Síparadicsom

Borult a papírforma a hölgyek versenyén, ugyanis meglepetésre a német Carina Vogt nyerte az aranyérmet szoros csatában legyőzve az osztrák Daniela Iraschko-Stolzot, míg a bronzérem a francia Coline Mattelé lett, így végül a hölgyeknél az egész évadot domináló japán Sara Takanashi be kellett hogy érje a 4. hellyel, azaz talán a legnagyobb favorit érem nélkül zárta a női szakág történetének első olimpiai versenyét. Pedig előzetesen szinte mindenki kétszereplős csatára számított az aranyéremért, hiszen a VK-ban az eddigi 13 versenyből 10-et megnyerő Sara Takanashi, valamint az utóbbi versenyeken nagyot robbantó Daniela Iraschko-Stolz egyértelműen kiemelkedett a mezőnyből, amit az edzéseredmények is alátámasztani látszottak, hiszen nem volt olyan sorozat, amiben ne valamelyikük zárt volna az első helyen. Persze egy dolog az edzés, és egy másik, amikor tétje is van a dolognak, márpedig ha valamelyiknek, akkor a mai versenynek igencsak komoly tétje volt, hiszen a női síugrók első alkalommal mérethették meg magukat az olimpiai játékokon, így talán nem túlzás azt állítani, hogy ma nem „csak” egy aranyéremért, hanem az első győztesnek járó sporttörténelmi dicsőségért is folyt a küzdelem. Ennek fényében talán az is érhető, hogy aki csak tehette, nem akart erről a versenyről lemaradni, még akkor is, ha olyan komoly sérülésen van túl, mint a világbajnok és világkupa győztes amerikai Sarah Hendrickson (19.), aki tavaly augusztusban szenvedett kersztszalag-szakadást egy edzésen, amelyet követően amilyen hamar csak lehetett visszatért a sáncokra, hogy itt lehessen, még akkor is, ha alig néhány hetnyi ugrással a háta mögött az érmekre most nem is volt reális esélye. Idén versenyen még nem is indult, így VK-pontok hiányában ő ugrott a 30-fős mezőny elején, és tulajdonképpen nem is rosszul, hiszen 94 méterig jutott, amivel egy rövid ideig marad is az első helyen. Tőle honfitársa, Lindsey Van (97 m 11.) vette át a vezetést, majd a japán felmenőkkel rendelkező, de kanadában született és kanadai színekben is versenyző Atsuko Tanaka (97,5 m 8.), illetve rögtön utána az olasz Evelyn Insam (4.) került az élre egy 98,5 méteres kísérlettel, ami ezt követően sokáig etalon maradt. Közben azért a másik kanadai, Taylor Henrich (97,5 m 7.) is tudott  egy jót repülni, majd az amerikai Jessica Jerometól (97 m 12.) valamint a norvég Line Jahrtól (97,5 m 9.) jegyezhettünk fel egy-egy jó ugrást, ám Insam elsőségét érdemben egyikük sem tudta veszélyeztetni. Mint ahogy a többiek sem, egészen a huszonnegyedikként ugró Coline Mattelig (2.), aki első nekifutásra 99,5 méterig repült, ráadásul a női mezőnyben kiugróan magasnak számító 18,5-es, valamint 19-es stíluspontokat vitt magával, így nem volt kérdés, hogy átveszi-e vele a vezetést. Hatan voltak már csak fent ekkor a toronyban, köztük a legnagyobb éremesélyesekkel, akiknek a sorát Maja Vtic (6.) nyitotta egy 100,5 méteres ugrással, ám hiába a távolság, az érkezése nagyon bizonytalan volt a szlovén ugrónak, így csak a 3. helyre tudott bejönni. Őt követően a Takanashi mellett ugyancsak éremesélyekkel induló japán, Yuki Ito (10.) kicsit elmaradt a várakozásoktól, ugyanis csak 97,5 méterig jutott, majd a hazai közönség bánatára Irina Avvakumova (16.) is csak 98,5 métert repült, pedig őt még egy az eddigiekhez képest erősebb szembeszél is segítette, ráadásul az érkezése sem lett az igazi, így az esélyei, legalábbis az éremre, neki is elszállni látszottak. Ezután következett az egyik nagy esélyesnek tartott Daniela Iraschko-Stolz (5.), aki azonban az első ugrásában jócskán benne hagyott néhány métert, és mindössze 98,5 méterig jutott, amivel bár pillanatnyilag a 3. helyet foglalta el a sorban, azért ez a kísérlet tőle csalódásnak számított. Nem így Carina Vogté (1.), aki egy kisebb szembeszelet kihasználva 103 méterre tudott vitorlázni, ugyanakkor az ugrás végén pároslábra érkezett, így a távolság ellenére csak minimális előnnyel vette át a vezetést Matteltől, de ezzel együtt is igen elégedett lehetett az ugrásával. Ekkor már csak Takanashi (100 m 3.) volt hátra, akinek azonban ugyancsak nem lett annyira átütő az első kísérlete, amiért egyrészt a kissé befújó hátszelet, másrészt a gyenge talajfogását lehetett okolni, ami miatt csak a 3. helyre tudott vele bejönni. Így tehát meglepetésre Vogt és Mattel vezették a mezőnyt az első kör után, bár azért Takanashi hátránya is csak 2,7 pont volt ekkor, így az ő neve azért még bőven ott volt az aranyesélyesek között, Iraschko-Stolz viszont már 6,6 pontos, azaz több, mint 3 méternyi hátrányból várhatta a folytatást, így neki ekkor inkább a dobogó elérése tűnt reális célnak. Az első sorozat eredménye A második sorozatot, akárcsak az elsőt, a 39-es beülőből indította útjára a zsűri, amelynél aztán meg is maradtak a végéig, az első igazán jó, K-pont feletti kísérletet pedig a huszadik helyről érkező svájci Bigna Windmüllertől (18.) jegyezhettük fel, aki 96 métert repült, amivel a távolságot tekintve jócskán felülmúlta az előtte ugrókat, ám a gynege talajfogása miatt igazán komoly előrelépéssel mégsem számolhatott. Őt egyébként éppen Sarah Hendrickson (91,5 m 21.) követte a sorban, aki bár az első ugrásához képest kicsit most rontott, azért a lehetőségeihez képest így is szépen helytállt, hisz nem árt mégegyszer leszügezni, részéről már az is komoly fegyverténynek számított, hogy itt lehetett. Az újabb éllovasra így viszont a második kört a 17. helyről váró szlovén Katja Pozunig (11.) kellett várnunk, aki egy 99,5 méters ugrással vette át a vezetést, amelyet sikerrel meg is tartott az utána következő Irina Avvakumova (94,5 m 16.), Helena Olsson Smeby (98 m 14.), Julia Kykkänen (93,5 m 17.) hármassal szemben. A norvég Maren Lundby (8.) viszont már túl tudta őt szárnyalni egy erősebb szembeszélben végrehajtott, ám szép talajfogással zárt 100 méteres ugrással, akitől a hátszele ellenére Jessica Jerome (99 m 10.) sem maradt el nagyon a távolságot tekintve, az érkezése azonban gyengén sikerült, így csak a 2. helyre jött be a norvég mögé. Őt honfitársa, Lindsey Van (94,5 m 15.) követte a sorban, aki azonban elmaradt az első kísérletétől, így visszacsúszott a rangsorban, ellentétben Yuki Itoval (7.), aki második ugrásával 101 méterig jutott, amivel át is tudta venni a pillanatnyi első pozíciót. Ezek után viszont előbb Line Jahr (98,5 m 9.), majd a két kanadai, Atsuko Tanaka (95 m 12.) és Taylor Henrich (96 m 13.) is elmaradtak attól, ami a pillanatnyi vezetéshez szükséges lett volna, nem így Maja Vtic (6.), aki 100,5 méterig vitorlázva elorozta Itotól az első pozíciót. Ekkor már csak az első sorozat öt legjobbja volt hátra, azaz jöhetett az ezúttal kifejezetten izgalmasra sikerült csata az érmekért, amihez az alaphangot Iraschko-Stolz (2.) adta meg, aki feledtetve az első körös bizonytalankodást 104,5 métert repült, amivel a legnagyobb távolságot jegyezte a versenyen, és persze át is vette vele a vezetést, annak ellenére, hogy ennél a távolságnál tőle is csak egy beleguggolós talajfogásra futotta. Igen ám, de négyen még fent voltak a toronyban, és bár Evelyn Insamot (5.), aki másodjára 99 métert repült, hamar maga mögé utasította, Takanashi kísérlete előtt még mindig nem volt biztos az osztrák klasszis éremszerzése. Takanashi (4.) azonban ezúttal nem hozta a tőle megszokott lehengerlő formát, és miután egy tőle csak közepesnek mondható 98,5 méteres ugrással csak a második helyre fért be Iraschko mögé, hirtelen az ő, az első kör után még szinte biztosnak látszó éremszerzése kezdett igencsak kérdésessé válni! Hiszen rögvest érkezett Coline Mattel (3.), aki ugyan csak 97,5 métert repült, ám a többiekhez képest erős talajfogása ezúttal is sokat nyomott a latban, ezáltal be tudott jönni Takanashi elé a 2. helyre, az élen azonban még mindig Iraschko állt, aki így már legalább ezüstérmesnek mondhatta magát. Következhetett hát Carina Vogt (1.), aki másodjára 97,5 métert repült, amivel első ránézésre egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy megelőzheti-e az osztrákot, így egészen addig nem lehetett tudni, hogy ki a győztes, amíg ki nem írták a képernyőre az eredményt. Végül a szélkompenzáció (hátszélben ugrott, míg Iraschko-Stolz szembeszélben repülhetett), valamint a stíluspontok (17,5-18 között kapott) a német javára döntötték el a versenyt, aki így hallatlanul nagy izgalmak közepette, mindössze 1,2 pont előnnyel olimpiai bajnok lett, míg Iraschko-Stolz meg kellett, hogy elégedjen az ezüstéremmel, ami persze azért a rontott első kísérlet után nem csillog annyira rosszul, mint ahogy alighanem Coline Mattel sem lehet elégetlen a bronzéremmel. Részletes eredmények Szenzációs befejezés volt annyi szent, és még inkább az volt a győztes személye, hiszen bár Carina Vogtot az esélyesek között lehetett emlegetni előzetesen is, inkább csak egy érmet emlegetett vele kapcsolatban mindenki, már csak azért is, mert bár a 22. életévét nemrég betöltő német a VK-ban idén hétszer is dobogón állt, győzni még soha nem tudott, persze hát hol máshol lenne jobb megtörni a jeget, mint egy olimpián? Aztán persze az is igaz, és azt gondolom, hogy az elkövetkezendő napokban még sok szó fog erről is esni, hogy tényleg annyira mindenki Iraschko-Stlozra és Takanashira koncentrált a verseny előtt, hogy egy kicsit alighanem ez is lett az vesztük, hiszen ma mondjuk ki, igazán egyikük sem tudta a saját maximumát nyújtani. Bár az osztrák legalább még egy ezüstéremmel megmentette a versenyét, a japánok részéről azonban különösen nagy lehet most a csalódottság, hiszen azért azt, hogy elsőszámú reménységük, aki ebben a szezonban az összes (!) VK versenyen dobogón állt, még az éremről is lemarad majd, talán legrosszabb álmaikban sem gondolták volna. Persze Sara még fiatal, mindössze 17 esztendős, így lesz még bőven lehetősége elhódítani ezt a címet is, de hát ez most érthető okokból aligha vigasztalja. Mindenesetre így vagy úgy, de drámának ma nem voltunk híján, így alighanem aki látta, sokáig nem felejti majd a hölgyek bemutatkozását az ötkarikás játékokon, ami ezzel számukra egyúttal véget is ért, hiszen holnaptól ismét a férfiaké lesz a főszerep, akik a nagysánon elkezdik majd az edzéseket, hogy aztán szombaton újabb érmek találjanak köztük gazdára. Hasonló izgalmakkal, azt hiszem, ott is kiegyeznénk. A felhasznált képek forrásai: usatoday.com, sport.onet.pl, lepoint.fr, siol.net