Síparadicsom

Túl sok izgalmat nem hagytak nekünk a norvégok a sírepülő világbajnokság csapatversenyén, ugyanis onnantól kezdve, hogy két ugrás után átvették a vezetést egyetlen megingásuk sem volt, miközben a többieknél egy-egy gyengébb ugrás legalább becsúszott, így simán szerezték meg az aranyérmet Németország és Ausztria előtt.

A sírepülő világbajnokság záróakkordjaként ma a csapatverseny volt tehát soron, amely előtt kicsit mindenkire ráijesztett az időjárás, ugyanis olyan hóvihar érkezett jó félórával a verseny előtt, hogy beszámolók szerint a sánc egyik végéből nem lehetett ellátni a másikig.

Szerencsére mire a verseny sorra került annyira normalizálódott a helyzet, hogy a 17-es beülőből rendben nekivághattunk az első sorozatnak. A csapatok első ugrói közül Stefan Kraft repült a legmesszebb, 225,5 méterre, így a házigazdák nyitottak az élen megelőzve a norvégokat (Fannemel 213,5 m) és a balsikerű pénteki kvali után a csapatba jól visszatérő Kamil Stoch (207 m) által képviselt lengyeleket. Mögöttük Kranjec (209 m) hozta a szlovénokat a 4. helyen, míg az első ötöt Wellinger 196 méteres ugrása révén a németek egészítették ki.

A második ugrók után aztán már a norvégok álltak az élre, köszönhetően Johann André Forfang 218,5 méteres ugrásának, amivel Manuel Poppinger (209 m) csak úgy-ahogy tudott lépést tartani, ezzel együtt ekkor még az osztrákok bőven lőtávolon belül voltak. Mögöttük Klemens Muranka 203 méteres kísérletével a lengyelek tartották a 3. helyüket, illetve a szlovénok is a negyediket, viszont pontszámban már nem álltak ennyire jól, ugyanis Jurij Tepes csak 170 méterig jutott, és nem alakultak jól a dolgok a németek háza táján sem, ugyanis Stephan Leyhe is már 168 méternél földet ért, így átmenetileg még a csehek is eléjük kerültek a sorban.

A harmadik csoportban még ennél is kevesebben tudtak igazán jót ugrani, viszont e kevesek egyike volt Daniel André Tande, aki 206,5 méteres ugrásával jókora előnyt szerzett a norvégoknak, ugyanis a házigazdáknál Fettner csak 180 méterig jutott. Szintén kiemelkedő volt a németeknél Richard Freitag (213,5 m) ugrása, így a gyengécske kezdés ellenére egészen a 3. helyig verekedték előre magukat, köszönhetően annak, hogy a riválisok közül sem Kubacki (166 m), sem Lanisek (180,5 m) nem tudott igazán jót ugrani.

Az utolsó csoportban ehhez képest kevesebb mozgás volt, ugyanis a csapatok (papíron) legjobb emberei többnyire hozták magukat, így Gangnes 207 méteres kísérletével Norvégia állt az első sorozat végén az élen, míg osztrák részről Hayböck egy 207,5 méteres ugrással tartotta hozzájuk képest a valamivel harminc pont feletti különbséget. A németeket Severin Freund egy 219 méteres repüléssel ugyan valamivel közelebb hozta az ezüstérmes pozícióhoz, de így is volt még több mint harminc pontnyi lemaradásuk a sógorokhoz képest. A szlovénoknál Peter Prevc (228 m) hatalmas repülése arra volt jó, hogy megelőzzék vele a lengyeleket (Hula 191,5 méternél landolt) illetve hogy 3 ponton belülre kerüljenek a németekhez képest, azaz ekkor még reális dobogóesélyesnek számítottak. A 6-8. helyen –kevés vizet zavarva – egy sorozat után a cseh, majd tőlük is jócskán leszakadva a finn és az orosz csapat osztozhatott, akik már ekkor látszott, hogy legfeljebb az utolsó hely elkerüléséért vívhatnak egymással a második sorozatban, mert hogy kieső a kevés csapat miatt ezúttal nem volt az első sorozat végén.

Az első sorozat eredménye

A második sorozat elég hasonlóan kezdődött mint az első, már olyan értelemben, hogy ismét Stefan Krafté volt csoporton belül a legjobb ugrás 230 méterrel, aminek köszönhetően az osztrákok 22 pontra zárkóztak fel a továbbra is vezető norvégokhoz képest, akiknél Fannemel egy 217 méteres repüléssel tartotta a frontot. Krenjec (211,5 m) révén a szlovénok is jól kezdték a második kört, sőt, meg is tudták előzni a németeket, miután Wellinger már 193 méternél landolni kényszerült. Halvány reményeik egy esetleges éremre pedig még a lengyeleknek is lehettek, akiknél Kamil Stoch 202,5 méterrel ha nem is ugrott hatalmasat, de legalább versenyben tartotta a csapatot.

A második ugrók után viszont megint változott egy kicsit a kép, ugyanis a nehezebbé váló körülmények között többen nagyot betliztek. Na persze nem a norvégok, ahol Forfang 201,5 méteres ugrásába nem lehetett belekötni, hanem sokkal inkább az üldöző osztrákok, akiknél Manuel Poppinger pechjére kapott némi hátszelet, így mindössze 150,5 méterig jutott, ezzel pedig az „aranycsata” eldőlni látszott, hiszen a hátrányuk ekkor már több, mint 80 pontra rúgott. Ami a szerencséjük volt, hogy sokan a többiek közül sem jutottak messzire, így például szlovén részről Tepes is csak 157, míg a lengyeleknél Muranka 170 méterig jutott. Egyedül a német Stephan Leyhe (202 m) tudott még 200 méter fölé kerülni, amivel ők ismét feljöttek a dobogóra, ám 18 pont lemaradásuk még így is volt az osztrákokhoz képest.

Az eseményekre reagálva a zsűri a harmadik csoportot már a 18-as kapuból indította – így utólag azt mondhatjuk, talán lehettek volna nagyvonalúbbak is – ahonnan Tande 215,5 méterig vitorlázva több, mint százpontosra növelte Norvégia előnyét, így ekkor ők már végképp nyert helyzetben voltak. A 2-3. helyen viszont helycsere történt, miután Freitag 207 méteres repülésével a németek megelőzték, és jócskán el is ugrottak az ismét peches osztrákoktól (Fettner 156,5 m), de nem ő volt az egyetlen, aki elmaradt a várakozásoktól, ugyanis a szlovénoknál Lanisek is csak 157,5 méterig jutott, amivel félig-meddig lemondhattak az éremszerzésről, sőt átmenetileg még a lengyelek is eléjük kerültek, akiknél Kubacki 190 méterig siklott.

Az utolsó csoportban szokás szerint az aktuális állás szerint fordított sorrendben érkeztek a versenyzők, a hátsóbb régiókban igazi izgalmak nélkül, ugyanis az orosz csapat 8. a finnek 7., vagy a csehek 6. helye már borítékolható volt. Peter Prevc ugrásának viszont nagyon is volt tétje, hiszen egy extra ugrással legalább az elvi esélyük meglett volna az éremszerzésre, amit a friss világbajnok tőle telhetően hozott is, hiszen 238 méterig vitorlázott, és még a telemarkot is meg tudta csinálni az ugrás végén. Végül azonban a lengyeleket (Hula 189,5 métert repült) megelőzve a 4. hely lett Szlovénia számára a végállomás, ugyanis Hayböck egy 216 méteres repüléssel bebiztosította Ausztria számára a bronzérmet. Nem sokkal később Severin Freund (218,5 m) hasonló magabiztossággal hozta be Németroszágot másodiknak, majd jöhetett Kenneth Gangnes, akinek (ha a számítógépnek hiszünk) nagyjából az is elég lett volna, ha valahol a pukli után landolt, de persze azért odatette magát ő is, hogy egy 219,5 méteres repüléssel koronázza meg a norvégok fölényes győzelmét.

Az északi ország ezzel 2004 és 2006 után harmadszor hódította el csapatban a sírepülő-aranyérmet, beérve ezzel az osztrákokat, így jelenleg a két nemzet azonos számban osztozik a versenyszámban eddig kiosztott aranyérmeken.

Részletes eredmények

Ami a folytatást illeti, a jövő hétvégén Zakopanéba látogat a mezőny, ahol a Wielka Krokiewen folytatódik a világkupa sorozat, várhatóan a szokásos remek hangulatban, amihez persze azért kellene az is, hogy végre a lengyel ugrók is összeszedjék kicsit magukat. Stoch mai teljesítményét látva ebben tulajdonképpen óvatosan bár, de reménykedhetnek a lengyel szurkolók, hiszen ezen a sáncon nem egyszer múlta már felül önmagát Kamil, más kérdés, hogy Prevcékkel illetva a norvégokkal szemben könnyű dolga aligha lesz.