Síparadicsom

Hazai szíveknek örvendetes nyitányt kapott a kitzbüheli versenyhétvége: Matthias Mayer győzelmét hozta a pénteki Szuper-G. Az osztrákok olimpiai bajnoka mögött csak kevéssel, pár századdal maradt el Christof Innerhofer, az olaszok óriása, aki egy egylábas mentéssel tarkított kockázatvállaló menettel jelentkezett. A dobogó harmadik fokára Beat Feuz állhatott fel, így a harmadik nagy alpesi nemzet, Svájc is képviseltette magát a legjobbak közt. Örömteli tény, hogy bár esések ma is voltak, sérülésről nem érkeztek ez idáig hírek.

Így múlik el a világ dicsősége… A kombináció, mint szakág valóságos szentélyeként kezelte eleddig Kitzbühelt. A legendás Hahnenkamm-Rennen egészen 1931-ig vezeti vissza történelmét. Azóta csak a háború és az időjárás szeszélye miatt maradt el az idény egyik fénypontja. Egészen mostanáig, a szakág végóráinak újabb stációjaként 2017-ben nem rendeztek – ahogy manapság hívják – alpesi összetettet a Streifen. Jobb híján Szuper-G-vel hangoltak a hétvége folytatására a sízők.

A Hausbergkante fizikája

A pálya nyomvonalát az olasz Alberto Ghidoni állította össze, a tűzés így hát egyértelműen a gyorsaságra épített. Nem mintha a Streif kegyetlenségét lehetőség volna rövid pórázon tartani, ez a gyorsasági szakágak legbrutálisabb lejtője. Ennek illusztrálásaként, íme, a hétközi edzések legnagyobb bukásai.

Andreas Sander (28.) csúszhatott le elsőként a lejtőn. Bár szép íveken hasított át a kanyarokon, s nem követett el érdemi rontást, tempója alapján sejteni lehetett, sok sót nem fog csócsálni a mai napon. Erik Guay (20.) úgy ugrott a német elé aránylag simán, hogy egy nagyon látványos lesodródást is produkált a felső szakaszom, vagyis az első ugratót megelőző részen. Beat Feuz (3.) alaposan beárazta az egykori világbajnok menetét, a svájci klasszis szállította az első átütő erejű menetet. A célegyenest megelőző keresztsíző szakaszt, az ún. Hausbergkantét ihletett módon síelte, bőven másodpercen túli előnnyel érkezett célba.

Marcel Hirscher (24.) ezúttal nem szólt bele a nagyok dolgába. Lábai már az Alte Schneiséről jövet megremegtek, ami a későbbiekben sem változott, ugratói sem sikerültek eléggé magabiztosra. A pontszerzés azért így is összejött. Tőle sokkal többet nem várhattak a házigazdák, csalódottságot sem lehetett érezni. Az osztrákok első favoritja viszont csúnyán leszerepelt. Hannes Reichelt eleve zaklatottan kezdett, az átkötő részen durván lekerült az ideális ívről, hajszálak választották el a hálótól. A traverzet is elbaltázta, végül nem bírta pályán tartani magát. Utólag diszkvalifikálták, de mindenki, ő is tudta, mi a helyzet, felállva csusszant át a célon. Adrien Théaux (17.) menetét szintúgy a görcsös akarás jellemezte, s bár az aktuális második helyre befért, az igazán jó eredményről lemondhatott.

Aleksander Aamodt Kilde (4.) veszélyeztette először igazán Feuz idejét. Szektorról szektorra rendre századok feszültek kettejük közt, a határokat a végsőkig feszegető norvégot csupán 2 század választotta el a vezetéstől, s végső soron a dobogótól.

Christof Innerhofer (2.) megélt egy ijesztő pillanatot a Seidelalm előtt, egy lábas mentéssel megúszta az esést. Illetve, mi az, hogy megúszta?! Eme nagy technikai bravúr után ott folytatta, ahol abbahagyta, végig zöldellt az eredményjelző, a célban 35 századnyi előny birtokában tört ki magából az öröm. A szakági versenyeken idén triplázó, vagyis még veretlen Kjetil Jansrud (9.) már fönt elbukta a hasonlóan eredményes folytatás lehetőségét. Rögtön méretes tér- és tempóvesztéssel nyitott, a folytatás is inkább erőlködésbe csapott át. Az aktuális dobogótól is távol került. Andrew Weibrecht (18.) igazi amerikai módjára egy kiadós bukás másnapján is rajthoz állt, s természetesen végig támadta a pályát. Sok-sok hibával persze elmaradt a nagy eredmény tőle.

A második tízest Dominik Paris (6.) nyitotta. Nehézkesebb kanyarvételeket láthattunk tőle, mint dél-tiroli honfitársától, ráadásként az utolsó ugratót is neccesre, igencsak féloldalasra vette, márpedig így Jansrudon kívül több skalpot nem tudott felmutatni. Egyébiránt nem lehetett panasz az olaszokra, a jelenleg futó szezonban kifejezetten mérsékelten teljesítő Peter Fill (7.) is nagyot küzdött ma. Innerhofer ívét használva, gyakran hasonló mozdulattal operálva tudta le a kulcshelyzeteket. Egyedül a legvégét bánhatja, de azt nagyon, túl alacsonyra vette a traverzet, megduplázva így hátrányát.

Matthias Mayer (1.) egészen kiváló kezdéssel inspirálta a lelátót szurkolásra. Szocsi olimpiai bajnoka egyszerre volt agresszív és tűpontos, s bár középen vesztett valamicskét, a végét remek ritmusban és magasságon abszolválta, így 9 század valahogy megmaradt előnyéből.

Travis Ganong (11.) nem osztott, meg szorzott a szűk élboly számára, még ha aránylag stabil sízése jó lett a középmezőny elejéhez. Vincent Kriechmayr (13.) a kelleténél nagyobb mértékben hizlalta hátrányát az átkötő részen, s a szlovénok embere, Boštjan Kline (22.) sem ezt a napot vési be évkönyvébe. Ahhoz képest persze elégedett lehetett, hogy megúszott egy veszélyes pillanatot.

Mindez nem jött össze Dustin Cooknak. A világbajnoki ezüstérmes kanadai túlvállalta magát, széles ívre került, s meg sem állt a hálóig. Hamar fel tudott állni, vélhetően nagyobb baj nélkül megúszta az esést. Alexis Pinturault (10.) fontos csatát nyert Hirscherrel szemben. Technikai képzettsége sokat hozott bizonyos szakaszokon, így nagyjából ki tudta egyensúlyozni meglévő tempóhiányát. Carlo Janka (12.) egészen az utolsó szakaszig remekül tartotta az éllovas részidőit. Csak épp a Hausbergkante jelenti a pálya sava-borsát, márpedig ezt a svájci alaposan elfuserálta, laza másodpercet bukott csak ott. Max Franz (5.) már jóval épületesebben mozgott a legvégén, bár ott sem volt tökéletes a traverz. Neki legyen mondva, addig ő is hozta a dobogósok szintjét.

Az újabb reklámszünetet követő harmadik blokk már nem hozott egetverően jó csúszásokat. Ralph Weber (25.) junior-világbajnokhoz (2012) kissé méltatlanul bátortalan sízése nem ért sok pontot, nem úgy a bajszos német teljesítménye, Josef Ferstl (8.) sebessége a végéig kitartott. Thomas Biesemeyer (33.) gyakorlatilag minden nehéz részen hibázott, esélye nem lehetett pontot gyűjteni. Blaise Giezendanner (16.) a maga szintjén alighanem elismerést kiváltó sízése után két kiesés volt soron. Bryce Roger pályán kívül rekedt, de lécén maradt (edzésen rosszabbul járt), a norvég sífamília férfi tagja viszont pórul járt. Adrian Smiseth Sejested remek kezdés után a már többször emlegetett, a pályát szorosan övező hálóban találta magát. Nagy mázlija volt, hogy a háló által megforgatott lába nem érintkezett a jeges pályával, ki tudta forogni lendületét, így térdszalagjai helyett csak idegszövetei szakadtak el a hóból felállva.

Jan Hudec (43.) visszahonosítása változatlanul nem hoz pontot Csehországnak, a veterán ex-kanadai már mintha kondival se bírná az egészet. Romed Baumann (15.) nagyot küzdött megint a kerettagságért, s bár a középmezőny derekáig felért, ez a mai produktum is kevés lesz célja eléréséhez. Mattia Casse ugratóról érkezvén lecsücsült, márpedig ilyen szinten mélyről képtelenség a Streifen maradni. Az első harmincast Mauro Caviezel (21.) harcos menete zárta.

A folytatásban kétségkívül Manuel Osborne-Paradis (47-essel a 14.) eredménye szólt a legnagyobbat. A pontszerzők közé verekedte magát még az olasz Emanuele Buzzi (31-essel a 28.) és Luca de Aliprandini (54-essel a 27.), az osztrák Otmar Striedinger (37-essel a 30.) és Christian Walder (39-essel a 26.), valamint Steven Nyman (51-essel a 19.) és végül David Poisson (61-essel a 23.).

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el!

Matthias Mayer negyedik győzelmét aratta a Világkupában. Két remekül sikerült szezonnal a háta mögött 2015 decemberében műteni kellett, azóta próbálkozott a visszatéréssel. Christof Innerhofer megbecsült tagja a mezőnynek, 14. dobogónál jár, de az utóbbi években nem igazán szaporította sikereinek a számát, ha nem vesszük ide a tavalyi koreai „majdnem győzelmét”. Világbajnokság az ő terepe szokott lenni, talán Sankt Moritzban is kijön számára a lépést. Merthogy arra hangol, az biztosra vehető. Ugyanezt sejtjük Beat Feuz kapcsán is. 23. pódiumát szerezte ma, s mint tudjuk, az előző idényzárón, épp a vb helyszínén aratott kettős győzelmet.

Holnap az idény egyik fénypontja, a kitzbüheli lesiklás következik.