Síparadicsom

Izgalmas csatákkal búcsúzott a férfi mezőny a Világkupától, a záró műlesiklást egy rutinos síző, André Myhrer nyerte, megelőzve az Összetett Világkupa immáron ötszörös győztesét, Marcel Hirschert. A fiatalok sziporkája tiszavirág életűnek bizonyult, egy kivétellel legalábbis, Sebastian Foss-Solevåg ugyanis felfért a dobogóra. A szakági kristálygömböt elhódító Henrik Kristoffersen sérülten és betegen síelt, így ma nem rúghatott labdába.

A hagyományoknak megfelelően szlalommal búcsúznak a férfiak a Világkupától. Izgalmas, kiegyenlített versenyre lehetett számítani, elvégre a lejtő úgyszólván ismeretlen a férfiak körében, legutóbb még az 1970-es években rendeztek itt szlalomot. Ebből is következően a Corviglia inkább hölgyeknek készült, átlagon felüli kihívást nem rejt magában, ellenben minden apró hibát kíméletlenül megtorol.

Az első pályát az olasz Stefano Costazza, a másodikat a svéd Mikael Andersson tűzte.

Alekszandr Horosilov (7.) érdemi hiba nélkül korrekt alapidőt állított fel. Felix Neureuther (6.) rögtön magához ragadta a vezetést, a pálya kétharmadáig masszívan jobb volt az orosznál, a végére azonban elfogyott lendülete. Egyetlen századnyi különbség alakult ki. Marcel Hirscher (5.) viszonylag pattogós sízése a végére kamatozódott, gyöngébb meredekét feledtetve 7 századdal állt a tabella élére. Fritz Dopfer (17.) a meredekére lehetett csak némileg büszke, másutt nem volt meg a kellő tempó.

André Myhrer (4.) remek ritmikával nyitotta a pályát, a letörésnél tartani tudta a lépést a Hirscherrel, majd a végén új lendületre tett szert, 12 századdal már ő állt a lista élén. Henrik Kristoffersen (15.) tompa sízéséből még a vak is láthatta, nem egészséges, alighanem csak becsületből állt rajthoz Sankt Moritzban. A szakági legjobbak sorát Stefano Gross (18.) zárta, de hiába a hazai tűzésű pálya, meg a makkegészség, jottányival sem síelt jobban a norvégnál, sőt neki még a léctartással is gondjai akadtak.

A magas helyezési számokban kiderülhet, a futam érdemi része ezzel korántsem ért véget. David Chodounsky (12.) vagány, lendületes sízésébe csak a legvégén lehetett belekötni, így is fél másodpercen belül maradt az éllovassal szemben. Alexis Pintutault (20.) szlalomja nagyon nem állt össze idén, ezúttal a sorozónál vesztett ritmust. Patrick Thaler (21.) görcsösen koncentrált az ívre, öreguras tempójának hála csak a legvégén beszedett majd’” 8 tizedet.

Daniel Yule (1.) derült égből villámcsapásként lelkesítette a hazai publikumot. Egészen pazar meredekkel már fél másodpercre tornászta előnyét, hogy aztán a legvégén némileg elmaradjon Myhrer sebességétől. 2 tized így is maradt előnynek.

Sebastian Foss-Solevåg (3.) szép, magasan szelte az íveket, középen Myhrer részidejét hozta, a végén tán még a svédnél is gyorsabb volt. Ennek tudható be, hogy 4 századdal szorult csupán a második helyre. A fiatalos hév jól kamatozódott ezen a pályán, Marco Schwarz (2.) speciel enyhéz szólva eklektikus menetet rakott össze. Egészen más kalibert képviselt a felső laposon, hogy aztán bizonytalan meredeket követően a végén felzárkózzon Yuléra. Egyetlen századdal maradt el tőle. A remek menetek sorát Mattias Hargin (23.) szakította meg, a svédnek még csak jó momentuma sem akadt. A reklámszünet előtt Julien Lizeroux (11.) csapott neki a pályának, a fiataloktól jócskán elmaradva, ám a többiekkel egy szinten teljesített.

Victor Muffat-Jeandet (24.) a stanglik reparálásával hosszabbított szünetet sem tudta kihasználni, felejtős sízéssel megörökölte a sereghajtó pozíciót. Marc Digruber (9.) bátran engedte léceit a meredeken, s bár a végén neki sem jöttek ki jól az ívek, fél másodperc környéki hátrányával joggal volt elégedett. Mindezt lekopírozta a regnáló világbajnok, Jean-Baptiste Grange (10.) csúszását követően Manfred Mölgg (8.) is betagozódott a dobogóért versengő sorba. Dominik Stehle ambíciói túlfeszítették a húrt, oldalára dőlve fejezte be versenyét.

Jonathan Nordbotten (16.) itt-ott zaklatott sízése épp másodpercen belüli hátrányt eredményezet, egy kicsivel ment csak nála pofásabban Jens Byggmark (13.). Dave Ryding (14.) kapcsán két szektor után még úgy tűnt, beleszagolhat a TOP10 csatájába, a legvégén azonban túl nagy hátrányt szedett össze. Manuel Feller (18.) nem adta alább, azt nyújtotta, mi lényege volt egész télen. Kegyetlen megtámadta a pályát, fent még vezetett is, a meredeken aztán egy méretes térvesztéssel eldobta a jó eredmény lehetőségét.  Zárásként bemutatkozott a junior-világbajnok horvát, Istok Rodeš (21.) egyáltalán nem vallott szégyent, megelőzött néhány rutinos szlalomost, s a pontszerzésről sem kellett lemondania.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Muffat-Jeandet (13.) másodjára is roppant vérszegényen produkált, nem véletlen, hogy Hargin (13.) temérdek különbséggel maga mögé lökte a franciát. Patrick Thaler (9.) további 4 tizedet javított a svéd idején, de a jelentősebb előrelépéshez azért a többiek gyengélkedése is kellett. Rodeš (17.) óvatoskodóbbra vette a figurát, így a pontszerzésről lemondhatott.

Szokatlan nevek következtek a második futam korai fázisában, s mindannyian igazolták, joggal szerepeltek ma a középmezőny végén. Pinturault (12.) legalább a biztos második helyet megszerezte, több jót nem tudunk menetéről mondani; Gross (17.) még a pontzónából is kicsúszott, azonnal eldőlt, elherdálta esélyét a szakági dobogóra.

Manuel Feller (6.) egyszerre síelt szépen, tempósan és precízen, koncentrált menetének hála tetemes előny birtokában állt élre. Dopfer (18.) minden tekintetben elmaradt az ifjú osztráktól, épp csak belötyögött a célba. Nordbotten (20.) hiába kereste a pálya ritmusát, Kristoffersen (19.) pedig nem törte össze magát egy komolyabb előrelépésért, ehelyett biztonságban célba akart érni. Éles kontrasztként követték egymást a rosszabbnál rosszabb menetek, Ryding (15.) sem tudott versenyre kelni a legjobbakkal. Byggmark (22.) teljesen reménytelen küzdelmet folytatott az ideálisnak mondható ívek keresgélésében, Chodounsky (21.) legalább vagányságával próbálta kompenzálni ebbéli hiányosságát, más kérdés, hogy ő meg a meredeken került többször igen nehéz helyzetbe.

Julien Lizeroux (4.) előnye már kitartott, köszönhetően a pálya végi pörgős tempójának. A honfitárs ellenben nem bírt sokáig pályán maradni, életerős kezdés után kiütötte támaszkodó lábát. Digruber (14.) úrrá tudott lenni kisebb nehézségein, öt helyet persze így is hátra kellett lépnie.

Manfred Mölgg (7.) úgy-ahogy megmentette az olaszok becsületét, harcos, viszonylag pontos csúszással pár századdal szorult Lizeroux mögé a tabellán. Alekszandr Horosilov (8.) kevéske előnye a meredekig tartott ki, s a századok sem pártolták, csak a pillanatnyi 3. helyre volt elég. Felix Neureuther (10.) minden átütő erő nélkül síelt, igaz, a szakági dobogóért már nem is kellett komoly megerőltetést tennie.

Marcel Hirscher (2.) a meredeken begyújtotta a rakétákat, mondhatni, legjobbját nyújtotta. A végére elfogyott a lendület, közel fél másodperces előnye mindenképp dobogóra predesztinálta. André Myhrer (1.) akárcsak elsőre, ezúttal is bárki másnál nagyobb tempót mentett át a laposra, ott verte meg Hirschert, és nyerte meg a versenyt. Sebastian Foss-Solevåg (3.) épp a pálya végén került késésbe, simán felfért az aktuális dobogóra.

Marco Schwarz (4.) remekül kezdett, az első szektorban megduplázta előnyét. A folytatás viszont nem sikerült tökéletesre, egy nagyobb elfékezéssel a pódiumot is elbukta. Daniel Yule (11.), nincs rá jobb szó, összetört a maga által teremtett nagy nyomás alatt.  Eleve görcsös volt, a meredeken pedig olyan szinten szétesett, hogy nemhogy a dobogóról le kellett mondania, hanem teljesen eltűnt a középmezőnyben.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

Három és fél év elteltével nyert újra a Világkupában André Myhrer, az egykori szakági győztesnek ez volt a 6. sikere. Marcel Hirscher már 91 dobogónál tart, ebből egy híján húszat idén gyűjtött be. Sebastian Foss-Solevåg a tavaly januári zágrábi verseny után végzett pódiumon.

A szlalom évről évre jelentkező kiszámíthatatlanságából idén mit sem tapasztaltunk, egyértelműen kétszemélyes küzdelemre szűkült a képlet. Bődületes fölényt harcolt ki magának Henrik Kristoffersen és Marcel Hirscher. A norvég hatszor győzött, az osztrák nyolcszor állt dobogón. Mindenki más csak részsikereknek örvendhetett. Egy minőséggel azonban a norvég kettejük közül is kiemelkedett, legutóbb Giorgio Rocca győzött ilyen fiatalon. Felix Neureuther kiegyensúlyozottsága idén nem azt jelentette, mint az előző két idényben, hiszen csupán kétster végzett dobogón, ám a szakági pontverseny pódiumáról ezúttal sem lehetett letaszítani.

A szakági győztes portréja:

Henrik Kristoffersen

Született: 1994. július 2., Lørenskog

Klub: Rælingen Skiklubb

Versenyszámai: szlalom, óriás-műlesiklás, parallel

Olimpia: olimpiai bronzérmes (szlalom, Szocsi 2014), 10. helyezett (óriás-műlesiklás, Szocsi 2014)

Világbajnokság: negyedik helyezett (szlalom, Vail 2015), 13. helyezett (óriás-műlesiklás, Vail 2015), 20. helyezett (óriás-műlesiklás, Schladming 2013)

Junior-világbajnokság: hatszoros junior-világbajnok (szlalom és óriás-műlesiklás, Hafjell 2015, ill. Jasná 2014; továbbá kombináció, Québec 2013; továbbá óriás-műlesiklás, Roccaraso 2012), kétszeres ezüstérmes (szlalom és kombináció, Roccaraso 2012)

Világkupa-debütálás: 2012.03.11., Kranjszka Gora

Világkupa-rajt: 166

Vk- futamgyőzelem: 10 (9 szlalom, 1 óriás-műlesiklás)

Vk- dobogó: 23 (16 szlalom, 7 óriás-műlesiklás)

Vk- összetett: második helyezett (2015/2016), 7. helyezett (2013/2014)

Vk- szakági: a szlalom győztese (2015/2016), az óriás-műlesiklás bronzérmese (2015/2016), a szlalom 4. helyezettje (2012/2013)

Európa Kupa: az összetett 5. (2012/2013) és 6. helyezettje (2011/2012), a szlalom 6. és 8. helyezettje, 5 dobogós helyezés, közte 3 győzelem

További eredményei: norvég bajnok (szlalom, 2012), az Európai Olimpiai Fesztivál kétszeres aranyérmese (Liberec 2011), 6 győzelem különféle FIS- versenyeken

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Marcel Hirscher csaknem 500 pont előnnyel, egyéni rekordpontyszámmal nyerte az összetettet. Ennél magasabban csak Hermann Maier járt a sporttörténelemben, már persze a férfiak viszonylatából, a hölgyeket is beleszámítva már Tina Maze az abszolút csúcstartó.

Ötödjére nyerte meg az Összetett Világkupát az osztrák, s bár sokáig olybá tűnt, kellett ehhez Svindal lesérülése is, így utólag nézve még ő se nagyon tudott volna bármi kezdeneni vele. Óriásban és szlalomban abszolút domináns, s immáron Szuper-G-ben is felzárkózott a közvetlen élmezőnyhöz. Nehéz lesz őt legyőzni, akár a Világkupa-szezont, akár a világbajnokságot nézzük.

Henrik Kristoffersen második helye és szerzett pontjainak száma hatalmas bravúr, tekintettel a tényre, hogy ő csupán a két technikai számban állt rajthoz. Akadt olyan idény a Hirscher-érában, amit meg tudott volna nyerni.

Alexis Pinturault szokott 3. helyén fejezte be az évet. Egy teljes idényt mindeddig képtelen maximumon végigsíelni, a legnagyobb kristálygömbhöz márpedig muszáj lenne. Szlalomján feltétlenül javítania kell, ha feljebb lépne jövőre a ranglétrán.