Síparadicsom

Habár a küzdelem az első helyért egészen sokáig nyitott volt, a Tande, Fannemel, Gangnes, Forfang összeállítású norvég csapat favorit szerepéhez méltón megnyerte az idény utolsó csapatversenyét Planicán, megtörve ezzel a szlovénok két napja tartó uralmát a szezonzárón. Ettől függetlenül a házigazdáknak sincs okuk a panaszra, hiszen ha csak egyetlen tizeddel is, de végül legyűrték az osztrákokat a 2. helyért folytatott versenyben, amiben kulcsszerepe volt Peter Prevc pazar, 246 méteres második ugrásának is. Nézzük hát a részleteket!

Verőfényes napsütés és kellemes szembeszél, vagyis amolyan igazi „Planica-időjárás” fogadta szombat délelőtt a versenyzőket, meg persze hatalmas tömeg, gondoskodva ezúttal is a remek hangulatról.

A mai csapatverseny első sorozatát a 8-as beülőből indította útjára a zsűri, az első emberek közül pedig Stefan Kraft repült a legmesszebb 226 méterrel, de nem sokkal volt rosszabb Jurij Tepes (225 m) és Daniel André Tande (223 m) kísérlete sem, így néhány pont különbséggel az osztrák, a szlovén és a norvég csapat nyitott az első három helyen. A vezető trió mögött a lengyelek következtek Maciej Kot 222 méteres ugrásának köszönhetően, majd Japán (Takeuchi 218 m ), Csehország (Koudelka 209 m ) és Németország (Leyhe 205 m) volt a további sorrend.

A második csoportban aztán előre tört a fő esélyesnek számító Norvégia, Anders Fannemel 234 méteres repülése ugyanis jóval nagyobb volt mint akár Poppinger 215, akár a szlovénok legkevésbbé tapasztalt emberének számító Semenic 210 méteres ugrása. Az élboly mögött eközben a lengyelek továbbra is tartották a 4. helyet (Stękała 222,5 m), majd Severin Freund 214 méteres ugrása révén a németek, illetve a fiatal Ryoyu Kobayashi 205,5 méterével a japánok következtek utánuk. Ezek az ugrások egyébként Stękałaét leszámítva már a 7-es beülőből érkeztek, ugyanis a zsűri a kissé megélénkülő szembeszelet látva egyel rövidített a nekifutó hosszán.

A harmadik körben Kenneth Gangnes még egy kicsit rá tudott tenni a norvégok vezetésére, ugyanis 233 méterrel másfél méterrel nagyobbat ugrott, mint a szlovénoknál Robi Kranjec (231,5 m), így az élen álló két csapat között a különbség csaknem 30 pontra nőtt. Az osztrákoknál viszont Fettner eközben csak 215 méterig jutott, így a 2-3. helyen is nyílt az olló a szlovén-osztrák párharcban. Kicsit hátrébb a lengyelek (Hula 208 m) továbbra is őrizték a 4. helyet, míg a japánok (Ito 214,5 m) feljöttek az 5. helyre néhány ponttal megelőzve a németeket (Eisenbichler 207,5 m).

Következett a negyedik csoport, papíron a csapatok legjobb embereivel (talán ennek tudható be, hogy ezt a kört a 6-os kapuból indították). Ez a kör igencsak összerázta a mezőnyt, ugyanis Peter Prevc 229,5 méterig repülve jócskán le tudott faragni a szlovénok hátrányából. Pedig volt neki is egy kisebb megbillenése a repülés elején (valószínűleg kaphatott némi oldalszelet), ám így is jóval messzebb jutott, mint Johann André Forfang (210 m), aki a tudásához képest egy igencsak visszafogott ugrást mutatott be. Ezzel a norvég előny 9,3 pontra olvadt, ráadásul közben az osztrákoknál Michael Hayböck az első sorozat legnagyobb ugrásával (235,5 m) az osztrákokat is lőtávolba hozta, a verseny felénél ugyanis az ő hátrányuk is csak 16,8 pont volt.

Eközben az élboly mögött is zajlottak az események, Richard Freitag például ugyancsak nagyot repült (230 m), ezzel behozva a németeket a 4. helyre, míg Stoch 213 méteres ugrásával a lengyelek fordultak az 5. helyen, egyetlen tizeddel megelőzve csak a japánokat (Kasai 225 m). Eközben a csehek amolyan „senki földjére” kerülve álltak a 7. helyen, hiszen az előttük állókra nem jelentettek veszélyt, ám ugyanígy nekik sem kellett tartaniuk különösebben az Egyesült Államoktól, akiknek ha egy pillanatra kendőzetlenül őszinték vagyunk, ma a fő szerepük az volt, hogy meglegyen legalább a 8 csapat a versenyre, amit a szabály minimálisan előír, ugyanis sajnos nem akadt több nemzet, aki kiállított volna egy négyest a szezonzáró hétvégén. Egyébként ehhez és önmagukhoz képest tulajdonképpen nem is ugrottak rosszul, ettől függetlenül a sereghajtó pozíciót lényegében előre oda lehetett nekik adni.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatra a zsűri visszatért a 7-es beülőhöz, a győzelemért vívott csata pedig még szorosabbá vált, ugyanis az első csoportban Stefan Krafté volt a leghosszabb ugrás 241 méterrel, őt Jurij Tepes követte 234,5-el, és csak ezután jött a sorban Tande 224,5-el. Ezzel együtt a korábbi különbségek miatt maradt a norvég-szlovén-osztrák sorrend a táblázaton, a különbségek azonban lényegében eltűntek, ugyanis 3 ponton belül állt ekkor egymáshoz képest a vezető trió. A 4-6. helyen eközben szintén maradt a német (Leyhe 220 m), lengyel (Kot 214 m), japán (Takeuchi 214 m) sorrend, a különbségek azonban itt sem voltak nagyok a csapatok között.

A második emberek után viszont megint változott a kép, Anders Fannemel 233,5 méteres repülésével ugyanis a norvégok ismét megléptek kicsit a többiektől, Semenic ugyanis csak 211,5, Poppinger pedig 208,5 métert ugrott. A németek Severin Freund 219 méteres ugrásával közben szereztek egy kis előnyt a 4. helyért folytatott versenyben, Stękała ugyanis 208,5, Kobayashi pedig 204 méterig jutott.

Ennél nagyobb fordulatokat hozott a harmadik (vagy ha úgy tetszik, hetedik) kör, ugyanis míg a norvégoknál Gangens 239 métert repült, szlovén részről Kranjec lényegesen rövidebbet ugrott, miután egy hasonló megbillenést követően, mint ami Prevcot az első körben visszavetette már 208 méternél landolni kényszerült. Ezzel ráadásul nem csak az első hely látszott végleg elúszni a hazaiaknak, hanem még a másodikról is lecsúszni látszottak, az osztrákoknál Fettner ugyanis 224 métert repült, így Ausztria a házigazdákhoz képest 14,8 pont előnyből várhatta az utolsó felvonást. Eközben kicsivel hátrébb Hula 217,5 méterrel felhozta a lengyeleket a 4. helyre, miután Eisenbichler csak 209,5 métert ugrott, a németekre ráadásul a japánok is felzárkóztak Ito 216,5 méteres ugrásának köszönhetően.

Az utolsó csoportban szokás szerint az aktuális állás szerint fordított sorrendben jöttek az ugrók, így először azt figyelhettük, ahogy elsőként Michael Glasder (179,5 m), majd Jan Matura (212,5 m) ugrásait figyelhettük, nagyobb izgalmak nélkül, ugyanis az amerikai 8., valamint a cseh 7. helyezés már jóideje biztosnak látszott. Annál érdekesebb volt Kasai teljesítménye, aki 233,5 méterig vitorlázott, magasra téve a lécet Richard Freitag (222 m) előtt, aki nem is tudott akkorát ugrani, ami a japánok maguk mögött tartásához kellett volna, így a németek úgy tűnt, visszacsúsznak a végére a 6. helyre. Hogy mégsem így lett, az Kamil Stochon múlott, aki szintén nem ugrott igazán jót másodjára, és 218,5 méterrel csak a pillanatnyi 3. helyre tudta behozni csapatát, azaz a japánok két helyet javítva feljöttek a 4. helyre, míg a németek az 5., a lengyelek pedig a 6. helyen végeztek.

Peter Prevc következett ezután, aki úgy futhatott neki a második ugrásának, hogy tudhatta, valószínűleg egy hatalmas repülés kell ahhoz, ha meg szeretnék szorongatni még az osztrákokat. Ez pedig nem is maradt el, ugyanis Prevc egészen 246 méterig szállt, ráadásul még a talajfogásra is odafigyelt, amit díjaztak a pontozóbírok is. Fel volt hát adva a lecke Hayböcknek, aki másodjára nagyjából akkorát (233,5 m) ugrott, ami a számítógép szerint nagyjából kellett az osztrákoknak, végül azonban egyetlen tizeddel mégiscsak a szlovénok maradtak elöl, így a közönség ovációja közepette Prevcék ünnepelhették a 2. helyüket, míg az osztrákok be kellett, hogy érjék a 3. pozícióval.

Ahhoz ugyanis kétség nem férhetett, hogy hacsak valami fatálisat nem hibáznak, akkor a norvégoktól a győzelmet már nemigen lehet elvenni, Forfang pedig egy 233,5 méteres ugrással tett is róla, hogy még csak fel se merülhessen senkiben sem ilyesmi. Így végül csaknem 60 pontos előnnyel, magabiztosan nyerték a versenyt, megkoronázva ezzel a csapatszinten kiemelkedően sikeres szezonjukat, hiszen a nemzetek kupájában is toronymagasan vezetnek már egy ideje, és most már el sem veheti tőlük senki sem a végső sikert.

A 2. hely egyébként a szlovénoknak is sokat ér, ezzel ugyanis jelentős előnyre tettek szert a németekkel szemben a 2. helyért folytatott küzdelemben, és bár a papír sok mindent elbír, a valós forgatókönyveket számba véve gyakorlatilag már biztosra vehető, hogy előttük is maradnak.

Részletes eredmények

Nemzetek kupája

Ezzel tehát már csak a szezonzáró van hátra, ami ellentétben a tavalyi évaddal az összetett szempontjából igazán nagy téttel nem bír majd, ezzel együtt azt hiszem joggal bízhatunk benne, hogy parádés befejezést hoz a vasárnap 10 órától kezdődő verseny.