Síparadicsom

Szenzációs versenyt láthatott a közönség az aranyéremért a RusSki Gorki síugró központban szombaton este, hiszen a normálsánc után a nagysáncot is megnyerő Kamil Stochot, és a 41 évesen minden idők legidősebb olimpiai érmes síugrójává avanzsáló Noriaki Kasait mindössze 1,3 pont választotta el a végén, és nagy volt a csata a harmadik dobogós pozícióért is, amelyet Peter Prevc tudott megszerezni Severin Freund ellenében, ezzel második érmét szerezve Szocsiban egy alighanem sokáig emlékezetes versenyen. Persze tegyük hozzá, hogy a mai versenynek egy másik, kicsit csúnyább arca is volt, hiszen az éremért zajló izgalmas csata mellett a változékony körülményekről is szólt a mai este, amelynek köszönhetően nem egy nagyobb név már az első kör után búcsúzni kényszerült. Nézzük hát a részleteket! A körülmények ezúttal ugyanis nem fogadták igazán kegyeikbe a síugrókat ezen az estén, hiszen változékony szél fújt Eszto-Szadokban ezen az estén, ami miatt nem is voltak mindig kiegyenlítettek a feltételek, bár azért ezzel együtt az, hogy mégis egy fair és izgalmas csatát láttunk a győzelemért, az mindenképpen a versenyzők dicsérete.

A szél miatt egyébként már a próbasorozatot is félbe kellett szakítani nagyjából a félénél, és maga a verseny is mintegy negyed órás csúszásssal kezdődött, ám magyar idő szerint 18:45-kor a 33-as beülőből nekivágtunk a küzdelemnek. Az első jobb kísérletre pedig nem is kellett igazán sokat várnunk, hiszen már a negyedikként induló Roman Koudelka (128 m 21.) átrepülte a K-pontot, amivel jóideig vezetni is tudta a mezőnyt, ugyanis egészen a huszadik indulóig, nevezetesen Mackenzie Boyd-Clowesig (19.) kellett várnunk arra, hogy új éllovasunk legyen, aki egy erősebb szembeszelet kihasználva repült 132,5 métert, és jött be a pillanatnyi első helyre. Ő aztán már ilyen sokáig nem tudott megmardani az élne, ugyanis közvetlenül utána érkezett Reruhi Shimizu (15.), aki lényegesen kisebb szélben tudott 130 métert ugrani, amivel övé volt az elsőség. A japán után pedig kellemes meglepetésre – hiszen az utóbbi időben nagyon nem volt formában – Dmitriy Vassiliev (25.) is 130,5 méterig szárnyalt, habár a gyengébb talajfogása miatt csak a pillanatnyi 4. helyre került, ám ezzel együtt is bejutott a második sorozatba. Az oroszt követően az edzéseken villogó Gregor Deschwanden (6.) ugorhatott, aki az első kísérletével nem is okozott csalódást, hiszen 134,5 méterre repült, amivel át is vette a vezetést.

Ezt követően viszont változott a széljárás, és az eddigi döntően szembeszelet hátszél váltotta fel, ami többeknek alaposan megnehezítette a dolgát, ám előbb Rune Velta (126,5 m 17.), majd különösen Anssi Koivuranta (131,5 5.) is össze tudtak rakni egy jobb ugrást, aminek köszönhetően a finn ugró ráadásul át is tudta venni a vezetést. Koivuranta után Anders Fannemel (7.) következett, aki ugyancsak nem ugrott rosszat, de 132 méteres kísérletével csak a 3. helyre tudott bejönni, mint ahogy a kvalifikációt a normálsánchoz hasonlóan most is megnyerő Michael Hayböck (9.) is elmaradt egy kicsit a finn éllovas pontszámától, hiszen bár minimális szembeszélben 134 métert repült, a bizonytalan talajfogása miatt jónéhány pontot benne hagyott az ugrásban. Az osztrák után Jan Matura (131 m 11.) is egy egészen jó kísérletet mutatott be, ám ezzel is csak az 5. helyet tudta elfoglalni a vezető Koivuranta, Deschwanden, Fannemel, Hayböck négyes mögött, amikor már csak 20 ugró volt hátra az első sorozatból.

Ezek után viszont megintcsak vátozott az időjárás, és ismételten befújt egy masszívabb hátszél, ami miatt az ekkor ugrók, mint Richard Freitag (122,5 22.), Piotr Zyla (118 m 34.), Maciej Kot (126 m 12.) vagy Jurij Tepes (124,5 m 23.) nem szólhattak bele az első helyért folyó csatába. Igaz, mindez igazán Jan Ziobronak (128,5 m 16.) vagy Jernej Damjannak (130,5 m 13.) sem sikerült, annak ellenére, hogy ők már kvázi „semleges” körülmények között repülhettek. Jobban sikerült viszont Taku Takeuchi (132,5 m 10.) kísérlete, ám még ezen is túltett honfitársa, Daiki Ito (8.) aki az éppen megerősödő szembeszelet kihasználva egészen 137,5 méterig vitorálozott, bár a kompenzició miatt aztán végül csak a pillanatnyi 4. helyet foglalta el a sorban. Az őt követő Marinus Kraus (24.) ugyanakkor már nem tudta ennyire kihasználni a szembeszelet, és csak 131 méterig jutott, ami a levonásokkal együtt a mezőny sűrűjébe vetette vissza, bár így utólag egy kicsit talán fel is menthetjük őt, ugyanis nagyjából ekkor kezdtek el megint kicsit nehezebbé válni a körülmények. Mi több az időjárás szeszélyei ezúttal elég alattomosan adták elő magukat, ugyanis a versenynek e szakaszában döntően az oldalszél volt a jellemző, ami aztán a sánc egyes részein hol egy kicsit szembeszélbe, hol hátszélbe fordult, ezzel meglehetősen instabil körülményeket teremtve az ugrók számára, aminek hatása ráadásul az eredő szélkompenzációs értékben nem is jelenhetett meg teljes mértékben.

Más magyarázat nem is nagyon adható arra a csillaghullásra, ami ezek után következett, hiszen nem jutott be a legjobb 30 közé, vagyis kiesett ezt követően Thomas Morgenstern (122 m 40.), Robert Kranjec (125,5 m 37.), Thomas Diethart (126,5 m 32.) és Andreas Wellinger (117 m 45.) is, akik közül egyiküket-másikukat akár még éremesélyesnek is lehetett gondolni előzetesen, de Anders Bardal (127,5 m 18.) vagy a címvédő Simon Ammann (125,5 29.) sem tudtak különösebben jót ugrani, bár ők legalább a második körbe beverekedték magukat. A legjobbak viszont azért tudtak így is jót ugrani (persze nyilván ebben az időjárás stabilizálódása is benne volt), hiszen Ammannt követően Severin Freund (3.) egy sokkal stabilabb ugrással egészen 138 méterre tudott vitorlázni, amivel rögvest át is vette a vezetést. A németet Gregor Schlierenzauer (14.) követte a sorban, aki viszont ettől valamelyest elmaradt és egy 132,5 méteres ugrással csak a középmezőnyből várhatta a folytatást.

A világkupa-rangsor három legjobbja volt ekkor már csak hátra, akik közül a sort az edzéseken viszonylag keveset ugró japán veterán, Noriaki Kasai (2.) nyitotta, nem is akárhogyan, hiszen 139 méternél landolt, és miután a stíluspontjai is egészen magasak voltak ezzel a kísérlettel rögvest ez élre is tudott állni. Peter Prevc (4.) ugrása sem volt ezek után gyenge, de ő a maga 135 méterével azért valamelyest elmaradt a vezető párostól, és tőlük durván 6 ponttal lemaradva a 3. helyre jött be. A kérdés már csak az volt, hogy a normálsánc bajnoka, Kamil Stoch (1.) csatlakozik-e az éremcsatához, amire a lengyel mindjárt csattanós választ is adott, hiszen 139 méterre vitorlázott, akárcsak Kasai, de a stíluspontjai még a japánnál is magasabbak voltak (19,5-ek mellett egy huszast is kapott), így az ő vezetésével fordulhattunk a második körre. Ugyanakkor a normálsánccal ellentétben ezúttal nem tudott nagyon elugrani a mezőnytől Kamil, így Kasai és Freund is bőven látótávolságon belül voltak még hozzá képest. Az viszont már ekkor egyértelműnek látszott, hogy Prevccel kiegészülve ez a négyes kiemelkedik ma a mezőnyből, így az érmekért közöttük volt kilátás hatalmas csatára, amit aztán meg is kaptunk, na de ne szaladjunk még ennyire előre.

Az első sorozat eredménye

Hanem maradjunk a második sorozat elejénél, amelyet a zsűri ugyancsak a 33-as kapuból indított útjára, és amelynek elején elsőként Simon Ammanntól (23.) láthattunk egy egészen jó, 131 méteres kísérletet, amivel aztán néhány riválisát meg is tudta előzni, ám mindezt hamar más kontextusba helyezte Dmitriy Vassiliev (26.), aki egy jókora szembeszelet kihasználva valósággal kirepült a stadionból, hiszen 144,5 méternél landolt, ami hatalmas sáncrekord lehetett volna, ha nem teszi le a landolásnál a kezét, ám letette, így az alacsony stíluspontjai miatt még a pillanatnyi vezetésről is lecsúszott, bár a hazai közönség persze ettől függetlenül méltón megünnepelte. Még fel sem ocsúdhattunk viszont mindebből, máris jött a következő hatalmas ugrás, méghozzá Marinus Kraustól (6.), aki pedig ráadásul már egyel lentebbről, a 32-es beülőből ugorhatott, ám így is elvitorlázott 140 méterig, ami most már valóban sáncrekord volt, és egyúttal toronymagas vezetést is jelentett a német számára, sőt, ezzel még egy top10-es helyezésre sem tűnt esélytelennek.

Nem is tudták sokáig megközelíteni sem a pontszámát, ami a fantasztikus ugrás mellett persze annak is volt köszönhető, hogy megint befújt némi hátszél, így a távolságok is jóval szerényebbek voltak, azonban egy-egy jó ugrást így is feljegyezhettünk Roman Koudelkatól (125,5 m 19.), Anders Bardaltól (127,5 m 16.) és Jan Ziobrotól (129,5 m 15.), akik így egymásnak adták át a 2. helyet. Reruhi Shimizutól (134,5 m 10.) aztán az ismét befújó szembeszélben megintcsak láttunk egy hosszabb ugrást, ám még ő is messze volt attól, hogy átvegye a vezetést. Az éppen megerősödő szél miatt viszont ismét változtatott a zsűri, így Gregor Schlierenzauer (130,5 7.) némi várakozást követően már a 31-es beülőből indulva kísérelhette meg a felzárkózást, nem is eredménytelenül egyébként. Hiszen bár a jó ugrás ellenére Krausra ő sem tudott veszélyes lenni, neki és a németnek is a kezére játszott, hogy ekkor ismételten befordult a hátszél, ami az alacsony beülővel együtt jelentősen rontott az ekkor érkezők esélyein, így aztán hiába jött le sorrendben Jernej Damjan (124,5 m 17.), Maciej Kot (123,5 m 12.), Jan Matura (121 m 18.), Taku Takeuchi (122,5 m ) Michael Hayböck (125,5 m 8.) és Daiki Ito (124 m 9.) is, az élen továbbra is Kraus állt, aki így egyre szélesebben kezdhetett mosolyogni, hiszen már a legrosszabb esetben is 9. volt ekkor.

Ezek után viszont Anders Fannemel (5.) (persze már minimális szembeszélben repülve) egy 132 méteres kísérlettel át tudta venni a vezetést, amelyet meg is tudott tartani az első körhöz képest egyaránt rontó Gregor Deschwandennel (123 m 14.) és Anssi Koivurantaval (121,5 m 11.) szemben. Ekkor viszont már az éremre leginkább esélyes négyes következett, akik közül elsőként Peter Prevc (3.) ugrott, nem is akárhogyan, hiszen 131 méternél landolt, annak ellenére, hogy masszív hátszélben volt kénytelen repülni, így nem is lehetett kérdés, hogy átveszi-e a vezetést. Őt Severin Freund (4.) követte a sorban, aki viszont csak 129,5 méterig jutott, és miután nála a szélkompenzáció sem volt jelentős, így az összesítésben Prevc mögé került, amivel végülis lecsúszott az éremszerzésről, miközben a szlovén immár biztosan második olimpiai érmének örülhetett. Jött viszont Noriaki Kasai (2.), aki a maga 133,5 méteres repülésével még Prevchez képest is magasra helyezte a lécet, hiszen ezzel természetesen ő vezetett és akár még az aranyérem sem tűnt számára elérhetetlennek, ugyanis így Kamil Stochnak (1.) is nagyot kellett ugrania a győzelemért. Ez pedig végül igen szorosan, de sikerült a lengyelnek, akinek a második kísérlete azért egy fokkal kevésbé volt tiszta, mint az első, ám 132,5 méterrel így is kitett magáért, azonban így egészen addig nem volt biztos a győztes kiléte, amíg ki nem írták a pontokat.

Amikor viszont kiírták, ismét Kamil lehetett a legboldogabb, hiszen 1,3 pontot megőrizve az előnyéből a nagysáncon is ő lett a bajnok, ezzel pedig nem csak a lengyelek 4. (összesítésben 6.) aranyérmét szerezte az olimpián, hanem egy rendkívül illusztris klubnak is tagja lett. Kettős győzelmet egyéniben ugyanis nagy világversenyen eddig meglehetősen kevesen tudtak aratni, az ötkarikás játékok történetében eddig mindössze ketten, Matti Nykänen (1988) és Simon Ammann (kétszer 2002, 2010), de ha idevesszük a világbajnokságot is, ahol hasonló rendszerben rendezik a versenyeket, akkor sem igazán hosszú a névsor, hiszen ez ott csak Bjørn Wirkolanak (1966), Gari Napalkovnak (1970), Hans-Georg Aschenbachnak (1974) és a nagy lengyel elődnek, Adam Małysznak (2003) sikerült. Hát mi tagadás, nem egy rossz társaság.

Ezzel együtt a legszebb jelenet mégiscsak az volt, amikor a végén az aranyban egy fél perccel ezelőtt még reménykedő Kasai őszintén gratulált a győztes Stochnak, ami legalább annyit elárul a veterán japán sportemberi nagyságáról, mint az a tény, hogy 41 esztendősen minden idők legidősebb olimpiai érmese lett síugrásban, és ki tudja, még az is lehet, hogy néhány nap múlva ezt kicserélhetjük „legidősebb aranyérmes”-re, hiszen a japánok a mai teljesítményükkel a csapatversenyben is komoly tényezőnek látszanak.

Részletes végeredmény

Négyszer három érem tehát még várja, hogy gazdára találjon, hiszen a síugrók utolsó éremosztó száma, a férfiak nagysáncon rendezendő csapatversenye még előttünk áll. És hogy ki viheti haza az említett érmeket? Nos, hétfő este ez is kiderül.

A felhasznált képek forrásai: siol.net, sport.onet.pl, eurosport.yahoo.co.uk