Síparadicsom

A Jennifer Jones által irányított kanadai csapat szerezte meg az olimpiai bajnoki címet, miután a női curling döntőben felülmúlták Svédországot. A mérkőzés sorsfordító pillanata a 9. end volt, ahol az észak-amerikaiak két pontot tudtak lopni, ezzel 1998 után először nyerték meg a játékokat a női mezőnyben. A bronzérem Eve Muriheadnek és a briteknek jutott, míg a svájciak 2010 után ismét negyedikek lettek.

A nap nyitányaként délelőtt megrendezték a bronzmeccset az elődöntő két vesztese, az Eve Muirhead által irányított britek és a Mirjam Ott vezetésével felálló svájciak között. A két csapat kiegyenlített küzdelme lopás nélkül zajlott, s miután a 9. endben Svájc csak egy pontot tudott írni, 5:5-ös állással érkeztek a döntő fordulóhoz. A kalapács birtokában a britek voltak kedvezőbb helyzetben, és az volt a fő feladatuk, hogy felszabadítsák a ház közepébe vezető utat, befejezőként sima állást hagyva maguknak. Ebben kulcsszerepet játszott a brit lead, Claire Hamilton, akinek sikerült úgy lehámoznia a svájciak első két center guardját, hogy azok ne hagyják el a játékteret - a szabály szerint ugyanis ebben az esetben a leadek guardját vissza kellene helyezni eredeti pozíciójába. Hamilton azonban mindkét esetben tökéletesen vitte véghez ezt a női mezőnyben ritkán használt dobást, és innen Otték már csak az ellenfelek hibájára várhattak. Eve Muirhead azonban nem tette meg nekik ezt a szívességet, és egy rutindobással megnyerte a mérkőzést és a bronzérmet Nagy-Britannia számára. Maguk sem tagadják, hogy nem ők voltak a legjobb csapat ezen a tornán, így boldogok voltak a harmadik hellyel annak dacára is, hogy előzetesen az aranyért érkeztek Szocsiba.

Mirjam Ott csapata ellenben 2010 után ismét a frusztráló negyedik helyen végzett az olimpián. Noha a skipnek az azt megelőző két játékokról vannak már ezüstérmei, csapata többi tagjának újabb négy évet kell várnia erre a lehetőségre.

A nap fénypontját persze a magyar idő szerint 14:30-kor kezdődő döntő jelentette Margaretha Sigfridsson svéd, és Jennifer Jones kanadai csapata között.

Svédország (piros) - Kanada (sárga)

1. end

Kanadáé volt a kalapács, de a svédek remekül helyezkedtek a házban, így Jones kénytelen volt egy piros kő kiütésével elfogadni az egy pontot. Így is majdnem elmérte dobását, de az erős söprésnek köszönhetően a kő még éppen jó szögben érkezett ahhoz, hogy ne csorogjon a riválisokéinál kijjebb. 0:1 az észak-amerikaiaknak.

2. end

A ház előtt felgyülemlett guardok mögé a kanadai köveknek sikerül bebújni, és Jones valamint Kaitlyn Lawes egy-egy elrontott dobása ellenére is ők álltak pontot érő helyen. A svédek egy parádés Maria Prytz ütéssel tudták a maguk javára fordítani a mérleget, egy a házon kívül álló követ használva. 1:1

3. end

Blank end. A kanadaiak két corner guardot is felállítottak, de nem tudtak megfelelően elbújni mögéjük, így köveik támadhatóvá váltak a svédek számára. Végül nem akarták elvinni az egy pontot, ezért Jones gondoskodott róla, hogy utolsó dobása után semmi ne maradjon a házban. Továbbra is 1:1, Kanada megtartotta a kalapácsot.

4. end

Guardok nélkül ezt a játszmát is a rombolás jellemezte, ám Kanada mégis el tudta hozni az áhított 2 egységet. Egyik kövüket a svédek nem tudták teljesen kiütni, hiszen az még éppen csípte a ház szélét, ami sokat számított az end végkimenetele szempontjából. 1:3

5. end

Egyenlítettek a svédek. Lawes, a fiatal kanadai third eddig kirívóan rosszul, mindössze 48%-os pontossággal játszott, és ezt most Jones befejező kövei sem tudták korrigálni. Pryzt egy double takeouttal akár három pontot is írhatott volna, amiből végül kettő lett, de ez is elégedettséget varázsolt a svéd arcokra. Félidőben 3:3.

6. end

Gyors menet, amit a kezdettől nullára játszottak, időspórolási célzattal. Sima takeoutok után maradt a 3:3.

7. end

Újabb 0:0, nem a legeseménydúsabb pillanatok ezek a döntőben. Persze itt is a taktikázás a fő szempont: Kanada arra játszott, hogy ők lehessenek a befejezők a hátralévő három endből kettőben is. Gondolkodási idő pedig bőven lett ahhoz, hogy izgalmas végjáték bontakozzon ki.

8. end

Végre egy építkező, többköves end, aminek végén a meccs során először volt szükség mérésre. A legjobb svéd és kanadai kő szemre azonos távolságra álltak a kör középpontjától. Ekkor Jonesnak még volt egy köve, de azt vesztére túl gyengén engedte el, így a söprők sem tudták eljuttatni a ház közepére. A mérés a kanadaiaknak adta az egy pontot, de ezzel sem lehettek boldogok. 3:4

9. end

Kanada kivételesen jó helyzetbe hozta magát a ház közepén, és az alábbi képen látható állást hagyta az utolsó svéd kő érkezése előtt. Maria Prytz előtt nehéz feladat állt már az egy pont megírásáért is, de köve nem érkezett precízen, ami a kanadaiak kétpontos lopását eredményezte. Egy enddel a vége előtt ez a pillanat mindent eldöntött, megpecsételve a svédek sorsát. 3:6

10. end

Jennifer Jonesék szinte az egész endet végigmosolyogva, már különösebb teher nélkül dobálták utolsó köveiket, egyetlen céljukként az összes létező svéd játékszert eltávolítva a pályáról. Maragretha Sigfridssonék is pontosan tudták, hogy már csak a rend kedvéért kell megvárniuk, hogy matematikai esélyük se maradjon az egyenlítésre, s amikor ez a pillanat óhatatlanul is elérkezett, sor került a kézfogásra. Kanada 6:3-ra múlta fölül Svédországot a női curling döntőben, így száz százalékos teljesítménnyel, megérdemelten lett olimpiai bajnok.

Kanada női csapata eddig mind az öt alkalommal dobogós volt, amióta a curlinget olimpiai számmá emelték, de aranyat az első kiírás, 1998 óta nem szereztek. Jones és társai most először jutottak ki a játékokra, és azonnal nyertek, így immár a világbajnokság mellett innen is van aranyérmük.

Svédország 2006-ban és 2010-ben is bajnok volt, ám ezeket a sikereket még az Anette Norberg-féle együttesse érték el. Az Európa-bajnok Sigfridssonék azonban nem kell, hogy csalódottak legyenek az ezüsttel, hiszen a kanadai hölgyek láthatóan a többiek fölé emelkedtek az elmúlt 10 napban.

Pénteken a férfi bronzmeccsel és döntővel véget érnek a küzdelmek a curlingcsarnokban.