Síugrás: Téli olimpiai összefoglaló a kezdetektől Szocsiig 2. rész (1968-2010)
Síparadicsom 2014.02.05. 20:18
Pénteken útjára indul a XXII. Téli Olimpia, ennek kapcsán pedig górcső alá vettük Olimpia történeti összefoglalónk első részében az eddig lebonyolított olimpiai versenyeket 1924-es debütálásától kezdve egészen 1964-ig, melyből kiderült kik voltak az egyéni versenyek olimpiai bajnokai, dobogósai, milyen sáncrekordok születtek, valamint egyéb érdekességek és történetek is színesítették a cikket. A második részben folytatjuk olimpiai összefoglalónkat, mely az 1968-tól 2010-ig terjedő időszakot öleli föl és minden olyan eseményt felelevenít, mely feltétlen említést érdemel!
Mint ahogy előző cikkünkből is kiderült, minden idők legköltségesebb olimpiáját rendezik az oroszok! A 37,5 milliárd euróba kerülő XXII. téli olimpia (mely február 7-től 23-ig tart majd) nemcsak a költségei miatt, hanem az olimpiai fáklya útját tekintve is rekorder, hiszen a láng a történelem leghosszabb túráját tette meg (65.000 km), olyan helyszíneket érintve, mint az Északi-sark, a Bajkál-tó feneke és a világűr! A teljesen újjáépített infrastruktúra mellett több száz hóágyút is készenlétbe helyeztek, s raktárakban tárolják az elmúlt években összegyűjtött több tonnányi havat, ha a kaukázusi síversenyeknél esetleg hiány lenne belőle. Erre azért lesz szükség, mert Szocsiban lesz minden idők legmelegebb téli olimpiája is, hiszen januárban és februárban napközben 10 Celsius fok az átlaghőmérséklet. Dmitrij Csernyisenko, a szervezőbizottság vezetője azt mondta, "Szocsi lesz a modern Oroszország kirakata." Az üdülővárosban 2014-ben Forma-1-es nagydíjat rendeznek, s Szocsi a 2018-as labdarúgó-világbajnokság helyszínei között is szerepel! Nem különben Szocsi a világ egyik leghosszabb városrégiója a maga 147 km-es függőleges „átlójával”, 350 ezernél valamivel kevesebb lélekszámával pedig csupán az 52. helyet foglalja el az orosz városok rangsorában (amelynek élén Moszkva, Szentpétervár és Novoszibirszk áll).
A RusSki Gorki síugróközpont Esto Sadok településen
A játékokon 15 sportág 98 számában hirdetnek majd győztest. Szocsi rendezi a fedett versenyeket, míg a havas számokat a Szocsi városától 70 km-re található Krasznaja Poljana település közelében tartják. A síugrás kezdetektől szerepelt az olimpia programjában. A sportág versenyszámait a RusSki Gorki síugróközpontban, Krasznaja Poljanához közel eső Esto Sadok nevű településen rendezik meg február 8 és 17 között. Nem túlzás, amikor Krasznaja Poljanát az orosz Svájc elnevezéssel illetik, hiszen az 550 m. magasan lévő települést 2000 – 3000 m. magas csúcsok, festői hegyek veszik körül. Gyakorta megfordul itt Putyin elnök és Medvegyev miniszterelnök is – mindketten jó síelőnek számítanak és nagy támogatást jelentenek az orosz téli sportok számára. Krasznaja Poljana már a 2002-es téli olimpia rendezésére is pályázott, ám akkor veszített az amerikai Salt Lake City városával szemben. Végül a NOB 119. ülésén 2007 júl. 4.-én Guatemalavárosban nyerte el a téli olimpia rendezési jogát. Tavaly Szocsi normálsáncán megrendezett olimpiai tesztverseny mindkét napján osztrákok nyertek, Gregor Schlierenzauer és Andreas Kofler személyében.
A verseny helyszínek és verseny számok részletes térképe
Az olimpián 20 nemzet síugrói képviseltetik magukat, összesen 100 ugró jelenlétével. Ebből a kvótákat tekintve a férfiaknál 70, a nőknél pedig 30 ugró nemzetenkénti lebontása jelenti. Két nemzet (szlovén, német) az a 20-ból, amely maximális létszámot (5 férfi+4 női ugró) nevezhet Szocsira. Kuriózumnak számít majd, hogy az induló nemzetek között debütál az olimpiák történetében a görög „csapat” egyedüli képviselője, a görög-német származású Nico Polichronidis. Sajnos magyar ugró most sem lesz az olimpián, utoljára 46 évvel ezelőtt Gellér László képviselte hazánkat, ahol a legjobb helyezésünket érte el, 19. lett a grenoblei nagysáncon. Összesen négy verseny szám lesz síugrásban, a szokásos férfi egyéni normál- és nagy sánc, valamint csapat nagysánc versenyek mellett először vették föl olimpiai programba a hölgyek küzdelmét normál sáncon!
A síugró versenyek helyszíne Krasznaja Poljanán.
2009-ben már történelmi pillanat történt azzal a sportágon belül, hogy női síugrók először vehettek részt nagy világversenyen, a libereci világbajnokságon. Sajnos a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) illetékesei akkor még korainak tartották, hogy a nők megmutassák mire képesek a 2010-es vancouveri olimpián, ezért a 2009-es világbajnok, az amerikai Lindsey Van 15 sporttársával összefogva pert indított a vancouveri szervezőbizottság ellen, diszkriminációt kiáltva, melyet elveszítettek. Van akkor úgy érezte a sportágnak így nincs jövője, ezért abbahagyta a síugrást. Egy évvel később azonban a bizottság fölülbírálta korábbi döntését és bejelentette, hogy a női síugrás K-95-ös (normál) sánca 2014-től olimpiai szám lesz. Lindsey Van a hír hallatán visszatért a síugrósáncra, azóta ötfős csapatával, köztük a térdsérüléséből lábadozó Vk győztes Sarah Hendricksonnal teljes erővel készültek az oroszországi olimpiára.
Az olimpiai síugró érmek statisztikai adatait is csokorba gyűjtöttük, melyekre kattintva elénk tárulnak az olimpián érmeket szerzett nemzetek egyéni, csapat illetve összesített lebontásban. Íme: Olimpiai egyéni éremtáblázat - nemzet szerint Olimpiai csapat éremtáblázat Olimpiai összesített éremtáblázat - nemzet szerint
Az első részben az 1964-es innsbrucki ötkarikás játékokkal zártuk az olimpiai történeti összefoglalónkat. Alább a grenoblei olimpiával folytatódik írásunk, melyben hasonló részletességgel számolunk be az olimpiai eseményekről a vancouveri olimpiával záródóan.
X. Téli Olimpia (1968 – Grenoble /FRA/)
Jiri Raska, a középsánc olimpiai bajnoka
A legtöbb szakértő egyöntetű véleménye alapján az 1968-as grenoble-i olimpia legfőbb esélyese a norvég Björn Wirkola volt "frissen" szerzett 2. Négysánc aranyával, mégsem sikerült egyik sáncon sem a dobogóra kerülnie! Meglepetésre a középsáncon a csehszlovák Jiri Raska győzött nagy csatában az osztrákok kiválóságai (R. Bachler és B. Preiml) ellen, míg normálsáncon az a szovjet Vladimir Belousov nyert Raska ellen, aki elsőként lépte át a 100 m.-es határt az olimpiák történetében (101,5; 98,5 m.)! A csehek és szovjetek (oroszok) máig egyetlen olimpiai aranyukat köszönhetik a két kiváló sportolónak, a skandináv államok közül csak a norvégok tudtak felmutatni egy bronzérmet a K90-esen Lars Grini révén!
Lásd Jiri Raskáról szóló cikket: http://siparadicsom.blog.hu/2012/01/20/x_2064
Magyar síugró ezen az olimpián szerepelt utoljára Gellér László személyében, akinek felkészülését egy kínos közjáték is nehezítette, hiszen a versenyt megelőző nap eltörött a léce, s hogy a versenyen indulni tudjon egy NDK-s versenyző segítette ki egy kölcsöndarabbal. Ennek ellenére a nagysáncon elért 19. helyezésével (95 és 90 m.) minden idők legjobb eredményét produkálta honfitársai közül. Gellér 95 m.-es ugrása egyben a leghosszabb magyar távolság is az olimpiákon történetében.
Az alábbi videó egyben kuriózumnak is számít, hiszen a különböző videó megosztó portálokon ritkán lehet olyan felvételre bukkanni, mely a régi időkből, itt nevezetesen a ’68-as grenoblei verseny fináléjáról lehessen végignézni ugrásokat! Ez a videó közel 50 perces és ha nem is nézitek elejétől a végéig, mindenképp javaslom a betekintést a 38. perctől, ugyanis Jiri Raska után közvetlen az utolsó magyar síugró olimpikon, Gellér László ugrását láthatjátok! Őt Wirkola, Göllner, majd Vladimir Belousov követi, aki hatalmas ugrása után extázisban ünnepelte olimpiai bajnoki címét! A versenyről az orosz Szport Szojuz sportcsatorna közvetített. Íme a felvétel:
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=3YYuY86wxm8&w=600&h=340]
A grenoblei olimpiát követően hosszú sikertelenség vette kezdetét a skandináv államokat, főleg a síugrás "atyjait", a norvégokat illetően, hiszen a következő négy (!) olimpián sem sikerült a dobogó közelébe jutniuk!
XI. Téli Olimpia (1972 – Sapporo /JPN/)
Yukio Kasaya: Négysánc győzelem helyett olimpiai arany!
1972-ben első alkalommal rendezhetett Téli Olimpiát távolkeleti állam, a színhely Sapporo volt! Változtak a sáncméretek is, a normálsánc mellett első alkalommal ugrottak nagysáncról (K110)!
A japánok kihasználták a "hazai pálya" előnyét, mivel normálsáncon csak ők kerültek dobogóra, közülük is az a Yukio Kasaya végzett az élen(84 m.-es sáncrekorddal), aki a bischofshofeni állomás előtt a Négysánc győzelmet feláldozva tért haza, hogy az olimpiai kvalifikáción részt vehessen (Kasaya egyébként 3 szakaszgyőzelmével a legnagyobb favoritja volt a Négysáncversenynek, de a hazájában rendezett olimpia miatt a Japán Síszövetség hazarendelte őt, s a többi japán ugrót)! Kasaya mögött két honfitárs végzett a dobogón, Akitsugu Konno és Seiji Aochi, így a norvégok (1932, ’48) mellett a japánok mondhatják el még magukról, hogy egy olimpiai versenyen azonos nemzet ugrói végeztek a dobogón!
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=tLJrimePFSs&w=600&h=340]
Wojciech Fortuna 111 m.-es sáncrekordja, ami olimpiai aranyat ért
Meglepetésre a nagysáncon egyrészt már egyetlen japán sem "fért fel" a dobogóra, másrészt egy olyan 19 éves lengyel ugró nyert, aki se korábban, se később nem tudott komolyabb eredményt elérni! Ő volt Wojciech Fortuna, aki a versenyen 111 m.-es (akkori sáncrekord) ugrása után a másodikat elrontotta ugyan (csupán 87,5 m.-t ért el), ha csak egy tized pont különbséggel, de így is sikerült megelőznie a rá egy hónapra sírepülő világbajnoki címmel vígasztalódó svájci Walter Steinert! Fortuna aranyérme volt az olimpiai játékok történetének 100. lengyel érme, közülük is a lengyelek első, egyben egyetlen síugrásban szerzett aranya! Az újabb téli olimpiai aranyra nem kevesebb, mint 38 évet kellett várnia Lengyelországnak, a 2010-es vancouveri olimpián Justína Kowalczyk szerezte sífutásban a másodikat! A síugrás történetében minden idők legszorosabb és legizgalmasabb olimpiai döntőjét rendezték Sapporóban, hiszen a dobogóról szintén egy tized ponttal lecsúszó finn Tauno Kaeyhko is mindössze 7 tizedre volt Fortunától, aki olimpiai aranya mellé automatikusan megkapta a világbajnoki aranyat is, mivel fura módon abban az időben ez is dukált az olimpiai címhez! A verseny bronzérmese a keletnémet Rainer Schmidt lett.
Lásd. Wojciech Fortunáról szóló cikket: http://siparadicsom.blog.hu/2012/02/11/x_2073
XII. Téli Olimpia (1976 – Innsbruck /AUT/)
Az egyetlen ugró, kinek teljes az éremkollekciója: Hans-Georg Aschenbach
1970-ben Denver kapta a rendezési jogot, azonban 1972-re a költségek a triplájára emelkedtek, így teljesen váratlanul visszalépett! A NOB vészhelyzeti megoldásként Innsbruckot választotta, így '64 után 1976-ban másodszor is olimpiát rendezhetett a tiroli síparadicsom! A normálsáncon (melyet az Innsbruckhoz közeli Seefelden rendeztek) a keletnémetek 2-szeres világbajnok, Négysánc-győztes, valamint sírepülő világbajnok klasszisa, Hans-Georg Aschenbach győzött (84,5 és 82 m.-es távolságokkal), így ő az egyetlen ugró, aki mindent megnyert, amit abban az időben lehetett! A dobogóra honfitársa, Jochen Danneberg és az osztrák Karl Schnabl került föl és osztozott az érmeken.
A nagysánc (K104) küzdelmei már a Bergiselen folytatódtak! Bár a verseny legnagyobb távolságát (103 m., ami sáncrekord is volt egyben) egy nyugatnémet ugró, Peter Leiner érte el az olimpiai aranyat a normálsánc bronzérmese, Karl Schnabl szerezte meg, aki két egyenletes jó ugrásával (97,5; 97 m.) összesítésben 2 pont különbséggel bizonyult jobbnak az ezüstérmes Toni Innauernél, így síugrásban ő lett az osztrákok első olimpiai bajnoka! A bronzérmes a keletnémet Henry Glass lett.
XIII. Téli Olimpia (1980 – Lake Placid /USA/)
Toni Innauer, a normálsánc olimpiai bajnoka
1980-ban Lake Placid (1932 után) második alkalommal adott otthont olimpiai versenyeknek, ahol normálsáncon az a Toni Innauer (89 és 90 m.) győzött, aki 4 évvel korábban épp, hogy lecsúszott az aranyról! Győzelméhez kétség nem férhetett, hisz 15 pontos fórral lett olimpiai bajnok az őket követő Manfred Deckert és Hirokazu Yagi előtt. Az olimpiák történetében először és eddig egyetlen alkalommal nem talált gazdára a bronzérem, hiszen pontazonossággal végzett a második helyen a keletnémet és a japán ugró!
A nagysáncon hosszú idő után ismét skandináv siker született a finn Jouko Törmänen (114,5 és 117 m.) személyében, aki 2004-ben vette át a FIS Síugró Bizottságban a pár éve elhunyt Torbjörn Yggeseth helyét! Ezüstérmes helyen az a Hubert Neuper végzett, aki pár hónappal később az első ízben kiírt összetett Világkupa elhódításával vigasztalódott. A bronzérmet pedig Törmänen csapattársa, Jari Puikkonen szerezte meg.
XIV. Téli Olimpia (1984 – Sarajevo /JUG/)
A rivális olimpiai bajnokok, Matti Nykänen és Jens Weissflog
1984-ben, a szarajevói olimpián kezdődött el a "repülő finn", azaz Matti Nykänen időszaka! A normálsáncon a keletnémetek csillaga, Jens Weißflog szerezte meg az aranyat Nykänen orra elöl, ami igazi "presztizsharc" volt kettejük közt, hiszen az összetett Vk-ban is fej-fej mellett küzdöttek az aranyért! A harmadik helyen szintén egy finn, Jari Puikkonen végzett.
A nagysáncon viszont már a finn volt a jobb (116 m.-es sáncrekorddal), az olimpiák történetének legnagyobb pontkülönbségével (17,5) megnyerve kettejük párharcát! A bronzot az a Pavel Ploc szerezte meg, aki a Vk-ban is csak üldözni tudta a két extra klasszist, de beérni sosem sikerült!
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=-X5n56J7uf8&w=600&h=430]
Az 1982-es oslói VB-n először rendeztek csapatversenyt a síugrás történetében, s mivel a ’84-es olimpia műsorán ez a szám még nem szerepelhetett, így a szarajevói olimpia után egy héttel külön Vb-t rendeztek Engelbergben kizárólag csapatverseny számára, melyen a finnek nyertek Nykänen vezérletével a keletnémetek és csehszlovákok előtt.
XV. Téli Olimpia (1988 – Calgary /CAN/)
1988-ban Calgary-ban folytatódott a Nykänen-éra, nem is akárhogyan!
Matti Nykänen, az olimpiai rekorder
Az olimpia legnagyobb esélyese természetesen Nykänen volt, aki nem bízott semmit sem a véletlenre, hozta a papírformát! A normálsáncon a csehszlovák Ploc-Malec kettős ellen győzött nagy fölénnyel, 17 pontos fórt vert rájuk. Az 1982-es oslói Vb-n bevezetett csapatverseny, valamint az azt követő Vb-ken is nagyon jó visszajelzést kapott a FIS felé, így a testület úgy döntött felveszi versenyszámként az olimpia programjába is! Az olimpiák történetének első csapatversenyét a nagysáncon rendezték meg, melyen a finnek diadalmaskodtak Nykänen vezérletével, akik a jugoszláv és norvég csapatot utasították maguk mögé.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=RTJW1L8kdTU&w=600&h=430]
Nykänen olimpiai aranyat érő ugrásai a nagysáncon
Több rekordot is jegyzett ez az olimpia! Csapat győzelmével Nykänen már 3. aranyát szerezte, mely addig még senkinek sem sikerült az olimpiákon! A nagysáncon is a finn nyert, méghozzá a hosszú ideje sikertelen norvégok egyik ugrója, Erik Johnsen ellen szintén nagy fölénnyel! A bronzérmet a jugoszláv Matjaz Debelak szerezte meg. Nykänennek így összejött az egyéni címvédés, ami eddig csak Birger Ruudnak sikerült 1936-ban! Ezzel a finn „csodaugró” minden számban aranyat nyert, így ő lett az első és ezidáig egyetlen síugró a világon, aki egy olimpián 3-szor is a dobogó legfelsőbb fokára állhatott! Összességében pedig az 5 olimpiai érem (4 arany, 1 ezüst) is abszolút rekord!
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=ibYj0fIFtqc&w=600&h=430]
„Eddie, a sas”, aki ugrásaival megmosolyogtatta a világot
Ezen az olimpián tűnt fel egyébként a svéd Jan Boklöv, aki új V-stílusú technikáját a bírók igen alacsony pontszámokkal honorálták, így a 28. és 18. helyeken végzett az egyéni versenyeken. Bár az olimpia egyik legeredményesebb sportolója volt Nykänen, mégis a "sztár" egy csodabogár volt. Megjelent ugyanis a brit Michael Edwards, azaz "Eddie, a sas" is, aki normál- és nagysáncon egyaránt utolsó lett 41 m. körüli "repüléseivel". Eddie átlagban 10-15 kilóval nyomott többet vetélytársainál, s mivel rövidlátó volt, így minden alkalommal vastag szemüvegben ugrott, ami rendre bepárásodott. A derék britnek általában halvány fogalma sem volt hova ugrik és hol ér földet. Ennek ellenére ünneplő tömeg fogadta a londoni reptéren, s hihetetlen népszerűségre tett szert!
XVI. Téli Olimpia (1992 – Albertville /FRA/)
Toni Nieminen, az olimpiák történetének legfiatalabb bajnoka
A Calgary olimpia után két évvel, 1990-ben váratlan és érzékeny veszteség érte a finneket, hiszen mindössze 27 évesen visszavonult a síugrástól az előző két olimpia legnagyobb csillaga, Matti Nykänen. Sokan vészharangot kongattak a Finn Sí Szövetség háza fölött, aztán épp a legjobbkor, az albertville-i olimpia idejére egy csiszolatlan gyémánt tűnt föl szinte a semmiből egy tini személyében!
Az 1992-es albertville-i ötkarikás játékok síugrószámait Courchevelben tartották, melynek hőse az a finn Toni Nieminen volt, aki szenzációsan kezdte a Világkupát, 4 győzelemmel a tarsolyában és frissen szerzett Négysánc aranyával izgalmas csatákat vívott mindkét sáncon az osztrákokkal. Míg a normálsáncon alulmaradt az aranyérmes Ernst Vettorival (88 és 87 m.) és Martin Höllwarthtal szemben, addig a nagysáncon - mint az olimpiák történetének legfiatalabb bajnoka - 16 év 9 hónaposan lett aranyérmes két remekbe szabott ugrással (122 és 123 m.)!
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=z0bXgEnjGRc&w=600&h=340]
A finnek legújabb csillaga, Toni Nieminen ugrása az olimpiai aranyért
A finn titánt két osztrák követett a dobogón, Höllwarth (123,5 m.-es sáncrekordot elérve) és Heinz Kuttin. Csapatversenyen sorozatban harmadszor is a finnek nyertek, köztük Nieminen immár 2. aranyát szerezte! Érdemes megjegyezni, hogy ezen az olimpián csak azoknak volt esélyük jó eredményt elérni, akik idejében tudtak átállni a klasszikus ugróstílusról a Boklöv-féle V-stílusra. Sokaknak amiatt ért végük a pályafutásuk, mert ez nem sikerült nekik (lásd Nykänent, nála V-stílus+alkoholizmus együtt)!
XVII. Téli Olimpia (1994 – Lillehammer /NOR/)
Espen Bredesen, aki 30 éves norvég átkot tört meg
1924-től egészen 1992-ig a téli olimpiai játékok a nyáriakkal megegyező évben kerültek megrendezésre. Albertville után viszont 2 évvel hamarabb, 1994-ben Lillehammerben rendezték az újabb Olimpiát (majd ezután ismét 4 éves ciklus következett), melyen az olimpiai lángot az akkor 83 éves Birger Ruud-nak kellett volna meggyújtania, de egészségügyi problémák miatt nem tudott megjelenni, így ez a nemes feladat másra hárult. A norvégok azt remélték "hazai pályán" végre megtörik a jég, ugyanis 30 évvel korábban sikerült utoljára olimpiát nyerniük, Toralf Engan révén!
A csapatversenyt a már egyesített német csapat nyerte az ex keletnémet Jens Weißflog vezérletével. Normálsáncon összejött a várva várt siker a norvégoknak! Espen Bredesen, aki a 2 évvel korábbi albertvillei olimpián csak 57. helyen végzett (mivel az új V-stílusra való átállást csupán néhány héttel az olimpia előtt kezdte el), most 100,5 és 104,5 m.-es ugrásaival, egyúttal új sáncrekorddal, valamint az olimpián szerzett legmagasabb versenypontszámmal (282,0) lett olimpiai bajnok! Honfitársa, Lasse Ottesen és a keletnémet Dieter Thoma szerezte meg az ezüst- és a bronzérmet.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=a1D0g6KQs0g&w=600&h=340]
A normálsánc fináléjának legjobb ugrásai, többek között Espen Bredesené
A nagysáncon Jens Weißflog (133; 135,5 m.) immár 3. olimpiai aranyát megnyerve ő lett az egyetlen síugró a történelemben, aki mindkét stílussal (parallel, V) aranyérmet tudott szerezni! Bredesen egy újabb éremmel (ezüst) gazdagodott, míg a bronzérmes az osztrákok fenegyereke, Andreas Goldberger lett. A nagysáncon is új sáncrekordok (135,5 m.) születtek, melyet a két bajnok, Weissflog és Bredesen ért el.
XVIII. Téli Olimpia (1998 – Nagano /JPN/)
Kazuyoshi Funaki, a maximális pontszámok mestere
1998-ban ismét Ázsiába (Nagano) került a Téli Olimpia rendezési joga, a síugró versenyeket viszont a hakubai sáncokon bonyolították le! A csapatversenyen nagy fölénnyel nyertek a japánok (több mint 30 ponttal, mely az eddig legnagyobb pontkülönbség a csapatversenyeken), akik közül Harada és Okabe is sáncrekordot ugrott (137 m.)! Harada közel 30 évesen lett olimpiai bajnok, ilyen "idősen" csak neki sikerült ez a bravúr!
Az egyéni versenyeken finn és japán győzelem született. Míg a normálsáncon Jani Soininen diadalmaskodott Kazuyoshi Funaki felett (Andreas Widhölzl lett a harmadik), addig nagysáncon éppen fordítva történt! Funaki 126,5 és 132,5 m.-es távolságokkal, valamint mind az 5 pontozóbírótól a maximális 20 pontot kapva szerzett olimpiai bajnoki címet, Yukio Kasaya után a 2., egyben pedig az utolsó egyéni japán aranyat! Soininen mögött a japánok nagy örömére, Masahiko Harada végzett a 3. helyen.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=-VtEWXhWa3M&w=600&h=340]
Funaki olimpiai aranyat érő tökéletes ugrása hazai közönség előtt
XIX. Téli Olimpia (2002 – Salt Lake City /USA/)
Ismeretlenségből a hírnév felé: Simon Ammann!
A 2002-es olimpiát Salt Lake City kapta, így ezzel az USA rendezhette meg a legtöbbször a téli ötkarikás játékokat Lake Placid (1932, '80) és Squaw Valley (1960) után! Ez volt az első olimpia a 2001 szept. 11.-ei terrortámadás után, természetesen magasabb volt a kockázat, így kiemelt eseménnyé minősítették az olimpiát! A csapatversenyen az eddigi legkisebb különbséggel, csupán egy tized ponttal nyertek a németek a finnek ellen! Az egyéni versenyeken az összetett Vk-ban addig a szezont domináló Adam Malysz és Sven Hannawald volt a favorit, mégis az a svájci Simon Ammann előzte meg őket és nyert mindkét sáncon, aki az olimpia előtt egy hónappal súlyosan bukott a willingeni Vk verseny tréningjén! Bár Hannawald 99 m.-es sáncrekordot ugrott a normálsáncon, ez mégis kevésnek bizonyult a végső sikerhez!
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=w-dzmTbo06I&w=600&h=340]
Simon Ammann első olimpiai aranya a normálsáncon
A nagysáncon már egyértelműbb volt Ammann sikere, mindkét kör legnagyobb ugrását elérve (132,5; 133 m.) lett a svájciak első, de immáron 2-szeres olimpiai bajnoka! Egy adott olimpián csak neki és Nykänennek sikerült egyéni versenyen dupláznia! Ammann mögött ezüstöt Malysz, míg bronzot Matti Hautamäki szerzett.
XX. Téli Olimpia (2006 – Torino /ITA/)
A nagysánc főszereplői, Andreas Kofler és Thomas Morgenstern
2006-ban rendezték a 20. Téli Olimpiát, méghozzá Torinóban, azonban a síugró versenyekre Pragelatóban került sor! Míg a csapatversenyen az esélyesként kikiáltott osztrákok nyertek, addig egyéniben a normálsáncon borult a papírforma!
Az első kör végén még az oroszok legjobbjának, Dmitri Vassilievnek állt a zászló, 104,5 m.-es sáncrekorddal vezetett. Az esélyesség terhét azonban nem bírta el, második, rontott ugrásával még a dobogóról is lecsúszott. A német Michael Uhrmann is sáncrekordot ugrott, melynek köszönhetően csak fél pont hiányzott, hogy a 10. helyről bronzérmet szerezzen. A legnagyobb meglepetést azonban Lars Bystöl nyújtotta, aki a 6. helyről tudta megnyerni a versenyt (101,5; 103,5 m.)! Bystöl korábban mérsékelt teljesítményt nyújtva szerepelt az összetett Vk-ban, ezért is ért váratlanul mindenkit a sikere, mellyel a norvégok 9. olimpiai aranyát szerezte ezzel, így vezetnek az örökranglistán! Bystöl mögött két rutinos versenyző, Matti Hautamaki és Roar Ljökelsöy végzett a dobogón.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=u61aZscVPXY&w=600&h=340]
Olimpiai győzelem az esélytelenek nyugalmával: Lars Bystöl
A nagysáncon Thomas Morgenstern és Andreas Kofler párharcáról szólt a verseny! Több, mint 25 pontot vertek a mezőnyre és ha csak egy tized pont különbséggel is (!), de nyert Morgenstern, aki bár a nap legnagyobb ugrását szerezte (133 és 140 m.), csak magasabb stíluspontjainak köszönhette olimpiai bajnoki címét! A bronzérmet a normálsánc meglepetés bajnoka, Bystöl szerezte meg.
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=PjKmPfbuL1o&w=600&h=340]
Thomas Morgenstern: A hajszálon múlt olimpiai győzelem
XXI. Téli Olimpia (2010 – Vancouver /CAN/)
Simon Ammann, aki újabb duplájával az olimpia „császára” lett.
A 2010-es volt a harmadik kanadai olimpia. Ezt megelőzően az országban 1976-ban Montréalban rendeztek nyári-, majd 1988-ban Calgaryban téli olimpiai játékokat. A svájciak csodaugrója, Simon Ammann a vancouveri olimpiára kitűnő érzékkel időzítette formáját, hiszen onnantól kezdve egyszerűen megállíthatatlan volt! 2-szeres olimpiai bajnokként érkezett a kanadai metropolisztól 120 km-re fekvő whistleri sáncok helyszínére, ahol lelki teher nélkül óriási diadalt szerzett hazájának, hiszen mind normál-, mind nagysáncon meggyőző fölénnyel lett újból 2-szeres, összeségében pedig 4-szeres olimpiai bajnok, mellyel a finn síugróikont, Matti Nykänent érte be a ranglistán (bár utóbbi „csak” 3 egyéni aranyat tud felmutatni a svájcival szemben)! Ammann örömét még a két egyéni verseny közt kirobbant síléckötés mizéria sem tudta csorbítani, mely az olimpia egyik legnagyobb visszhangját váltotta ki! Azzal vádolták a svájcit (főként a rivális osztrákok), hogy a meghosszabbított saroktámasz révén stabilabban tarthatja lábát, mellyel jobban kontrollálhatja repülését, s így fontos méterekkel hosszabbíthatja meg ugrásait! Az új kötést végül a NOB legálisnak minősítette, Ammann pedig „mindent” vitt! Mindkét sáncon egykori (Adam Malysz) és jelenlegi (Gregor Schlierenzauer) nagy riválisait győzte le!
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=4MZHokqfiAg&w=600&h=340]
Simon Ammann, a normálsánc bajnoka
[youtube http://www.youtube.com/watch?v=wFx2YDIb0as&w=600&h=340]
Ammann újabb duplája, ezúttal a nagysáncon
Sajnos a végére maradt egy rossz hír, ugyanis Szocsiban megrendezendő síugrószámok egyikét sem közvetíti élőben egyik közszolgálati adó sem, mivel a NOB (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) bevételmaximalizálási célzattal nem állapodott meg az EBU-val (Európai Közszolgálati Televíziók Szövetségével), hanem a játékok jogait úgymond a piacon próbálta versenyeztetni, jóval több pénzt remélve. Így sajnos hosszú évtizedek során ez lesz az első olimpia, melynek síugró versenyszámait nem láthatjuk élőben! No comment! :(
Ezzel véget ért téli olimpiai összefoglalónk a síugrás vonatkozásában. Hamarosan adammalysza fog jelentkezni egy cikkkel, melyből megtudhattok minden olyan fontos kulisszatitkot a XXII. Téli Olimpia síugró számairól, versenyzőiről, esélyekről, amit mindenképp érdemes tudni a feb. 8.-ai normálsánc verseny rajtjáig!