Síparadicsom

Severin Freund kétségkívül nagy formában versenyez az olimpia óta, és miután mindkét sorozatban kimagaslott a mezőnyből, ezt az osloi versenyen is győzelemre tudott váltani . A dobogó második fokára Anders Bardal állhatott fel, aki ezzel a trondheimi győzelmét követően ismét ott volt a legjobbak között, míg a 3. helyet Kamil Stoch szerezte meg, aki ezzel ha matematikailag nem is döntötte el az összetett sorsát, de 168 pontos előnye birtokában két versennyel a vége előtt már karnyújtásnyira van a nagy kristálygömbtől.

Az egyik leghagyományosabb helyszínen, ám mégis az egyik legmodernebb sáncon folytatódott tehát a világkupa-sorozat, hiszen bár a Holmenkollen Sífesztivált, amelyet még maga a norvég király, V. Harald is rendszeresen megtisztel a jelenlétével már 1892 óta minden évben (egy-két háborús esztendőt leszámítva) megrendezik, magát a sáncot, a Holmenkollbakkent természetesen időről-időre modernizálták az adott kor igényeinek megfelelően. Legutóbb a 2011-es világbajnokság kapcsán építették újjá a sáncot, egyedülálló módon lényegében a sáncba integrálva a „szélfogó hálót” (itt persze inkább falat), amire a létesítmény fekvésénél fogva bizony sokszor szükség is van, hiszen a Holmenkollen egyébként eléggé ki van téve az Oslo-fjord felől fújó szélnek. Ezek után talán nem is meglepő, hogy az idei verseny alakulásában is jutott szerep a szélnek, ami ezúttal nem csak a szélirány változásában nyilvánult meg, hanem a viszonylag erős turbulenciában is, ami miatt nem egy bizonytalan repülést láthattunk a verseny során.

Az első sorozat elején viszont valamivel még jobbak voltak a körülmények, aminek eredményeként többen is el tudtak kapni egy-egy jó ugrást, mint például az észt Kaarel Nurmsalu (129 m 4.), aki ezzel meglepetésre sokáig vezetett is, de ugyancsak jól sikerült Ville Larinto (123 m 16.), Andreas Stjernen (125 m 17.), Tom Hilde (127 m 9.) első kísérlete is. Mint ahogy a tizenegyedikként sorra kerülő Roman Koudelkaé is (6.), aki egy erősebb szembeszelet meglovagolva 130,5 métert repült, amivel bár csak Nurmsalu mögé, a 2. helyre jött be, de a trondheimi 4. helyét követően ismét ígéretesen alakult a versenye. Nemkülönben Lauri Asikainené (7.), aki közvetlenül ezután egy 127,5 méteres ugrással foglalta el a pillanatnyi 3. helyet. Ezt követően viszont kisebb szünet következett, már ami a jó ugrásokat illeti, és egészen a huszonnegyedikként induló Tomaz Naglicig (126,5 m 8.) kellett várnunk egy újabb igazán jó kísérletre, aki után nem sokkal Jakub Jandatól (10.) jegyezhettünk fel egy értékes ugrást, a cseh versenyző ugyanis a minimális hátszele ellenére 122,5 méternél landolt, amivel a pillanatnyi 5. helyet foglalta el a sorban.

30 ugró után tehát Nurmsalu, Koudelka, Asikainen volt a sorrend az élen, ami egy ideig nem is nagyon változott, köszönhetően annak is, hogy ekkor kezdett igazán kavargóvá válni a szél, így aztán kevés jó ugrást láttunk a versenynek ezen szakaszában, talán Annsi Koivuranta (19.) 124, valamint Andreas Kofler (22.) 124,5 méteres kísérletét lehet említeni, de igazán az élmezőnyre egyikük sem tudott ezzel veszélyes lenni, mint ahogy Jernej Damjan (18) sem, aki ezzel együtt az éppen befújó hátszél ellenére mentette a menthetőt, hiszen 119 méternél ért földet.

Ami azt illeti, az utolsó tízesből elsőként érkező Stefan Kraft (14.) ugrása sem volt igazán kiemelkedő, bár tulajdonképpen az ő 125 méteres repülése az eddigiek fényében rendben volt, mint ahogy Thomas Diethart (125 m 13.) kísérlete is, aki éppen ugyanennél a távolságnál landolt. Őket Andreas Wellinger (120 m 31.) követte a sorban, aki azonban nem ugrott különösebben jól, olyannyira, hogy ha csak hajszál híján, de még a második sorozatról is lemaradt. Nem így viszont Simon Ammann (12.), aki némi hátszélben egy 122 méteres repüléssel biztosította helyét a továbbjutók között, akárcsak Gregor Schlierenzauer (9.), aki 123,5 méterig jutott, ami azáltal, hogy nála nem volt nagy a szembeszél miatti levonás végül egy egész jó pozíciót ért a folytatásra nézve, bár a még mindig vezető Nurmsalu pontszámára ő sem volt egyelőre veszélyes.

Jött viszont Anders Bardal (2.), aki azok után, hogy pénteken nyerni tudott Trondheimben, most a fővárosban is hasonló babérokra tört, miután egy nagyon stabil, kontrollált repüléssel 128 méterig jutott, amivel át is tudta venni a vezetést. Ezt követően Noriaki Kasai (125 m 5.) sem ugrott rosszat a körülményekhez képest, és miután a stíluspontjai is rendben voltak be tudott vele jönni a pillanatnyi 3. helyre, majd következett Severin Freund (1.), aki viszont még az élen álló norvégot is jelentősen túlszárnyalva 132 méterig vitorlázott, és 6,3 ponttal átvéve a vezetést egyúttal a mai győzelemre is bejelentkezett.

Persze hátra volt még az összetett szempontjából legfontosabb két ugrás az első sorzozatból, hiszen a versenyt megelőzően még arra is volt matematikai esély, hogy ha a Trondheimben nullázó Peter Prevc (21.) ma sem tud igazán jól szerepelni, akkor Kamil Stoch egy győzelemmel (illetve ha úgy alakul akár egy második hellyel is) már ma bebiztosítsa a vk-győzelmet. Márpedig a szlovén nem ugrott igazán jól, ugyanis a viszonylag erősebb szembeszél ellenére csak 122,5 méterig jutott, amivel meglehetősen hátulról várhatta csak a folytatást. Adott volt tehát az esély Kamil Stoch (3.) előtt, aki azonban ezzel mégsem tudott annyira élni, mint azt talán szerette volna, ugyanis hiába repült a lengyel Freundhoz hasonlóan 132 métert, az ugrása utolsó fázisában kicsit elfogyott a sebessége, így elég magasról „esett le”, ami miatt csak egy pároslábas érkezésre futotta tőle, amelynél a súlypontja is mélyre került, így aztán a gyenge (15,5-16,5) stílusponjai miatt csak a 3. helyre jött be Kamil, ami ugyan nem hangzik rosszul, de mindez már több mint 11 pont hátrányt jelentett az éllovas Freundhoz képest.

Az első sorozat eredménye

llyen felállásból várhattuk tehát a második sorozatot, amelyben a gyengébb első kísérletét követően Peter Prevc (11.) már az első tízes csoport végén ugrani kényszerült, bár tény, hogy másodjára azért ezen egy 130 méteres ugrással jelentősen javított, aminek köszönhetően természetesen ekkor vezetett is megelőzve Michael Hayböcköt (130 m 16.) és Reruhi Shimizut (130,5 m 18.). A szlovéntól aztán nem sokkal ezután Anssi Koivuranta (10.) vette át a vezetést, aki egy erősebb szembeszelet kihasználva 131,5 méterre repült, majd az első kört a 15. helyen záró Manuel Fettnertől (129 m 15.) láthattunk egy jobb repülést, a gyengébb stíluspontjai miatt azonban csak a pillanatnyi 3. helyre tudott bejönni. Stefan Kraft (8.) viszont egy 127 méteres ugrással már át tudta venni a veztést, amit sikeresen meg is tartott az őt követő Diethart (125 m 12.), Ammann (126,5 m 14.), Hilde (124,5 m 13.) hármassal szemben.

Tízen voltak már csak fent ekkor a toronyban, közülük elsőként pedig az a Jakub Janda (9.) érkezett, aki egy 126,5 méteres ugrással a 2. helyre jött be Kraft mögé, majd Gregor Schlierenzauer (5.) készülődhetett az ugráshoz, ami nem is sikerült neki rosszul, ugyanis egy minimális szembeszélben végrehajtott 125,5 méteres kísérlettel át tudta venni honfitársától a vezetést. Ezt pedig sem Tomaz Naglic (114 m 25.), sem Lauri Asikainen (114,5 m 26.) nem tudták tőle elorozni, miután mindketten jócskán alulmúlták az első ugrásukat, elszalasztva ezzel az esélyt egy előkelő helyezésre. Ami azt illeti, végül Roman Koudelka (7.) sem tudott Schlieri előtt maradni, bár a cseh ugró azért nem járt ettől messze a maga 124,5 méteres kísérletével, ami összességében egy újabb top10-es helyezést jelentett számára.

Noriaki Kasai (4.) aztán már meg tudta előzni az éllovas osztrákot egy 127 méteres ugrásnak köszönhetően, majd következett az első sorozatban talán a legnagyobb meglepetést okozó Kaarel Nurmsalu (6.), aki azonban egyáltalán nem jött zavarba a lehetőségtől, és egy 123 méteres ugrással bejött a pillanatnyi 3. helyre, ami a végelszámolásnál egy 6. helyet ért, ami messze-messze a legjobb eredmény, amit az észt ugró valaha elért.

Ezek után Kamil Stoch (3.) ugrása volt soron, aki a meglehetősen szép számban jelenlévő lengyel szurkolók örömére egy 127 méteres repüléssel át tudta venni az első helyet Kasaitól, ugyanakkor annyira nem volt ez egy jó ugrás, amivel igazán komoly esélye lett volna feljebb lépni a dobogón, így az már többé-kevésbé biztosnak látszott, hogy a végső döntés, már ami az összetettet illeti, eltolódik majd Planicara.

Na de mi azért maradjunk még egyelőre Osloban, hiszen következett Anders Bardal (2.), aki ugyancsak 127 méterig repülve bebiztosította a 2. helyet, mert Freundra (1.) igazán ő sem jelentett ezzel komoly veszélyt, akinek ráadásul a 130,5 méteres második ugrása is kimagaslott a mezőnyből, nem is lehetett hát kérdés, hogy övé ma a győzelem. A német ezzel idei 4., pályafutása során pedig 8. sikerét ünnepelhette, egyúttal az összetettben is megközelítette Peter Prevcet, akivel Planican vívhatnak majd még egy nagyot az ezüstéremért. Ha egy kicsit előbb kezdi a hajrát, akkor talán még az összetettről is beszélhetnénk Freunddal kapcsolatban, így viszont, bár matematikai esélye még maradt Prevcnek és neki is, ez a cím most már Kamil Stochnak áll. A lengyel ugyanis a mai versenyt követően immár 168 pontos előnnyel vezet legközelebbi üldözőjével szemben, és miután a hátralévő versenyeken legfeljebb 200 pont szerezhető, szerepeljen odahaza bármennyire is jól Prevc, ha Kamil a két versenyen 32 pontot szerez (ami egy 8. hellyel már teljesíthető), akkor biztosan ő a győztes.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

Ez a következő, azaz a planicai első versenyre nézve a következőt jelenti:

Stoch biztosan VK győztes, ha:

8. vagy jobb helyen végez,

19. vagy jobb helyen végez, és Prevc nem nyer,

27. vagy jobb helyen végez, és Prevc nem jobb mint 3.,

valamint minden más esetben, ha Prevc nem jobb mint 3. és Freund nem nyer.

Mi tagadás, irigylésre méltó esélyek…

Előbb persze még egy hét szünet lesz a világkupában, hiszen a jövő hétvégén a sírepülésé lesz a főszerep, ugyanis Harrachovban világbajnokságot rendeznek, ahol a program a kvalifikációval már csütörtökön megkezdődik, míg pénteken és szombaton a négy sorozatos egyéni versenyt, vasárnap pedig a csapatversenyt rendezik.

A felhasznált képek forrásai: skispringen.com, fisskijumping.com, aftenposten.no