Síparadicsom

Sima győzelmet aratott a Stefan Kraft, Andreas Kofler, Thomas Diethart, Gregor Schlierenzauer összeállítású osztrák négyes az évad utolsó csapatversenyén Planicán, aminek köszönhetően a tavalyi kisebb kisiklás után most már a zárónap előtt megnyerték a Nemzetek kupáját is. Eközben a második helyre szezonbeli legjobb teljesítményükkel a lengyelek futottak be, mindössze néhány tizeddel felülmúlva a 3. helyen végző norvégokat.

Egy csapatverseny szerepelt tehát a programban szombaton, már ami a férfiakat illeti, mert a hölgyek a reggeli órákban ugyancsak szerephez jutottak, hiszen számukra ekkor rendezték a szezonzárót, amelyet a papírformának megfelelően a szezonban (ha az olimpiát egy pillanatra kivesszük az értékelésből) egyeduralkodó Sara Takanashi tudott megnyerni.

A férfiaknál ennél előzetesen mindenképpen izgalmasabb verseny ígérkezett a csapatok között, hiszen az elmúlt időszakban több nemzet is tudott versenyeket nyerni, így a dobogós helyekre ezúttal is esélyes volt legalább 4-5 együttes. A körülményeket illetően ugyanakkor már nem lehettünk ennyire optimisták, hiszen a szél már az előbb említett női verseny során is meglehetősen erős és változékony volt, ráadásul a csapatverseny kezdetére még az eső is elkezdett szemerkélni, így aztán erősen benne volt az is a pakliban, hogy ezúttal a körülményeknek is jut némi szerep az eredmények alakulásában.

Mindez az első sorozat első ugróinál még kevésbé volt érzékelhető, hiszen a verseny még nagyjából stabil körülmények között kezdődhetett meg a 15-ös beülőből. A legjobban pedig az osztrákok kezdtek, akik Stefan Kraft 135 méteres repülésének köszönhetően az élen nyitották a versenyt, megelőzve a Reruhi Shmizu (133 m) által a 2. helyen nyitó japánokat és a tegnapi jó szereplése okán ma ismét lehetőséghez jutó Cene Prevc (134 m) révén ugyancsak jól kezdő szlovénokat. Mögöttük Maciej Kot (133,5 m) hozta a lengyeleket a 4. helyen, majd a norvég (Andreas Stjernen 128,5 m), a német (Andreas Wank 127,5 m) és a cseh (Antonin Hajek 127 m) csapat következett az 5-7. pozíciókban.

Az osztrákok pedig a második csoportot követően is maradtak az élen, sőt egy bő 10 pontos előnyt is kiépítettek már ekkorra Andreas Kofler 135,5 méteres ugrását követően, aki egyébként a csoport utolsó ugrójaként már a 13-as beülőből érkezhetett, azok után, hogy a kedvező körülmények közepette többen is túlszárnyalták Freund tegnap felállított sáncrekodját (137,5 m). A sort Tom Hilde nyitotta, aki a szembeszélben 138,5 méterre repült, amivel a norvégok előrébb is léptek a tabellán a negyedik helyre, de nem sokáig maradt övé a sáncrekord, hiszen a lengyelektől Piotr Zyla már a zsűritávolságot is átrepülve 141 méterig jutott, amivel fel is hozta csapatát a második helyre. A szlovénok eközben Nejc Dezman enyhe hátszélben kivitelezett 133 méteres ugrásával tartották a harmadik helyüket, miközben a németeknél Marinus Kraus hiába repült 141,5 métert, az érkezésnél letett a kezét, így a stíluspontbeli levonások miatt csak az 5. helyen állt az olimpai bajnok együttes, ugyanakkor továbbra is megelőzve a cseheket (Jakub Janda 131 m) és a Kento Sakuyama (122,5 m) gyengébb ugrását követően rendesen visszacsúszó japánokat.

Az élen a harmadik csoport sem hozott változást, lévén Thomas Diethart a befújó hátszél ellenére is 127,5 métert tudott ugrani a 13-as beülőből (ahonnan immár a riválisok is indultak), sőt még az előnyt is növelni tudta a többiekkel szemben, ugyanis a 2. helyre felkapaszkodó szlovénokkal (Robert Kranjec 126 m) szemben már 23,6 pont volt a sógorok előnye. A 3. helyen Richard Freitag 134 méteres ugrását követően a németek álltak ekkor, megelőzve a lengyeleket, akiknél Klemens Muranka (118,5 m) nem ugrott igazán jól, majd Norvégia (Anders Fannemel 130,5 m), Csehország (Jan Matura 135 m) és Japán (Yuta Watase 115,5 m) volt a további sorrend.

Az osztrák előny pedig kitartott a negyedik ugrókat követően is, annak ellenére, hogy Gregor Schlierenzauer csak 128,5 métert ugrott, lehetőséget adva ezzel a többieknek a felzárkózásra. Ezzel a legjobban a norvégok tudtak élni, akiknél Anders Bardal volt a befejező ember, aki egyedüliként a 11-es beülőből indulva (a többiek továbbra is a 13-ast használták) is 131 méterig vitorlázott, ezzel mindössze 9,5 ponttal lemaradva hozta csapatát a 2. helyen. Ezek után az ezúttal is remeklő Severin Freundnak (133 m) köszönhetően a németek jöttek 3., a szlovénok pedig a 4. helyen (Peter Prevc 130 m) megelőzve az 5. helyre visszacsúszó lengyeleket (Kamil Stoch 127,5), valamint a továbbra is a 6-7. helyen tanyázó cseheket (Roman Koudelka 135 m) és japánokat (Noriaki Kasi 139 m).

Eközben a 8., azaz az utolsó továbbjutó helyért is éles verseny folyt elsősorban a svájciak és a finnek között, amelyet nagy csatában végül Ammannék szereztek meg, így ők folytathatták a második sorozatban, míg Pekka Niemelä tanítványainak egy sorozat után véget ért a verseny, akárcsak a 10-11. helyen osztozó orosz és olasz négyesnek.

Az első sorozat eredménye

Innen jöhetett hát a második sorozat, de előbb még a szünetben sor került az évad végén visszavonuló Martin Koch búcsúzatására, aki ugyan eredetileg a harrachovi világbajnokságra tervezett a búcsúzást, ott azonban egyéniben nem került be az négy osztrák induló közé, a csapatversenyt pedig ugyebár megtorpedózta a szél… Mindenesetre az biztos, hogy személyében egyik meghatározó személyiségétől vett búcsút ma a síugró mezőny, és nem is ő az egyetlen aki a hétvégén búcsúzik/búcsúzhat. Na de erről majd a maga idejében szólunk bővebben is, egyelőre maradjunk a versenyünknél.

Annál a versenynél, amelynek a második sorozatát a 14-es beülőből indítottuk, és amelyben megint csak Stefan Kraft (133,5 m) kezdett a legjobban, ezzel ismét komoly, 20 pont fölötti előnyt kiépítve az osztrákoknak, akik mögött azonban annál jobban kezdett sűrűsödni az üldözőboly. A második helyet azért továbbra is őrző norvégoknál ugyanis Andreas Stjernen csak 124 méterig jutott a megerősödő hátszélben, így a lengyel (Maciej Kot 130 m), német (Andreas Wank 133 m), szlovén (Cene Prevc 124 m) hármasnak lehetősége volt a felzárkózásra, ami olyannyira sikerült, hogy ekkor ez a négy csapat 5 ponton beül állt a táblázat 2-5. helyén. Őket követően a helyzet nem változott, így továbbra is a csehek (Antonin Hajek 125 m) jöttek a 6., a japánok pedig (Reruhi Shimizu 128 m) a 7. helyen.

Hat ugrást követően aztán már lassan kezdett végleg eldőlni a győzelem kérdése, ugyanis Andreas Kofler 131 métert repült (ekkor már a 12-es beülőből), amivel a többiek nemigen tudták tartani a lépést, így az osztrák előny immár 35 pont fölé hízott. A dobogós helyekért ugyanakkor továbbra is éles csata folyt, amelyben ekkor éppen a lengyelek álltak a legjobban, akik Zyla 126 méteres ugrása után feljöttek a 2. helyre, egyel hátrébb tolva ezzel a norvégokat, akiknél Hilde csak 117 méterig jutott. Igazán a szlovénok sem brillíroztak ekkor (Dezman 119 méterig jutott), a németeket azonban így is meg tudták előzni, akiknél Kraus mindössze 117,5 métert tudott ugrani, amivel pontszámban még a csehek is beérték őket (Janda 128 m).

A beülőt leszámítva (mentünk vissza a 14-esbe) sok minden nem változott a harmadik csoportot követően sem az élen, Thomas Diethart (129 m) ugyanis még tovább tudta növelni Ausztria előnyét, akik így tényleg kezdhettek lassan a hátradőlni. Nem így a lengyelek, akik Muranka 126,5 méteres ugrásával kicsit magukra húzták a norvégokat, akik Fannemel 129 méteres kísérlete révén 6 tized pontra közelítették őket meg az utolsó ugrások előtt. Emellett, kiváltképp Freund formáját ismerve, a németeknek is volt még némi esélye egy esetleges dobogóra, miután még ők is látótávolságon belül maradtak Freitag 129,5 méteres ugrását követően. Az 5. helyen ekkor a csehek jöttek (Matura 127 m), megelőzve a szlovénokat, akiknél Kranjec nem ugrott másodjára különösebben jól, ugyanis csak 124 méterig jutott.

Jöhetett hát az utolsó sorozat, szokás szerint az aktuális állás szerinti fordított sorrendben, így elsőként a svájciak következhettek, akik azok után, hogy beverekedték magukat a legjobb 8 együttes közé sok vizet már nem zavartak (hiába jegyezte Ammann a sorozat holtversenyben leghosszabb repülését 136 méterrel). Ami azt illeti, a japánoknak (Sakuyama 120 m, Watase 122 m) sem alakult túlságosan fényesen ez a verseny, hiszen 7 ugrást követően csak a 7. helyen álltak, és befejező emberük, Noriaki Kasai is csak egy 123 méteres kísérlettel zárta a versenyt, amivel ekkor nem tűnt úgy, hogy lesz lehetőségük javítani, ám a csehek betlijét kihasználva végül mégis a 6. helyen zártak. Ez dobta fel egyébként a szlovénokat (125 m) is az 5. helyre, akik persze hazai közönség előtt ennél vélhetően jobb eredményben reménykedtek, ugyanis Koudelka megbillent a levegőben az elugrást követően, és már 104,5 méternél landolni kényszerült, amivel csapata hátracsúszott a 7. helyre.

Ilyesmitől a németeknek nem kellett tartaniuk, hiszen Freund (133,5 m) biztosan hozta számukra a negyedik helyet, sőt akár még a norvégokat is támadhatták volna a dobogóért, azonban Bardal egy 132,5 méteres ugrással végül bebiztosította az északiaknak a 3. pozíciót. Akárcsak Kamil Stoch a lengyeleknek a másodikat, bár nem sok hiányzott a helycseréhez, ugyanis hiába ugrott 2 méterrel nagyobbat az újdonsült összetett VK győztes, mindezt kicsit kedvezőbb körülmények között érte el, mint a norvég, így egészen addig nem volt biztos az „ezüstérem”, ami egyben a lengyelek legjobb VK-helyezésének beállítását is jelentette, amíg ki nem írták a végeredményt.

Ezt követően Schlierenzauernek már különösebben nem kellett nagyot ugrania az osztrákok sikeréhez, ám ennek ellenére is kitett magárét, és egy 136 méteres repüléssel biztosította be csapata egymásután második sikerét, hiszen emlékezhetünk, hogy legutóbb Lahtiban is a sógorok állhattak a dobogó tetején. Mindez pedig egyúttal azt is jelentette, hogy azok után, hogy tavaly hosszú évek hegemóniáját követően minimális különbséggel alulmaradtak a norvégokkal szemben, most már a zárónap előtt bebiztosították az elsősorban persze inkább a csapatok közötti presztízs szempontjából fontos Nemzetek kupájában az elsőséget.

Részletes eredmények

Nemzetek kupája

Ezzel tehát tényleg csak egyetlen igazán releváns kérdés maradt nyitva vasárnapra, mégpedig az összetett 2. helye, amelyért Severin Freund, és az őt 11 pontos lemaradással követő Peter Prevc vívhat (reményeink szerint) egy igazi ki-ki meccset, mint ahogy abban is bízunk, hogy a napi sikerért is parázs küzdelmet láthatunk, hogy aztán végül a kristálygömb-átadást követően egy igazán jó verseny emlékével búcsúztathassuk a szezont.

A felhasznált képek forrásai: siol.net, fisskijumping.com