Síparadicsom

A Világkupa- szezon utolsóelőtti versenynapján a hölgyek műlesiklása szerepelt programon. A tétnélküliség sajnos alaposan rányomta bélyegét a versenyre, már persze ha az idény végi forma és a nehézre tűzött lejtő riasztó hatását nem vesszük számításba. Lényeg a lényeg, minden eldőlt már az első futamban, minek végén Mikaela Shiffrin másfél másodperces meghaladó előnnyel alázta a világ szlalomjának krémét, majd délkörül egy biztonsági menettel méltóképp koronázta meg évét, s nyerte a szakági világkupát. A dobogó második fokára, ki más, mint Frida Hansdotter állhatott fel, míg harmadikként a múlt, vagyis Marlies Schild futott be. A szakági pontverseny végeredményének megfelelő eredmény született tehát.

A pénteki csapatverseny után újabb olyan versenyszám következett, melynek folyamán igencsak érződött a tétnélküliség. Tudniillik Mikaela Shiffrin már a legutóbbi versenyen bebiztosította címvédését a szakágban, az összetett pedig Maria Höfl-Riesch szerdai bukásával dőlt el végérvényesen, minek következtében Anna Fenningernek sem volt oka tiszteletét tenni a számára idegen versenyszámban.

Mint az minden más szakágban megszokott volt, szlalomban is az aktuális pontverseny első 25 helyezettje kvalifikálta magát az idényzáróra, a kimaradók közül elég legyen csak kiemelni a néhai szakági győztes, idén visszavonuló finn veteránt, Tanja Poutiainent. Höfl-Riesch ugyebár kidőlt a sorból, Lara Gut révén ugyanakkor indult még egy összetettben érdekelt síző, s persze a mezőnyt ékesítette a nemrégiben junior-világbajnokságot nyert Petra Vlhová is.

Az első futam tűzője bizonyos Denis Šteharnik volt a szlovén különítményből, kinek nevét eleddig nem nagyon ismertük, de a mai, Ante Kostelić-i magasságokba jutó nyomvonal után felírtuk őt is noteszünkbe. A levegő hőmérséklete ezúttal nem ostromolta a 10 Celsius-fokot, reménykedhettünk a fair versenyben.

Az első futam kommentálásáért köszönöm repens kolléga segítségét.

Mi tagadás, Mikaela Shiffrinnek (1.) szerencsésen húzott a rajtszám sorsolásakor, a szűzpályából pedig mindent kihozott, amit csak lehetett. Egészen más dimenzióban síelt, mind dinamika, mind technika tekintetében. A bő másfél másodperces különbség nem szorul további magyarázatra. Maria Pietilä-Holmner (3.) hozzá képest borzalmasan akadozott felül, kapott majd’ egy másodpercet. Utóbbi kiderült, csak az amerikaihoz képest. Bernadette Schild lassabb nyitány mellett döntött, ez csak fél másodpercet jelentett számára, talán bejöhetett volna a svéd elé, ha nem esett volna szépet a végén. Frida Hansdotter (2.) se találta a nyomvonalat felül, kevéssel honfitársát legalább megelőzte. Marlies Schild (6.) már a második kapunál megakadt, be is szedett egy kerek szekundumot. Anna Swenn-Larsson a negyedik kapunál olyan szinten túlcsúszott, hogy szinte meg kellett állnia, középen aztán véget ért szenvedése. Marie-Michéle Gagnon (14.) 3,65-ös hátrányánál csak az volt döbbenetesebb, hogy végül kifejezetten jó pozícióból várhatta a folytatást. Kétségbeejtő volt nézni, miként múlják egymást alul a szakági legjobbak.

Kathrin Zettel (5.) aránylag vállalható felső rész után csak tötymörgött középen, két másodperc lett a vége hátránya. Wendy Holdener (8.) becsületére legyen mondva, ő legalább igyekezett, jöttek persze a hibák dögivel, végére le is lassult. Šárka Stráchová (4.) ideje ma jött el, szokott óvatoskodó menetével ma majdhogynem dobogóra lehetett állni. Nicole Hosp (10.) rendezetlen mozgással vette az akadályokat, egyikbe bele is akadt, így kapott rengeteget az utolsó szakaszon. Tina Maze (20.) öt és fél másodperces elmaradására szavakat sem találtunk, vállalhatatlanul lassan teljesítette a pályát. Bölcsen a visszalépés mellett döntött. Nina Løseth (7.) sem látszott elégedettnek a célban, pedig nála nyomokban még fel lehetett fedezni a kockázatvállalást. Michaela Kirchgasser (15.) kapcsán erről szó sem volt, úgy ténfergett lefelé, mintha kötelezettségből állt volna rajthoz. Nastasia Noens (12.) csúszásán érződött a viszonylagosan jó forma, megint más kérdés, hogy az addigra jelentősen leromló pályán ez sem ért 3 másodpercnél kisebb hátrányt.

Denise Feierabend (11.) pár századdal került a francia elé, alig találta a normális íveket a svájci. Chiara Costazza (13.) az olasz csapat egyedüli reprezentánsaként dadogós kezdés után valamicskét összekapta magát, a középmezőnyre érdemesült. Christina Geiger számára az ötödik kapunál fejeződött be az idény, Emélie Wikström (9.) meg két egészen pofás szektor után állt le szinte a végén. Barbara Wirth (20.), majd Nathalie Eklund (21.) mindent megtettek annak érdekében, de csak nem sikerült Mazét alulmúlniuk, előbbi bántó lassúságával, utóbbi többszöri látványos eltévelyedésével vétette észre magát. Alexandra Daum lassú is volt, de legalább bizonytalan is, kapura lépéssel tett pontot menete végére. Carmen Thalmann (16.) sem nagyon tudta, merre van az arra, majd Christina Ager (19.) kapcsán kellett múltidézőbe csapnunk: hogyan végezhetett ez a lány negyedikként Leviben? Lara Gut „minden mindegy” alapon harmadjára is bizonyítani próbált a publikumnak, lelkességével egy szektoron át fricskázta a szakági specialistákat, technikai tudása persze változatlan nem annyira jó, hogy ilyen tempóval célba is érjen. Petra Vlhová (21.) alul komoly késésbe keveredett, itt bukta el a középmezőnyt. Ezután a veszett fejsze jegyében erősködött, esés, majd uszkve 10 méteres mászás lett a dologból. Sebaj, legalább valaki Maze mögött végzett…

A német Renoth már valamivel könnyebb pályával ajándékozta meg a hölgyeket, minek következtében kicsivel megnőtt az épületes menetek száma. Vlhová megint hibázott, ezúttal nem látta értelmét visszagyalogolni. Ager (15.) lemásolta előző visszafogott menetét, szerencséjére mégis vaskos pontmennyiséggel távozhatott Lenzerheidéről. Eklund kapura lépett, így csak Wirth (13.) lökte hátrébb a listán bő másfél másodperccel, a német leány egy helyet erőből is előrébb lépett, köszönhetően Thalmann (14.) alternatív nyomvonalon megtett menetének. Kirchgasser (11.) további közel fél szekundummal ugrott az élre, a pálya végi rontásának köszönhetően azonnal távoznia kellett a reklámtáblák előteréből, hisz’ Marie-Michéle Gagnon (10.) az utóbbi hetek legjobb siklásával további 5 tizedet kiosztott az osztráknak. Ám mit sem ért mindez, Chiara Costazza (9.) még nagyobb lendületet gyűjtött a pályát záró lankás részre, előnyének felét legalább megtudta őrizni a célig.

Noens újfent nagy rössel veselkedett neki a pályának, 6 tizednyi előnye sokat ígért, ekkor azonban jött egy hátrakerülés, léceit nem bírta már irányítani, szó szerint kidőlt a pályáról. Feierabend (12.) szörnyen instabilan vette az akadályokat, laza másfél másodpercet nyelt be az olasztól. Aztán Nicole Hosp (6.) végre valami szlalomra emlékeztető pályát síelt, egyetlen megingását hamar korrigálta, csaknem másodperces előny birtokában tekinthetett előre. Wikström méretes késésbe került nagyon hamar, még az első szektor végén kiszorult az egyik piros kapunál.

Wendy Holdener (5.) rövid időre eksztázisba hozta a kilátogató szurkolókat, pattogós sízésének ritmusából egy pillanatra nem esett ki, a második futam legjobb idejével titkon reménykedhetett akár a dobogóban is. Végül nem lett belőle semmi, hiszen az egyik fenti vertikális kapura rárongyolt Løseth után Marlies Schild (3.) kiegyensúlyozottsága kamatozódott, a pálya végén 4 tizedről ugyanannyi századra olvadt előnyével nem lehetett elégedett. Holdener pechére a másik osztrák, Kathrin Zettel (4.) még befurakodott kettejük közé, aki lényegében minden szektorban tartani tudta honfitársa tempóját.

Két indiszponált menet vezette fel a finálé legvégét, Stráchová (7.) mintha megrettent volna a hirtelen jött nagy esélytől, hiányzott síeléséből a kellő bevállalóság, a pálya végi belefékezést különösen fájlalhatta. Pietilä-Holmner (8.) fél másodperccel még a csehet is alulmúlta, szörnyen kövér kapuvételek jellemezték csúszását. Frida Hansdotter (2.) sem mert szűk íveken síelni, viszont legalább tempósabban tette dolgát, kéttizedes előnye elégnek bizonyult a célig. Mikaela Shiffrin (1.) vérprofi módjára higgadtan beosztotta előnyét, pontosabban egy megnyomott középső szektorral minden gond nélkül megőrizte annak döntő részét.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintás után érhetitek el!

Mikaela Shiffrin idénybeli ötödik, rövid múltra visszatekintő pályafutása kilencedik Világkupa-győzelmét aratta ma szlalomban. A 20. életévét még csak jövőre betöltő amerikai csodatini a regnáló világ- és olimpiai bajnok, s immáron kétszeres szakági győztes. Belegondolni is elképesztő, mire viheti még az elkövetkező minimum másfél évtizedben?!

Frida Hansdotter tízedik alkalommal állt VK- dobogón, kilencedjére annak második fokán, míg Marlies Schild az olimpiával együtt idén ötödször végzett TOP3-ban, az utolsó éveit taposó klasszistól már nem valószínű, hogy ennél többet elvárhatnánk.

A szakági győztes portréja:

Mikaela Shiffrin

Született: 1995. március 13., Vail

Versenyszámai: óriás-műlesiklás, műlesiklás

Egyesülete: Burke Mountain Academy

Olimpia: olimpiai bajnok (szlalom, Szocsi 2014), olimpiai hatodik helyezett (óriás-m., Szocsi 2014)

Világbajnokság: világbajnok (szlalom, Schladming 2013), hatodik (óriás-m., Schladming 2013)

Junior-világbajnokság: bronzérmes (szlalom, Crans Montana 2011)

Világkupa-debütálás: 2011. március 11., Spindleruv Mlýn

Világkupa-rajt: 47

Vk-futamgyőzelem: 9 (mind szlalom)

Vk-dobogó: 16 (13 szlalom, 2 óriás-műlesiklás, 1 városi)

Vk-összetett: 5. (2012/2013)

Vk-szakági: a szlalom kétszeres győztes (2012/2013 és 2013/2014)

Európa Kupa: 4 indulás

További eredményei: 7 győzelem, 9 dobogós helyezés az Észak-Amerikai Kupában; kétszeres amerikai bajnok; a Trofeo Topolino kétszeres és a Whistler Cup ötszörös győztese