Síparadicsom

Múlt héten még beugróként, ezúttal már az előzetes versenynaptár szerint volt házigazda Val d’Isére. A 2009-es világbajnokság helyszínén ma sem sopánkodtak a gallok, Alexis Pinturault révén ismét ők szállították a győztest, mint idén mind a három óriás-műlesikláson történt. A dobogó második fokára szokás szerint Marcel Hirscher állhatott fel, míg harmadikként a norvég szövetséggel vívott cicaharcát lezáró, az első futam után még csak a 14. helyen álló Henrik Kristoffersen.

Komoly erődemonstrációt láthattunk előző vasárnap a franciák részéről, elvégre ritkán tapasztalható alpesi síben, hogy egyetlen ország válogatottja kisajátítja az élcsoportot. Nevezetesen négyük is befért a legjobb 5 versenyző közé. Minthogy előző hétvégén is Val d’Iséreben versenyzett a mezőny, a helyiek joggal bíztak az ismétlésben. Aztán leszálltak a földre, amint érkeztek a rossz hírek hét közben. Thomas Fanara jobb lábában megrepedt egy szalag, még a versenyen. Számára véget ért a szezon, s kérdés, meddig húzza még a most 34 esztendős klasszis?!

A délelőtti pályát Hannes Wallner tűzte, még a második a finn csapat kötelékébe tartozó Alessandro Serra keze munkáját dicsérte. Az időjárásra nem lehetett panasz. Síelésre alkalmasak voltak a körülmények, fagypont fölé kúszó hőmérséklet, ragyogó napsütés, kicsi szél fogadta a sízőket.

A németek edzője meglehetősen tempós pályát biztosított a versenyzőknek, s minthogy ezt a többségük kifejezetten szereti, mi nézők is jól szórakoztunk.

Az előző heti győztes finoman szólva sem sziporkázott, Mathieu Faivre (11.) elegáns, ám passzív sízésével nem tudta a kívánt tempót összegyűjteni a fenti lapos szakaszon. Victor Muffat Jeandet (12.) már jócskán többet vállalt, de rontásai miatt nem ment ezzel semmire, még honfitársától is kikapott kevéssel. Alexis Pinturault (1.) rögtön beárazta mindkettejük. Valósággal végigrepülte a pályát, kétség sem férhetett elsőségéhez, ami akkortájt több mint másfél másodperces előnnyel párosult.

Marcel Hirscher (3.) érkezett, s ideális fokmérőnek bizonyult. Láthatóan nem volt valami elégedett a célban, s valóban, nem mindenhol bírta ideális íven tartani léceit. Kétharmad másodpercnyi hátránya azért jelentősnek volt mondható. Henrik Kristoffersen (14.) délelőtt még nem idézte tavaly látott pattogós meneteit, végére teljesen erővesztetté vált sízése, az utolsó helyre sorolt. A norvég szövetséggel vívott csatát egyébiránt elbukta, legalábbis erre enged következtetni, hogy sisakján a Red Bull helyett a szövetség főszponzora díszelgett…

Ted Ligety (21.) hírnevéhez méltatlanul teljesített, s még volt ennél lejjebb is… Nem tudott, nem mert nagy rizikót vállalni, ívtévesztéseiből ítélve fittsége is megkérdőjelezhető volt. Felix Neureuther (6.) már sokkal elégedettebb lehetett. Szép szűken tartotta a kanyarban léceit, a záró letörésnél vesztett csak teret, igaz, azzal meg is duplázta addig még kezelhetőnek tűnő hátrányát.

Justin Murisier (16.) súlypontja nem volt ideális, a középső szektorban csúnyán túlcsúszott, de még mindig épületesebb pályát síelt, mint az őt követő Roberto Nani (26.), aki a záró szakaszon fékezett egy hatalmasat. Philipp Schörghofer (5.) nagyon jól tartotta magát, egyetlen századdal volt csak Pinturault mögött a táv felénél, aztán egy megingással együtt is simán megmaradt a harmadik helyen. A honfitárs viszont pórul járt, Manuel Feller végig zaklatott, ideges sízése nem is végződhetett másként, mint kieséssel.

Stefan Luitz (2.) kereste önmaga és a pálya határait, s végső soron nagyobb hiba nélkül lehozta a futamot. Kevéssel még Hirschert is megverte. A lejtőn eddig gyengélkedő Leif Kristian Haugen (6.) is kitett magáért. Jól húzta az íveket, többek közt a franciákat is maga mögé utasította. Florian Eisath (30.) ellenben pont ott folytatta, ahol vasárnap abbahagyta, gyönge sízése után imádkoznia kellett a továbbjutásért. Riccardo Tonetti (25.) sem alkotott maradandót, igaz, hátfájdalmakkal vágott neki a versenynek.

A hátralévők négyen is besurrantak a legjobb 10 közé. A legnagyobbat Roland Leitinger (4.) sízése szólt. Végig következetes volt, s a végén sem vesztett annyit, mint környékén szinte mindenki. Negyedik osztrákként várhatta TOP-10-ből a folytatást Christof Nösig (9.), de – hogy ne maradjanak el ősi riválisuktól – a svájciak sem adták sokkal alább, Gino Caviezel (8.) és Loïc Meillard (10.) is remek futammal örvendeztette meg szurkolóit.

Harmincon túlról csak keveseknek jutott babér. Életében először síelt második futamot óriás-műlesiklásban Andreas Žampa (39-essel a 14.), kései indulóként a kanadai Erik Read (50-essel a 21.) hozott bravúrt, a 31-es listát a német Dominik Schwaiger (35-össel a 23.), s végül David Chodounsky (41-essel a 30.) tette teljessé.

...........................................................................................................................

Marcus Sandell időeredménye kevésnek bizonyult, a másik két finntől pedig eleve nem várhattunk továbbjutást, edzőjük tűzése még így is felkavarta a történteket. Kifejezetten komplikált nyomvonalat állított össze, sokan megszenvedtek vele. Leginkább ez utóbbinak köszönhette jelentős előrelépését Eisath (17.) és Chodounsky (18.). Előbbi komoly hiba nélkül, ám különösebb meggyőződés nélkül síelt, míg az amerikai amolyan C-kategóriás Bode Miller módjára ütlegelte a pályát, kevés sikerrel. A meglepő módon komoly technikai gondokkal küzdő Carlo Janka (20.) ellen még ez is elegendőnek bizonyult.

André Myhrer (10.) nem szórakozott, nagy tempóban kezdte, s vitte végig a pályát. Arra talán maga sem gondolt volna, hogy ezzel a produktummal TOP-10-be kerül a végén. Pedig övé lett megosztva a legjobb délutáni futam. Nani annyira meglepődhetett a tényen, hogy végre második futamban bizonyíthatott, hogy a pálya felénél teljesen szétzuhant, s kint rekedt. Rövid technikai szünet után Filip Žubčićnak (14.) gondjai akadtak a sebességátvitellel, valósággal berobbant a célba. Ez nem az olaszok napja volt, Tonetti (16.) végig nagyon bizonytalanul síelt. Kranjeć csak az utolsó helyekért volt versenyben, szabálytalan kapuvétel miatt utóbb kizárták.

Schwaiger (19.) részéről már a cél elérése bravúrnak számított azok után, mennyi egyensúlyvesztést láttunk sízésében. Ligety bántóan hamar került sorra, s bántóan hamar elszállt: keresztbe álltak lécei, esélye nem volt megfogni. Erik Read (8.) éles kontrasztként jelentkezett. Egészen szűk íveken síelt, s bár a végén sokat vesztett tempójából, szűk 2 tizeddel ezzel együtt átvette a vezetést. Egy héten belül második TOP-10-helyezését szállította. Luca de Aliprandini meneténél oda-vissza pattogott a különbség, mígnem a végén túlzásba nem esett. Az egyléces kanyarvétel akrobatikus volt ugyan, de rengeteg időt emésztett fel. Cyprien Sarrazin (24.) begyűjtötte első Világkupa-pontjait óriásban (kombinációt kivéve úgy általában véve is), azzal együtt voltak nehézségei, hogy biztonsági menetet síelt. Legjobb olaszként Manfred Mölgg (13.) sem alkotott maradandót, utána következő két versenyző a célvonalat sem érte el. Tommy Ford a meredeken esett túlzásba, két kapu bánta működését; Murisier több elkésett kanyarvétel után sodródott ki a pályálról.

Reklámszünet, majd egy remekül összerakott menet következett, Henrik Kristoffersen (3.) részéről. Fél másodperces előny került neve mellé, s bár a tempóra és az ívvételekre sem lehetett panasz, elsőre nem tűnt dobogóra érdemes menetnek az övé. Žampa (22.) jobb híján első szakági pontjainak örülhetett, ha már a kiesés széléről hozta vissza futamát. Egy lejtő tetején elkövetett megingást kivéve tűrhető pályát síelt Steve Missillier (12.). Mondhatni, megkönnyebbült, Fanara kiesésével az esélytelenségből alighanem biztos helyet kapott a vb-csapatba. Muffat Jeandet a klasszikus óriás-műlesikló hiba áldozatává lett. Kirúgta külső lábát a belső síjével, a hálóból szerencsére baj nélkül kiszedték. Mathieu Faivre (9.) korrigált nem egyszer, nem kétszer, márpedig így esélye nem lehetett a norvéggal szemben. Meillard rutintalansága (20 esztendős) megint kijött, ismét kiesett a nagy esély kapujában. Úgy lekerült az ívről a letöréshez érve, hogy a többeket megviccelő kaput esélye nem volt bevenni. Nösig (15.) is megrettent kicsit a sansztól, tulajdonképpen ott végzett így, ahogy nagy átlagban szokott.

A záró nyolcast Caviezel (20.) nyitotta, mégpedig egy hatalmas rontással. Túlvállalta magát, lenézte kicsit a lejtő nehézségét, külső lécével képtelen volt irányban tartania magát. Felix Neureuther (4.) előnye már volt akkora, hogy egy nagyobb hiba nélkül végigvitt pályával majdnem átvegye a vezetést. De csak majdnem. A norvég záró szektorával nem tudott konkurálni. Leif Kristian Haugen (7.) simán végigtolta, elégedettnek tűnt a célban. Való igaz, harmadiknak befért. Philipp Schörghofer (6.) egy tizeddel fért be elé, a letörésnél besokallt, ott bukott el egy dobogó esélye.

Leitinger (11.) már fent elbukta előnyének minden tizedét, s minthogy utána se javult a helyzet, jócskán visszaesett a listán. Ennélfogva megint Marcel Hirscheren (2.) múlt az osztrákok napjának sikere. Klasszisukban ezúttal sem kellett csalatkozniuk, végig a határon síelt, ismét másodpercen túlra került, minekután Myhrer időeredményét századra megsíelte. Stefan Luitz (5.) esélyei így be voltak határolva. Próbált izmozni, de hamar megjárta, az utolsó letörésnél teljesen mélyre került. Egy méretes fékezéssel azért be tudott érni a célba. Alexis Pinturault (1.) helyzete bár nem volt sima, szépen beosztotta azért előnyét, s megmaradt belőle a fele, 33 század. Hangorkán és fanfár fogadta a célban.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

Alexis Pinturault 17. győzelmét aratta a Világkupában, ebből hatot nyert ebben a naptári évben, három további dobogó mellett ez azért elég izmos teljesítmény ahhoz, hogy kijelentsük, a mezőny fölé nőtt a francia. No, azért Marcel Hirschert sem érheti szó, 94 VK- dobogónál tart már, s minden jel szerint kemény feladat őt letaszítani onnan óriásban. Henrik Kristoffersen 24. alkalommal végzett pódiumon, idén először láttunk tőle említésre érdemeset.

Talán holnap jön a következik, akkor szakági címvédőként szlalomban alkothat maradandót.