Síparadicsom

Az eredményre ránézve tulajdonképpen azt mondhatjuk, egy hét alatt nem sok minden változott a síugróknál, ugyanis akárcsak Klingenthalban, az első lillehammeri versenynapon is Domen Prevc tudott diadalmaskodni, ráadásul a 2-3. helyet megszerző Daniel Andre Tande valamint Stefan Kraft is ugyanazon a fokán állhattak a dobogónak, mint legutóbb Németországban.

Az 1994-es téli olimpia házigazdája, Lillehammer tehát a helyszíne a síugrók eheti versenyeinek, tulajdonképpen beugróként, hiszen eredetileg ezt az időpontot Nizhny Tagilnak adta oda a FIS, azonban az oroszok végül anyagi okokból nem vállalták a rendezés feltételéül szabott új szélfogóháló megépítését és visszaléptek. Így jöttek a helyükre a lillehammeriek, akik így végülis egy évadon belül kétszer is vendégül látják majd a mezőnyt, hiszen az újonnan életre hívott Raw Air sorozat részeként márciusban eredetileg is terveztek ide egy fordulót.

Olyan szempontból egyébként nagyon adta magát ez a helyszín, hogy (legalábbis Európában) a tél elején általában itt lehet az egyik legkorábban havas körülmények között ugrani, nem véletlenül járnak ide edzőtáborozni sokan a külföldi csapatok közül is az előszezonban, így aztán legtöbben elég jól is ismerik az itteni sáncokat.

Túlságosan barátságos idő nem fogadta ma a versenyzőket, hiszen időnként jó vastag köd ült rá a sáncra, cserébe viszont a szél legalább nem volt túl erős, más kérdés, hogy a körülmények változása azért így is hozott egy-két kisebb meglepetést.

Az első körnek enyhe hátszélben vágtunk neki, amihez – legalábbis a mezőny elejének – elég kevésnek látszott a 9-es beülő, ahonnan elkezdődött a verseny, így ezúttal elég lassan pörögtek fel az események. Az első K-pont feletti ugrásra egészen a tizenharmadikként induló Klemens Murankaig (27.) kellett várnunk, aki 123,5 métert repült, tőle viszont Vojtech Stursa (12.) már szembeszélben repülve vette át az elsőséget 132 méterrel. A körülmények szerencsés együttállását ezidőtájt egyébként többen is kihasználták, Lukas Hlava (16.) 131,5 méterrel bejött másodiknak, majd Robert Johansson (8.) 134,5 méterrel a vezetést is jóidőre át tudta venni, de még Jakub Janda (131,5 m 11.) is egészen jól jött ki az első ugrásból, hiszen 131,5 méterrel a norvég mögé, a 2. helyre érkezett meg.

A következő jó ugrást Stephan Leyhetől (128 m 12.) jegyezhettük fel, aki egyébként már a 8-as beülőből indulva nagyjából az utolsó volt a szerencsések közül, merthogy a széljárás ismét kedvezőtlenebbre fordult, aminek többek között a két japán, Noriaki Kasai (116 m 32.) és Daiki Ito (116 m 34.) itták meg a levét, olyannyira, hogy még a második sorozatról is lemaradtak. Viszonylag jobbat Andreas Stjernen (7.) tudott legközelebb ugrani, aki nagyjából semleges körülmények között 131,5 métert repült, amivel át is tudta venni a vezetést a versenyben. Sokáig azonban nem maradt az élen, ugyanis érkezett Hayböck (6.), aki 132 méterrel rögtön meg tudta előzni.

Ezt követően előbb Kubacki (9.) ugrott 129,5 métert és jött be vele negyediknek, majd következett a tegnapi selejtezőt egy hatalmas ugrással megnyerő Kamil Stoch (4.), aki kicsit majdnem rá is fizetett arra a 144 méteres repülésre, ugyanis ennél a távolságnál is megpróbált telemarkot csinálni, ami bár megállta, a térdeinek a jelek szerint már egy kicsit sok volt. Igaz, egyelőre úgy tűnik, végső soron azért komolyabb baj nem történt, mindenesetre miután sokáig kérdéses volt a lassan-lassan talán magára találó lengyel klasszis mai részvétele, sokan vártuk kíváncsian, hogy mit tud az első sorozatban. Nos, nem ugrott egyáltalán rosszul, olyannyira, hogy 134,5 méterrel magabiztosan tudta átvenni a vezetést.

Stoch után még Geiger (127,5 m 15.) ugrását nézhettük meg, majd következtek a prekvalisok, akik közül eleinte nem nagyon tudta veszélyeztetni senki a lengyel elsőségét, lévén Eisenbichler (127 m 17.), Descombes Sevoie (128,5 m 12.), Kofler (123 m 25.) és meglepetésre Peter Prevc (123,5 m 23.) is jócskán elmaradtak tőle. Maciej Kot (5.) ellenben jót ugrott, és 132,5 méterrel be is jött a 2. helyre, így egy pillanatra kettős vezetésnek örülhettek a lengyel szurkolók, azonban rögtön érkezett Stefan Kraft (3.), aki 137 méterrel be tudott jönni az első helyre.

Fettner (22.) jött ezután, aki azonban 124 méterrel ma nem hagyott mély nyomot maga után, annál inkább Daniel Andre Tande (2.), aki 136 méterig repülve a szélkompenzációnak is köszönhetően meg tudta előzni Kraftot a rangsorban. Freundtól (130 m 10.) láttunk ezután egy erős közepesnek mondható kísérletet, majd az első kör zárásaként következett Domen Prevc (1.), aki már az edzéseken is nagyon érezte a sáncot, és versenykörülmények között is kimagaslott a mezőnyből, 142,5 méterrel magasan övé volt a leghosszabb ugrás, aminek köszönhetően 10,1 pontos előnyből várhatta a folytatást.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatra maradt a zsűri a 8-as beülőnél, ami, miután ismét kis hátszélben kezdünk, eleinte nem eredményezett igazán látványos ugrásokat, mindenesetre tíz ugró után Hula (18.) vezetett 125 méterrel, míg mögötte Kofler (126 m 19.) és Tepes (124 m 22.) következtek. Annál meglepőbb volt, hogy Peter Prevc (30.) másodjára mindössze 111 métert ugrott, visszacsúszva ezzel a sor legvégére, ahhoz képest pedig amilyen formában Kuusamoban elkezdte azt az idényt, ahol ugye csak azért nem nyert nagyon simán, mert elesett, most már egy komolyabb hullámvölgy kezd kirajzolódni nála.

Hulatól Andreas Wellnger (17.) vette át a vezetést 128,5 méterrel, majd Zyla (16.) repült 130 métert, de nem rendezkedhetett be nagyon a reklámfal előtt, ugyanis Markus Eisenbichler (7.) 137 méterig vitorlázva jókora előnnyel jött be az élre. Ehhez persze kellett kicsit az is, hogy átmenetileg megint jobbra forduljanak a szélviszonyok, amit Geiger (133 m 12.) és Stursa (134 m 10.) is egészen jól ki tudtak használni, ám sem ők, sem a már minimális hátszélben 133 métert repülő Descombes Sevoie (8.) nem tudtak veszélyesek lenni Eisenbichlerre.

Ez egyébként Freundra (11.) is igaz volt, aki másodjára is éppen 130 méterig jutott, mint ahogy Kubacki (128,5 m 13.) és Johansson (126 m 14.) is elmaradtak a vezető némettől. Nem így Stjernen (6.), aki a hátszél ellenére is 131,5 métert repült, amivel már át tudta venni a vezetést. Ugyanez Michael Hayböcknek (9.) már nem sikerült, ő ugyanis mindössze 126,5 méterig jutott, Maciej Kot (5.) viszont már ismét 130 fölött járt, amivel meg is előzte a vezető norvégot a táblázaton.

Kot után a másik lengyel, Kamil Stoch (4. 131,5 m) is jót ugrott, és bár fél méterrel ezúttal elmaradt a csapattárstól, bőven volt vele szemben annyi előnye, hogy bejöjjön az első helyre. Stefan Kraft (3.) viszont egy 135,5 méteres kísérlettel őt is megelőzte és már biztosan dobogós volt, feljebb azonban ő sem jutott végül, ugyanis Daniel Andre Tande (2.) 137,5 méterig vitorlázott, így viszonylag simán be tudott jönni elé.

Így már csak Domen Prevc (1.) volt hátra, akin viszont ma egyszerűen nem lehetett fogást találni, másodjára is 141,5 métert repült ugyanis, ami még úgy is a legjobb ugrás volt a sorozatban, hogy a talajfogásba egy kicsit „beleült” a végén, meg is látszott persze a pontjain, de ma ez is belefért.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

A 17 éves szlovén tehetség, aki ezzel egyértelműen uralja a szezon elejét ezzel harmadik győzelmét is megszerezte idén, és jócskán megszilárdította a vezetését az összetettben is. Persze ahhoz korán van még, hogy azt lehessen mondani, hogy innentől egyértelmű favorit a nagy-kristálygömbre, azonban alighanem ez az a pont, amikortól egyszerűen nem lehet nem számolni vele ilyen tekintetben, még úgy is, hogy fiatal kora még viszonylag sok kérdést felvet. Egyrészt érdekes lesz majd látni, hogy hogy viseli a sorozatterhelést, hiszen emlékezhetünk, hogy Goran Janusék tavaly is több hétvégén inkább pihentették, mintsem hogy idő előtt kifussa magát. Erre persze most, főleg amíg a vállain feszül a sárga trikó valószínűleg nem fog sor kerülni, de ott vannak még a sírepülő versenyek is, ahol bár a szabályok nem tiltják, a „hagyomány” az, hogy 18 év alatti versenyzőt nem indítanak a csapatok, viszont ahhoz azért elég sok (egész pontosan 5) ilyen verseny van, hogy az ezeken megszerezhető pontok ne számítsanak a végelszámolásnál. Persze hát, ha valakivel lehetne kivételt tenni, az alighanem ő, nézői szempontból egyéként mindenképp izgalmas lenne a szlovénra jellemző agresszív stílust repülősáncon is látni.

Egyelőre csak az biztos, hogy meredeken ível felfelé a csillaga.