Drámai finálét hozott a vikersundi verseny az első alkalommal kiírt Raw Air turnén, hiszen hiába vezetett és tűnt – főleg Kraft gyengébb ugrása után – szinte biztos győztesnek Andreas Wellinger, az utolsó ugrásába belehibázott, így a turnégyőzelem Kraft, míg a mai VK-verseny Stoch ölébe hullott. Szenzációs volt emellett a veterán Noriaki Kasai is, aki másodikként egy év szünet után állhatott ismét dobogóra, míg a 3. helyet Michael Hayböck szerezte meg.
A tegnapi két világcsúcsot hozó csapatverseny után úgy vágtunk neki a Raw Air utolsó versenyének, hogy az éllovas Andreas Wellingert és a 253,5-méteres világrekordot jegyző Stefan Kraftot mindössze 6,2 pont választotta el egymástól, ami ezen a sáncon szinte a semmivel egyenértékű, így mindenképpen egy parázs csatára számíthattunk a norvég turné megnyeréséért.
Mindehhez csak hozzátett, hogy ma is szembeszél fújt a sáncon, igencsak ideális körülményeket teremtve a hosszú repülésekhez, amire nem is kellett sokat várnunk az első sorozat elején, ugyanis mindjárt a másodikként ugró Johann Andre Forfang (8.) 242,5 méterig tudott vitorlázni. Mindjárt utána Daiki Ito (243 m 15.) még ezt is túlszárnyalta egy fél méterrel, ám mivel ő nem tudott telemarkot csinálni az ugrás végén, csak a 2. helyre tudott bejönni.
A következő nagyobb ugrást Fannemeltől (17.) láttuk, aki 229-et repült, majd Ammann (18.) repült a többiekhez képest egyel lentebbről, a 11-es kapuból indulva 239,5-et. Ennél is nagyobb szenzáció volt azonban az amerikai Kevin Bickner (12.) 244,5 méteres ugrása, amivel alaposan megjavította nem csak a saját egyéni, de az amerikai csúcsot is, más kérdés, hogy a nagyobb szél miatti levonások után így is csak másodiknak tudott bejönni.
Erre az ugrásra reagálva a zsűri még egyet rövidített a nekifutón, így a tegnap néhány percig a világcsúcsot tartó Robert Johansson (7.) már csak a 10-es beülőből indulhatott, ahonnan 234 métert repült és ezzel pillanatnyilag második volt Forfang mögött. Stjernen (13.) ugrott ezután 227-et, majd Damjan (11.) 226,5-et, amivel igazán egyikük sem volt veszélyes az elejére, nem így Kasai (5.), aki egy 239,5 méteres ugrás végén megcsinálta a telemarkot is, ami elég volt ahhoz, hogy átvegye a vezetést.
Eisenbichler (141,5 m 38.) és Freitag (198 m 24.) ugyanakkor nem igazán remekeltek, majd Maciej Kot (14.) 221,5 méteres ugrása is inkább csak közepesnek számított már ekkor. Zyla (28.) 195 méterrel is épphogy bejutott a második körben, ellenben Hayböck (4.) kifejezetten remekelt az első sorozatban és egy 241,5 méteres ugrással átvette a vezetést.
A próbasorozatot megnyerő Jurij Tepes (10.) következett, aki 229,5 méterrel ötödiknek tudott megérkezni, csak hogy a honfitárs Domen Prevc (9.) éppen őt tolja egyel hátrébb a rangsorban egy 236,5 méteres kísérletet követően.
Kamil Stoch (2.) előtt ismét rövidített a zsűri a nekifutón, ám a lengyel a 9-es beülőből is 238,5 méterig jutott, ráadásul neki az érkezése is kifejezetten szép volt, így ez az ugrás elég volt neki a vezetéshez is. Peter Prevc (235,5 m 6.) sem ugrott ezután sokkal kisebbet, azonban nála viszonylag erős volt a szembeszél, így csak negyediknek tudott bejönni. Daniel Andre Tande (32.) viszont betlizett, ugyanis 182 méterrel lemaradt még a második sorozatról is.
Ezzel már csak Wellinger (1.) és Kraft voltak hátra, akik közül a sírepülő VK állásának megfelelően a német ugrott előbb, és el is vitorlázott 242 méterig, amivel ugyan csak 6 tizeddel, de le tudta szorítani Stochot a vezető helyről. Sőt, ez az ugrás olyannyira jól sikerült, hogy még Kraft (3.) sem tudott vele mit kezdeni, igaz 237,5 méterrel így sem állt rosszul, ugyanis a harmadik helyről várhatta a második sorozatot mindössze 2 ponttal lemaradva Wellingertől, ami a Raw Airben 8,2 pontos differenciát jelentett.
A második sorozat eleje persze nem a nagyok csatájáról szólt, de ezzel együtt is láthattunk nagy ugrásokat. Elsőként Dawid Kubacki (17.) repülte át a zsűritávolságot 232 méterrel,azonban Ammann (16.) rögtön elvette tőle a vezetést egy 230 méteres ugrással. A sornak azonban itt még nem volt vége, hiszen Anders Fannemel (13.) még nagyobbat, 244 métert repült megszerezve ezzel az elsőséget, de még ez is tiszavirág életű volt, ugyanis Geiger (11.) 239 méterrel és egy viszonylag jó talajfogással meg tudta előzni.
Az valahol várható volt, hogy a zsűri előbb utóbb ismét belenyúl a versenybe: a 12-es helyet, a 11-es beülőből jött a folytatás. Innen repült Andreas Stjernen (9.) viszonylag enyhe szembeszélben 225 métert, ami mindent egybevetve elég volt neki, ahhoz, hogy átvegye a vezetést. Kevin Bickner (15.) viszont könnyedén letaszíthatta volna az élről a norvégot, ha – talán érezve élete nagy lehetőségének súlyát – nem esik előre a 234,5 méteres második ugrása végén. Így viszont természetesen jócskán levontak tőle a pontozóbírók, de ennél fontosabb, hogy végülis úgy tűnik, komolyabb baj nélkül megúszta az esést.
Ezzel együtt amíg levitték Bicknert a kifutóból jóideig állt a verseny, így a 11. helyen álló Damjan (27.) csak némi szünet után indulhatott neki a második ugrásának, ami alatt kicsit megváltoztak a szélviszonyok. A zsűri ugyan visszavitte a beülőt a 12-es kapuba, ám a szlovénon ez sokat nem segített, csak 135 métert ugrott ezzel elszállt a jó eredmény esélye.
Jurij Tepes (242,5 m 7.) viszont már ismét 240 felett járt, és mivel az érkezése is szép volt vastagon át is vette ezzel a vezetést. Domen Prevc (8.) aztán még ennél is messzebb repült, azonban egyrészt a talajfogása sem volt túl szép, és elég sokat is vontak tőle a szél miatt, így csak a második helyre jött be.
Forfang (4.) előtt újabb beülő-módosítás következett, így a norvég a 10-es apuból próbálkozhatott, nem is sikertelenül, hiszen 245,5 méterig tudott vitorlázni, ezzel nem is lehetett kérdés, hogy átveszi a vezetést. Johansson (10.) ugyanakkor csak 215-ig jutott, ezzel egy-két helyet visszacsúszott, és még Peter Prevc (6.) sem tudta megelőzni Forfangot a maga 232,5 méteres ugrásával.
Kasai (2.) viszont ismét szárnyalt, és a 9-es beülőből 241,5 méterig jutva átvette a vezetést is, amit Hayböckkel (3.) szemben meg is tartott, miután az osztrák már 222,5-nél landolt. Az első kör után vezető triónak aztán még egyel lentebbről, a 8-as kapuba vitte le a zsűri a beülőt, ami persze automatikusan nehezebb feladatot is jelentett, ez pedig kisebb meglepetésre úgy tűnt, hogy ezúttal kifog Krafton (5.), aki csak 215 métert tudott ugrani, ami ekkor a 4. helyhez volt elegendő.
Ezzel ellentétben Kamil Stoch (1.) a rövid nekifutó mellett is 237 méterig tudott vitorlázni, és miután az ugrására ismét magas sítluspontokat kapott jócskán átvette a vezetést az ekkor egyébként már biztosan dobogós Kasaitól és feladta a leckét Wellinger (18.) számára is, hiszen a német csak minimális előny hozott vele szemben az első körből. Az tehát bőven benne volt ekkor a pakliban, hogy a napi győzelem kicsúszik Wellinger kezéből, ám arra, hogy főleg Kraft gyengébb ugrása után a Raw Air győzelem sem sikerül neki, alighanem ekkor már igazán senki sem számított. Márpedig ez történt, miután az addigi éllovas csak 166 métert ugrott, így végül a 18. helyen végzett a Raw Airben pedig nem csak Kraft, de a nagyot hajrázó Stoch is meg tudta előzni!
Így tehát osztrák sikert hozott az idén első alkalommal kiírt sorozat, ezzel együtt a mai nappal inkább Kamil Stoch lehet elégedett, aki pályafutása 22. (idén amúgy 7.) győzelmével ismét nyílttá tette a VK-összetettet! Mindez már csak azért is komoly fegyvertény, mert Kamil általában nem számít a kifejezett sírepülő-specialisták közé (eddig egyetlen győzelme volt repülősáncon, még egy 2011-es – meglehetősen szeles – planicai versenyről), míg Kraftnak kifejezetten menni szokott a legnagyobb sáncokon. Ezzel a két utolsó planicai verseny előtt 31 pont választja el őket az összetettben, ami izgalmas csatát vetít előre a jövő hétvégére.
A szezonból tehát egyetlen helyszín, a finálénak hagyományosan otthont adó Planica van hátra, ahol az összetett izgalmai mellett az esetleges újabb 250 méter körüli repülések miatt is lehet majd izgulni, érdemes lesz tehát mindenképpen nyomon követni!
Kereső
Követők
