Síparadicsom

Osztrák erődemonstrációt hozott a 2017-es világbajnokság befejező versenyszáma, a férfiak szlalomja. Marcel Hirscher kétharmad másodperces előnnyel, tükörsimán nyerte második aranyérmét Sankt Moritzban. Mögötte az a Manuel Feller futott be, akinek idén alig akadt olyan Világkupa- versenye, ahol mindkét futamot teljesítette volna. A túlzásba vitt vagányság ezúttal ezüstéremmel párosult. A másik két osztrák dobogós helyről várhatta a délutáni folytatást, ám ők nem bírták idegekkel: Marco Schwarz és Michael Matt is jócskán hátrébb csúszott. Így adódott egy lehetőség Felix Neureuther számára, aki élni is tudott vele, a favorit Henrik Kristoffersent kevéssel megelőzve ő is dobogóra állhatott. Ivica Kostelić személyében a sportág világklasszisa búcsúzott el a sípályákról. Samsal Dalibor biztató szektoridők után szokás szerint kiesett az első futamban. Kékesi Márton mindkét futamát teljesítette, a 45. helyen végzett.

Különleges örömmel ajándékozott meg minket tegnap Kékesi Márton. A honosított, biztos induló Samsal Dalibor mellett első magyarként selejtezőből kvalifikálta magát a főversenyre az előző nap. Volt egy kis szerencséje is, mert 48-as rajtszámmal épp megcsípte a 30. helyet az első futamban, így teljesen szűz pályán próbálhatott szerencsét. Ott azonban élt az eséllyel, s a délután 11. legjobb időeredményével pár riválisát megelőzve a 22. helyen fejezte be a versenyt.

A világbajnoki pályáról szólva, általános vélemény, hogy a kevésbé meredek lejtő megadhatja a lehetőséget többeknek az éremszerzésre, de tán még arra is, hogy beleszóljon a két gigász párharcába.

Manfred Mölgg (17.) szép magasan kezdte az első meredeket, s a másodikkal sem lehetett elégedetlen. Ám volt közte egy megbillenés a lankáson, sok tizedet bukott, mivel szinte egyenesben álltak lécei. Felix Neureuther (10.) pontosan ezen szektorban adott sokat az olasznak, ám kiugróan jónak ezt a futamot sem tekinthettük, 45 század előny ide, meg oda.

Mértékadóbbnak tűnt Henrik Kristoffersen (6.) menete. A norvég nem ment hibátlant, korrigált eleget, a kezdés pedig visszafogottra sikerült. A meredeken viszont hozta formáját, 11 századdal átvette a vezetést. Daniel Yule (11.) tovább sűrítette a mezőnyt. Századok ugráltak oda, meg vissza, a pálya alján azonban befékezett az egyik kapu tövében, ott nőtt negyed másodpercre hátránya.

Dave Ryding (4.) elképesztő iramban kezdte a pályát, s meredeket is roppant stabilan síelte meg. Az alján beugrott néhány kövér kapuvétel, de 4 tizednyi előnyéből maradt a célban 11 század. Brit vezetés a világbajnokságon! Marcel Hirscher (1.) is hatalmas lendülettel kezdett, s később sem adta alább. Az első kompakt, beleköthetetlen menet fűződött nevéhez, egál közeli helyzetből a célban fél másodpercen túli előnyt kovácsolt. Oktatófilm, komoly előny délutánra.

Alekszandr Horosilov (8.) zárta az igazán komoly esélyesek sorát. Vehemens kezdés, egy nagyobb kitörés a meredeken, egy kisebb a lankás szélén, de így is akadt olyan szektor, ahol jobbat ment Hirschernél. A norvég favorittól mindenesetre alig-alig maradt el.

Manuel Feller (7.) stílusa kevésbé tiszta, annál melósabb. Közel tudott maradni honfitársához, a legvégén gabalyodtak össze lécei, némi sebességet vesztve. Az oroszt éppen megelőzte.

Alexis Pinturault hatalmas vehemenciával vágott neki a lejtőnek, két szektor után nagyon szorosan tartotta Hirschert, ám a letöréshez érve bedőlt, így véget vetve szörnyű világbajnokságának.

Előzetesen sokan Marco Schwarzot (2.) tartották a nap meglepetésemberének, stílusához igenis passzolnak a hóviszonyok, a lejtő karakterisztikájáról nem szólva. S valóban, remekelt a meredeken, nagy tempóban abszolválta a lankást, egyedül talán a záró szektort húzta meg lassabban. Így is gond nélkül befért közvetlenül Hirscher mögé – szűk 5 tizeddel.

Stefano Gross (14.) sem javította az olaszok jókedvét, enervált sízésével csupán honfitársát bírta maga mögé utasítani. Remekelnek az osztrákok Michael Matt (3.) megjárta a hadak útját, kis híján kiesett Pinturault helyén. Ám ez nem szegte kedvét, ritmusban maradt, s egy topkategóriás alsó szakasszal teljessé tette az osztrák tarolást délelőtt.

Julien Lizeroux (13.) inkább rutinból próbálta megoldani a dolgot, a kellő agilitás hiányzott sízéséből. A meredeket még aránylag jól síelte, a záró szektorban viszont sokat kapott, épp másodpercen belül maradt. André Myhrer (15.) túllépett ezen a határon, vehemens kezdés után hiába kereste a pálya ritmusát. Mattias Hargin (5.) lendülete sokkal tovább tartott ki, a „célegyenest” megelőzően csupán 1 tizednyi hátrányt jelzett a stopper. A végére elfogyott a muníció, a három osztrákon és Rydingon kívül más nem tudta megelőzni.

Juasza Naoki stílusának papíron szintén kedvezett a lejtő, de nem tudott élni esélyével a japán. Eleve bizonytalanul kezdett, majd a letöréshez érve késésbe került, végül kivágódott a pályáról. Jonathan Nordbotten (15.) a pálya aljára kapta el igazán a ritmust, a korábbi szakaszok is megcsípték azért a közepesen jó kategóriát, alig került másodpercen kívülre.

Jean-Baptiste Grange (24.) címvédőként dicstelen délelőttön volt túl. Eleve nem ment jó pályát, egymást érték a korrigálások, s mindennek tetejében a legvégén minden sebességét elvesztette. Megvolt az új sereghajtó. Patrick Thaler (33.) fájdalmas csúszáson volt túl. A meredekhez érve lecsatolódott jobb lábáról a térdvédő, onnantól érthető módon nem tudott rendesen koncentrálni.

Sebastian Foss-Solevåg idényét remekül leírta mai szereplése: bicebócán startolt, a második kapunál mélyre került, a harmadik mellett pedig valagán csusszant el. Leif Kristian Haugennek (19.) komoly gondjai támadtak a meredeken, mire összeszedte magát, csak a különbség minimalizálására törekedhetett. Luca Aerni (26.) egy világbajnoki aranyéremmel a zsebében nem védett semmit, bátran kezdte a pályát. Egy komoly ritmustévesztéssel azonban sutba dobta mai napját. Csupán Thalert tudta megelőzni.

Ramon Zenhäusern (9.) nekivetette magát a pályának, jobban hozta a nyitószakaszt mindenkinél. Nagy kár viszont a meredek tetejéért, egy kiadós térvesztéssel súlyos tizedeket bukott. A folytatásban már csak minimálist, így meglepetésre legjobb svájciként várhatta a folytatást. Giuliano Razzoli (27.) még őt is felülmúlta az első szektorban, de amikor még azt hittük, látunk ma egy értelmes olasz menetet, Vancouver olimpiai bajnoka egy borzasztó meredekkel csatlakozott honfitársaihoz a mezőny hátsó szegletében.

Lankás lejtőn más egyebet nem letet tenni, David Choudounsky (20.) is kockázatot vállalt. Kisebb-nagyobb rontások sorát követi el a meredeken, a mezőny közepét sűrítette. Pár fokozattal életképesebb sízést nyújtott Victor Muffat-Jeandet (12.), de az igazán nagyokkal ő sem tudott már konkurálni. Dadogós meredekkel rukkolt elő Linus Strasser (25.), s minthogy ez visszafogottsággal párosult, az óriással szemben szlalomban nem teljesítette az elvárásokat. Erik Read az év egyik felfedezettjeként nagyot akart hasítani, de nem bírta sokáig: túl korán fordult az egyik kapura, rátaposott a stanglisra. Utolsó franciaként Robin Buffet (18.) mutatkozott be a vb-n, s tulajdonképpen tisztes debütálást láttunk tőle, az átütő sízéstől persze ő is messze volt. Stefan Luitz (34.) térdvédője is külön utakra lépett, ami különösen necces, hogy nála a bal lábát hagyta ott. Még Thalertől is kikapott, TOP-30-as esélyeiről lemondhatott. Két másodpercen túli hátránnyal nem nagyon lehetett harmincba kerülni.

Hátravolt még cc. hetven síző, tehát a délelőtti programnak még távolról sem volt vége. Matej Vidović révén sorra került végre a legjobb horvát, sok sót nem evett ő sem, akárcsak az amerikai Mark Engel, teljes menetfelszereléssel sem bírtak el a Thaler- Luitz párossal. Kryštof Krýzl az utolsó kapuk egyikénél vétett, kizárták, utána az amerikai Robby Kelley (39.) is csak a legvégével volt versenyben. Trevor Philp napja az első letörésnél ért véget. Tévedések elkerülése végett a pálya még alkalmas volt egy-egy jobb időeredményre, az egykori junior-világbajnok Reto Schmidiger (21.) például egy 1,32-es hátránnyal ajándékozta meg a hazai nézőket. Dominik Stehle (23.) is büszke lehetett eredményére, az alacsonyabb rajtszámokat is látott német bő másfél másodpercet szedett össze a célig.

Nem a délszlávok napja volt a mai, Istok Rodeš (41.) már a célban szembesült a szomorú ténnyel, lemaradt a TOP-30-ról. A szlovénok tehetséges szlalomosa, Štefan Hadalin (22.) ugyanakkor kerek másféllel megúszta a célig, magabiztosan teljesítette a célkitűzést. Phil Brown révén a harmadik kanadai is idejekorán búcsúzott, mégpedig igen korán, az őt követő Michael Ankeny a legvégén került végzetes késedelembe. A hajdanán legalább négy-öt fix VK- pontszerzőt felmutató svéd szlalomos csapatba egy ismeretlen név is bekerült, Kristoffer Jakobsen sízéséről ma sem tudhattunk meg többet. Kiesése nagyon hamar bekövetkezett, röpke ideig állt miatta a verseny.

Egymást érték a kiesések, ami nem annyira meglepő, elérkeztünk azon sízők csoportjába, akik kellően jók ahhoz, hogy ne elégedjenek meg egy szimpla helyezéssel, ugyanakkor nem eléggé jók ahhoz, hogy kis hibaszázalékkal letudják a vb-pályát. A kellemes meglepetés kategóriába sorolhatjuk a lett Kristaps Zvejnieks (35.) bizonyos szektorait, nem különben a bolgár Albert Popov (31.) és a spanyol Joaquim Salarich (30.) menetét, négy század döntött utóbbi javára, ennyivel került TOP-30-ba. Hozzájuk csatlakozott Marco Pfiffner (28.) Liechtensteinből, a kvalifikáció győztese, a szlovén Jakob Špik viszont búcsúzott a versenytől.

Lassan sorra került honosított sztárszlalomosunk, Samsal Dalibor 51-es rajtszámmal harcolt meg az elemekkel, leginkább végzetével. Mindhiába, három kifejezetten biztató, 20-25. hely környékével kecsegtető szektor után a legvégén búcsúzni kényszerült. Mint oly sok alkalommal karrierje során. Érezte, fokoznia kellett a tempót a záró lankáson, vesztére, elvitte a lendület, bedőlt.

Nem sokkal utána Ivica Kostelić (46.) világbajnoki búcsújának első felvonását is végignézhettük. Az egykori Összetett Világkupa-győztes horvát edzettségi állapotának megfelelő tempóban, viszont védjegyévé lett szép stílussal abszolválta a pályát. 3 és fél másodperces hátránnyal persze esélye nem volt harmincba kerülni.

Ezek után már tényleg a legjobb hatvanba kerülés lehetett csak elvárás az indulók részéről. Ami azért is sajnálatos mondat, mert ekkortájt került sorra az első finn szlalomos Joonas Rasanen (43.) személyében. A Žampa- testvérek közül Adam megsérült az első héten, így csak Andreas (49.) próbálhatott szerencsét. 4 másodperces hátrányával nem rúgott igazán labdába a lista legmagasabban rangsorolt szlovákja.

Lassanként elérkeztünk a 82-es rajtszámhoz, szurkolhattunk tehát Kékesi Mártonért (57.). Leért a célba, pár kemény helyzetet leküzdve. Ramaty volt a pálya, síléce sem fogott rendesen, lecsúszkált az ívekről mélyen, de szerencsére célba ért. Hat másodpercen túli hátránnyal az 56. helyen állt ekkor, vagyis cidriznie kellett még a második futamért. Szerencséjére a szerb rivális kevéssel elmaradt tőle, míg a fehérorosz síző féltávon kiesett. A folytatásban egy dán síző még megelőzte Marcit, más nem, így legalább egy magyarért szurkolhattunk a délután folyamán is.

A sítörpék zárták szokás szerint a listát, köztük találtunk peruit, libanonit, iránit, dél-afrikait, s egy bolíviai színekben induló osztrákot is, ám a legnagyobb üdvrivalgást kétségkívül Hubertus von Hohenlohe váltotta ki. Az 58 esztendős mexikói legenda 12. világbajnokságán állt rajthoz, s ha néhol hóekézve is, de 28 másodperces időkülönbséggel leért ő is a célba. Igaz, útközben kaput tévesztett, így törölték eredményét.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Spanyol síző avatta fel a Stefano Costazza által tűzött pályát. Salarich (25.) egy kiadós túlcsúszással kezdte a meredeket, a folytatást viszont már konszolidáltan lehozta, örvendhetett a célban. Steffan Winkelhorst (42.) a mélyföldi Hollandiát képviselte a második futamban. Elizgulta az elejét, túldöntötte léceit ugyanott, gyakorlatilag nulláról kellett újraindulnia. Kritikus kapukombinációt tűzött oda az olasz mester, Pfiffner (26.) sem úszta meg kiadós rontás nélkül. A spanyol újabb skalpot szerzett.

Giuliano Razzoli (22.) már magasabb minőséget képviselt, érvényesítette is a papírformát, bőven másodpercen túlra lökte előnyét. Luca Aerni (19.) a letörésnél kicsit megfogta léceit, a meredeken viszont már magabiztosan engedte léceit, így pár további rontással együtt simán élre tudott állni. Több sebességet őrzött meg a végére, mint tette Straßer (20.) , a német ütőképes meredeke így mehetett a levesbe. Grange (23.) sízéséből másodjára is hiányzott a kellő dinamika, a világbajnoki címvédő a verseny korai szakaszán sem állt dobogós helyen.

Stehle (21.) visszafogottabb kezdés után új erőre kapott a meredeken, a végén viszont nála is hiányzott a lendület. Stefan Hadalin (10.) folytatta remeklését a vb-n, az addigi messze legjobb futammal, méretes különbséggel küldte eggyel hátrébb a listán Aernit. Schmidiger (16.) tempója szemre sem szaggatta az egeket, legalábbis a pálya első felében, a végére azért némiképp összeszedte magát, az aktuális második helyre elégnek bizonyult.

Chodounsky (12.) az alján bukta el a vezetést, túl széles íveken abszolválta a lankást, az őt követő Haugen (15.) egész épületesen síelt ugyanott, csakhogy ő pedig az erősségének számító meredeket rontotta el. Szoros volt a küzdelem, pici hátránnyal a két svájcit küldte hátrébb a tabellán. Buffet (18.) a köztes lankán vesztett ritmust, amit vissza sem tudott már szerezni. Mölgg (14.) biztató meredek után a lehető legrosszabb helyen vesztett lendületet, s bár szépen tette léceit, csupán a harmadik helyre tudott befutni. André Myhrer (6.) másodjára fitogtatta kicsit képességét, nagyszerű tempóban síelte meg a köztes lankást, s a végére is több lendületet őrzött, mint a szlovén, így laza 3 tizeddel élre tudott állni. Nordbotten (13.) középszerű sízésével zárult az első etap.

Stefano Gross (9.) maradt hírmondónak a vb-n rondán levitézlett olasz férfi csapatból. A meredekhez érve távolkerült a kapuktól, majd a legvégén is következett két megingás, így a viszonylag erős tempó ellenére 3 tizeddel lemaradt a svédtől. Lizeroux jócskán lekerült az ideális ívről a letörésnél, de sem előtt, sem utána nem alkotott maradandót. Teljesítményére pár kapuval a vége előtt tette fel a koronát: kaput tévesztett. Utolsó franciaként Victor Muffat-Jeandet (17.) lehetett volna a szépségtapasz. Egészen dinamikusan síelt, honfitársaihoz mérten feltétlenül, ám a legvégén egy széles kapuval eltékozolta sebességét. Nem sokon múlt, hogy az ismeretlen Buffet legyen a legjobb francia…

Daniel Yule vesztét lelkesedése okozta, a letörésnél végzetesen lesodródott, ezzel kiesett a legnagyobb svájci esélyes. Felix Neureuther (3.) kicsit dacból, dühből síelt, kisebb korrigálások ellenére aránylag simán letudta a pályát. Végén kapott keveset, de előnyének fele így is megmaradt. Zenhäusern elcsitította a hazai publikumot. A meredeket még aránylag jól megoldotta, a legvégén aztán drámai késésbe keveredett, minek végén kapura lépett.

Az újabb reklámszünet után Alekszandr Horosilov (4.) harcba szállt az első orosz alpesi síelő vb-érméért. Korrekt sízést mutatott be, az átkötő részen picivel több teret vesztett a kelleténél, az a nagyjából tizednyi különbség ott alakult ki.

Manuel Feller (2.) hozta formáját, őrült tempóban esett neki a pályának. Ám szokásával ellentétben ez most nem járt együtt kieséssel, egy lankavégi megbillenést kivéve nehezen lehetett belekötni menetébe, magabiztosan állt a lista élére.

A szakág egyik legjobbja került sorra. Újfent megbizonyosodhattunk viszont arról, ez a lejtő nem Henrik Kristoffersenre (4.) volt szabva. A meredeknél nagyon lentre került súlypontja, amit egy újabb hiba követett. Csak az aktuális harmadik helyre síelt be. Mattias Hargin kiválóan síelte meg a pálya nagyjából 80%-át, laza 3 tizednyi előny birtokában túlzásba esett a záró szektorban. Nem tudta pályán tartani léceit, érthetően dühös volt. Biztossá vált az osztrák érem, de hol volt még a vége?!...

Dave Ryding (11.) foghatta fejét a célban, nagyon dekoncentrált volt végig, hatalmas csalódást okozva egyetlen szektort sem teljesített akkora elánnal, mint azt várhattuk tőle.

Innentől osztrák nemzeti bajnoksággá változott a vb-szlalom. Michael Matt (8.) pontosan ott bukta el dobogóját, ahol délelőtt olyannyira jól teljesített. A legvégén a brithez hasonlóan jócskán visszacsúszott, egyszerűen kevés lendületet tartalékolt a legvégére.

Újabb fiatal osztrák vette túlzásba a fegyelmet, Marco Schwarz (7.) túlzottan megfogta léceit a letörésnél, s onnantól már hiába fokozta a tempót, csatlakozott az előtte csúszó két társához.

Marcel Hirscher (1.) 67 századnyi előny birtokában sem fogta vissza magát, rápakolt még egyet. Akadt talán néhány túlfordulás, megbillenés, de hozzá fogható meredeket más nem tudott síelni, ez döntött javára. Hozott előnyét egyetlen századdal fokozta, s magabiztosan hozta a technikai duplát.

A nem-hivatalos eredményhirdetést követően még harminca síző igyekezett kihozni magából a maximumot. Popov (27.) egy szép helyezéssel felrakta Bulgáriát az alpesi síelés térképére. Trihicsev kiesése után Patrick Thaler (24.) mutatta meg, mire lehet képes egy veterán egy erőteljesen lestrapált pályán. Többek közt a szárhavon síző spanyolt is maga mögé utasította. Luitz (28.) már senki nem tudott megelőzni az előtte érkezők közül. A folytatásban két kiemelkedő csúszást jegyezhettünk még fel. Ištok Rodeš (30.), majd utána Alekszander Andrijenko (29.) verekedte be magát a TOP-30-ba – többeket megelőzve. Nem sokkal később sorra került Ivica Kostelić (38.), a horvátok klasszisa komótos tempóban, de szép stílusban vitte végig a pályát, egyben búcsúzott minden bizonnyal a világ alpesi síelésétől.

Kékesi Márton (45.) másodjára sem vallott szégyent. Nagyobb rontás nélkül, több egyensúlyvesztéssel tudta le a pályát, s magabiztosan elérte a célvonalat. A dán rivális révén egyet előzni is tudott a vb legeredményesebb magyar versenyzője.

A verseny részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Marcel Hirschert már dicsőítettük sokat óriás-műlesiklásban aratott győzelme után, s szinte biztosan az idény végén sem leszünk adósak éltetésével. Az osztrákok korszakokon átívelő klasszisa immáron hatszoros világbajnok, közte négy egyéni vb-győzelemmel. Négy esztendeje, hazai havon megmentette a sógorok becsületét, azok után győzött most ismét szlalomban. Sikerének hála a koedukált örökranglista 5. helyére lépett előre, a férfiak közt csupán Toni Sailer áll még előtte 7 aranyérmével – összesített éremkollekcióban már Marcel az éllovas. (Már ha a csapatversenyeket beleszámítjuk.)

Manuel Feller az osztrák újgeneráció eklatáns példája. Stílusa kicsit a korai Hirschert idézi, mindig maximumra törekszik, a végletekig feszíti a húrt. Csakhogy a nagy előddel ellentétben rengeteg kieséssel párosul ez a fajta őrült taktika. Többek közt ezért sem volt mindeddig dobogója Világkupán, tehetség megvolt hozzá. Mint az köztudott, ő az, aki a legnagyobb ellenállást fejt ki Hirscherre, elég gyakran megverve őt edzéskörülmények közt. Ma ezüstéremmel gazdagodott a bajszos tiroli, kérdés, mennyire kifutott eredmény ez, s képes lesz-e konzisztensebb teljesítményre. Az olimpiára ugyanis nehéz lesz már a kijutás is…

Zsinórban harmadszor távozik éremmel világbajnokságról Felix Neureuther. Schladmingi ezüstérme után egy bronzzal lett gazdagabb két éve. A mostani medália sokkal fényesebben csillog mindkettőnél, ezúttal ugyani egy rossz felkészülés után gyöngébb idényt futó Felix érkezett a vb-re. Ez már a rutin diadala.

A 44. Alpesi Sí Világbajnokság két hét után véget ért. Az éremtáblázat élén az osztrákok végeztek. Összesen 9 éremmel gazdagodtak, Hirscher duplája mellé Nicole Schmidhofer szállított aranyérmet Szuper-G-ben. Győzelmek tekintetében Svájc is hasonlóan teljesített, nagy örömükre a két kombináció mellé a mindig presztízsértékű férfi lesiklás aranyát is otthon tartották. Az elmúlt évtizedek legjobb helvét szereplése volt az idei. Ez egy sérült Lara Guttal együtt nagy szó. Két aranyuk ellenére a franciák is betliztek, nem beszélve a vérmes reményekkel érkező olaszokról, de a norvégoknak sincs okuk különösebb örömre.

Folytatás két év múlva a svédországi Årében!

(Jövő hétvégén természetesen folytatódik a Világkupa.)