Síparadicsom

A tegnapi női síatlon után ma a férfiak 30 kilométeres "vegyes" versenyével folytatódtak a XXII. téli olimpiai játékok sífutó számai Szocsiban. Az előzetesen rendkívül izgalmasnak és sokszínűnek beígért viadal beváltotta hozzáfűzött reményeit: a tegnapinál is kiválóbb hangulatban egy olyan úriember nyakába akasztották a nyolcadik aranyérmet, aki sérülése miatt az egész szezont kihagyta, mégis a legnagyobb esélyesnek számított. Avagy Dario Colognának nem csak Whistlerben termett babér...

A remekül sikerült, igen látogatott első nap után a kezdeti élményvarázsból már felocsúdva várhatta a publikum a szocsi olimpia második sífutószámát. A Laura Complex 7500 fős befogadóképessége már-már a határait súrolta (azt mondani sem kell, hogy az "utak" mellett is több százan ordítottak kedvencüknek), de ez nem is meglepő, hisz senki sem kívánt lemaradni a történelmi eseményről, avagy az első férfi síatlonról.

A nyolcadik aranyérem sorsáról döntő, 15 kilométer klasszikus (4x3750 méter) és 15 kilométer szabad stílusból (3x5000 méter) álló versengés 5 °C fokban, felhős időben, ám annál jobb hangulatban zajlott. A tegnapi női pályához hasonló felépítmény emelkedőivel ezúttal alaposan megrostálta a mezőnyt, s tényleg csak a legerősebbek harcolhattak az érmes pozíciókért. Ugyanakkor az érdemi részek újfent a végén, a sík részen és a célegyenesben dőltek el, de hát hol máshol, mint egy olimpián...

30 nemzet 68 képviselője vágott neki helyi idő szerint délután a küzdelmeknek, ám egyértelmű topfavoritot nem lehetett kiemelni - épp ez adta a pikantériát. A férfi versengésekhez híven masszívan együtt maradt a sor, a domináns nemzetek tagjai diktálták a tempót, s csak a gyöngébb versenyzők szakadoztak le. Világkupa-éllovashoz méltón Martin Johnsrud Sundby húzta a sort, az oroszok és a németek haladtak vele legelöl, míg a többi esélyes a mezőnyben megbújva tette a lécet.

A második klasszikus körre fordulva Alexey Poltoranin és Hannes Dotzler fokozta az iramot, utóbbi érdekes taktikához folyamodott: ellépni (bár szeretett volna...) igazándiból nem tudott, s ugyan tovább szakította a bolyt, csak saját magát fárasztotta. Dotzlernak is köszönhetően szűk 30 fő iszkolt felfelé és lefelé, majd 10 kilométernél elkezdődtek az érdemi mozgolódások. A nemzetközi helyzet fokozódását Johnsrud Sundby és a hazaiak legnagyobb reményének számító Alexander Legkov kezdeményezte, melyek után olyan nevek rogytak meg, mint Alex Harvey (apropó, honfitársa, Ivan Babikov nagyot esett, le is maradt), Axel Teichmann, a két titkos esélyes, Thomas Bing és a jóval előrébb várt Sjur Røthe, vagy Ilia Chernousov - akivel Legkov gyakorlatilag elvesztette egyik legfontosabb és legjobb segítőjét.

Az utolsó körre tizenhét-tizennyolc főt számlált az élcsoport, kellemes meglepetést nyújtott a magát Toblachban felfedő svéd Lars Nelson. A léc-és botcserét követően honfitársa, a 29,6 másodperc alatt, azaz villámgyorsan váltó Daniel Richardsson haladt át az ellenőrzőponton, a nem éppen legszerencsésebb versenyét teljesítő Chernousov olyan nyugodtan csatolta fel szabad stílusú járgányait, mintha nem olimpián lenne - persze problémája is akadt, hagyjuk meg. Petter Northug sikeresen túlélte az első 15-öst, egyszer-egyszer pedig halvány reményt is mutatott arra, hogy talán-talán képes lehet egy szép eredményre.

A korcsolyázós stílusra áttérve a nagyszerű felkészülést magáénak tudó, "címvédő" (Vancouverben a hasonló 30 kilométeres üldözésest nyerte) Marcus Hellner,  a jolly joker Jean-Marc Gaillard és a Tour de Skin feltűnő, ott dobogós Johannes Dürr állt az élre, utóbbi kihasználta nagyszerű képességeit a hosszabb kaptatókon. A végjáték közeledtével a bokasérüléséből visszatérő, ám remek formának örvendő Dario Cologna tudatta: srácok, itt az idő, hogy eldöntsük, ki az úr a háznál.

Az utolsó körre fordulva úgy tűnt, meg is valósult a terv első része, hisz Northug nem bírta Dürrék ritmusát a hegyen, melynek következtében kis időre lemaradt a többiektől, Poltoraninnal egyetemben. Ám a norvég hirtelen magához talált, s Hellnerrel és Maxim Vylegzhaninnal csúszott 75 km/h-val. Még mindig tizenheten - Hellner, Northug, Vylegzhanin, Legkov, Johnsrud Sundby, Cologna, Dürr, Richardsson, Gaillard, Dotzler, Nelson, az időközben magára találó Chernousov, Poltoranin, továbbá Maurice Manificat és a három nagyöreg - Giorgio Di Centa, Tobias Angerer és Anders Soedergren - álmodozhatott, hogy nagyon szép vasárnapja lesz a Psekhako-gerinc árnyékában.

A hajrára érve aztán felpörögtek az események. Cologna, Hellner, Vylegzhanin és Johnsrud Sundby szakadt el a többiektől, Legkov és Northug pedig megadta magát. Az utolsó emelkedőn a svéd robbantott, s úgy tűnt, el is léphet, ám svájci vetélytársa felzárkózott rá, majd a lejtmenetben - kihasználva kiváló vakszolását - ellépett. A célegyenesre fordulva, a nézők ovációja mellett tartani tudta tempóját, s bár Hellner nagyon közelített, előnyét megtartva nyugodtan kiálthatott a nagyvilágba: Dario Colognát a vancouveri 15 kilométerhez hasonlóan a 2014-es síatlonban sem lehetett legyőzni. A játékok első svájci győztesét Charlotte Kalla tegnapi második helyét lekopírozva Hellner követte, míg a bronzéremért folyó csatát meglepetésre Johnsrud Sundby nyerte - Vylegzhanin "Shipulinosan" eltaktikázta az utolsó métereket, így csalódásra még nincs érme Oroszországnak sífutásban.  Legkov 11., Northug  teljesen kipukkadva (meglátszik az a nyár...) 17. lett - kérdés, fordul-e a későbbiek során a kocka.

A győztes szavai: "Ez zseniális, el sem hiszem, hogy én nyertem az első versenyt. Egy  nagy álmom vált valóra. A tesztverseny során már nyertem itt, ezt kívántam megismételni. Nagyon különleges győzelem ez számomra, hisz nem vártam, hogy novemberi sérülésemet követően néhány hónap múlva dobogóra állhatok."

Végeredmény, férfi síatlon:

Teljes eredmény

Az olimpián ma még három számban osztanak érmet, míg legközelebb sífutás kedden lesz, amikor is jönnek a szabad stílusú egyéni sprintek.

A képek forrása: www.sochi2014.com - Szocsi 2014 közösségi média, illetve AFP