Síparadicsom

Néhány évvel ezelőtt még nem sok szenzációt jelentett volna az, ha egy csapatversenyt követően az osztrákok ünnepelhetnek győztesként, ellenben az elmúlt egy-két évben már messze nem volt jellemző a sógorok szereplésére az a fajta dominancia, amivel egykoron szinte unalomba fullasztották a versenyeket, sőt az elmúlt időben különösen elmaradoztak a sikerek, hiszen utoljára a tavalyi világbajnokságon tudtak ebben a számban nyerni, abban a szezonban egyedüliként. Most viszont Lahtiban egy fiatal négyes megtörte ezt a rossz sorozatot, megnyerve a versenyt a friss olimpiai bajnok Németország és Norvégia előtt.

Egy csapatverseny volt tehát soron szombaton kora este Lahtiban, és miután nem volt még olyan régen, hogy az olimpián ebben a versenyszámban összemérték tudásukat az ugrók, így elsősorban az ottani eredményekhez képest volt érdekes kérdés, hogy ezúttal melyik nemzet milyen arcát mutatja. Már csak azért is, mert nem csak a sánc változott az ötkarikás versenyekhez képest, hanem sok helyen az összeállítás is, így például az olimpián dobogós négyesek közül az osztrákoknál Morgenstern helyett Kraft került be a csapatba, illetve a japánoknál Ito és Kasai helyett Tochimoto és Watase, ami miatt az utóbbi gárdával húzóembereik hiányában ezúttal kevésbé lehetett dobogóesélyesként számolni.

Ami a körülményeket illeti, az első sorozatban nagyjából hasonló szélviszonyok fogadták a mezőnyt, mint tegnap az egyéni versenyen, azaz döntően oldalszél-oldalszembeszél fújt, amire a zsűri ezúttal a 9-es beülőt választotta. Ez pedig azért bőven adott lehetőséget arra, hogy ha valaki egy jó ugrást kap el, akkor olyan repüléseket lássunk, mint például Anders Fannemelé, aki 133 méterre vitorlázva a norvég csapatot hozta be az első helyre, amivel kezdésnek elég magasra helyezte a lécet a többiek előtt, ugyanis az osztrákokon kívül, akik Thomas Diethart (128,5 m) révén egyetlen tizedre követték őket, a többiek már tíz pont feletti lemaradással nyitottak. Az üldözőbolyban ugyanakkor csak tizedek voltak ekkor a csapatok között, mindössze a sorrend lehetett talán némiképpen meglepő, hiszen a finn (Janne Ahonen 123,5 m) a cseh (Antonin Hajek 120,5 m) és a szlovén (Nejc Dezman 122 m) csapat nyitott a 3-5. helyen, és csak utánuk következett a lengyel (Dawid Kubacki 119 m), német (Andreas Wank 112 m), japán (Taku Takeuchi 112 m) hármas.

A második ugrókat követően aztán az élen is módosult a sorrend, hiszen a tegnapi egyéni versenyben a 2. helyet megszerző Stefan Kraft (125 m) jóvoltából immár Ausztria vezetett, míg a norvégok Andreas Stjernen (120 m) visszafogottabb kísérletének köszönhetően bő 12 ponttal lemaradva következtek a második helyen, majd Jurij Tepes (125,5 m) jó ugrását követően Szlovénia követte őket a haramadik pozícióban. Mögöttük továbbra is jól tartotta magát a cseh (Roman Koudelka 123 m) és a finn (Ville Larinto 123 m) különítmény, akik mögé Shohei Tochimotonak (121 m) köszönhetően a japánok zárkóztak fel hatodiknak megelőzve a lengyeleket (Maciej Kot 111 m), és a még mindig meglepően hátul lévő németeket (Marinus Kraus 117,5 m).

Az osztrákok elsősége pedig kitartott a harmadik csoport után is, bár Michael Hayböck (118,5 m) azért jócskán leadott belőle, így Rune Velta 126 méteres kísérletével a norvégok ismét 1,5 pontra meg tudták közelíteni a sógorokat. Eközben a szlovénok Jernej Damjan (119,5 m) közepesnek mondható kísérlete révén tartották a harmadik helyet, de már szinte a tarkójukon érezhették a finnek leheletét, akik Lauri Asikainen 121 méteres ugrásával feljöttek negyediknek megelőzve a cseheket (Jan Maura 117,5 m) és az lengyelek (Jan Ziobro 118,5 m) átugrásával egyel azért csak előrébb lépő németeket (Andreas Wellinger 119 m).

Az élen állók sorrendje nem, csak a különbségek változtak az immár a 8-as kapuból érkező befejező emberek első ugrásait követően, ugyanis Gregor Schliernzauer 128 méterére Anders Bardal csak 123-at tudott válaszolni, így az osztrákok 7,8 pontos előnnyel vonulhattak szünetre, és Peter Prevc 127 méteres repülésével a szlovénok is 5,5 pontra közelítették meg az északiakat, nagyjából tartva a különbséget az osztrákokhoz képest. A finneknél Annsi Koivuranta (125 m) lába sem remegett meg, így ők fordulhattak a 4. helyen, mögöttük pedig azok a németek következtek, akik Severin Freund 130,5 méteres kísérletével felzárkóztak ötödiknek, egyel hátrébb tolva ezzel Csehországot (Jakub Janda 117,5 m), akiket Kamil Stoch (127 m) jó ugrásával a lengyelek is kezdtek szorongatni. A japánoknál ezzel szemben már az előző körben lemaradtak kissé Yuta Watase gyengébb (113 méteres) kísérletét követően, ami után hiába nyújtott Reruhi Shimizu (123 m) már elfogadhatót, így is csak az utolsó továbbjutó helyet tudták megcsípni. Igaz, a kiesés miatt izgulniuk nem nagyon kellett ugyanis az orosz és a kazah csapat hamar kibérelte magának a 9. és 10. helyeket.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatra a körülményeket illetően annyi változás történt, hogy egyre inkább kezdett megerősödni az első sorozatban is tapasztalt szél, így egyrészt ezt a sorozatot már eleve a 8-as beülőből indítottuk, másrészt maga a verseny is több megszakítással haladt. Egy kicsit ráadásul mindez az eredmények alakulásába is belejátszott, hiszen Thomas Diethart, akinél a legenyhébb szembeszél volt, csak 114,5 métert ugrott másodjára, így a norvégok Fannemel 120 méteres ugrásával egyetlen ponttal ismét át tudták venni Ausztriától az első helyet, valamint a szlovénok is sokat zárkóztak Nejc Dezman 120,5 méteres kísérletének köszönhetően. Német részről Andreas Wank (123,5 m) jelentősen javított az első ugrásához képest, így ők feljöttek a negyedik helyre megelőzve a finneket, akiknél Ahonen csak 114 méterig jutott, illetve az első hatost záró cseheket, akiknél Hajek 120,5 méterre repült, miközben a lengyel csapat ekkor kezdett végleg lemaradni mögöttük, miután Dawid Kubacki mindössze 113,5 métert ugrott.

A második csoportban aztán ismét előretörtek az osztrákok, miután Stefan Kraft annak ellenére is 127,5 méterig vitorlázott, hogy nála nem volt igazán nagy szembeszél, sőt a norvégokat, miután náluk Stjernen (115,5 m) rontott, ekkor már a szlovénok is megelőzték Jurij Tepes 126,5 méteres kísérletével. Ráadásul a németeknél Marinus Kraus (128,5 m) is összekapta magát erre a sorozatra (igaz, segítette ebben a szél is), így ők is ott voltak már ekkor az északiak nyakán. Eközben a csehek Roman Koudelka (129,5 m) ugrásával néhány ponttal megelőzték a finneket, akik Ville Larinto 121 méteres kísérletét követően így a 6. helyen álltak.

A harmadik csoport aztán mindebben nem sok változást hozott, ugyanis az osztrák és a szlovén csapatoknál Michael Hayböck (125,5 m), valamint Jernej Damjan (124 m) nagyjából tartották a távolságot egymáshoz képest, így a sógórok 11,9 pontos előnnyel várhatták a finálét, miközben a norvégok (Velta 126,5) is tartották a 3. helyüket, 10,7 pontra a szlovénok mögött, továbbra is sarkukban a németekkel (Wellinger 128,5 m). Ezalatt az 5. helyért is élesedett a csata, ugyanis Jan Matura 121 méterével szemben a Lauri Asikainen 123,5 métert tudott ugrani, így a házigazdák mindössze egyetlen tizeddel maradtak el a csehek mögött az utolsó ugrások előtt.

Az utolsó csoportot, akárcsak az első sorozatban ismét egyel alacsonyabb (7-es) beülőből engedte el a zsűri, szokás szerint fordított sorrendben a pillanatnyi álláshoz képest, így először a japánok következtek, akiknél Reruhi Shimizu egy nem túl acélos 116,5 méterrel zárt, így nagyjából borítékolható is volt, hogy a 8. helyen végeznek, miután Kamil Stoch (123,5 m) könnyedén felülmúlta ezt a távolságot, behozva ezzel a lengyeleket a 7. helyre, amivel azért ettől függetlenül túlzottan elégedettek ők sem lehetnek. Annsi Koivuranta ugrásának aztán már egy kicsivel nagyobb tétje volt, ugyanis a finneknek még jó esélyük volt az előrelépésre, főleg miután a volt északi összetettes versenyzőjük 131 métert repült, amivel a csehek részéről Jakub Janda (123 m) nem is tudta tartani a lépést, így nekik be kellett érniük a 6. hellyel, míg a házigazdák megszerezték az ötödiket, ami az elmúlt néhány szezon vesszőfutását figyelembe véve nem egy rossz teljesítmény.

Következtek ezek után a németek, akiknél Severin Freund (127,5 m) ismét remekelt, így a végelszámolásnál fél ponttal úgy is felül tudták múlni a norvégokat, hogy náluk Bardal (130 m) egyébként messzebbre repült, ám a szélkompenzáció és a stíluspontok mégis az olimpiai bajnok együttes felé billentették a mérleg nyelvét. Ezután Peter Prevc következett a szlovénok befejező embereként, aki viszont második nekifutásra alaposan elmaradt a várakozásoktól, és mindössze 118,5 méternél landolt, ami azt jelentette, hogy a németek mellett a norvégok is dobogóra állhattak, ugyanis Szlovénia ezzel némi meglepetésre lecsúszott a pódiumról. Így viszont, hogy legnagyobb üldözőik botlottak, Schlierenzauernek nem volt igazán nehéz dolga behozni az osztrák csapatot az első helyre, amit egy 121 méteres ugrással meg is tett, megszerezve ezzel az osztrákoknak a már régen vágyott csapat-győzelemet, hiszen bármilyen hihetetlen a néhány éve még szinte mindig mindenhol favorit sógorok utoljára a val di fiemmei vévén diadalmaskodtak, a világkupa keretein belül pedig legutóbb majd két éve, a 2012-es Planicai szezonzárón.

Ami pedig emellett talán még értékesebbé teszi ezt a sikert, az az a tény – és ezt már utóbb Alexander Pointner emelte ki – hogy a mai napon egy fiatal osztrák csapat tudott győzni, hiszen ebből a négyesből egyedül Schlierenzauer az, aki a néhány évvel ezelőtti „aranycsapatban” is ott volt, Kraft, Diethart és Hayböck mindannyian akár az osztrák síugrás hosszú távú jövőjét jelenthetik, és úgy tűnik, hogy lassan azért betölthetik majd azt az űrt, ami a korábbi nagyok (Loitzl, Kofler, Koch) formahanyatlása után az elmúlt időszakban támadt.

Részletes eredmények

Nemzetek kupája

Ami a folytatást illeti, vasárnap is maradnak még a versenyzők Lahtiban, hogy immár az eredeti terveknek megfelelően egy újabb egyéni versenyen mérjék össze tudásukat, amit már csak a nagy kirstálygömbért zajló Prevc-Stoch küzdelem újabb felvonása miatt sem lesz érdemes kihagyni.

A felhasznált képek forrása: fisskijumping.com