Síparadicsom

Július 24. és 26. között a lengyelországi Wisłaban kezdetét veszi a Grand Prix, a síugrók legfőbb nyári versenysorozata, amely amolyan „mini világkupaként” foglalja keretbe a késő nyári és a kora őszi hónapok műanyag borításon zajló versenyeit. Miközben a lélekben mezőny már a holnapi kvalifikációra hangol, a Nemzetközi Síszövetség (FIS) többek között újfajta lebonyolítási formával készül megkavarni az állóvizet, amit ha sikeresnek ítélnek, akkor télen is bevetik a sírepülő versenyeken. Ennek kapcsán következik most néhány szezont felvezető gondolat...

Wisła és az Adam Małysz sánc lesz tehát a helyszíne a nyári szezonnyitónak, amely 2010 óta rendszeresen vendéglátója a Nyári Grand Prix sorozatnak (az első évben egyébként még maga a névadó is nyerni tudott rajta), sőt, meglovagolva a sportág lengyelországi népszerűségét azóta a VK-ba is bekerült a helyszín, és ha a lengyel szurkolók lelkesedésén múlik, alighanem marad is még egy darabig, hiszen a Małysz-éra évei után az elmúlt egy-két szezon többek között éppen Kamil Stoch csillagának felemelkedéséről szólt, aki egyébként a hétvégi lengyel bajnokságon fölényes győzelemmel hangolt a GP-re, és nem kizárt, hogy vasárnap immár nemzetközi mezőnyben ismételhet is.

A hétvége programja:

Július 24., csütörtök

15:00 – Hivatalos edzés (2 sorozat)

17:00 - Kvalifikáció

Július 25., péntek

19:00 - Próbasorozat

20:30 - Csapatverseny

Július 26, szombat

16:00 -Próbasorozat

17:00 – Egyéni verseny

Persze azért messzemenő következtetéseket ebből levonni még nem feltétlenül érdemes, mint ahogy általánosságban a nyári formákból sem, hiszen alighanem kevés olyan, a sportágban jártas szurkoló, vagy versenyző akad, aki ne azon a véleményen lenne, hogy bár a nyári ugrások kétségkívül fontosak, de legyenek bármennyire is kellemes hangulatúak ezek a nyári síugró délutánok, az igazán fontos versenyeket mégiscsak télen rendezik, maga a nyári sorozat pedig, főleg a legnagyobbak számára inkább csak a felkészülést szolgálja, így általában a versenyzők formája sem éles annyira, mint a téli időszakban.

Ebből következik az is, hogy bár fentebb a VK-hoz hasonlítottuk, jellegét tekintve a GP sorozat egészen más, hiszen általában jellemző, hogy a sztárok nem indulnak el minden viadalon, s különösen igaz ez az Európán kívüli versenyekre. Miután pedig az idei kiírásban, amelybe a tavalyinál valamivel kevesebb, összesen 9 egyéni verseny fért bele (a legnagyobb érvágás vitán felül Hinterzarten kiesése, ahol a sorozat kezdetétől fogva voltak versenyek, egészen mostanáig) 4 futamot is az Öreg Kontinensen kívül rendeznek, az összetett esélyeit illetően is viszonylag kevés kapaszkodónk van.

Versenynaptár

Hiszen például egy Kamil Stoch, egy Peter Prevc, egy Severin Freund vagy egy Gregor Schlierenzauer kaliberű versenyző, de ide számíthatjuk most már a címvédő Wellingert is természetesen eséllyel pályázhatna a győzelemre, ha úgy gondolja, nagy valószínűséggel inkább idén is az lesz a meghatározó, hogy ki hány versenyen fog elindulni,ennélfogva a végén meglehetősen sok befutó lehet.

Ettől függetlenül azért így is akad egy-két érdekes nyitott kérdés a nyárral kapcsolatban, például, hogy hogyan mutatkozik be Heinz Kuttin, az osztrák válogatott újdonsült szövetségi kapitánya, hiszen az olimpiai ciklus lezárultát követő kisebb edzőkeringő vitán felül legérdekesebb momentuma a korábbi sikerkapitány, Alexander Pointner távozása volt a mezőny (az eredmények alapján mindenképpen) elsőszámú csapatának éléről, aki meg kell hagyni, nem hagyott könnyű örökséget az utódjának. Kuttinról egyébként érdemes megjegyezni, hogy korábban sokat dolgozott többek között Thomas Morgensternnel, így talán nem alaptalan az a feltételezés, hogy abban is volt némi szerepe, hogy Morgi a tavalyi szezonban elszenvedett komoly sérülése ellenére is folytatja a versenyzést, habár őt a nyár nagy részében valószínűleg nem láthatjuk majd. A legjobbak közül rajta kívül Anders Bardalról lehet tudni, hogy inkább az edzéseket helyezi majd előtérbe a nyáron, és egyelőre az újabb térdműtéten áteső Anders Jacobsent sem valószínű, hogy sokat látjuk majd versenyezni, illetve Kasai hiányzik még a wisłai nevezési listáról, alighanem inkább ő is inkább odahaza, Japánban készül a szezonra. A többiek ellenben itt lesznek, így minden adott ahhoz, hogy jó versenyeket láthassunk, a mezőnyön legalábbis szinte biztosan nem múlik majd.

Hanem a szabálykon… Nem kifejezetten újdonság, hogy a versenyzők mellett a FIS is előszeretettel használta az elmúlt években a Nyári GP-t a különböző ötleteinek kipróbálására, amivel át is térhetünk a síugrást követőket most talán leginkább megosztó témára. Amellett ugyanis, hogy kisebb finomításokat a felszerelésre (ruhákra, sisakokra) vonatkozó szabályok esetén is bevezettek, a nyár legnagyobb horderejű változása a versenyek új (pontosabban inkább „régi-új”, de erről majd egy kicsit később), első ránézésre kissé túlkomplikált lebonyolítási formája lesz, amelyet télen a sírepülő versenyekre vezetne be a szövetség, de tesztjelleggel, kisebb változásokkal már a nyáron is használják majd.

Ennek értelmében a kvalifikációból a megszokott 50 helyett ezúttal 48-an jutnak majd tovább az első sorozatba, ráadásul, hogy a tíz kiemeltet is ugrásra bírják, a selejtező eredményét amolyan nulladik sorozatként viszik majd tovább a versenyzők, azaz a versenyek eredménye, ha mindent sikerül megrendezni összesen három sorozat alapján alakul majd ki.

De ezzel még nincs vége, az első sorozatban ugyanis a kvalifikációs eredmények alapján négy 12-es csoportba sorolják a mezőnyt, úgy, hogy az 1. helyezett a D csoportba, a 2. a C-e, a 3. a B-be, a 4. az A-ba nyer besorolást (és így tovább, bővebben lásd itt: link). Az indulási sorrend pedig úgy alakul, hogy a verseny az A csoporttal kezdődik, majd ha mindenki leugrott akkor jön sorban a B, a C és a D csoport. A végén minden csoportból 6-6, azaz összesen 24 versenyző kerülhet majd be a második körbe, ahol immár a szokott módon dönthetik el egymás között a helyezések sorsát.

S, hogy mi végre ez az egész? Nos, megintcsak a hivatalos álláspont szerint a FIS-nél a Négysáncverseny KO-rendszeréhez (halkan jegyzem meg, időről-időre azzal szemben is előkerülnek a kritikák) hasonlóan szeretnék a lebonyolítással is egy kicsit kiemelni a sírepülő versenyeket a többi közül, hogy aztán rászorulnak-e, az egy másik kérdés. Persze a (hátsó) szándék, miszerint az illetékesek a tévés eladhatóság érdekében igyekeznek módosítgatni a szabályokat (pl. külön kiemelték, hogy az új szisztéma előnye, hogy az első sorozatban időben szétszórja az esélyeseket, így „folyamatos az izgalom”) valahol érthető, csak kérdés, hogy ennek érdekében vajon mennyi, és milyen régóta bevett szabályt/szokást érdemes felrúgni.

Egyébként még csak a spanyolviaszt sem sikerült feltalálni, lévén egy hasonló szisztémát 2000 nyarán már próbálgattak Walter Hoferék többféle variációban, ám végül lemondtak a dologról, ugyanis a csoportokra szabdaltság miatt nehéz volt egy beülőből megrendezni a versenyt (akkor ugye még bőven a klasszikus szabályok voltak ebben a tekintetben érvényben), most viszont, hogy már van kompenzáció lehetővé vált, hogy leporolják a nagyívű terveket.

Hát ahogy a vak is megmondta, majd meglátjuk.