A hétvégén a hakubai két versennyel lezárult a síugró Nyári Grand Prix (ténylegesen) nyári periódusa, ami jó alkalom arra, hogy mérleget vonjunk a most néhány hét szünetre vonuló sorozat „első félidejéről” és egy kicsit felidézzük azokat az eseményeket, amelyek azóta történtek a sáncokon, hogy legutóbbi posztunkban a wisłai szezonnynitó után elejtettük a történet fonalát, és persze kiemelt figyelmet szentelünk a versenyek egyelőre néhány verseny erejéig mindenképpen jegelt új lebonyolítási szisztémájának is.

Az előző cikk: Wisła - Egy hétvége tele tanulsággal

Wisłat követően a sorozat második állomása még augusztus elején Einsiedeln volt, ahol egy egészen szoros versenyt láthatott a nagyérdemű, hiszen a természetesen ezúttal is „összekuszált” első sorozat végén 4 ponton belül állt az első 5 helyezett (Freitag, Schlierenzauer, Hayböck, Prevc, Zyla sorrendben), igencsak izgalmas finálét ígérve. A győzelem végül aztán Schlierenzaueré lett, aki ezzel egy meglehetősen hosszú (már a saját mércéi szerint) rossz szériáját tudta végre lezárni, hiszen ezt megelőzően decemberben tudott utoljára versenyt nyerni. Mögötte Piotr Zyla foglalta el a végén a 2. helyet Michael Hayböck, Richard Freitag és Kamil Stoch előtt, ami azt jelentette, hogy 160 pontjával az összetettben is átvette a vezetést, miután a szezonnyitón győztes Prevc a döntő sorozatban egy gyengébb ugrás miatt visszacsúszott a 7. helyre.

Eredmények Einsiedeln

Maradt a mezőny ezt követően is az Alpokban, hiszen a következő állomás Courchevelben volt, ahová Schlierenzauer egy vírusos megbetegedés miatt végül nem utazott el, így neki ezúttal nem volt esélye egy újabb győzelemre. Nem úgy Kamil Stochnak, aki ezúttal a kvalifikáció megnyerését követően igazán jó helyzetből várhatta a versenyt, ám az első sorozatban kicsit pechje volt a körülményekkel, így aztán a döntő sorozat előtt már Andreas Stjernen vezette a mezőnyt Michael Hayböckkel a nyomában, míg a lengyelek klasszisa csak a 3. helyen fordult. A végére aztán a lényeget tekintve nem is változott a helyzet, hiszen Stjernen megőrizte az első helyet, míg Stoch ugyan az 5. helyre visszacsúszó Hayböcköt maga mögé tudta utasítani, helyette azonban egy remekbeszabott ugrással a norvégok legújabb „csiszolatlan gyémántja”, Philip Sjoeen került elé, akinek már az eddigi versenyek során is lett volna esélye egy-egy kiugró eredményre, Wisłaban azonban egy kizárás (szabálytalan ruha miatt), Einsiedelnben pedig egy bukás fosztotta meg ettől. Azonban ami késik, nem múlik, így végső soron kettős norvég győzelemmel búcsúztunk (legalábbis egy időre) Európától, mi több, Alexander Stöckl kapitány elégedettségét tovább növelendő a 4. helyet is egy norvég, nevezetesen Tom Hilde szerezte meg.

Eredmények Courchevel

Eközben az összetettben pontegyenlőség alakult ki az élen, ugyanis Stjernennek és az ezúttal mindössze egy 8. helyig jutó Peter Prevcnek is éppen 168 pontja volt három versenyt követően, amivel mindketten megelőzték a még ennél is haloványabb – 27. lett – Piotr Zylat (164 pont), majd Hayböck (141), Schlierenzauer (132), Stoch (110) volt a további sorrend. Más kérdés, hogy az éllovasok közül a hakubai kirándulást nem vállalta senki, így aztán Sjoeen volt az, aki az eddig gyűjtött 93 pontjával és összetett 8. helyével a legjobban állt a Japánba utazók közül, ami egyben azt is jelentette, hogy egy esetleges győzelem már a sárga trikót ért számára.

Ha már adott volt a lehetőség, akkor ki is használta az ifjú norvég, és miután mindkét sorozatban övé volt a legmagasabb pontszám, győzelmével valóban át is vette a vezetést az összetettben, míg a dobogó másik két fokára Jernej Damjan és a kétfős norvég különítmény másik tagja, a szintén nagy ígéretnek számító Daniel Andre Tande állhattak fel. Másnap ráadásul ismételni tudott Sjoeen, sőt a 2-3. helyezettek személye sem változott, csak a sorrend, azaz újabb kettős norvég siker született, aminek köszönetően az összetett élmezőnye is jelentősen átrendeződött, hiszen Sjoeen mögött immár ebben az összevetésben is Tande és Damjan áll holtversenyben a 2. helyen.

Eredmények Hakuba-szombat

Eredmények Hakuba-vasárnap

Ami a továbbiakat illeti, négy verseny van még hátra a sorozatból, aminek fényében Sjoeen 95 pontos előnye kifejezetten kényelmesnek mondható, és akár még arra is elég lehet, hogy esetleg úgy is megnyerje az összetettet, hogy kihagyja a soron következő két állomást Almatyban (szeptember 20-21). Habár ezek után a logikus folytatás inkább az indulás lenne Kazahsztánban is, meglátjuk majd, hogy a norvégoknál mennyire prioritás a Nyári Grand Prix győzelem (amire eddig egyébként nem volt még példa az északiaknál), hiszen bár Sjoeen és Tande esetében is fiatal versenyzőkről van szó, akiknek komoly lökést adhatna a továbbiakra nézve egy ilyen siker, azért ne feledjük, hogy a csapatoknál ilyenkor elsősorban a télre való felkészülés az elsődleges, és nem kizárt, hogy ha már ennyire jó formában vannak, akkor náluk is inkább ez kerül majd előtérbe.

 4G-rendszer: zsákutca vagy csak a kezdet nehéz?

Eközben a FIS kísérlete az újfajta (4G névre „keresztelt”) lebonyolítási rendszerrel egyelőre éppen zátonyra látszik futni, hiszen mindössze három „éles” verseny után a legutóbb Hakubára, illetve az előttünk álló almaty-i versenyhétvégére már visszahozták a "hagyományos" szisztémát (hogy utána mi lesz, az még kérdéses). Bár a látszat azért ezesetben alighanem kicsit csalóka, hiszen az okok között kimondatlanul azért ott van az is, hogy a tengerentúli helyszíneken szokásos vékonyabb mezőny (Japánban például nem is voltak annyian, hogy selejtezni kelljen) eleve nem feltétlenül alkalmas a tesztelésre, az azért lényegében tényként kezelhető (hisz még maguk az illetékesek is többé-kevésbé beismerték), hogy az új szisztéma egyelőre nem úgy működik, ahogy azt elvárták volna tőle.

A problémák gyökere egyébként meggyőződésem szerint abban rejlik, hogy az a szisztéma, amit az első sorozatra kitaláltak annyira más logikát követ, mint amihez mi nézőként az évek során hozzászoktunk, hogy ezáltal ahelyett, hogy izgalmasabbá tenné, valójában inkább elfedi a „valódi” küzdelmet az első helyekért. Az első sorozat a régi rendszerben viszonylag egyértelmű rajsorrendje ugyanis kétszeresen is meg van bonyolítva, hiszen egyfelől négy csoportra bontják a mezőnyt, másfelől viszont a versenyzők hozzák magukkal a pontjaikat a selejtezőből, ami önmagában még nem lenne szokatlan, lévén a második sorozatban eddig is számolni kellett a korábbi pontokkal, csakhogy ilyenkor normál esetben a rajtsorrend is a verseny állásához igazodik, így a nézőnek mindig van egy viszonylag jó viszonyítási pontja az előző ugrással. Ezzel szemben a 4G-rendszerben a szétdarabolt mezőny miatt ez részben hiányzik, ami miatt sokkal nehezebb csak az adott ugrással elhelyezni a versenyzőt a rangsorban. Nem gondolom ugyan, hogy én találom fel ezzel a spanyolviaszt, de ha a rendszer az imént említett két eleme közül az egyiket elhagynák, valószínűleg sokat javítana a nézhetőségen.

Persze nem javított az összképen a FIS különböző eredményközlő rendszereinek felkészületlensége sem, hiszen rendes tájékoztatással a fenti problémákon is sokat lehetne javítani, egyelőre azonban érdemben ezzel – az ígéretek ellenére – nem sikerült mit kezdeni.

Egyébként érdemes talán összevetni ezt a mostani kísérletet a szél- és beülőkompenzációs rendszer bevezetésével, amelyet öt évvel ezelőtt ugyanígy a Nyári GP során próbáltak ki először, amivel eleinte – ha már éppen az eredményközlést említettük – szintén voltak hasonló problémák, azonban mégis idővel, ha nem is minden kritika nélkül, de elfogadottá vált, amihez hasonló forgatókönyv éppenséggel nincs kizárva ebben az esetben sem. Az már más kérdés – és ez persze már tényleg csak az én veléményem – hogy azért a kompenzációs szabályok mégiscsak egy valóban létező problémára adtak egy (így vagy úgy de működő) megoldást, míg itt a leváltani készült rendszer is nagyszerűen működik…

A felhasznált képek forrásai: nrk.no, fisskijumping.com, zimbio.com, gregorschlierenzauer.at