Síparadicsom

Egy hét már elrepült a XXII. téli olimpiai játékokból, ezáltal a sífutók versenyszámai is féltávhoz érkeztek. A férfi 15 kilométeres klasszikus stílusú viadalra megérkezett a felhős idő (továbbra is 10 °C-kal), továbbá a váltók összeállításának kérdése is felmerült: lassacskán dönteniük kell a nemzetek vezetőségeinek. Végül a síatlonhoz hasonlóan a bombaformában lévő Dario Cologna diadalmaskodott; a svédek tovább folytatták remek, a norvégok pedig rossz szériájukat.

Valentin-napon valamivel "téliesebb" időjárást tapasztalhattak a Laura Complexbe kilátogatók, mint a korábbiak során, hisz ha felnéztek az égre, felhőket is láthattak (melyeket talán Evgeni Plushenko drámai sztorija és visszavonulása miatt rendeltek az oroszok, vagy amiatt, hogy még mindig nem nyertek érmet ebben a sportágban). Természetesen havazásról vagy egyéb "szörnyűségekről" szó sem volt, hisz 10,1 °C fogadta a férfiak 91 tagú mezőnyét. Az egyéni indításos klasszikus stílusú versenyszám során a hölgyekéhez hasonló pályát kellett teljesíteniük a futóknak, a 15 kilométert összesen 544 méter emelkedő hálózta be.

Az esélyesek táborát ezúttal sem lehetett egyértelműen megállapítani, hisz bár a síatlonok során kialakult egyfajta erőviszony, ez a szám mindig kiszámíthatatlan, így akár outsiderek csatáját is várhattuk ("címvédőként" talán csak Dario Colognában bízhattak a statikusok). Hazánk képviselője, Szabó Milánt sajnos nem sorolhatjuk az éremesélyesek közé, a 78. helyen zárt, a későbbi győztestől nyolc és fél perccel elmaradva. Említsük meg a mezőny utolsó pozícióját elcsípő Roberto Carcelent is: a perui szinte fél órát kapott, de legalább részt vesz a szocsi olimpián, s ha már ott van, tesz is róla, hogy emlékezetes legyen a szereplés: befutójakor hazája zászlaját lengette, a versenytársai a publikummal együtt ujjongva fogadták.

Nemcsak a profik futottak

Az első célba érőt az örmény Sergey Mikayelyan (46.) személyében tisztelhettük, ám az alapidőt mégsem ő, hanem a szlovák Martin Bajcicak (23.) állította fel, 40:28,0-s eredményéhez nyugodtan lehetett viszonyítani. Pár perccel később már azonban át is adhatta a helyét, méghozzá az abszolút meglepetésembernek.  Iivo Niskanen (4.) jóformán ismeretlenként produkált lehengerlő időt (igaz, Toblachban, az olimpia előtti utolsó VK-állomáson egy nyolcadik hellyel jelezte tehetségét): a 22 éves finn bejött 40 perc alá, és kíváncsian várhatta, mi sül ki a továbbiakból. Majdnem dobogóra állhatott...

Az esélyesek ezúttal is a mezőny közepén érkeztek, jóformán Axel Teichmann (8.) felvezetésével, aki ugyan nem mutat olyan biztató formát, mint anno Vancouverben (persze az idő múlik), ezúttal egész jól futott, honfitársát, Jens Filbrichet (14.) és a síatlonban feltűnő Lars Nelsont (15.) is sikerült megelőznie. A roppantul gyorsan kezdő Alexander Bessmertnykhet (7.) már nem, aki a "B-csapattal" kiálló hazaiak közül a legjobban teljesített.

Az események Eldar Rønning (12.) futásával kezdtek el felpörögni, aki azonban esélyesként, VB-ezüstérmesként elmaradt a várakozásoktól. Johan Olsson (2.) már nem. A szinte az egész szezont felkészüléssel töltő svéd stabilan kezdett és jól hajrázott (ezüstérme nem forgott veszélyben), mellyel átvehette volna a vezetést Niskanentől. Csakhogy egyvalaki utolérte őt, és hamarabb ért be. Ő pedig Dario Cologna (1.) volt. A sérülését már réges-rég maga mögött hagyó svájci a síatlon után magabiztosan várhatta a mai versenyt, s ennek megfelelően is teljesített: lassabban kezdett, majd a második körére fordulva erősített bele, s végül majd' fél percet adott az amúgy korántsem gyönge Olssonnak. Második szocsi aranyérmével történelmet írt: (a játékokon nyolcadik sportolóként) címet védett, s jövő héten akár minden idők legeredményesebb svájci téli sportolója lehet.

A többiek megszorongatni sem tudták. Lukas Bauer (5.) valamit mutatva csúszott be az egyperces hátránykeret alá, ám ugyanez nagyon nem jött össze a kanadaiaknak, akik azért valljuk be, klasszikus stílus révén nem is számíthattak sokra. Devon Kershaw (35.) és Ivan Babikov (39.) legalább befejezte a viadalt, Alex Harvey azonban tíz kilométernél kiszállt. A finnek a másik végletet is megtapasztalták, hisz Matti Heikkinen (20.) a táv világbajnokaként szerepelt le.  A szörnyű időszakot maga mögött tudó Daniel Richardssonnak (3.) ellenben nagyon összejöttek a dolgok: erejét a futam második felére tartogatta, melynek köszönhetően 0,2 tizeddel, de megelőzte az éremben bízó Niskanent, ezzel pedig gyakorlatilag bebiztosította, hogy 2010-hez hasonlóan a svéd sífutók legyenek a legeredményesebbek a játékokon, hisz ez már a hetedik medáliájuk volt.

A többiek? Semmi. A hátralevő oroszok (Stanislav Volzhentsev (19.), Evgeniy Belov (25.), Dmitriy Japarov (16.) a középmezőnyt erősítették, Jean-Marc Gaillard-hoz (21.) hasonlóan az egyik főfavorit, Marcus Hellner (10.) és Hannes Dotzler (11.) sem mutatott semmi különöset. Alexey Poltoranintól (9.) Kazahsztán első érmét várták, ettől igen messze járt, ahogy a norvégok is. Azok a norvégok, akik nagy talányt jelentenek: miért nem megy annyira, mit taktikáztak el? A tegnapi női viadal sem sikerült úgy, ahogy szerették volna, míg ma az éremtől is korán messze jártak. Petter Northug hiányában a VK-ban egyszer már diadalmaskodó Paal Goldbergtől (18.), az amúgy rövidnadrágban és rövid ujjú pólóban futó Chris Jespersentől (6.) és a világkupa-éllovas, Tour de Ski-győztes Martin Johnsrud Sundbytől (13.) várhattunk nagyot, nem jött össze. A továbbiak során aztán kiderül, hogy folytatódik a sorminta.

A győztes szavai: "Újra elképesztő az aranyérem. Már a síatlon-elsőséget sem vártam sérülésem végett, most pedig itt a második. Tudtam, hogy nehéz verseny lesz, felkészültem hát rá, és össze is jött minden. Miután láttam, hogy utolérem Johant, éreztem, hogy meglesz a siker. Óriási!"

Végeredmény, férfi 15 kilométer:

Teljes végeredmény

A küzdelem holnap délben folytatódik, méghozzá a női váltóval.

A képek forrása: www.sochi2014.com - Szocsi 2014 közösségi média