Síparadicsom

Stefan Kraft megszerezte élete első világbajnoki címét Lahtiban a normálsáncon. Az ezüstérmet az utóbbi hetekben kiválóan szereplő Andreas Wellinger szerezte meg, míg a bronzérem kisebb meglepetésre Markus Eisenbichler nyakába került.

Kisebb meglepetéssel kezdődött a normálsáncos verseny a férfiak számára Lahtiban. Az utóbbi években már hozzászokhattunk ahhoz, hogy Svájc nem sok ugróval képviselteti magát a versenyeken, és közülük is általában Simon Ammann az, aki még mindig a legjobbat nyújtja. Lahtiban az első sorozat egyik meglepetése viszont pont egy fiatal svájci, Kilian Peier volt, aki 93 métert ugrott, és a 18. helyen várhatta a folytatást, a svájciak legjobbjaként. A hazaiak közül viszont épp a nagy öreg Janne Ahonen volt a legjobb 90,5 méterével (24.), a többiek K-pont alatt maradtak, és közülük csak Ville Larinto (89,5m 27.) jutott be a pontszerzők közé.

Az utóbbi hetekben nem láthattuk Johann André Forfangot, akinek szezonja eddig elég rapszodikus volt, viszont mostanában kezd egyre jobban visszatérni a formája, nemcsak az edzéseken és a selejtezőn, de a versenyen is remekelt 93 méterével — amivel nem mellesleg a legjobb norvég volt az első sorozatban (12.).

Igazi kuriózum volt az egymásután ugró Janda-Schlierenzauer-Ammann hármas, akik közül a svájci ugrotta a leghosszabb 91,5 méterrel (21.). Jakub Janda 89 méternél ért földet (26.), míg az intenzív 14 napos rehabilitációt követően visszatérő Gregor Schlierenzauer 89,5 méterig szállt (23.).

Egyre jobb formába kerülnek a japánok is, közülük Daiki Ito (8.) emelkedett ki igazán, aki 94,5 métert ugrott, és ezzel a teljesítménnyel biztosan a holnapi vegyes csapatverseny tagja lesz, de Taku Takeuchi (94,5m 15.) is kezdi visszanyerni régi formáját. Bár Noriaki Kasai csak a 28. helyen jutott tovább egy 90 méteres ugrást követően, mindenképp emlékezzünk meg róla, hiszen ez már a 3. lahti világbajnoksága a veterán japánnak.

A nagyok közül gyakorlatilag senki sem hibázott, a németek közül Stephan Leyhe és Richard Freitag 94 és 94,5 méternél értek földet, amivel a 11. és a 9. helyen zártak, míg a norvégok teljesen kiszorultak a top 10-ből: Robert Johansson (93,5m 17.) és Andreas Stjernen (95m 14.) megragadtak a 15. hely körül. Legjobbjuktól, Daniel André Tandétól várható volt akár az érem is, ám ez ma nem jött össze, 92,5 méterével mindössze a 19. volt az első sorozat után. Ahogy nem jött össze a szlovéneknek sem a jó szereplés a normálsáncon, legjobbjuk Peter Prevc volt, aki 92,5 méterével a 15. volt, öccsei pedig be sem jutottak a legjobb 30 közé.

Különösen jól alakult viszont a verseny első fele a lengyeleknek, akik közül hárman is a legjobb 10 közt zártak: Dawid Kubacki (96,5m) 5., míg a két legjobb, Maciej Kot 95 méterével a 7., az egyik legnagyobb esélyes, Kamil Stoch pedig 96,5 méterével elmaradva a dobogótól a 4. helyen zárt. Remekül zártak még összességében véve a német és az osztrák csapat legjobb ugrói is. A németek közül Markus Eisenbichler 95 méterig szállt, ezzel a 6. volt, míg a továbbra is remek formában szereplő Milka-sisakos Andreas Wellinger 96,5 métert ugrott és a 2. helyen várhatta az érmek sorsát. A legjobb 3 osztrák ezúttal is a top 10-ben végzett: Manuel Fettner 95 méterével a 9., Michael Hayböck mostani formáját elnézve kis meglepetésként ugyan, de 98 méterig repült és a 3. volt ekkor, Stefan Kraft az első sorozat leghosszabb ugrását (99,5m) bemutatva és kiváló stíluspontjainak köszönhetően megnyerte az első sorozatot, méghozzá 4,3 ponttal Wellinger és 4,9 ponttal Hayböck előtt.

Az első sorozat eredménye

Második sorozatra a teljes kiegyensúlyozottság volt jellemző, az első 15-ből szinte senki sem rontott — vagy legalábbis nem rontott túl nagyot. Janda (23.), Larinto (26.), Bresadola (27.), Ahonen (25.), Schlierenzauer (24.) és Klimov (22.) mind a K-pont köré ugrottak, így közülük nem igen tudott senki sem előrébb lépegetni. A második sorozat első nagyobb ugrását Simon Ammann mutatta be, ő 92 métert repült, és a két sikeres ugrás annyira boldoggá tette a svájcit, hogy úgy ünnepelt, mintha legalább érmet szerzett volna, végül a 21. lett. Az első sorozatban meglepetést okozó honfitársa, Peier is jó szájízzel zárhatta a mai napot, másodjára 93 métert ugrott és a 18. lett. Piotr Zylára is ráfért a jó második sorozat, mivel az első sorozatban kicsit megbillent az ugrása közben így elég hátrakerült, második ugrása 94 méter volt, amivel a 19. helyen zárta a versenyt.

A gyengébb napot kifogó norvégok mintha összebeszéltek volna: Tande 94,5, Johansson szintén 94,5, Stjernen pedig 95 méterig szállt másodjára, így szépen befoglalták a 15., 16. és 17. helyet a rangsorban. Forfang viszont képes volt kicsit meglépni, nemcsak csapattársaitól, hanem a mezőny többi tagjától is, 98,5 méterével a 12. helyről egészen a 7. helyig küzdötte fel magát. Javítani tudott még Peter Prevc is, bár elmaradt a legjobbaktól, 95 méteres ugrásával a 15. helyről legalább a 11. helyre feljött.

A top 10-ből először Freitag és Kot emelkedett ki egy 96 és egy 95,5 méteres ugrással, amivel a német a 9., lengyel pedig az 5. helyet tudta megszerezni. Aztán jött Eisenbichler, aki először a mai napon átugrotta a bűvös 100 méteres zsűritávolságot, 100,5 méternél ért földet, amivel nem volt kérdés, hogy átveszi a vezetést, és a német kezdhetett reménykedni, hogy ez az ugrás majd érmet is ér neki. Kubacki gyengébb ugrása (93,5m 8.) után Kamil Stoch volt az, aki megközelítette a zsűritávolságot, ám végül egy méterrel alatta maradt. Közte és Eisenbichler között az első sorozat után csak 1,6 pont volt, amit Eisenbichler fantasztikus ugrásával nemcsak, hogy ledolgozott, de rá is pakolt 2,6 pontot, így megelőzte a lengyelt.

Ekkor még Hayböck, Wellinger és Kraft voltak fent a sáncon, akik közül Hayböck mostani formáját igazolóan nem tudott még egy igazán nagyot ugrani (95,5m), így visszacsúszott Stoch és Kot mögé, és végül a 6. lett. Ekkor biztossá vált, hogy Eisenbichler világbajnoki érmet szerez, a kérdés már csak az volt, hogy milyen színűt. Wellinger a nap második leghosszabb ugrását bemutatva (100m) végül átvette Eisenbichlertől a vezetést, és izgulhattak a németek vajon lesz-e újabb világbajnokuk Severin Freund után.

Végül azonban a sógorok ünnepelhettek. Kraft 98 méteres ugrásával alig több mint két ponttal megnyerte a versenyt, ezzel életében először kerülhetett a nyakába aranyérem az északi sí világbajnokságokon. Kraft egyébként Schlierenzauer 2011-es oslói világbajnoki sikere után az első osztrák, akinek sikerült egyéniben világbajnoki címet nyernie.

Hivatalos végeredmény

Vasárnap egy vegyes csapatversennyel zárul a hét és a normálsáncos versenyek. Vajon Németország egyszerű győzelmet fog aratni, vagy bele tudnak majd szólni az osztrákok, a norvégok vagy a japánok is az aranyéremért folyó küzdelembe? Holnap kiderül!

A mai nap képei: