Síparadicsom

A második, egyben utolsó egyéni versennyel, a nagysáncos Gundersennel folytatódott az északi összetettezők programja a XXII. téli olimpiai játékokon. Az utolsó hét második napjára pedig végre a tél is megérkezett Szocsi környékére: a RusSki Gorki Jumping Centerben sem a szokásos napsütésben kellett ugraniuk, illetve futniuk a versenyzőknek. Szerencsére a biatlonosokkal szemben a körülmények itt nem játszottak főszerepet, így teljes mértékben a versenyre kellett fókuszálni. Ellenben mindez jóformán meg sem látszott, és jócskán felborult a papírforma, melynek végén Joergen Graabak nyakába akasztották az aranyérmet: a fiatal norvég úgy lett olimpiai bajnok, hogy korábban egyetlen egyéni viadal során sem végzett első helyen.

Jelentjük, nem csak a Laura Complexbe kilátogatókat "legyintette meg" a szocsi olimpia téli időszaka: a Krasznaja Poljanától "egy köpésre" található RusSki Gorki Jumping Centerben is fázhattak a versenyre készülődők. Ellenben az északi összetettezők nagysáncos Gundersenjét szerencsére nem befolyásolta az időjárás ("csupán" havazás és némi eső játszott közre), így mind az ugró-, mind a futósorozatot zavartalanul meg lehetett rendezni.

A normálsáncos viadal alapján előzetesen nagy csatát várhattunk, úgy meg főleg, hogy az ihletett formában lévő, immár olimpiai bajnok Eric Frenzel az utóbbi napok során betegséggel küszködött, s kérdés volt, ezúttal is olyannyira uralkodik-e, mint az előzőekben. A 140 méteres sáncon, valamint a négy darab, egyenként 2,5 kilométeres (88 méternyi emelkedőt tartalmazó) körön minden kiderült, s ezúttal a nagy meglepetések sem maradtak el.

A 46 fővel induló ugrás során a hazaiak sztárja, Evgeniy Klimov hiányában az észt Kristjan Ilves (8.) rugaszkodhatott neki elsőként, méghozzá meglepetésre a 38-as beülőből. 125 méteres repülését követően változtattak is a helyiek, s ezután már mindenki a 40-esből teljesíthetett. Ilvest azonban sokáig senki nem tudta megelőzni: Lukas Runggaldier (46.) járt tőle a legmesszebb, az egykoron szebb napokat is kifogó Janne Rynnänenről (40.) nem is beszélve; s noha Todd Lodwick (30.) ezúttal már jobban muzsikált, az éllovasnak nem kellett megijednie, sőt, Maxime Laheurte (15.) és igazából Tomas Portyk (10., 128,5 méter) talajfogása után sem. Taihei Kato (45.) bukását ellenben senki nem nézhette jó szemmel, a japán nem tudta megállni 126,5 méteres ugrását, s ennek megfelelően később sem állt rajthoz.

Az előrébb várt Yoshito Watabe (36.), a Lodwickhoz hasonlóan most elfogadhatóbb eredménnyel záró Taylor Fletcher (35.), Marjan Jelenko (14.) és Bill Demong (38.) telemarkja után sem kellett moccannia Ilvesnek egy centit sem, ám az izgalmas dolgok csak Mario Stechert (23.) követően kezdődtek. Előbb Fabian Riessle (9., 130 méter) csapott oda (átvenni nem tudta a vezetést), majd Alessandro Pittin (39.) gyöngélkedése után a normálsáncról távol maradó Bernhard Gruber (3.) következett, aki jött, látott és majdnem győzött: 136,5 méteres repülésével mindenesetre fölényesen vette át a vezetést. Tim Hug (25.), a meglepően korrekt teljesítménnyel előrukkoló Björn Kircheisen (11.) és a másik osztrák, Christoph Bieler (17.) után már a legjobb tíz érkezett.

Bryan Fletcher (27.) még nem, Joergen Graabak (6.,132 méter) viszont már mutatta, számítani kell rá a futás során. Lukas Klapfer (13.) és Magnus Krog (18.) csak a középmezőnyt csípte meg, Johannes Rydzekhez (12.) hasonlóan. Ellenben a többiek teljesen felbolygatták a szálakat. Magnus Moan (7., 133 méter) egyből első számú favoritnak lépett elő, ám a többiek még őt is felülmúlták. Jason Lamy Chappuis (5., 133,5 méter) ezúttal megőrizte az esélyét arra, hogy végre dobogón végezzen, míg Haavard Klemetsennek (2., 137,5 méter) is kedvezett a szerencse, majd' zsűritávolságnál ért földet. Akito Watabe (4., 134 méter) utolsó előttiként egyben elmaradt Klemetsentől, nem úgy, mint Eric Frenzel (1., 139,5 méter). A német fittyet hányva betegségére olyat ugrott, hogy gyakorlatilag simán beférhetett volna az olimpiai bajnoki címet szerző német síugrócsapatba: 139,5 méterrel egyértelműen átvette a vezetést, s remek előnyt alakított ki riválisaival szemben: Watabe és Lamy 33, Moan 45, míg Krog 1 perc 32 másodperces hátrányt szedett össze. A kérdés tehát adott volt: lesz-e kettőből kettő?

A síugrás végeredménye

Magyar idő szerint 13 órakor rajtolt a 10 kilométeres futósorozat, méghozzá nagy kérdésekkel: kinek a nyakába akasztják az érmeket?

Érdekes módon alakultak már az első méterek is, hisz Klemetsen ledolgozta nyolc másodperces lemaradását, s összeállt Frenzellel, ám nem sokáig haladtak így ketten: a normálsáncos verseny második felével ellentétben, a nagy hátrány ellenében többen is felzárkóztak, és kialakult egy igen erős élboly, akik gyakorlatilag az egész viadal meghatározására voltak hivatottak: Gruber, Lamy, Watabe, Graabak, Moan, majd Kircheisen, Riessle és Rydzek egészítette ki a Frenzel-Klemetsen-féle csoportot.

Féltávnál hasonlóan haladtak át tízen, a tempót a norvégok (főleg Moan) és a németek diktálták, s úgy tűnt, Frenzel nincs éppen legjobb állapotában. Ez (és a betegség) azonban csak a következő kör végén ütközött ki, amikor is a német kissé leszakadt: ezzel gyakorlatilag eldőlt, hogy új szocsi bajnokot avatnak. A nemzetközi helyzet fokozódott, mindenki készült a taktikás utolsó kilométerekre, a stadion lelátóin szurkolók parázs végjátékot várhattak.

Másfél kilométerrel a vége előtt indult meg a harc. Az egyik emelkedőn az egy percről induló Kircheisen nyomta meg a tempót, melyet csak két remek erőben lévő honfi-és zárkozótársa, Rydzek és Riessle, valamint a megingathatatlannak tűnő Graabak-Moan páros tudott tartani, Lamyék nem. Aztán jött az utolsó ezres...

... ahol volt minden. A célegyeneshez érve mind az öt versenyzőnek megvolt az esélye, hogy olimpiai bajnok legyen, ám a szűk pálya kibabrált a fantasztikus németekkel: Rydzek az utolsó kanyarban elesett, mellőle pedig a két norvég tudott a legjobban kibújni. Végül ők is döntötték el az elsőség sorsát: Graabak gyorsabb volt, ezzel élete első egyéni győzelme egyben olimpiai bajnoki címet jelent a fiatal norvég számára! Moan sem lehet elégedetlen az ezüsttel, hasonlóan Riessléhez, aki köszönte szépen, és lesprintelte Kircheisent, ezzel újabb érmet gyűjtve Németországnak. Watabe végül hatodik, Lamy sokat javulva hetedik, szegény Rydzek kilencedik, míg Frenzel tizedik lett - a legjobb futóidő pedig a 18. pozícióban záró Pittin nevéhez fűződik.

A győztes szavai: "Nem tudom leírni, mit érzek, nem tudom elmondani. Ez az egész kicsit szürreális, idő kell, hogy felfogjam és élvezzem a pillanatot. Mindössze az volt a taktikám, hogy jól fussak, és ott tudjak lenni a legjobbakkal. 

Végeredmény, nagysánc Gundersen-verseny:

Teljes végeredmény

Az északi összetettezők számára csütörtökön rendezik az utolsó számot, méghozzá a csapatversenyt.

A képek forrása: www.sochi2014.com - Szocsi 2014 közösségi média