Síparadicsom

A hölgyek óriás-műlesiklásával ért véget a 2013/2014-es idény az alpesi síelőknél. Akárcsak a férfiaknál, a szebbik nemnél is összejött a duplázás, vagyis az összetett legjobbja diadalmaskodni tudott a záró számban. Ez a valaki a nőknél Anna Fenninger volt, aki két erőtől duzzadó menettel tulajdonképp magabiztosan nyerte zsinórban negyedik versenyét idén a szakágban. Mögötte kisebb meglepetésre egyik honfitársa, Eva-Maria Brem végzett, míg a dobogó harmadik fokára a szakági kristálygömbről az utolsó pillanatban lemaradó Jessica Lindell-Vikarby állhatott fel. A mai versennyel búcsúzott az aktív sporttól két egykori szakági győztes, Tanja Poutiainen és Denise Karbon.

Barátságtalan, felhős-ködös, majd az idő előrehaladtával csepergős időben zárult a Világkupa a hölgyek számára. Az összetett már eldőlt hétközepén, az óriás-műlesiklók közt azonban maradt még bőven megválaszolatlan kérdés. A pontversenyt elsősorban kiegyensúlyozottságának köszönhetően Jessica Lindell-Vikarby vezeti már hónapok óta, ám előnye fogyóban, az utolsó nagy összecsapást mindössze 14 pontos fórból kezdte, a pillanatnyi forma Anna Fenninger sikerét ígérte. Akárcsak a férfiak szlalomján, itt is egyértelmű volt a helyzet: aki jobb időt síel a másiknál két futamot követően, az viszi haza a szakági kristálygömböt.

Francia, majd osztrák edzőnek adatott meg az a kiváltság, hogy a mindenről döntő utolsó versenyen pályát tűzhessen. Előbbi egy végletekig letisztult, ritmusos pályát álmodott a hóra, a megfelelő sebességátvitelen és a dinamikán múlt itt minden, kevésbé a technikai virtuozitáson.

Jessica Lindell-Vikarby (3.) szemre tiszta menettel nyitotta a sort, nyilatkozata alapján elérte a célját, nevezetesen versenyben tartotta magát. Mikaela Shiffrin (4.) felső szektora már jóval dinamikusabbra sikerült, későbbiekben aztán sorjáztak a bizonytalanságok, végül szűk fél másodperccel a svéd mögé szorult. Lara Gut (5.) egyetlen századdal ment lassabban az amerikainál, köszönhető mindez két durvább túlcsúszásnak. Anémone Marmottan (1.) síelte ki a legnagyobb előnyt a felső szakaszon, fél szekundumból pedig lehetett már gazdálkodni, körülbelül a felét meg is tudta őrizni a célig. Élről várhatta tehát a folytatást. Maria Pietilä-Holmner (9.) harmatos produkciót tett le az asztalra, mind a dinamika, mind a pontosság hiányzott ma belőle. Kathrin Zettel (6.) középen még csak-csak tartotta a franciát, érdekes módon a végén kapott sokat, pechére a századok sem álltak mell. Anna Fenninger (2.) sízéséből sugárzott a magabiztosság, keményen tartotta léceit az optimálishoz közeli íveken, egyetlen megcsúszást jegyezhettünk fel csak nála, 4 századdal kapott ki csupán Marmottantól. Vagyis a legnagyobb riválissal szemben picike előnyhöz jutott.

Viktoria Rebensburg (10.) viszonylag tiszta középső szakaszára lehet csak büszke, a végére teljesen szétesett. Dominique Gisin (8.) gesztusából ítélve óvatos elégedettséggel konstatálta teljesítményét, s valóban, komolyabb bajok nélkül végigsíelte a vállalt a tempóban a pályát. Federica Brignone (12.) többször nagyon mélyről kezdte a kanyarokat, elsőként szorult másodpercen kívülre. Eva-Maria Brem (7.) pár századdal maradt el csupán Zetteltől, három stabil szektorral jelentkezett. Nadia Fanchini (11.) szektoronként 3-3 tizedet vesztett az éllovashoz képest, de még mindig jobban járt, mint Tina Maze (13.), a szlovénok kétszeres olimpiai bajnoka joggal csóválta fejét, erőtlen sízéssel másfél másodpercet kapott, s beállt sereghajtónak.

Manuela Mölgg (14.) saját ritmusa nem mindenhol harmonizált a pályáéval, de ha nincs az utolsó kapuknál elkövetett túlfordulás, egy erős középmezőny összejöhetett volna. Nina Løseth ütemtelen sízésének vége nem is lehetett más, mint egy korai bedőlés. Marie-Michéle Gagnon (15.) elmaradása már túllépte a két másodpercet, nem csoda, széles terpeszekkel tudott csak pályán maradni. Kár tagadni, érdemi sízésre alkalmatlanná vált a pálya, jól jelezték ezt Elisabeth Görgl (17.), Frida Hansdotter (18.), majd Kajsa Kling (19.) menetei. Noha egyikük sem ment hibamentesen, a két másodpercen túli hátrányt nem indokolta semmi.

Denise Karbon (20.) mosolygósan síelte végig karrierje utolsó futamát, a másodiktól formálisan visszalépett. Francesca Margaglia versenyének már az első szektorban vége szakadt. Tanja Poutiainen (19.) utoljára még odatette magát, attól azért nem kellett tartania, hogy komoly téttel bíró eredményt ér el vele. Marion Bertrand (22.) laza öt és fél másodperccel ért célba, néhol már-már önveszélyesen csapkodta a kapukat, bibis száját Karbon mustrálta a célban. Marie-Pier Préfontaine a gyors kiesők táborát gazdagította, míg az első futamot a regnáló junior-világbajnok, vagyis Marta Bassino (21.) zárta egy meglehetősen kulturált menettel.

A délutáni pályát az osztrákok mestere tűzte, a körülményeket tiszteletben tartva ő sem vállalt be nehezebb nyomvonalat.

Denise Karbon búcsúja vezette fel a szezon utolsó futamát. Dél-Tirol szülöttje hagyományos helyi viseletben, kezében egy kiskosárral síelte végig még egyszer, utoljára a pályát. 1998 óta versenyzik a Világkupában Brixen szülöttje, ez alatt az idő alatt 16 alkalommal állt dobogón, ezek közül hatszor győzött a Világkupában, mindközül ötöt azon a bizonyos eszményi 2007/2008-as szezonban sikerült elérnie, amikor is megnyerte az óriás-műlesikló világkupát. Dicsőséges pályafutását egy ezüst-, s egy bronzérem teszi teljessé világbajnokságokról.

Bertrand (21.) némiképp kiköszörülte a csorbát, mondjuk, nem is volt annyira nehéz dolga ezt megtenni a szűzpályán. De túl nagy volt a hátránya, így Bassina (19.) azonnal átvette tőle a vezetést, egy hellyel még előrébb is tudott lépni. Erre csak kevesen figyeltek fel, érkezett ugyanis a nap másik búcsúzója.

Tanja Poutiainen (20.) tisztességgel végigsíelte utolsó futamát, visszavonulását csak egy fekete tigrises póló jelezte rajta. Kevéssel szorult csak az olasz mögé. A célban kezdetét vette az ünneplés, pezsgőzéssel, meghajolással, köszöntéssel. Tanja tradicionális lapp népviseletben búcsúzott el a közönségtől. Minden idők legeredményesebb finn alpesi sízőnője három szakági kristálygömb boldog tulajdonosa, kettőt óriás-műlesiklásban, egyet szlalomban jegyzett. Hosszú pályafutása során 11 Világkupa-győzelem került neve mellé, összesen 48 alkalommal állhatott dobogóra a VK-n. Világversenyeken nem volt szerencsére, már abban az értelemben, hogy aranyérmet egyszer sem akasztottak nyakába. 2005-ben két ezüst-, 2009-ben két bronzéremmel gazdagodott, olimpiai medáliából van neki, egy ezüstérem még Torinóból. Sokunknak hiányozni fog Tanja, de idei visszaesését elnézve nem tudjuk nem megérteni döntését.

No, de visszatérve a versenyre, egymásnak adtak át a vezetést a hölgyek, előbb Kling (18.) került kis különbséggel az élre, akinek Görgl (17.) adott majd’ másfél másodpercet. Az osztrák se állhatott sokáig a reklámtáblák előtt, Frida Hansdotter (13.) ugyanis a délután legjobb futamával 75 századdal átvette a vezetést. Gagnon (15.) csúszását már igencsak akadályozta a leereszkedő köd, de a kanadaihoz hasonlóan Mölgg (14.) és Maze (16.) se nagyon kárhoztatja az időjárást, nem nyújtottak átütőt finoman szólva sem.

A következő percek az olaszok szája-íze szerint alakultak. Federica Brignone (9.) tetemes előny birtokában hazardírozott a pálya második felében, el is adott belőle jókorát, a lista élére azonban így is fel tudott lépni. No, nem sokáig maradt ott, Nadia Fanchini (4.) ugyanis hengerlő dinamikával jelentős előnyhöz jutott a meredeken, amiből a cél előtt nem sokkal elkövetett kézletétellel együtt is sikerült valamennyit megőriznie. Az érme ment rá, szakági legjobbja így is a helyezés. Viktoria Rebensburg (10.) szórta a havat rendületlenül fékezgetett, a célegyenesre fordítóban elkövetett hiba után borítékolható volt a pillanatnyi harmadik hely. Maria Pietilä-Holmner (6.) minimális előnyét már fent elszórta, középen tartani tudta, lent pedig felülmúlta az olaszokat, 4 századdal maradt le csupán Fanchinitől.

A reklámszünet nyújtotta előnyökkel korlátozottan tudott csak élni Dominique Gisin (8.), a századok kriméjéban 8 századdal kapott ki az olasztól. Eva-Maria Brem (2.) elsőként odafent is konkurált az olaszokkal, minek meg is lett az eredménye, bő 3 tizeddel ugrott a tabella élére. Másodjára állt dobogón, Aré-i bronza után élete legjobbját síelte. Kathrin Zettelnek (11.) se a tempója, se a koncentráltsága nem volt az igazi, 6 tizedes elmaradással végül a 10-ből is kiszorult. Lara Gut (5.) tisztességesen végigsíelte a távot, a pálya végén mért alacsony végsebességgel lemondhatott a dobogóról. Mikaela Shiffrin (12.) a kelleténél sokkalta több volt a korrigálás, még Zetteltől is kikapott.

A szakági trófea szempontjából sorsdöntő csúszás következett. Jessica Lindell-Vikarby (3.) fent 6 tized fölé növelte előnyét, rezzenéstelen ritmikájából ítélve sokáig úgy tűnt, méretes súlyt helyez Fenninger vállára. Nem így történt, a végén 8 századmásodperc a kárára döntött, köszönhetően többszöri megingásának, kövérkés íveinek. Anna Fenninger (1.) köszönte szépen, élt az alkalommal, jóval optimálisabb íveket használt, végigvezetett honfitársával szemben, a végén 25 század döntött a javára. Anémone Marmottan (7.) már osztott, nem szorzott a fontosabb kérdések tekintetében, a francia ezzel együtt is csúnyán elizgulta a dolgot. Mást ne kelljen mondanunk, a leggyengébben sikerült második menet fűződött nevéhez.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

Utóbbi négy versenyen oktatott, így teljesen megérdemelten nyerte karrierje első szakági kristálygömbjét Anna Fenninger. Az osztrákok csinos kiválósága ezzel 11. alkalommal állt dobogón idén, a viszonylag kis szám is jól mutatja, minden korábbinál többet ért idén a kiegyensúlyozottság. Jessica Lindell-Vikarby Beaver Creek óta őrizte az éllovasnak kijáró piros trikót, s bár ma méltó vetélytársnak bizonyult, valljuk meg őszintén, hiába volt öt dobogója, a szakági győzelemhez szükséges plusz idén is hiányzott belőle. A szakági dobogó legaljára Maria Pietilä-Holmner állhatott fel, méghozzá úgy, hogy mindössze egyszer végzett a legjobb három között.

Az Óriás-műlesikló és az Összetett Világkupa győztese:

Anna Fennninger

Született: 1989. június 18., Hallein

Versenyszámai: lesiklás, Szuper-G, óriás-műlesiklás, szuper-kombináció

Egyesülete: Skiklub Hypo Hallein

Olimpia: olimpiai bajnok (szuper-G, Szocsi 2014), nyolcadik (szuper-kombináció, Szocsi 2014)

Világbajnokság: 11 indulás, világbajnok (szuper-komb., Garmisch 2011), bronzérmes (óriás-m., Schladming 2013)

Junior-világbajnokság: három győzelem (szuper-G 2006 Québec, kombináció 2008 Formigal, óriás-m. 2008 Formigal)

Világkupa-debütálás: 2006. november 11., Levi

Világkupa-rajt: 179

Vk-futamgyőzelem: 8 (7 óriás-műlesiklás, 1 Szuper-G)

Vk-dobogó: 28 (13 Szuper-G, 10 óriás-műlesiklás, 5 lesiklás)

Vk-összetett: az Összetett Világkupa győztese (2013/2014), harmadik (2012/2013)

Vk-szakági: az óriás-műlesiklás győztese (2013/2014), háromszoros második (lesiklás és Szuper-G 2013/2014; óriás-műlesiklás, 2012/2013), kétszeres harmadik (szuper-G, 2011/2012 és 2012/2013) helyezett

Európa Kupa: 69 indulás, 14 győzelem, 25 dobogós helyezés

További eredményei: kétszeres osztrák bajnok (szuper-kombináció 2014, szuper-G 2011).