Síparadicsom

Mondhatnánk, hogy ha november, akkor síugrás, hiszen lassan már hagyomány, hogy már az ősz utolsó hónapjának végén veszi kezdetét a VK-sorozat, ráadásul ma már ott tartunk, hogy ehhez természetes hóra sincs feltétlenül szükség (ellenben nem kevés pénzre), így a tavalyi évadhoz hasonlóan ismét mesterséges havon, a klingenthali Vogtland-arénában kezdődhet majd meg a versengés, hogy aztán egészen március közepéig meg se álljon a nagy menetelés. Mindezt persze mi sem hagyhatjuk szó nélkül, így akárcsak az elmúlt években, ezúttal is két részes felvezetéssel készülünk az évadnyitóra, amelyek közül az elsőben az új évad legfontosabb tudnivalóit, és a kisebb szabálymódosításokat tekintjük át, míg az ugyancsak elmaradhatatlan esélylatolgatásunkat a hamarosan érkező második részben olvashatjátok.

Hogy a legfontosabbal kezdjük, a tavalyi olimpiai év után ezúttal világbajnoki szezon előtt állunk, hiszen páratlan év lévén februárban ismét egy nagy világverseny állhat majd a figyelem középpontjában, ami persze korántsem jelenti azt, hogy a faluni Északisí VB-ig ne tartogatna bőven érdekességet a 2014-15-ös szezon.

Hogy a bevezetőben menetelést írtunk, az egyébként korántsem nem véletlen, hiszen ha valamiben, akkor szünetekben biztosan nem bővelkedik majd az idei évad, amely során, ha mindent sikerül megrendezni, akkor rekordnak számító 32 egyéni világkupa fordulóra, mindent (tehát a világbajnokságot és a csapatversenyeket is) egybevetve pedig összesen 41 versenyre kerülhet majd sor, amivel a FIS kicsit talán a határokat is feszegeti a versenyzőkre jutó terhelés szempontjából, és alighanem ennél több versenyt az időjárás adta körülbelül 4 hónapos keretbe ésszerű keretek között nem is igen lehetne belezsúfolni. Persze nézői szempontból a versenyek bősége inkább örömteli, ám egyszersmind előrevetíti, hogy főleg az idény második felében a fizikális és mentális állóképességének is egyre inkább jelentős szerep juthat majd.

A közép-európai idénynyitót követően aztán már egy az évszaknak inkább megfelelő helyszínen, a sarkkörhöz közeli Kuusamoban jön a folytatás, majd ezt követően a szezon elejének egy másik jól ismert, és az elmúlt években biztosnak mondható pontja, Lillehammer lesz soron. Az északi túra után viszont a többség számára ismeretlen terepre látogat majd a mezőny, hiszen bár Nizhny Tagilban tavaly rendeztek már többek között Nyári Grand Prix versenyt is, akkor ezt a legtöbb nagyágyú inkább kihagyta, így az élmezőnynek ez lehet majd az első jelenése az Ural-hegységben fekvő, frissen felhúzott/felújított orosz sánckomplexumban, bár azért hozzá kell tenni, hogy ezúttal sem elképzelhetetlen, hogy néhányan, főleg azok, akiknek rosszabbul sikerül majd a rajt, kihagyják majd a meglehetősen hosszú utazással járó kirándulást.

December vége felé aztán visszatér minden a megszokott kerékvágásba, karácsony előtt ugyanis szokás szerint Engelbergbe látogat a mezőny, majd ahogy hagyományosan mindig, ezúttal is az ünnepek között kerül majd sor az immár 63. alkalommal megrendezésre kerülő Négysáncversenyre a jól ismert négy versennyel Oberstdorfban, Garmisch-Partenkirchenben, Innsbruckban valamint Bischofshofenben, amelyek közül az innsbrucki helyszínnel kapcsolatban mindenképp meg kell említenünk, hogy néhány év múlva két komoly versenyt is rendeznek majd itt egy évben, hiszen Seefelddel közösen a tiroli város nyerte el idén nyáron a 2019-es Északisí VB rendezési jogát, a nagysánc küzdelmeinek pedig a tervek szerint legendás Bergisel-Arena adhat majd otthont.

Vízkereszt után is marad majd Ausztriában a mezőny, hiszen Bad-Mitterndorfban következik a szezon első sírepülő hétvégéje, ráadásul nem is akármilyen keretek között, ugyanis a nyári szünetben az osztrákok is belevágtak kulmi repülősánc megnagyobbításába, immár az új szabályoknak megfelelően, aminek köszönhetően az eddig a legkisebb sírepülősánc címét birtokló létesítmény csatlakozhat a nagyok, azaz Vikersund és Planica mellé, amelyeket egyébiránt a későbbiekben ugyancsak útba ejtünk, így a tavalyi meglehetősen visszafogott év után idén ismét jobban előtérbe kerülhetnek majd a méltán közkedvelt sírepülő versenyek is.

Na de ne szaladjunk még ennyire előre, hiszen előbb még Lengyelországba vezet majd az utunk, ahol a zakopanei hétvége mellett lassan már menetrendszerűen Wisłaban is lesz majd egy hétközi verseny, majd Sapporo és Willingen, két ugyancsak biztos bástyája következik az évadnak, majd egy régi ismerős, Liberec következik, ahová 6 év és a 2009-es világbajnokság után tér majd vissza a síugró elit (bár ha szigorúan vesszük, akkor 2010-ben volt még itt egy GP-verseny is), miután a csehek alighanem sokunk megkönnyebbülésére idén a síugrás Bermuda-háromszögének kétes címét birtokló Harrachov helyett a Ještěd-hegyen rendeznek világkupa-versenyt.

Ezt követően újra északnak veszi az útját a mezőny, hogy a világbajnokság előtt még egy év szünetet követően ismét tiszteletét tegye Vikersundban, majd a sírepülő hétvége után immár tényleg következik a faluni vébé, ahol a tavalyi szezonban már kipróbált, egyébként ugyancsak egy jelentős felújításon átesett Lugnet-sánckomplexumban 3 számban osztanak majd aranyérmet a férfiaknak (normálsánc, nagysánc egyéni és csapatverseny), illetve akárcsak két éve Val di Fiemmeben, ezúttal is szerepel a vegyescsapat-verseny és természetesen női verseny is a programban.

Ahogy az már lenni szokott, az aktuális világverseny után márciusba fordulva már csak a szezon hajrája van hátra, ami ezúttal a helyszíneket tekintve nem tartogat sok meglepetést, hiszen a Lahti, Kuopio, Trondheim, Oslo négyest (az egykori Északi-turné nyomán) már jól ismerhetjük a korábbi évekből, változást a tavalyi évhez képest mindössze az jelent majd, hogy a Holmenkollenen ezúttal dupla fordulót rendeznek.

Ezzel pedig már majdnem a végére is értünk, hiszen már csak a szezonzáró lesz ezek után hátra, amely ahogy most már évek óta mindig, most is Planicán kerül majd megrendezésre, ráadásul egy év szünet és egy elhúzódó átépítést követően (ha minden jól megy) a legendás Letalnica sírepülő sánc is visszatér majd a körforgásba. Köztudott, hogy a szlovénoknak nem titkolt szándéka, hogy az új sánccal ismét versenybe szálljanak a világcsúcsért (részben egyébként ennek is volt szerepe abban, hogy csúszott az építkezés), amelyet mint ismeretes 2011 februárja óta Vikersund birtokol, és amelyért most, hogy Kulm is csatlakozott a két óriáshoz, akár komolyabb versengést is láthatunk. Bár hozzá kell azért tenni, hogy Johan Remen Evensen annak idején azért elég magasra tette a mércét a 246,5 méterrel, főleg annak fényében, hogy azóta a Nemzetközi Síszövetség kicsit megnyirbálta a versenyzők számára a vitorlázáshoz használható felületet a lécek és az ugróruhák rövidebbre illetve szűkebbre szabásával, bár ebben a tekintetben éppen idén vezetnek majd be egy minimális enyhítést, ugyanis a sikeresnek ítélt nyári teszteket követően tavalyhoz képest 1-2 centiméterrel bővebb szabású ruhákat használhatnak majd a versenyzők télen is.

Kattintásra nagyobb méretben is megtekinthető. Az előzetes kezdési időpontok tájékoztató jellegűek, a változtatás jogát a szervezők fenntartják.

Versenynaptár: Pdf

És ha már a szabályok, akkor mindenképpen érdemes végigmennünk az idei szezon újdonságain, bár az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva most tulajdonképpen egészen kevés változást láthatunk, sőt – bár némi képzavarral – de azt is mondhatjuk, hogy a legnagyobb változás az idei évre nézve, hogy nem lesz változás a versenyek lebonyolításában, miután a Nyári Grand Prix során néhány tesztverseny erejéig kipróbált, eredetileg a sírepülő versenyekre szánt „4G” fedőnevű lebonyolítási rendszert a nem túl sikeres próbák, és elsősorban az eredményközlés terén felmerülő hiányosságok miatt (ami ez esetben konkrétan azt jelentette, hogy kívülről gyakorlatilag követhetetlenné váltak a versenyek) egyelőre eltette a fiókba a FIS, így ezzel most nem is foglalkoznánk részletesebben (már csak azért sem, mert a nyáron itt és itt már megtettük).

A versenyek rendje végül tehát nem, a felszerelésre vonatkozó szabályok viszont kismértékben változtak a tavalyi évadhoz képest. Ebben a tekintetben a talán legérdekesebb újítást az jelenti, hogy ettől az évtől kezdve egyelőre csak opcióként lehetővé teszik a versenyzők számára egy a gerincoszlopot védő habszivacs betét viselését a ruha alatt, amelyet elvileg persze ugyan eddig is használhattak volna, ám a gyakorlatban senki nem élt vele, hiszen eddig ez a betét a ruha méretezésénél nem számított, azonban mostantól ezt is figyelembe veszik majd. (Más kérdés persze, hogy a síugróknál egyébként kevésbé tipikus a gerinc, mint a térdszalagok sérülése egy bukásnál, úgyhogy érdekes lesz majd látni, hogy a gyakorlatban mennyire élnek majd ezzel a lehetőséggel a versenyzők, különösen annak fényében, hogy a FIS kifejezetten tiltja a betét mindennemű aerodinamikai előnyszerzést célzó módosítását.) Szintén a biztonságot javító kisebb változtatás, hogy némiképpen szigorítanak a bukósisakra vonatkozó szabályok megfogalmazásán is, miután az elmúlt szezon végén olyan híreket lehetett hallani, hogy több versenyző a benne lévő protektor egy részét eltávolította, ezzel is megszabadulva egy-két grammtól, aminek érthető módon szeretnék elejét venni az illetékesek, így aztán a mostani előírások mellett erre már nem lesz lehetőség.

Mindezek persze tényleg inkább csak finomítások az elmúlt esztendők nagyobb horderejű változtatásaihoz képest, így mi szurkolók ezúttal is többé-kevésbé az eddig megszokott rendet láthatjuk majd a versenyeken.

Hogy aztán kiket látunk az élmezőnyben? Nos, ahogy a klasszikus mondás is tartja, jósolni nem könnyű, különösen ha a jövőről van szó, de mi azért teszünk rá egy kísérletet előzetesünk hamarosan érkező, második részében.