Síparadicsom

Három verseny után már a második norvég győztest avatjuk idén, hiszen Kenneth Gangnes a hazai pálya minden előnyét kihasználva, fölényesen nyerte a tegnapihoz hasonlóan ismét a normálsáncra áthelyezett versenyt, s hogy Alexander Stöckl kapitány öröme még teljesebb legyen, Johann André Forfang 3. helye révén ismét két embere állhatott a dobogón a 2. helyen a „norvég szendvicsbe” beékelődő Peter Prevc társaságában. Eközben a VK éllovas Severin Freund a 10. helyről mentett egy nagyot, ugyanis egy jó második ugrással fel tudott jönni ötödiknek, ami éppen elég volt ahhoz, hogy a nap végén megőrizze a sárga trikót.

A hétvége eddigi részéhez képest lényegesen enyhébb szél fogadta ma az ugrókat Lillehammerben, olyannyira, hogy megkockáztatjuk (bár nyilván utólag könnyű okosnak lenni), hogy akár még a nagysáncon is maradhatott volna a mai viadal, de ezért most tényleg kár lenne az illetékeseket szapulni, hiszen egyrészt a korábbiak fényében érthető volt az óvatosság, na meg végre tényleg láttunk egy jó versenyt, amire már nagy szükség volt.

Az első sorozatot a 10-es beülőből kezdtük, és bizony már az elején láthattunk egy-két szép ugrást, bár ha tegnap nem zárják ki a felszerelése szabálytalanságára hivatkozva (ennek ma még volt szerepe) a hatalmas ugrását követően, akkor nagyon valószínű, hogy Joachim Hauer (4.) sem ugrott volna ennyire a mezőny elején, na de mindegy is, a lényeg, hogy a fiatal norvég 99,5 méterrel odaállt a mezőny élére, ahonnan elég sokáig nem is tudták őt letaszítani. Ezzel együtt – már a 9-es kapuból – egy-egy szép ugrást láttunk még mindig a sorozat első felében Stefan Hulatól (95 m 14.), Stephan Leyhetől (94 m 11.) és Jakub Jandatól (97 m 9.) is, ami mindannyiuknak ígéretes kiinduló pozíciót jelentett a folytatásra nézve.

Aztán ahogy lassan a nagyobb nevekre került a sor, előbb Simon Ammann (12.) ugrott 95 métert, majd Michael Hayböck (8.) landolt 96 méternél, amivel mindketten ott voltak az egyre sűrűsödő üldözőbolyban. Ellenben Schlierenzauernek (94 m 17.) egy fokkal kevésbé sikerült az első ugrása (ő legalábbis nagyot legyintett rá), bár összességében még mindig jobban járt, mint Kamil Stoch (47.), aki egy abszolút rontott kísérlettel (87,5 m), amit csak részben magyaráz a kissé befújó hátszél, hamar búcsúzott a további küzdelmektől.

Ezt követően Roman Koudelkatól (96 m 6.) jegyezhettük fel a következő jó ugrást, majd Johann André Forfang (3.) 96,5 méteres kísérleténél kaphattuk fel igazán a fejünket, aminek az értékét az növelte meg igazán, hogy minimális hátszélben hajtotta végre a fiatal norvég, át is vette vele a vezetést. Ezután Wellinger (7.) következett, aki 95 méterrel a negyedik helyre jött be a Forfang, Hauer, Koudelka trikó mögé, majd Domen Prevc (19.) volt soron, aki viszont 93,5 méterrel csak a mezőny közepébe tudott besorolni. Richard Freitag (5.) 95 métere ugyanakkor a hátszélért járó pluszpontokkal együtt már jó volt a pillanatnyi 3. helyre, igaz, sokáig ez nem maradt nála, mert bár a kelleténél agresszívebb stílust választó Stefan Kraftot (91,5 m 21.) viszonylag simán maga mögé utasította, Peter Prevc (1.) előtt már meg kellett hogy hajoljon, ahogy mindenki más is, hiszen a szlovén 96,5 méternél landolt, amivel át tudta venni Forfangtól a vezetést.

Közben egyébként ismét egy nem várt intermezzo borzolta némileg a kedélyeket, ugyanis azok után, hogy Klingenthalban a csapatversenyen is egy ilyen eset miatt buktak el egy valószínű dobogós helyezést, tegnap pedig négy (igaz nem A-válogatott, hanem a nemzeti csoportban induló) norvég is áldozatul esett a FIS legújabb ellenőrzési procedúráinak, ami az ottani sajtóban kavart is némi vihart, ezúttal Andreas Stjernent nem engedte már elindulni sem Sepp Gratzer, a Nemzetközi Síszövetség felszerelés ellenőre, miután a ruhája valamivel (rendszerint miliméterekről van szó ilyenkor egyébként) bővebb volt a megengedettnél. Ezek után alighanem lesz mit megmagyarázni az ismét slamposnak bizonyuló norvég technikai stábnak…

Viszont nem volt még ekkor vége a sorozatnak, hiszen többek között Kenneth Gangnes (1.) ugrása is hátra volt még, aki a tegnapi második helye után ma is remek formában volt és egy 98 méteres ugrással meg is előzte Prevcet. És miután ezt követően sem a honfitárs Tande (90 m 25.), sem a sárga trikós Freund (94 m 10.) nem tudta megelőzni, ő várhatta az első helyről a folytatást, ráadásul Prevc mögött továbbra is Forfang és Hauer állt a 3-4. helyen, azaz minden adott volt ahhoz, hogy a norvégok hazai pályán ünnepelhessenek a végén.

Az első sorozat eredménye

Ehhez persze egyet még ugrani kellett, na de ne szaladjunk még ennyire előre, hiszen a második sorozat elején, amelyet egyébiránt ismét a 10-es kapuból engedett útjára a zsűri, szokás szerint elsősorban arra figyeltünk, hogy ki tud esetleg egy nagyobbat javítani a helyzetén azok közül, akiknek az első körben kevésbé sikerült az ugrása.

Ilyen tekintetben a top20-on kívül érkezők közül két embert emelhetünk ki igazán, Daniel André Tandet (13.), aki második ugrásával (103 m) az egész verseny legnagyobb távolságát jegyezte, illetve az ugyancsak sokat előrelépő Stefan Kraftot (98,5 m 14.). A távolságot tekintve Noriaki Kasai (99 m 17.) ugrása sem volt rossz, a veterán japán néhány tizeddel végül mégis az előbb említett páros mögé szorult. Nem így Domen Prevc (12.), aki kereken 100 métert repülve vette át a vezetést, ami neki is jelentett néhány helyet felfelé a rangsorban, majd Stefan Hula (98,5 m 10.) keltett kellemes meglepetést azzal, hogy másodjára is tudott egy jót ugrani, így egy kicsit meg is mentette ezt a napot a lengyelek számára, ha már Stoch szempontjából ennyire tragikusan alakult. A szczyrki versenyzőt ráadásul egészen az utolsó tízes csoport érkezéséig nem tudta megelőzni senki, ugyanis Andreas Wank (10.) 101 méteres kísérlete holtversenyben volt jó az első helyre, míg Simon Ammann (16.) hiába jutott el 100 méterig, a gyengén sikerült talajfogása miatt nem tudott előzni.

Így aztán a Hula-Wank páros várhatta az élen a finálét, amelynek nyitányaként mindjárt Severin Freund (5.) következett, akit Werner Schuster nyilván egy nagyobb léptékű javítás reményében néhány pluszpontért cserébe a 8-as kapuból indított útjára, amiből nagyjából ki is hozta a VK-éllovas ami benne volt, hiszen 99,5 méterrel átvette a vezetést. Ezt látva a zsűri is csökkentette a nekifutó „alap” hosszát, és a 9-es beülőből folytatódott a verseny, ezzel együtt Freund pontszáma az őt követő Janda (98 m 9.), Hayböck (97,5 m 8.), Wellinger (96 m 7.) hármas számára egyaránt elérhetetlen maradt.

Ellenben Roman Koudelka (4.) egy 102,5 méteres ugrással már át tudta venni tőle a vezetést, amit meg is tartott a Freundhoz hasonlóan a 8-as kapuból induló Freitaggal (95,5 m 6.) szemben. Schuster példáját követte Alexander Stöckl is, aki Joachim Hauer (15.) jó formájában bízva ugyancsak a 8-as beülőből indította versenyzőjét, más kérdés, hogy ez az ő esetében történetesen nem jött be igazán, ugyanis Hauer mindössze 93 méterig jutott, ami kevesebb mint a zsűritávolság 95%-a (ezen a sáncon 95 méter), így a szabályok értelmében nem kapta meg az alacsonyabb beülőért járó kompenzációs pontokat sem, ami végül – így utólag számolgatva – egy top10-es eredménybe került.

Talán éppen emiatt Forfangnál (3.) nem változtatott a beülőn Stöckl, így versenyzője a 9-es kapuból ugrott 99,5 métert, amivel át is vette a vezetést. Ezt ugyan Peter Prevc (2.) gyorsan elorozta tőle egy 100,5 méteres kísérlettel, de egy utolsó lap még volt a norvég szövetségi kapitánynál, hiszen Gangnes (1.) az élről próbálhatta meg megszerezni pályafutása első győzelmét. Hogy a tét még egy kicsit nagyobb legyen, Stöckl őt is lehozta a 8-as kapuba, ám ez ezúttal nem sült el visszafelé, ugyanis Gangnes egy kifejezetten elegáns 99 méteres kísérlettel, teljesen megérdemelten nyerte meg a versenyt, ami mellé ráadásul majdhogynem még a sárga trikó is meglett neki, hiszen az végül egyetlen ponttal maradt csak Freundnál.

Részletes eredmények

VK összetett

Nemzetek kupája

A norvég csapat összmérlege ezzel a hétvégén egy győzelem és további három dobogós hely, ami igencsak impresszív teljesítmény, ami alighanem egyszerre volt a hazai helyszín (hiszen az a tény, hogy a VK-ban egyébként ritkán használt normálsáncon rendezték a versenyeket, amit ők ugyanakkor az edzésekről úgy ismernek, mint a tenyerüket kétségkívül lendíthetett egyet rajtuk) és az általános jó forma eredménye, így ház kíváncsian várjuk, hogy a folytatásban mennyire tudják ezt a szereplést állandósítani az északiak.

A következő megmérettetésre majd szűk egy hét múlva, Nizhny Tagilban kerül sor, bár valószínűleg nem mindenkinek, hiszen ez a relatíve távoli helyszín kézenfekvő alkalom azoknak, akiknek gyengébben sikerült a kezdés, hogy megpróbálják némi extra edzéssel ledolgozni a hátrányukat. Ezzel együtt az oroszok tavaly is egy egészen jó hangulatú hétvégét hoztak össze, így bízvást reménykedhetünk valami hasonlóban idén is.