Síparadicsom

Két sáncrekordot is ugrott Peter Prevc a kulmi sírepülő VB egyéni versenyében. Az elsőt még pénteken, amikor 243 méterig repült, ma délután pedig még erre is rá tudott tenni egy métert, amivel meg is nyerte a versenyt. Ezzel együtt ez a viadal sokkal szorosabb volt annál, mint amire a fentiekből következtethetnénk, hiszen Kenneth Gangnes alaposan megszorongatta a szlovént, és végül csak nüansznyival maradt le az aranyéremről. A harmadik dobogós helyet Stefan Kraft szerezte meg, így a hazaiak is képviseltették magukat a pódiumon.

A verseny előzményeit illetően viszont mindenképpen szólnunk kell az egykori junior világbajnok, Lukas Müller súlyos bukásáról, aki az előugrók szerdai edzésén esett egy hatalmasat (jó minőségű felvétel nem készült az esetről, de szemtanúk szerint az esés erősen hasonlított Thomas Morgenstern két évvel ezelőtti bukására). Ráadásul sajnos mindez még a sánc felső, lapos részén történt, így a becsapódás során hát és gerincsérülést szenvedett, és bár a kórházban stabilizálni tudták az állapotát, így is hosszú rehabilitáció elé nézhet.

Csütörtökön aztán következett a selejtező, ahol előzetesen azt hiszem senki nem gondolta, hogy bármi izgalomra lehet számítani azon kívül, hogy megnézzük, hogy a legjobbaknak hogyan sikerült hozzászokniuk a sánchoz, hiszen a 10 prekvalison kívül a vb-re lecsökkentett nemzeti kvótáknak köszönhetően 35 ugró küzdött a 30 továbbjutó helyért. Ehhez képest mégis lett egy nagynevű áldozata a kvalinak Kamil Stoch személyében, akinek hiába ment jól (a lengyelek beszámolói szerint legalábbis) az ugrás odahaza az edzéseken, itt mégsem találta igazán a formáját, ráadásul a selejtezőbeli ugrása még a két középszerű tét nélküli kísérleténél is gyengébbre sikerült, így az ugrás után igencsak megtörtnek látszó lengyel klasszis idő előtt búcsúzott az egyéni verseny küzdelmeitől. A hírek szerint egyébként felmerült az is, hogy Stoch ezzel a lendülettel hazautazik edzeni, ám végül (a vasárnapi csapatversenyt szem előtt tartva) itt maradt a csapattal, és azt hiszem a közelgő zakopanei versenyekre nézve egy emberként szoríthatunk neki azért, hogy sikerüljön helyreállítani a megtépázott önbizalmát.

Na de nézzük most már a versenyt, amelynek első sorozatát döntően a szembeszél uralta, ami hol gyengébb, hol erősebb volt, mindazonáltal remek feltételeket teremtett az ugráshoz. Az első nagyobb repülést a VK-szinten még viszonylag rutintalannak számító cseh Tomas Vancuratól (15.) láttuk, aki 210,5 méteres ugrásával egy ideig vezetett is, pedig többek között a műfajnak olyan specialistái is ostromolták, mint a 2012-es világbajnok Robert Kranjec (16.), aki azonban 204,5 méteres ugrásával kicsivel ugyan, de elmaradt mögötte. A honfitárs Jurij Tepesnek (11.) viszont már sikerült átvennie a vezetést egy 218,5 méteres repüléssel, majd kicsivel később Descombes-Sevoie (13.) és Anze Lanisek (12.) jöttek be mögé egy-egy 215 méteres kísérlettel. Ezt követően Simon Ammantól (17.) regisztrálhattunk egy 208,5 méteres repülést, ami az enyhe szélben nem is lett volna rossz, ám a talajfogással rendszerint hadilábon álló svájci ismét jónéhány pontot vesztett riválisaihoz képest a pontozóbírák szigorúságán.

A verseny viszont csak ezután indult be igazán, hiszen jött a világcsúcstartó, a selejtezőt is megnyerő Anders Fannemel (6.), aki egészen 234 méterig vitorlázott és természetesen utcahosszal vette át Tepestől a vezetést. Aki viszont azt hitte, hogy ennél nincs tovább az tévedett, ugyanis a kvalit inkább kihagyó (kiemelt versenyzőként megtehette) Noriaki Kasai (5.) egészen 240,5 méterig vitorlázott, megdöntve ezzel Freund tavaly felállított, 237,5 méteres csúcsát, és bár az érkezése nem volt sallangmentes így is biztosan vette át az elsőséget.

Erre persze a zsűri is lépett, és lehozták az ugrókat az eddig használt 20-as helyett a 18-as beülőbe, ahonnan Wellinger (200 m 14.), Freitag (211,5 m 8.) és Tande (209,5 m 10.) sem tudták igazán megközelíteni a vezető japánt. A hazai közönség előtt repülő Stefan Kraftnak (4.), aki 226,5 méterig szállt viszont az alacsonyabb beülőért járó pluszpontokkal együtt már sikerült az élre állnia, igaz nem sokáig, ugyanis Johann André Forfang (3.) 230 méterrel mindjárt túl is szárnyalta.

Ezt követően Michael Hayböck (7.) egy 217,5 méteres kísérlettel az 5. helyre jött be, Kenneth Gangnes (2.) viszont ismét a zsűritávolságon túlra szállt, egészen 236 méterig, és miután a telemark-talajfogást is meg tudta csinálni a viszonylag nagyobb szélkompenzációs levonás ellenére is be tudott vele jönni az élre. A VB-címvédő Severin Freund (209,5 m 9.) első kísérlete ezzel szemben nem volt az igazi, annál inkább Peter Prevcé (1.), aki megint előhúzott a kalapjából egy hatalmas ugrást, ugyanis 243 méternél landolt, elvéve ezzel Kasairól a sáncrekordot, Gangnestől pedig az első helyet azzal együtt, hogy az ugrást ő is csak nehezen fogta meg, így az alacsonyabb stíluspontjai miatt mindössze 1,5 ponttal vezetett a norvég előtt.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatra aztán változott egy kicsit az időjárás, elkezdett ugyanis előbb szállingózni, majd egyre erőteljesebben esni a hó, ami hála az itteni modern nyomnak (ahol lényegében nem is havon, hanem sokkal könnyebben karban tartható jégcsatornában jönnek a versenyzők) igazán drasztikus problémákat nem okozott, de könnyebbé semmiképp sem tette a versenyzők dolgát, ahogy az sem, hogy a zsűri kitartott a sorozat elején ugrók számára kicsit kevésnek tűnő 18-as beülő mellett.

Az első kört hátrébb zárók közül a legnagyobbat Robi Kranjec (8.) tudta javítani a helyzetén, ő ugyanis egy 213,5 méteres repüléssel beverekedte magát a legjobb 10 közé, de honfitársai, Anze Lanisek (207 m 9.) és Jurij Tepes (201,5 m 10.) sem panaszkodhattak, hiszen néhány helyet előrelépve ugyancsak a top10-ben zárták a napot, amihez egyébként az élete formájában ugró francia Descombes-Sevoienak (208,5 m 12.) sem hiányzott sok.

Ehhez persze az is kellett, hogy a jobban állók közül néhányan rontsanak, amiben persze benne volt az is, hogy a zsűri az utolsó csoportnak még kettővel lejjebb (a 16-osba) vitte a beülőt, ami a körülményekhez képest kicsit túlzottan óvatos lépés volt, nem hiába fejezte Daniel André Tande (180,5 m 14.) félreérthetetlen kézmozdulatokkal a nemtetszését. Az első kör után csak a 9. helyen álló Freund (7.) viszont így is el tudott jutni 203 méterig, amivel két helyet javított is a pozícióján, miután Freitag (186 m 11.) és Hayböck (175 m 16.) is jócskán alulmúlták az első körös teljesítményüket.

Fannemel (6.) viszont ismét remekelt ráadásul 214,5 méterrel nem csak megelőzte Freundot, de pontszámban is jócskán ellépett tőle, ám Kasait (5.) így sem tudta maga mögé utasítani, aki 215 méterrel ekkor átvette a vezetést. Stefan Kraft (3.) következett ezután, aki 220 méterrel, megelőzve az utána érkező Forfangot (216,5 m 4.) felugrott a virtuális dobogóra. Kenneth Gangnes (1.) viszont, aki már kicsit több előnyt hozott az első körből hozzá képest, egy 216 méteres repüléssel már át tudta venni a vezetést, ami ráadásul az övé maradt az első nap végére is, ugyan Prevc (213,5 m 2.) második kísérlete ezúttal egy kicsit rövidebbre sikerült, így „félidőben” 1,3 ponttal a norvég vezetett, ami egy igencsak izgalmas küzdelmet vetített előre szombatra a győzelemért.

Eredmények 2 ugrás után

A második versenynapra egyébként az aréna is szépen megtelt szurkolókkal, kár, hogy az időjárás ezúttal nem játszott igazán a rendezők kezére. Bár alapvetően szembeszél volt, ami nem lett volna feltétlenül baj, ám az intenzitása sokszor változott, így a zsűrinek jobban meggyűlt a baja a körülmények kézben tartásával. A harmadik sorozatot mindenesetre sikerült rendben elkezdeni a 16-os beülőből, az első 200 feletti ugrást pedig Roman Koudelkatól (202 m 20.) láttuk, majd sorrendben Leyhe (205 m 19.), Poppinger (209,5 m 17.) és Ammann (209,5 m 16.) is a K-pont fölé kerültek, így egymást válthatták az első helyen. Michael Hayböck (11.) aztán még ennél is jóval messzebbre, 228 méterre szárnyalt, amivel természetesen vezetett, és egy ideig meg is maradt az élen, miután előbb Kubacki (206,5 m 15.), majd egy hosszabb „szélszünet” után Tande (192,5 m 18.), Wellinger (211,5 m 14.) és Descombes-Sevoie (206 m 13.) sem tudták megközelíteni.

Richard Freitag (8.) viszont egy jókora szélre ráfeküdve 231 méterig tudott vitorlázni, ami már elég volt a vezetéshez, na meg ahhoz is, hogy a zsűri a legjobb 10 ugró előtt változtasson, így a 15-ös beülőből folytatódhatott a verseny.

Innen repült Jurij Tepes (9.) 220 métert, amivel a 2. helyre jött be, majd újabb két honfitársa, Lanisek (204,5 m 12.) és Kranjec (210 m 10.) következtek, akik azonban egyaránt elmaradtak valamelyest tőle. Nem így Severin Freund (6.), aki 223,5 méternél landolt, ami a hozott előnyével együtt már elég volt a pillanatnyi elsőséghez, ráadásul Anders Fannemelt (175,5 m 7.), akinek pechjére nem jött meg az a szembeszél, mint a többieknek, ezzel meg is tudta előzni.

Kasai (5.) viszont már ismét 220 méteres magasságokban járt, így biztosan vette át Freundtól a vezetést, majd Forfang (4.) következett, aki egészen 240 méterig tudott vitorlázni, ám sajnos nem tudta megállni a szép ívű ugrást, ám hiába vesztett emiatt rengeteg pontot, így is befért még a pillanatnyi első helyre, ráadásul igen szimpatikus módon bosszankodás helyett inkább ünnepeltette magát a közönséggel.

Stefan Kraftnak (3.), aki egyébként már a 14-es beülőből érkezett, így viszont egy 226,5 méteres ugrás is bőven elég volt ahhoz, hogy megelőzze Forfangot és ezzel (mint utóbb kiderült) bebiztosítsa helyét a dobogón. Peter Prevc (1.) viszont csakhamar őt is elhomályosította, miután a tegapi rekordját is túlszárnyalva, 244 méternél landolt, ráadásul ha nem is minden nehézség nélkül, de meg is tudta állni az ugrást.

Ezzel pedig igencsak magasra tette a lécet Gangnes (2.) számára is, pláne, hogy a pontozóbírók talán kicsit nagyvonalúan, 17-18,5-es pontokkal jutalmazták. A norvég viszont becsületére legyen mondva felvette a kesztyűt, hiszen a 13-as beülőből is 238,5 méterig tudott vitorlázni, ám ennél a távolságnál ő is elég mélyre került a talajfogásnál, így végül az alacsonyabb pontjai miatt nem tudta megőrizni az első helyet, viszont a hátránya csak 3,3 pont volt, ami eleinte még egy igencsak izgalmas befejezést sejtetett a záró sorozatban.

Na, ezt vette el sajnos tőlünk (meg Gangnestől az esélyt a javításra) az időjárás, ugyanis a két sorozat közötti szünetben megerősödött a szél, ami miatt a zsűri előbb 15 perccel elhalasztotta a kezdést, majd tekintettel arra is, hogy a sáncon nincsen világítás, miután fél 4-kor sem tudták elindítani az utolsó kört, végül úgy döntöttek, hogy nincs tovább, és 3 kör után eredményt hirdettek.

Nem a legszerencsésebb befejezés volt ez így, annyi szent, és így most egy kicsit a szerencse is Prevc győzelmét segítette, aki persze a két sáncrekorddal azért bőven rászolgált az aranyéremre, szlovén részről egyébként Kranjec 2012-es sikerát követően a másodikra.

Részletes eredmények

Apropó második arany, néhány újabb medália még holnap is kiosztásra kerül, hiszen a vébé programjából hátra van még a csapatverseny, ahol reméljük, látványos versennyel búcsúzhatunk a kulmi sánctól.