es ugrása (ami a körülmények ellenére ugyan nem volt rossz) Freund mögé rangsorolta, de így is 25 ponttal lemaradva tőle! Már azt hitte mindenki Freundra nem tud senki sem rátapadni mikor a friss Négysánc aranyával a tarsolyában érkező Stefan Kraft mindenkit meglepett hatalmas ugrásával. A fiatal osztrák saját egyéni rekordját messze meghaladva 224 m.-en rakta le magát, mellyel a német éllovast mindössze 2,3 pontra tudta megközelíteni, ami által így nem volt lefutott a verseny, maradt izgalom a fináléra is. Michael Hayböck maradt a végére, aki csupán 153 m.-ig repült, aki ezzel két fősre csökkentette az esélyesek számát.

A második kört is az 51-es beülőből kezdték, ami végig abban is maradt. Hayböck már igen korán ugorhatott, akinek sikerült majdnem 40 m.-t javítania korábbi rontott ugrásán, 191 m.-ig sikerült eljutnia. Jacobsennek is kedvezőbb széljárása volt, amivel ő is javított, 197,5 m.-es ugrásával 16 ponttal előzte meg Hayböcköt. Néhány ugró sikertelen próbálkozása után immár egy újabb norvég került az élre Johann A. Forfang személyében, aki 193,5 m.-rel (egyéni legjobbjával) vette át a vezetést honfitársától. Richard Freitag volt a sokadik már, aki szintén jelentősen  tudott javítani. Ő volt az első a fináléban, aki túl tudta ugrani a 200 métert (208 m.) és mindezt teljes szélcsendben. Neumayer is nagyot ugrott, 205,5 m.-ig szállt, de csapattársát egy pontra tudta csak megközelíteni. Akik ezután következtek azok szó szerint megszívták, hiszen néhányan még első körös ugrásukat is alul múlták. Így járt többek között Schlierenzauer is, aki 153 m.-es ugrásával nagyon visszaesett a tabellán. Ahogy egy kicsit enyhébben fújt a szél azt ki is használták az ugrók, így tett Koudelka is, aki 189 m.-es repülésével is élre tudott kerülni, igaz, mindössze csak 7 tizeddel.

Jött Kasai, aki másodjára jelentősen tudott javítani, hiszen az addigi leghosszabb távolsággal (213,5 m.) majdnem 40 pontos előnnyel vette át a vezetést a cseh ugrótól. Kasait csapattársa, Daiki Ito követte, aki viszont már nem járt ilyen jól, közel 40 méterrel ugrott kisebbet (152 m.), mint első próbálkozásánál és helyezésben a legtöbbet rontott, 12 pozíciót esett vissza. Matura és Zyla holtversenyben végeztek az első körben, de második ugrásuk csak utóbbinak sikerült (195 m.), a cseh ugró 30 m-rel ugrott kisebbet (165,5 m.) hasonló szélviszonyok közepette. A verseny kezdett hasonlítani egy szerencsejátékra, hiszen percenként változtak a körülmények.

Jurij Tepes következett, akinél csendesedett  valamelyest a szél, melyet brutál módon ki is használt! A szlovén ugró messze a zsűri távolságon túl repült, már-már új sáncrekordot gyanított mindenki landolása után, végül 231 m-en sikerült talajt fognia, mellyel újabb 22 pontot vert a nem sokáig vezető Kasaira. Ezzel fel volt adva a lecke Veltának (195,5 m.) és Eisenbichlernek (177 m.) is, kik közül előbbi Kasai mögé érkezett be, míg a német ugró top10-es helyezésével (9.) tért vissza a legjobbak közé. Már csak hárman voltak hátra és biztossá vált, hogy lesz szlovén a dobogón, mivel az a Prevc következett, akinek honfitársához hasonlóan szintén csak egy nagy ugrással volt esélye a dobogóra kerülni. Nagyobb hátszélben ugrott Tepesnél, ez pedig méterekben is megmutatkozott, de 193 m.-es ugrása így is szép volt a körülményekhez képest. Tepes ezzel már biztos bronzérmesnek érezhette magát, ennél jobb eredményre csak Kraft és/vagy Freund rontása árán lett volna esélye. Kraft került sorra, aki szintén nem tudta első körös ugrását megismételni, csak 197,5 m.-ig repült, de mivel volt előnye bőven Tepessel szemben, így sikerült tőle átvenni a vezetést.

Jurij Tepes 231 méteres ugrása:

Severin Freund volt már csak hátra, aki sokkal rosszabb körülmények között is jóval messzebbre tudott repülni osztrák ellenfelénél, 210 m.-es ugrása pedig azt jelentette, hogy rajt-cél győzelmet aratva a lehetőleg jobban alakult számára a szezon első sírepülő hétvégéje!

Severin Freund:  „Nagyon klassz volt itt ugrani! A versenyt lassította a kellemetlen időjárás, ezért nem volt egyszerű ma, de ha a végére ilyen verseny kerekedik ki belőle az nagyszerű dolog! Egész évben keményen dolgoztam, egy jó sírepülő lett belőlem.”

Stefan Kraft: „Kezdettől fogva jól éreztem itt magam és első ugrásommal egy új egyéni rekordot értem el. Nagyon örülök, hogy ismét a dobogóra állhattam. Talán, ha Severin  kissé  idegesebb lesz holnap, akkor  legyőzhetem!”

Jurij Tepes: „Három héten keresztül otthon edzettem. Nagyon örülök, hogy most visszatérhettem. Szükségem van motivációra a jövőre nézve. Azt hiszem jót tett nekem, hogy nem vettem részt a Négysáncversenyen. Nagyon tetszett, hogy ilyen messzire sikerült repülnöm. A technikámmal jobban tudok összpontosítani a repülésre, talán ezért sem vagyok annyira jó a síugró sáncokon, de ezen is próbálok majd változtatni.”

Sajnos a sánc körül a mai nap folyamán olyan viharos oldalirányú széllökések voltak, hogy nem lehetett volna biztonságosan lebonyolítani a versenyt, így nem csak a kvalifikációt, hanem a versenyt is törölték! Folytatás legközelebb jan. 15.-én (csütörtökön) lesz Wislában, ahol majd egyéni versenyt rendeznek remélhetőleg jobb feltételek mellett!

A verseny végeredménye (Top10):

Összetett Vk állása:

Egyéni rekord javítások a Kulmon:

Nemzetek Kupája állása:

Kommentek: 0 komment

comments powered by Disqus

Követők

Síparadicsom bendzsi98 adammalysza repens GeoCucc McDave contador96 zbigniew gabesz19 Neuner 79 contador1996 realniku

Elérhetőségünk