Síparadicsom

A téli sportok sakkjátszmája természetesen Szocsiból sem hiányozhat, és noha az olimpián még csak 16 éves hagyományokra tekinthet vissza, a curling egyedisége miatt máris a világjátékok egyik legjobban várt eseményévé nőtte ki magát. A  férfi és a női mezőny tíz csapata pedig talán közelebb áll egymáshoz, mint korábban bármikor.

A házigazda oroszok mellett mindkét nemben a világ aktuális kilenc legjobb nemzeti csapata mérkőzhet meg az érmekért. Noha az utóbbi években a Curling Világszövetség megpróbálta olimpiai számként elfogadtatni a világon egyre jobban tért hódító vegyes páros versenyt is, erre egyelőre nem került sor, így a klasszikus csapatsportokhoz hasonlóan mindössze két aranyérem kerül kiosztásra a „Jégkocka” névre keresztelt sportcsarnokban - egy a nők, egy pedig a férfiak legjobbjának a tíz napos küzdelem végén.

Az olimpiai kvótákat korábban az elmúlt két vagy három év világbajnokságainak eredménye alapján osztották ki, az idei szezonra bevezetett újítás azonban az utolsó két -két bejutó helyért egy külön kvalifikációs tornát írt elő a VB-ken résztvevő, ám ott gyengébben szereplő csapatoknak. Erre az eseményre tavaly decemberben, a németországi Füssenben került sor.

A curling csak 1998 óta szerepel rendszeresen és hivatalosan is az olimpiák programjában, így idén mindössze ötödik alkalommal osztanak érmet a szakág legjobbjainak. Korábbi években néhányszor pusztán bemutató jelleggel rendeztek már curlingversenyeket, sőt, 2006-ban, valamilyen különös megfontolásból hivatalossá emelték az 1924-es első téli olimpián tartott demonstrációs verseny eredményét, de a modern időszámítás az olimpiai curlingben kétségtelenül másfél évtizede vette kezdetét.

A versenyek lebonyolításában az olimpián annyi különbség van, hogy a csoportkört követően nem a sajátos rájátszási rendszerben folytatódik a küzdelem, hanem a hagyományos, „első a negyedikkel, második a harmadikkal” szisztéma szerint párosítják a csapatokat, hogy aztán a két győztes az aranyért, a vesztesek pedig a bronzért szálljanak jégre.

Nők - Tízesélyes bajnokság?

Hangzatos, ám mégsem bántóan túlzó  a fenti kijelentés. A női curling élmezőnye már Vancouverben is rendkívül közel állt egymáshoz, akkor viszont a rajtlistát elnézve talán még nem tudtunk volna mindenkit éremesélyesnek kikiáltani. Most azonban már az összes csapat jóval tapasztaltabb, így okkal bizakodhatnak abban, hogy az ő nyakukba is kerül valami az torna végeztével. De persze még ebben a kiegyenlített mezőnyben is történhetnek meglepetések, vannak favoritok, és olyanok is, akik egy egész ország terhét cipelik a vállukon.

A nők egyetlen kétszeres olimpiai bajnoka, az Anette Norberg-féle csapat Torinóban és Vancouverben is megállíthatatlan volt, ám a curling svéd nagyasszonya a tavalyi szezon végén bejelentette visszavonulását, így már biztos, hogy új győztest avatnak, még ha a nemzetek szintjén történhet is címvédés.

De vegyük sorra az esélyeket és a résztvevőket, a nemzet mellett a csapat skipjének nevét feltüntetve:

Dánia - Lene Nielsen

Hihetetlenül hangzik, de a dánok egyetlen érmét a téli olimpiák történetében a curlingcsapatuk 1998-as ezüstje jelenti. Ám az a generáció már rég letűnt, a legdélebbi skandináv országot néhány éve a Lene Nielsen-féle csapat képviseli a világversenyeken - mondjuk ezt pont akkor, amikor éppen pár napja kaptak ki a dán bajnokságban az újraszerveződött, fő ellenlábas Dupont-lányoktól. A 27 éves skipnek egy másik csapat tagjaként már olimpiai tapasztalata is van még 2006-ból, és nagyon fiatalon két Európa-bajnoki bronzot is begyűjtött, jelenlegi kvartettjével pedig az utóbbi években folyamatosan éremhatáron táncol - ám mindig a rossz oldalra esik. Némi extra koncentrációval talán most sikerülhet az áttörés.

Nagy-Britannia - Eve Muirhead

A skót csapat az olimpián „kénytelen” brit színeket ölteni, s ezáltal Eve Muirhead hirtelen országa egyik legfelkapottabb sportolójává és legfőbb aranyvárományosává vált, ami a népszerűség mellett hatalmas terhet is jelent a curling mellett skótdudázásban és golfozásban is őstehetségnek tartott fiatal lány számára. Muirhead még mindig csak 23 éves, ám nem ez lesz az első olimpiája! A skót szövetség már Vancouver előtt felfigyelt különleges irányítói képességeire, így már akkor egy jóval rutinosabb csapat élére állította, megadva neki az ötkarikás debütálás lehetőségét. 19 évesen az olimpiák legfiatalabb skipjeként vonult be a statisztikákba, ám akkor csak a 7. helyen zárt, így most inkább eredményével nyitna új fejezetet a nagykönyvben. Erre pedig minden esélye megvan: Muirhead és fiatal csapata 2010 óta a curling egyik megkerülhetetlen szereplője lett, ők az aktuális világbajnokok, a novemberi EB-döntőn viszont csúnyán eltaktikázták magukat az idővel és kikaptak a svédektől. Vajon most is megremeg a kezük vagy a nemzet álmát beteljesítve hősökké válnak?

Oroszország - Anna Sidorova

Rendezőként ugyan automatikus résztvevők, de nem szabad elsiklanunk a tény felett, hogy az orosz női csapat enélkül is simán megkapta volna a kvótát. A válogatottjuk 2006 után 2012-ben is Európa legjobbja lett, ezért titkon tudjuk, hogy amikor az orosz edzők aranyesélyről beszélnek, nem csak a kötelező hízelgés szól belőlük, hiszen van mire alapozniuk magas reményeiket. A szövetség időnként kicserélget egy-egy tagot a sikercsapatban, így a négy éve még skipként tevékenykedő Liudmila Privivkovát idén már nem is láthatjuk, de a hiányos öltözetben is curlingezni tudó Anna Sidorova gondoskodni fog róla, hogy biztosan ne legyen hiányérzetünk. Bármilyen hihetetlen azonban, mégsem ő lesz a csapat legkülönösebb jelensége, hanem a nigériai felmenőkkel rendelkező Nkeiruka Ezekh, aki a mezőny egyik legtapasztaltabb olimpikonja lesz, hiszen negyedszer képviseli majd Oroszországot a téli játékokon, még ha ezúttal csak csereként is szerepel a nevezési listán.

Svájc - Mirjam Ott

Mirjam Ott a másik személy, aki negyedik olimpiájára készül, sikerek tekintetében azonban egyértelműen ő áll az élen a jelenlegi mezőnyből. Más-más összeállítás tagjaként, de 2002-ben és 2006-ban is ezüstéremig jutott, s négy éve is csak éppen hogy lecsúszott a dobogóról a jól ismert Carmen Schäfer- Carmen Küng- Janine Greiner csapatot vezetve. Az egyik legösszeszokottabb női kvartett, közönségkedvencek, világbajnokok, Európa-bajnokok, és pár hónapja Stavangerben gyenge zárással is begyűjtöttek egy bronzot. Már csak ez a nagy győzelem hiányzik a kollekciójukból.

Svédország - Margaretha Sigfridsson

Anette Norberg visszavonult? Egy pillanatra sem zuhant válságba a svéd női curling, hiszen a háttérben már ott várt a Maragaretha Sigfridsson-féle csapat a kitörési lehetőségre, akikről nagyon hamar kiderült, hogy semmivel sem rosszabbak elődeiknél. Ők is régóta söprik már a jeget, hárman még az előző évezredben kezdték, így rutintalanságról szó sincs - az utolsó négy EB-ről futószalagon szállították is az érmeket. A negyedikként dobó Maria Prytz általában csereként a Norberg-csapat sikereiből is kivette a részét, de most a saját kezébe veheti a söprűt és az irányítást, még ha a skip feladatait nem is ő, hanem az első kövekért felelős Sigfridsson látja el. Csak pár hónapja lettek (ismét) Európa legjobbjai, s a lendületüket megtartva akár zsinórban a harmadik olimpiát is behúzhatják Svédországnak.

Kanada - Jennifer Jones

Hogy Kanadában a női curling is mennyire magas szinten van, azt legjobban az példázza, hogy eddig az összes olimpiára másik csapatuk jutott ki, ám mindegyikük éremmel távozott. És a rossz hír a többiek számára, hogy Jennifer Jonesék még csak most jönnek! Igen, bármilyen furcsa is, a talán nemzetközi szinten legismertebb és legtapasztaltabb kanadai hölgyeknek még csak ez lesz az első olimpiájuk, miután végre sikerült megnyerniük a nemzeti válogatót. A 2008-as világbajnok csapat három tagja már alaposan túl van a 30-on, ám a fiatalításról sem feledkeztek meg, így karolták fel a most 25 éves Kaitlyn Lawest, aki a harmadik köveket dobja, és egy éve, Jones szülési szabadsága alatt már skipként is helytállt.  Esélyesek? Még szép.

USA - Erika Brown

Bármekkora sportnemzet is, az Egyesült Államoknak el kell fogadnia, hogy ebben a szakágban még a saját kontinensén belül is csak második - azaz utolsó - lehet Kanada mögött. Persze a szomszéd húzóereje alapvetően jó hatást gyakorol rájuk, így megérdemelten képviseltetik magukat ők is minden világeseményen - és nem csak azért, mert az amerikai kontinensről mindig két nemzet vehet részt a VB-ken, Kanada és az USA pedig pont ketten vannak. Na, de félre az élcelődéssel, hiszen a skip, Erika Brown már akkor is olimpiai résztvevő volt, amikor mi jó eséllyel még nem is hallottunk a curling létezéséről, a third, Debbie McCormick nevéhez pedig az ország eddigi legjobb olimpiai eredménye, a 2002-es 4. hely fűződik. Most összeállt az USA két legrutinosabb játékosa, amiből akár valami igazán jó is kisülhet.

Dél-Korea - Kim Ji-sun

Ázsia egyértelműen erősödik, méghozzá Európa rovására, hiszen most először lesz három távol-keleti képviselője a női tornának. Kissé meglepően hat, hogy miért éppen Dél-Korea volt közülük az egyetlen, amely a kvalifikációs torna nélkül is automatikusan megkapta a kvótát, és ennek fényében még furcsább, hogy a tavalyi világbajnokságra nem is jutott ki az ország. A sikerük titka a 2012-es VB-ben rejlik, ahol a csoportkört még a legjobbakkal holtversenyben zárták, ám aztán az éremről éppen lecsúsztak, ami pont elég volt ahhoz, hogy senki ne emlékezzen rájuk, de ahhoz is, hogy elég pontot gyűjtsenek az automatikus részvételhez. Az ázsiaiak ereje mindig nagy kérdőjel, szereplésük szenzációsan vagy nagyon rosszul is elsülhet, de tudva, hogy a 26 éves Kim Ji-sun csapata nyerte a legutóbbi kontinenstornát, senki sem készülhet nyugodtan a mérkőzésre ellenük.

Japán - Ayumi Ogasawara

Hosszú idő után tért vissza a nemzetközi porondra ez a japán csapat, legalábbis egy része. Ayumi Ogasawara és társa, Yumie Funayama - még más vezetéknévvel - legutóbb a 2005-ös VB-n és a 2006-os olimpián tűntek fel, ezt követően azonban bejelentették ideiglenes visszavonulásukat, és csak 2011-ben szerveztek új csapatot maguk köré. Az olimpiai kvalifikáción már ők képviselték Japánt, ám onnan lehet tapasztalatunk aktuális formájukról. Ott Füssenben viszont azt láthattuk, hogy a kínaiakkal karöltve látványosan kiemelkedtek a mezőnyből, így nem kérdés, hogy ismét a világ élvonalában van a helyük.

Kína - Wang Bingyu

A kvalifikációs versenyen mutatott meneteléssel erősen azt a látszatot keltették, hogy semmi keresnivalójuk nincs a „vert mezőny” között. Wang Bingyu, akit a nyugati világban az egyszerűség és a kiejthetőség kedvéért sokan csak „Betty”-nek neveznek, szintén nem ma tette le a névjegyét a sport legjobbjai között. Évek óta változatlan felállású kvartettjének legnagyobb sikere kétségtelenül a 2009-es világbajnoki cím, azt követően pedig Vancouverben lettek harmadikak, így a 2010-es olimpia érmesei közül egyedül ők lesznek ott most is a mezőnyben. Jelentheti ez azt, hogy papíron ők a legerősebb csapat?

Férfiak - Ahol mindig Kanada a favorit

Noha az alcím azt sugallja, hogy a női mezőnnyel szöges ellentétben itt teljesen egyértelműek az erőviszonyok, a kép azért ennél valamivel árnyaltabb.

Van néhány hasonlóság a férfi és a női mezőny között - azon túl is, hogy nyolc nemzet mindkét nemben képviselteti magát. Például az előző két olimpiát megnyerő  csapatokból itt sem lesz itt senki, hiszen a második címvédésére készülő Kanada nemzeti váltogatójából ismét egy új kvartett került ki győztesen. Akárcsak a nők, a juharleveles férfiak is mindig éremmel utazhattak haza a téli játékokról, ám az egyre összeszokottabb észak-európai csapatoktól most is lesz félnivalójuk.

Átfutva az előző négy kiírás éremtábláját, szembetűnő, hogy három alkalommal is Kanada, Norvégia és Svájc osztozott a dobogós helyeken, ráadásul az európaiak mindig más összeállítással szerepeltek. Ez kissé csalóka, mert nem jelenthető ki, hogy ők hárman hosszú évek óta ennyire kiemelkednének a többiek közül, viszont ez még nem ok arra, hogy miért ne végezhetne most is ugyanez a trió az élen.

Nézzük meg itt is közelebbről a csapatokat, kiemelve a skipek nevével:

Dánia - Rasmus Stjerne

Az apja nyomdokaiba lépő - és a dán női csapat skipjével partneri kapcsolatban élő - Rasmus Stjerne 2010 telén tört fel a felnőtt mezőnybe, így olimpiáról még nem lehet tapasztalata, nem úgy mint a már Vancouvert is megjárt thirdnek, Johnny Frederiksennek. Első közös Európa-bajnokságukon mindenkit megleptek, amikor egészen a döntőig meneteltek, majd a következő évben még egy bronz is a nyakukba került. A lendületes bemutatkozást némi idézőjeles visszaesés követte, hiszen rendre a negyedik helyen végeztek a világversenyeken, ezzel kissé lemásolva Lene Nielsenék Dánia számára igencsak frusztráló produkcióját.

Németország - John Jahr

Nem sokon múlott, hogy Németország mindenestől kiszoruljon a curlingcsarnokból, ám a férfiak régi-új reménysége, a John Jahr által vezetett kvartett végül decemberben kvalifikálni tudta magát a játékokra, helyrehozva a német curling előző évtizedeit meghatározó Andy Kapp-csapat utóbbi években látott hanyatlását. Jahrék még nem sokat mutattak magukból, de a tény, hogy gyors egymásutánban nem csak Szocsiba, hanem a VB-re és az EB A-csoportjába is kvalifikáltak, mindenképpen felrántott néhány szemöldököt a riválisok háza táján.

Nagy-Britannia - David Murdoch

Ha egy fokkal kevésbé is felkapott hazájában, de David Murdoch vállára hasonlóan nagy elvárások nehezednek, mint Muirheadére a női oldalon. A brit színeket öltő skót szekrényében sorakoznak az érmek az elmúlt tíz évből, de az utóbbi szezonokban nem igazán brillírozott. 2010 óta több különféle összeállítással is próbálkozott, majd a másik skót sikerember, Tom Brewster csapatához csatlakozott, ahol a két vezetőegyéniség talán nem mindig fért meg jól egymás mellett, aminek eredményeként egyes tornákat valamelyiküknek a cserepadon kellett végigülnie. Ám a szövetség ragaszkodik hozzá, hogy két húzónév jobb mint  egy, ezért olimpiai csapatába Murdochot skipként, Brewstert pedig harmadikként nevezte. Hogy aztán ki, mennyit és milyen poszton játszik, és mindez mennyire lesz eredményes, arra majd csak a jégen derül fény, de bárhogy is állnak fel, egy újabb elúszott érmet nehéz lenne kimagyarázni.

Norvégia - Thomas Ulsrud

A gazdag nadrág- és éremkollekcióval rendelkező norvég csapatot talán már senkinek nem kell bemutatni. Thomas Ulsrudékat sokáig a curling világának majdnem-embereiként ismerték, ám 2010-es EB-győzelmük óta már minden jégrelépésükkor fő esélyesnek számítanak. A jól megszokott felállás négy éve már döntős volt az olimpián, ahol kanadai élő legendájától, Kevin Martintól kaptak ki, így idén is csak a végső győzelem lehet számukra a kitűzött cél. Valójában van már a csapatukban olyan, akinek ez sikerült, a harmadikként játszó Torger Nergard ugyanis csereként  2002-ben tagja volt a bajnok Pal Trulsen-féle delegációnak. Nergard lesz tehát a mezőny legeredményesebb olimpikonja, ráadásul negyedik tornájára készülve a legtapasztaltabb is. Útjukba talán csak saját túlzott elbizakodásuk állhat, ami közrejátszhatott a nemrég hazai pályán játszott EB-döntő elveszítésében is.

Oroszország - Andrey Drozdov

A hölgyekkel ellentétben az orosz férfiaknak jó eséllyel nem jutott volna hely a mezőnyben, ha történetesen nem hazai pályán szállnának jégre. Kétségtelenül fejlődnek, hiszen a kontinenstornán egyre szilárdabb A-csoportos helyük mellett tavaly első alkalommal világbajnoki résztvevők is voltak, ám ez a mezőny bizonyára még túl nagy falat lesz számukra.

Svédország - Niklas Edin

A norvégok jó szomszédjának és legádázabb riválisának szintén már csak az olimpiai siker hiányzik a repertoárból. Niklas Edinék négy éve a negyedikek lettek, most egy ilyen eredménnyel már biztosan csalódottak, pláne aktuális világbajnokként. A kanadaiak és a britek mellett talán még a svédek gondolhatnak reálisan arra, hogy a körülmények megfelelő alakulása esetén a férfi és a női mezőnyben is elhalászhatják az aranyat.

Svájc - Sven Michel

A szemtelenül fiatal svájci csapattal szemben a novemberi Európa-bajnokság előtt még nem voltak különösebb elvárások, ám miután onnan látszólag a világ legtermészetesebb dolgaként elhozták az aranyat, hatalmasat ugrott az elismertségük. Mint utólag elárulta, Sven Michel az EB-döntő egy óvatlan pillanatában éppen a mosdóba ment, majd visszatérésekor már néggyel több pontot látott csapatának neve mellett a norvégok rontásának köszönhetően, ami végül meghozta a győzelmet számukra. Nem biztos, hogy ez a WC-taktika most is beválik, de az ellenfelek akkor sem lehetnek nyugodtabbak, ha Michel történetesen a pályán tartózkodik a döntő szituációkban.

Kanada - Brad Jacobs

Igen, Kanadából teljesen mindegy, hogy ki jön, mert mindenképpen a legkomolyabb esélyesként kell vele számolni. A 28 éves Brad Jacobs a tavalyi világbajnokságon tűnt fel először nemzetközi porondon, és rögtön második helyen zárt. Akkor még nem bizonyult érinthetetlennek Európa nagyjai számára, így arra semmiképpen nem számíthat, hogy csapata sétálva besöpri majd az aranyat. Curlingben Kanada ellen fogadni azonban mindig merész vállalkozás.

USA - John Shuster

Az amerikaiak az olimpiák állandó résztvevői, ám ezúttal bejutásuk cérnaszálon függött, hiszen csak a kvalifikációs torna legvégén harcolták ki a részvételi jogot. A csapatból egyedül a skip John Shusternek van tapasztalata a téli játékokról, hiszen leadként tagja volt a 2006-os téli játékok bronzérmes válogatottjának, ezzel pedig kivette a részét az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb curlingsikeréből. Most azonban meglepő lenne, ha ilyen ellenfelek mellett hasonló eredménnyel tudnának előrukkolni.

Kína - Liu Rui

A férfi mezőny egyetlen ázsiai résztvevője a Liu Rui által vezetett kínai csapat, amely négy évvel ezelőtt a 8. helyen végzett olimpiai bemutatkozásán. Évek óta ő képviseli hazáját a világbajnokságokon, a tabellák hátsó felében már bérlete is van egy-egy helyre. Ám nem Kína az egyetlen ország, amely férficsapatának jóval kisebb esélye van az éremszerzésre, mint a nőinek.

A curling két versenyszáma február 10-én, hétfőn veszi kezdetét a szocsi Jégkockában, és a tíz napon át húzódó sűrű menetrend végén 20-án, csütörtökön a női, 21-én, pénteken pedig a férfi döntőre kerül majd sor.

A televíziós közvetítések leosztásakor felénk sajnos igen mostohán bántak a sporttal, ám oldalunkat figyelve senki nem maradhat le az eseményekről.